Ideo-logikák

Ideo-logikák

A „sportszerű” szavunk elvesztette eredeti értelmét

2021. április 05. - Tamáspatrik

Nagyon bizarr, ahogyan az élsportban a szó jelentése mára az ellentétébe fordult. Legutóbb például két magyar sportlövő nem tudott megegyezni egy világverseny döntőjében, és ezzel csúnyán kiteregették a családi szennyest. Kiderült, hogy a valamikori puska az idők során egy bonyolult célzókészülékké fejlődött, és a használata alighanem számos kisebb-nagyobb trükkre ad lehetőséget, emellett pedig a magyar versenyzőnek a legnagyobb ellenfele a másik magyar, ha olimpiai kvóta a cél. Itt fellelhető egy rendszerhiba is, hiszen nálunk az olimpiai eredményesség anyagi értelemben annyira felülértékelt, és olyan mértékben túlsúlyozott is az adott sportágak más világversenyeihez viszonyítva.

Ettől függetlenül egy világjelenségről van szó: némely sportágban akkora nagy pénzek mozognak, hogy a tudományos és technikai fejlesztésekben is jövedelmező lehet a folyamatosan kiélezett a verseny a sportolók felkészítése során. Táplálkozástudomány, legális és illegális teljesítményfokozók, különféle technikai trükkök vagy akár speciális mentális felkészítés növelheti meg a versenyzők teljesítményét , pár tizedszázaléknyi különbségek is dönthetnek a világversenyeken. Egy érdekes példa a technikai fejlesztésekre az új típusú futócipő, aminek a rugalmassága hirtelen rekordesőt hozott a hosszútávfutásban. A „sportszerűség” a versenysportban már elvesztette eredeti értelmét és ma már nem annyira a szabályok tiszteletét és a fair küzdelmet fejezi ki mint inkább azt, hogy kimaxolni minden lehetőséget a győzelem érdekében, hogy az egyébként jó képességű versenyzők közül azok nyerjenek, akiket a mi szakmai csapatunk támogat.

A labdarúgás esetében is elavultnak hangzik, hogy épp milyen csapatok „játszanak” egymással, mert a játékos elem szinte teljesen kiveszett ebből a sportágból, a foci a nemzeti ligákban (már a megyei szinteken is) a legdurvább sportok közé tartozik manapság, és az utóbbi évtizedekben még inkább teret nyert a test-test elleni játék elfogadottsága. Emellett, mivel őrült pénzek vannak a fociban, a játékosok nagy része már abban jeleskedik, hogyan lehet legjobban átverni a játékvezetőt, mindenféle piszkos kis trükkökkel. A tizenhatoson belül vagy „ki kell harcolni” egy tizenegyest, vagy rápattintani a labdát az ellenfél játékosának a kezére, és persze színészkedni folyamatosan, hogy az ellenfél játékosát kiállítsák. Mindezen a VAR használata semmit nem javított, a szabálykönyv és a szabályok alkalmazása is láthatóan messze lemaradt a játékosok rafinériájától, akik „alkalmazkodtak” a változásokhoz. (Egy új trükk például az ellenfélre rásütni a rasszizmust.) Ezek a különféle piszkos kis trükkök nagyon jól láthatóak a visszajátszásban még egy laikus számára is, de a bírók mégis simán befújják.

A labdarúgásban a mérkőzések eredményét befolyásoló korrupció aránylag ritka és viszonylag jól szűrhető, mivel gólra játsszák, és hasonlóan igaz ez más olyan sportok esetében, amiket pontra játszanak és a szabályok alkalmazása tiszta és világos (tenisz, asztalitenisz, kosárlabda stb.) A pontozásos sportágak viszont a korrupció melegágyai, ilyen például az ökölvívás, torna és a műkorcsolya. Volt olyan, hogy az egész amatőr boksz világszervezetet kitiltották az egyik olimpiáról, olyan mértéket értek el a pontozási csalások. Az is tragikomikus, hogy amikor kiderült az oroszoknál, hogy államilag támogatják a doppingot tömeges méretekben, akkor eltiltották őket, de az olimpián mégis indulhatnak, nem Oroszország színeiben persze, hanem mint orosz sportolók és orosz csapat. A büntetés tehát kábé annyi, hogy csupa kis betűvel írják a nevüket (l. nemecsek ernő) vagy mint a spanyolok legutóbb Koszovóét… A fentiek fényében nem gondolom, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság teljesen mentes lenne a korrupciótól.

Vannak bőven furcsaságok a női sportágak között, amelyek emancipált korunkban elvileg ugyanazok mint a férfi sportágak, de mégsem teljesen, lásd például a szinkronúszás vagy a sportgimnasztika esetét, amik férfiakkal igencsak röhejesek lennének. Viszont az olimpiai sportok között szerepelnek olyan „női sportágak”, amik a legkevésbé mondhatók nőiesnek, számomra ilyen a birkózás, a súlyemelés és az ökölvívás. Nem értem, hogy a fizikai erő például mióta lehet a „gyengébb nem” sajátossága, vagy az mért jó, hogy egymás arcát „kikozmetikázzák” egy bunyó során. (Van ugye egy olyan tabu szabály is, hogy egy nőt tilos megütni.) Számomra nem túl élvezetesek az ilyen küzdelmek de az is nézhetetlen és botrányos volt, amikor Semenya és hozzá hasonló (valójában biológiailag és hormonálisan férfi) futók a női mezőnyben álltak rajthoz. Nagyon nehezen érte el a nemzetközi szövetség, hogy ez már jogilag ne legyen lehetséges. Úgy gondolom, hogy a női emancipációnak is vannak határai, én a sport esetében ott húznám meg, hogy az adott sportág esetében a fizikai erőnek van-e elsődleges szerepe. (Szerintem nagyon sokan gondolják ezt hozzám hasonlóan, csak hát nem politikus ilyet leírni vagy kimondani egy közszereplő részéről.)

Érdemes beszélni az úgynevezett amerikai sportokról is, amik a társadalomban uralkodó kíméletlen versenyszellemet tükrözik. Az ún. amerikai futball és a jégkorong is nagyrészt agresszív és kíméletlen fizikai küzdelem, a kosárlabda pedig „óriások csatája”. Én a kosárlabdában de a röplabdában is létrehoznék 2-3 kategóriát, de nem súly, hanem magasság szerint, például a 185cm és a 170cm lehetne adott esetekben a felső határ. Nem csak az amerikai sportágak esetében népszerű az erőszak, hanem ott van a profi ökölvívás és a ketrecharc, ahol általában az nyer, aki jobban elveri a másikat… Az ilyen sportágak népszerűsége sokat mond arról, ahogyan a civilizáltnak és kulturáltnak mondott ember próbálja virtuálisan kiélni erőszakos késztetéseit.

A globalizált, gépiessé vált versenysportban a lényeg mégsem változott: szurkolni a saját csapatunknak. Habár a járvány számos sportágat padlóra küldött és az olimpiai mozgalom is kicsit megreccsent, az eredmény centrikusság és a győzelem minden megengedhető eszközzel, a legtöbben továbbra is ezt várjuk el a sportolóktól. Én magam azonban a rengeteg anomália ellenére sem szeretném az élsportot a tömegsporttal szembeállítani, többek között azért sem, mert az élsport is ösztönözheti a tömegsport művelését.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr616491292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

megamovieboy · http://europeanphalanx.blog.hu/ 2021.04.05. 22:01:09

1. Mióta a sport létezik, azóta vannak trükközések. Ez együtt jár. Aki nyerni akar, annak valamilyen módon csalnia kell, hacsak nem különleges tehetség, hogy le tudja győzni a csalókat is.
2. A korrupció az itteni naiv elképzelések ellenére sem magyar sajátosság. Elég csak a FIFA és a NOB dolgaira gondolni és ez még csak a jéghegy csúcsa.
3. A női küzdősportok közül a birkózás és a judo inkább illik a nőkhöz, mint a box, mert előbbiekben a technika jobban dominálhat, míg az ütő-rugó sportokban a férfiaknak mindig nagyobb előnyük lesz.

