Ideo-logikák

Ideo-logikák

Nem kell romantizálni a bevásárlást

2022. május 26. - Tamáspatrik

Standard és megbízható minőség, jó ár-érték arány és mindenekelőtt az időmegtakarítás, amik röviden és tömören a szupermarketek mellett szólnak. Az ilyen üzletek valójában piacok, szuper-piacok, ahogy a nevük is sugallja, az áruk között könnyen és gyorsan lehet válogatni, nem szükséges várakozni hosszú sorokban. Ez így ugyan egy igencsak hidegen racionalitás megfogalmazás, de mivel naponta mindannyian döntések százait hozzuk meg, a kevésbé fontosabbakat gyorsan kell, hogy végrehajtsuk, az érzelmeink a fontosabb döntések esetén játszanak csak szerepet.

Persze mindig jönnek a jó tanácsok, hogy vásároljunk helyi termelőktől piacon vagy kis üzletekben, ami szerintem egy hamis romantika, hiszen nehezen kivitelezhető a hétköznapokban. Tisztelet a kivételnek, de általában csak akkor tesszük meg, ha valamilyen ritka, speciális árura van szükségünk. Akármilyen nehéz is kimondani, de bizony a tömegtermelés korában élünk, amiből a tömegfogyasztás is egyértelműen következik, logisztikailag nehezen is lenne kivitelezhető mindent a kis piacokról beszerezni.

Ne romantizáljuk el azt a tényt, hogy eléggé kevés időt szeretnénk fordítani az alapvetőnek mondható élelmiszerek és egyszerű háztartási cikkek beszerzésére, hiszen rengeteg más teendőnk is van. (A kisgyerekes szülők például különösen időszűkében vannak, amit a marketingesek nagyon is jó tudnak és ki is használnak a kampányok során.) A különféle üzletek polcain nagyjából hasonló termékek vannak (ha a címke nem is mindig azonos), amiket a jól ismert helyeken szinte mindig megtalálunk, vagy legalábbis bízhatunk ebben. A tömegfogyasztás nem hiba vagy fogyatékosság, amit szégyellni kellene, sokkal inkább egy civilizációs jellegzetesség, ami az egyébként bonyolulttá vált életünk egyszerűsítéséről is szól. Az élelmiszerek tömegfogyasztásától még nem leszünk „arctalan tömegemberek”, másrészt viszont az igényeink nem lennének feltérképezhetők, közgazdaságtan sem létezne a tömegtermelés nélkül.

Én nem gondolom, hogy többet kellene foglalkoznunk a táplálkozással, hiszen van néhány egyszerű hüvelykujj szabály, amit szinte mindenki tud (a közmédiumok is tele vannak ezekkel), amiket nem is annyira nehéz követni sem. Az egészségesebb és kevésbé egészséges ételek közötti egyensúlyt az egyes kormányok is segíthetnek megteremteni az adópolitikán keresztül, amire egyébként a magyar kormány is törekszik. Igazából egészségtelen étel az üzletekben nem is nagyon van, sokkal inkább léteznek olyanok, amiknek a fogyasztása csak kis mennyiségben javasolt.

A vásárlásunk ezekben az üzletekben a társadalmi bizalom egy bizonyos szintű kifejezését is jelzi, hiszen ilyen esetekben nem olyan személyektől vásárlunk, akiket ismerünk, hanem alapvetően megbízunk a különféle szabályzó intézményekben. Egyszerűbben mondva ilyenkor azt a bizalmat fejezzük ki, hogy hozzánk hasonlóan mások is jól és precízen dolgoznak és teszik a dolgukat. Ez a fajta bizalom lassan tud csak felépülni és időnként megrendülhet, például szalmonellás csokoládéról szóló hírek esetén. (Ha vegyszerekkel való szennyeződésekről hallunk, olyankor igencsak égnek áll a hajunk, de kimutatható, hogy még mindig sokkal jobban járunk, ha emiatt nem kerüljük el az egészséges ételek, például zöldségek fogyasztását.)

Különféle marketing trükkök persze léteznek, de ezek használatát lehetséges államilag szabályozni és a vásárlók is hozzá tudnak szokni ezek többségéhez. A fogyasztásunk nem annyira a marketing trükkök miatt lett nagyobb, hanem egyszerűen azért, mert sok pénzünk van, az élelmiszer alapvevően olcsó, még a mostani áremelések alatt is annak mondható. (Királyok sem jutottak régen aranyért sem olyan egzotikus élelmiszerhez, ami a mai középosztálynak csak fillérekbe kerül.) Ennek egyik fő oka persze a fosszilis energiaforrások felélése vagy még alapvetőbb szinten az, hogy az egész ellátási láncolatból végig kimaradnak a környezetterhelés valódi költségei, azt nem mi fizetjük meg, hanem majd a következő generációk.

Mivel tömeges termelésről és árumozgatásról van szó, ezért nagyon fontos tényező a higiénia, amit részben a csomagolás révén biztosítunk. A csomagolóanyag higiénikus volta mindig elsődleges, de a következő szempont ma már az, hogy mindenképpen biológiai úton lebontható legyen, amennyiben a szelekciója és visszaforgatása nem oldható meg. Sajnos a rendszer tehetetlenségi ereje nagyon nagy, emellett a különféle ipari lobbik nyomása miatt is lassan jutunk el a környezetbarátnak mondható élelmiszertermelés és kereskedelem szintjére.

Ez az egész gondolatmenet nyilván azt feltételezi, hogy az élelmiszertermelés a jövőben továbbra is bőséges marad, ami az alapja annak, hogy egyáltalán létezhessenek kiskereskedelmi láncok. Ez a feltétel egyáltalán nem biztos, hogy teljesülni fog, mert a környezetpusztítás hosszabb távon, a háborúk rövidtávon is élelmiszerhiányt okozhatnak. Ami optimizmusra ad okot, hogy jelenleg az erőforrásainknak csak egy viszonylag kis részét fordítjuk az ilyen jellegű problémák megoldására. Habár az éhezés a bolygónkon teljesen nem is számolható fel, legtöbbünk részére nemhogy a mennyiségi, de még a minőségi éhezés sem kellene, hogy mindennapos tapasztalattá váljon.

A különféle nagy élelmiszerüzletekkel alapvető problémákat nem látok, a jelenlegi életformánk részét képezik, a helyi piacok és kisebb üzletek manapság leginkább speciálisabb termékek beszerzésére és a helyi kapcsolatok ápolására valók. Az egész rendszer alapja a bizalom egymás munkájában, hiszen az ember egyik jellegzetessége, hogy még számára ismeretlen egyénekkel is képes az együttműködésre.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr2217841389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása