Nagyon bizarr, ahogyan az élsportban a szó jelentése mára az ellentétébe fordult. Legutóbb például két magyar sportlövő nem tudott megegyezni egy világverseny döntőjében, és ezzel csúnyán kiteregették a családi szennyest. Kiderült, hogy a valamikori puska az idők során egy bonyolult célzókészülékké fejlődött, és a használata alighanem számos kisebb-nagyobb trükkre ad lehetőséget, emellett pedig a magyar versenyzőnek a legnagyobb ellenfele a másik magyar, ha olimpiai kvóta a cél. Itt fellelhető egy rendszerhiba is, hiszen nálunk az olimpiai eredményesség anyagi értelemben annyira felülértékelt, és olyan mértékben túlsúlyozott is az adott sportágak más világversenyeihez viszonyítva.

Ettől függetlenül egy világjelenségről van szó: némely sportágban akkora nagy pénzek mozognak, hogy a tudományos és technikai fejlesztésekben is jövedelmező lehet a folyamatosan kiélezett a verseny a sportolók felkészítése során. Táplálkozástudomány, legális és illegális teljesítményfokozók, különféle technikai trükkök vagy akár speciális mentális felkészítés növelheti meg a versenyzők teljesítményét , pár tizedszázaléknyi különbségek is dönthetnek a világversenyeken. Egy érdekes példa a technikai fejlesztésekre az új típusú futócipő, aminek a rugalmassága hirtelen rekordesőt hozott a hosszútávfutásban. A „sportszerűség” a versenysportban már elvesztette eredeti értelmét és ma már nem annyira a szabályok tiszteletét és a fair küzdelmet fejezi ki mint inkább azt, hogy kimaxolni minden lehetőséget a győzelem érdekében, hogy az egyébként jó képességű versenyzők közül azok nyerjenek, akiket a mi szakmai csapatunk támogat.

A labdarúgás esetében is elavultnak hangzik, hogy épp milyen csapatok „játszanak” egymással, mert a játékos elem szinte teljesen kiveszett ebből a sportágból, a foci a nemzeti ligákban (már a megyei szinteken is) a legdurvább sportok közé tartozik manapság, és az utóbbi évtizedekben még inkább teret nyert a test-test elleni játék elfogadottsága. Emellett, mivel őrült pénzek vannak a fociban, a játékosok nagy része már abban jeleskedik, hogyan lehet legjobban átverni a játékvezetőt, mindenféle piszkos kis trükkökkel. A tizenhatoson belül vagy „ki kell harcolni” egy tizenegyest, vagy rápattintani a labdát az ellenfél játékosának a kezére, és persze színészkedni folyamatosan, hogy az ellenfél játékosát kiállítsák. Mindezen a VAR használata semmit nem javított, a szabálykönyv és a szabályok alkalmazása is láthatóan messze lemaradt a játékosok rafinériájától, akik „alkalmazkodtak” a változásokhoz. (Egy új trükk például az ellenfélre rásütni a rasszizmust.) Ezek a különféle piszkos kis trükkök nagyon jól láthatóak a visszajátszásban még egy laikus számára is, de a bírók mégis simán befújják.

A labdarúgásban a mérkőzések eredményét befolyásoló korrupció aránylag ritka és viszonylag jól szűrhető, mivel gólra játsszák, és hasonlóan igaz ez más olyan sportok esetében, amiket pontra játszanak és a szabályok alkalmazása tiszta és világos (tenisz, asztalitenisz, kosárlabda stb.) A pontozásos sportágak viszont a korrupció melegágyai, ilyen például az ökölvívás, torna és a műkorcsolya. Volt olyan, hogy az egész amatőr boksz világszervezetet kitiltották az egyik olimpiáról, olyan mértéket értek el a pontozási csalások. Az is tragikomikus, hogy amikor kiderült az oroszoknál, hogy államilag támogatják a doppingot tömeges méretekben, akkor eltiltották őket, de az olimpián mégis indulhatnak, nem Oroszország színeiben persze, hanem mint orosz sportolók és orosz csapat. A büntetés tehát kábé annyi, hogy csupa kis betűvel írják a nevüket (l. nemecsek ernő) vagy mint a spanyolok legutóbb Koszovóét… A fentiek fényében nem gondolom, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság teljesen mentes lenne a korrupciótól.

Vannak bőven furcsaságok a női sportágak között, amelyek emancipált korunkban elvileg ugyanazok mint a férfi sportágak, de mégsem teljesen, lásd például a szinkronúszás vagy a sportgimnasztika esetét, amik férfiakkal igencsak röhejesek lennének. Viszont az olimpiai sportok között szerepelnek olyan „női sportágak”, amik a legkevésbé mondhatók nőiesnek, számomra ilyen a birkózás, a súlyemelés és az ökölvívás. Nem értem, hogy a fizikai erő például mióta lehet a „gyengébb nem” sajátossága, vagy az mért jó, hogy egymás arcát „kikozmetikázzák” egy bunyó során. (Van ugye egy olyan tabu szabály is, hogy egy nőt tilos megütni.) Számomra nem túl élvezetesek az ilyen küzdelmek de az is nézhetetlen és botrányos volt, amikor Semenya és hozzá hasonló (valójában biológiailag és hormonálisan férfi) futók a női mezőnyben álltak rajthoz. Nagyon nehezen érte el a nemzetközi szövetség, hogy ez már jogilag ne legyen lehetséges. Úgy gondolom, hogy a női emancipációnak is vannak határai, én a sport esetében ott húznám meg, hogy az adott sportág esetében a fizikai erőnek van-e elsődleges szerepe. (Szerintem nagyon sokan gondolják ezt hozzám hasonlóan, csak hát nem politikus ilyet leírni vagy kimondani egy közszereplő részéről.)

Érdemes beszélni az úgynevezett amerikai sportokról is, amik a társadalomban uralkodó kíméletlen versenyszellemet tükrözik. Az ún. amerikai futball és a jégkorong is nagyrészt agresszív és kíméletlen fizikai küzdelem, a kosárlabda pedig „óriások csatája”. Én a kosárlabdában de a röplabdában is létrehoznék 2-3 kategóriát, de nem súly, hanem magasság szerint, például a 185cm és a 170cm lehetne adott esetekben a felső határ. Nem csak az amerikai sportágak esetében népszerű az erőszak, hanem ott van a profi ökölvívás és a ketrecharc, ahol általában az nyer, aki jobban elveri a másikat… Az ilyen sportágak népszerűsége sokat mond arról, ahogyan a civilizáltnak és kulturáltnak mondott ember próbálja virtuálisan kiélni erőszakos késztetéseit.

A globalizált, gépiessé vált versenysportban a lényeg mégsem változott: szurkolni a saját csapatunknak. Habár a járvány számos sportágat padlóra küldött és az olimpiai mozgalom is kicsit megreccsent, az eredmény centrikusság és a győzelem minden megengedhető eszközzel, a legtöbben továbbra is ezt várjuk el a sportolóktól. Én magam azonban a rengeteg anomália ellenére sem szeretném az élsportot a tömegsporttal szembeállítani, többek között azért sem, mert az élsport is ösztönözheti a tömegsport művelését.