midnight coder 2021.04.06. 08:40:25

Igazából szerintem a legtöbb területen a sportolók kb. elérték az emberi biológia határait. Innentõl kezdve a különféle doppingszereké a fõszerep. Illetve ha ezt elvetjük, tovább lehet esetleg lépni a génmanipulációval eleve sportolónak létrehozott gyerekek, vagy ha a génmanipulációt elvetjük, akkor a sportolónak kitenyésztett emberek felé. Elvégre ha agarat lehetett farkasból kitenyészteni, úgy futót, úszót, magas/távolugrót is lehet emberbõl. Persze kérdés hogy minek, a mire a válasz a pénz. A szórakoztatóiparban pedig sok van.

Azt amúgy megértem, hogy mondjuk a férfi és a nõi box külön sportág, de hogy ez miért van így Pl. sakk esetén, azt én sem igazán látom.

MEDVE1978 2021.04.06. 18:43:44

Ez egy rettenetesen heterogén kérdés. Azzal, hogy a tévé, mint egy az egyben közvetítő elsődleges média bejött a képbe, illetve a TV-ben meglátták a hirdetők azt a piacot és lehetőséget, ami a termékeiknek kell elvitte a látványos sportágak irányába a szponzorokat. Ez azt jelenti, hogy mondjuk egy foci, kosárlabda, vizilabda, kézilabda, hoki, boksz stb. tud látványos lenni, egy atlétikai, vívás, öttusa versenyszámnál nehéz körömrágást elképzelni (kivéve nemzetközi versenyeken, ahol a nemzeti válogatottnak / csapatnak szurkolsz). Emiatt aztán a TV-s sportágaknál el is kezdett ömleni a pénz, ezzel lehetővé téve a magasabb szintű technikai ellátottságot, életvitelszerű sportolói létet, színvonalasabb körítést stb. A pénz persze módosít is ezeken a sportágakon és volt, ahol kifejezetten nagyon. A fociban például a kilencvenes évekig, a Bosman (?) döntésig kvóta volt, hogy mennyi légiós lehet egy csapatban. Ezt üzleti érdekből töröltették el, ezzel gyakorlatilag szinte elvéve az értelmét a nemzeti kluboknak. Ha egy mai Fradit, Bayernt, Barca-t megnéz valaki, akkor többségben lesznek az innen-onnan vásárolt légiósok. Anno a "BEK" ugye a Bajnokcsapatok Európa Kupája volt. Ezt követte a mai Bajnokok Ligája, amelynek teljesen megváltozott a rendezési elve, azért, hogy színvonalasabb játékot láthassanak a (TV) nézők. Ezért a jobb bajnokságokból jön egyszerre négy-öt csapat, míg mondjuk Montenegro végigjátszhat 4 selejtezőt arra, hogy egyáltalán indulhasson a sorozaton. És ez még messze nem elég, a gazdagabb EU-s klubbok tovább akarnak csavarni rajta úgy, hogy már csak a legjobb és legpénzesebb csapatok tudjanak indulni, esélye se legyen a középcsapatoknak sem. Itt jól látni, hogy egyértelműen a magasabb színvonalú játék, jobb tenyészjátékosok, hegyekben álló pénz felé ment el a sport, aminek semmi köze a sportszerűséghez, esélyegyenlőséghez és hasonló kategóriákhoz.

Hasonló egyébként a helyzet az NBA-vel, ahol a 2000-es évek közepén a döntéshozók abba az irányba mentek el, hogy a védekezéses játék ronda. Ők inkább gyors támadásokat akartak, a végén látványos három pontosokkal vagy hatalmas zsákolásokkal. Míg a fociban is volt ugye szabályváltoztatás, csak kevesebb (cserék száma, hazaadást nem veheti fel a kapus stb.), addig a kosárlabdában teljesen ezzel alakították át a játékot: megtiltották a hand checkinget (amikor kitámasztja a háttal álló támadót kézzel a védő), "no charge" zónát alakítottak ki (ez azt jelenti, hogy a gyűrű alatt nincs támadóhiba, tehát ha te kinyújtott lábbal mész előre a zsákolómozdulat közben és a védő ebben a zónában van, akkor sem lesz szabálytalan, hiába rúgtad le a fejét, jelentősen limitálták az egy játékos általi labdatartást támadásban és védekezésben a festékben stb. Az NBA-s változtatások oda vezettek, hogy mindenki rohan és hárompontost dob, valamint zsákol. A 90-es években és azelőtt rendkívül jelentős centerek és erőcsatárok teljesen leértékelődtek, a hárompontosdobók pedig fel. Olyan játékosok, akik valószínűleg a 90-es évek végén 2000-es évek elején még szupersztárok lettek volna, ma mind másodvonalbeliek, ha nem tudnak hárompontost dobni. Emellett - mondván a néző nem szereti az erőszakot - extrémen büntetnek bármilyen szándékosságot, így már nincsenek keménylegény játékosok sem.
Nekem a 90-es évek kosárlabdája volt a kedvencem, a mostanit igazából 3 pontos dobó és futóversenynek tekintem, de kétségtelenül látványos.

Egyébként a kosárlabda és röpabda dologgal nem értek egyet. Kosárlabdában nem annyira számít a magasság, mint sokan mondják. Michael Jordan és Kobe Bryant egyaránt 198 cm volt, ami azért messze van az extrém magastól. A 2010-es években három bajnokságot nyerő Golden State három ikonikus játékosa: Steph Curry 191 cm, Green és Thompson 198 cm. A legenda irányító, Allen Iverson 183 cm volt.
Én sokat kosaraztam fiatalabb koromban (187 cm vagyok) és általában kisebb emberek között volt rengeteg villámgyors és nagyon jó dobó is. A kisebbek ellen sokkal nehezebb volt játszani, a magas emberek döntő többségéről tudtad, hogy lomha és hogy mit csinál, a kisebbet még csak követni is nehéz volt.

Tamáspatrik 2021.04.06. 20:01:31

@MEDVE1978: Azért a 190cm fölötti emberek még a hollandoknál is bőven átlag fölöttiek. :) Az USA-ban pedig izomkolosszusok is egyben, nem csak hogy magasak, hanem gyorsak is többnyire. A könnyedség, ami Michael Jordanben még megvolt, szinte már kiveszett, ott is "erőcsatárok" vannak mint a fociban.
A kézilabdán is az látszik, hogy fel-alá rohangálássá változtatták azzal, hogy egyből dobhatja a kapus a középkörbe a labdát, alig van pár másodperc visszafutni. Borzasztó fizikumot igényelnek már a mai sportok, robbanékonyságot elsősorban.
A teniszben még kicsit másként van a helyzet, mert igaz, hogy a 190cm fölötti magasság ott is nagy előnyt jelent, de a legnagyobbak többnyire 185cm körüliek, azért mert hosszú órák alatt a nagy test mozgatása több energiát igényel. A nagyon magas játékosok emiatt ritkán tudnak néhány tornánál többet nyerni (mivel nem csapatsport, nem lehet őket lecserélni, és egy holtpont is megbosszulhatja magát). A teniszben is szerintem a dopping láthatatlan ugyan, de mégiscsak valamilyen szinten megtűrt valami, egy Nadal, Federer vagy Gyokovics neve annyira sokat hoz, hogy nem tiltják már el őket el még bizonyított szerhasználat esetén, legfeljebb titkon figyelmeztetik.
Az élsportban mindig jelen van a dopping valamilyen módon, a legnagyobb versenyeken, csak a szerek egyre rafináltabbak.

BiG74 Bodri 2021.04.08. 23:47:39

Nem értem, hogy miért gondolod, hogy csak olyan női sportok/sportolók lehetnek, melyek passzolnak a te szocializációdba?
Nem ütünk meg nőt?
Nem, persze. De sport közben sem, hiszen nő üt nőt. Megjegyzem, sok sportoló csajszi esetében lehetősége sincs az átlag férfinak ilyesmire. Mindezek mellett senki sem kényszeríti a hölgyeket, hogy súlyt emeljenek, vagy agyba-főbe verjék egymást. Ezt akarják csinálni.
A sportszerűség pedig nem halott, csak többet találkozni a párjával, a sportszerűenséggel. A sport amit az esetek többségében az elhízott, sörhasú macskajancsi a tévében, vagy a közeli stadionban bámul valójában egy szórakoztató iparág terméke. És mint minden ilyet a fogyasztók kiszolgálása alakítja. Márpedig a pörköltszaftos melegítős ászoksörös jóembernek mindig valami több kell. Az iparág eminenciásainak pedig tolni kell ezt a többet, hogy a sportszerető jóemberek gondoskodjanak a milliárdjaikról.

Tamáspatrik 2021.04.09. 21:16:19

@BiG74 Bodri: Hadd üssék egymást a nők agyba főbe vagy emeljenek súlyt, de ez mitől lehet olimpiai sportág? Amikor senki nem kíváncsi rá? Ez számomra a hibásan értelmezett egyenjogúság. Ugyanilyen alapon lehetne férfi szinkronúszás és férfi RSG is.

A leírás egyébként pedig a sportrajongókról találó, sajnos.

BiG74 Bodri 2021.04.10. 01:13:01

@Tamáspatrik:
De hát ez az!
Van aki erre kíváncsi!
Én speciel rosszul vagyok a kigyúrt testépítő "nőktől", van aki meg odavan tőlük, és kocsányon lóg a szeme.
A sportmanager pedig mikor megtalálja a piacot akkor rátapad, mint a pióca.
Megjegyzem részemről a férfi szinkronúszás élvezete egyezik a súlyemelésével. A férfi birkózást pedig annyira nem viselem, hogy bár igen szerettek volna bevonni ebbe a sportba, a lehetőségek ellenére nem áltam kötélnek. Ugyanakkor a hölgyeket szívesen látom a szőnyegen.

gigabursch 2021.04.10. 10:32:27

@Tamáspatrik: @BiG74 Bodri:
Csak egyet tudok érteni veletek.

Jó példa erre, hogy sokáig nem engedtek egyes sportokat a nők számára. Ezek mögött voltak esztétikai, erkölcsi és orvosi/egszségügyi meggondolások is.
Az öklözős küzdősportokat, vagy a birkózás, súlyemelést talán nem is kell részletezni, de érdekes hogy pl. a síugrást a mellett érő erős terhelésre vagy épp a kenuzást a tartós egyoldalú térdelés okán fellépő testalkati deformálódás okán (medencecsont enyhén csavarodik és emiatt a szülés komplikációkat generál, nem beszélve arról ha egy pasinak az egyik válla lejjebb van, akkor na bumm, de egy nőnek a teljes esztétikumát lerontja az ilyen jellegű asszimetria, az talán nem vita tárgya) sokáig nem engedték a nőket érvényesülni.

S igen: Nem szeretnék férfi(?) RSG-t, szinkronúszást sem látni.
Az, meg hogy a feminnáci és a eLMeBeTegeQ lobbi így járatja a száját, arra meg csak azt tudom mondani, hogy akkor lehet menni a legjobban öklözős nőcinek az erősen nyugdíjas Mike Tysonnal egyet öklözni. Utána csak annyit tennék hozzá, hogy többet nem kéne gender-agymosott baromságokkal terhelni a kérdést...
De a fent említett nem női sportokat sem!

Visszatérve az eredeti felvetésre.
A kox mindig is része volt s sportnak, csak van akinek kevesebb is elég volt, vagy idejében abbahagyta, vagy jobban viselte. De a valóság az, hogy a legtöbben mind megfizették az árát. Vagy korán meghal valaki (FloJo), vagy nyomorék lesz (Carl Lewis)
Persze az is vicces, hogy a profi bringások még 1988-ban is arról nyilatkoztak, hogy nincs szükségük a WADA akkor jogelődjére, mert itt teljesen sportszerűen mindenki annyit és úgy koxol, ahogy akar.
süti beállítások módosítása