Öt forintért eladom ezt az ötletet az ellenzéknek, fizetni csak akkor kell, ha valóban beválik. A kormánynak két ok miatt nem ajánlom fel, az egyik ok, hogy ők úgyis jobban tudnak mindenkinél mindent, a másik ok a nyomasztó előnyük minden téren (pénz, paripa, fegyver).

Egyszerű módszerről van szó, amit sokan alkalmaznak akár tudatosan akár tudattanul például megbeszéléseken, moderátori szerepben, közösségi portálokon, akár még a családon belüli konfliktusok esetében is.

A lényeg, hogy olyan szabályokat kell leírni, amit kulturális háttértől és világnézettől függetlenül mindenki elfogad, és amelyek irányadóak lesznek a döntésekben. Egyszerű mondatok legyenek. Alapértékeket fejezzenek ki. Ne legyen belőlük sok, csak 5-10 közötti. Minden döntésnél alkalmazhatóak lesznek.

Néhányat már találtam én is:

1.A józanész az irányadó. 2. Gyakorlatiasság elve. 3. Közérthetőség követelménye. 4. Az együttműködés segítése. 5. A magyar gazdaság és kultúra fejlesztése. +1.Kreativitás

Ezek a pontok afféle „checklist-ként” ellenőrző listaként működnének az ellenzéki koalíció számára, akár a kormány állításainak vagy jogszabályainak megítéléséről van szó, akár a saját mondanivalójuk megfogalmazásakor. Nem ajánlatos viszont látszatra vonzónak tűnő olyan fogalmak bevezetése mint a biztonság vagy a kontroll, mert puszta hatalomvágyat, egoizmust fejezhetnek ki. A „brexiterek” jelszava, hogy „Szerezzük vissza az ellenőrzést”, semmi másról nem szólt, mint mellőzöttség és sértődöttség puszta kifejezéséről. A biztonság fogalma is kétélű, mert ha egy nagy kocsiban ülök, az baleset esetén az én biztonságomat segíti, másokét viszont csökkenteni fogja. Ugyanígy nem ajánlom az olyan elvont fogalomnak mint a szabadságnak a sűrű használatát, mert eltérő hátterű emberek számára nem ugyanaz a jelentése. (Valójában senki nem érti az olyan fogalmaink mélységét, mint a hatalom vagy a szabadság.)

1.A józanész az irányadó.

Például a családpolitika megítélésekor is használható szempont. A józanész azt mondja, hogy a családokat támogassuk a jövőnk érdekében, hozzátéve, hogy ésszerű határokon belül. Az is ember, akinek jelenleg nincsen hagyományos értelemben vett családja, ő sem lehet másodrendű állampolgár. Sokan vannak olyanok is, akik valamiért nem fogják tudni igénybe venni a kedvezményeket: a jövedelmük alacsony, esetleg jövedelmi csapdában élnek (pl. olyan ingatlanban, amit nem tudnak eladni és a bank sem ad rá hitelt), nem kétszülős családban nevelkednek, esetleg nevelőszülőknél stb. Ezen kívül a józanész diktálja azt is, hogy privát úszómedencék fűtésére ne vonatkozzon rezsicsökkentés, tehát legyen az állami támogatásnak is egy határa.

2.A gyakorlatiasság elve.

Ez arról szól, hogy csak olyan intézkedést szabad bevezetni, ami már valahol bevált, legalább kicsiben. Így például az alapjövedelem bevezetése tudtommal még a világon sehol sem valósult meg sikeres módon. Amire nincs pozitív precedens, az a jogszabály egy kalap szamócát sem ér, így például kimutatható a bevándorlással kapcsolatos törvényeinkről, hogy egy részük valószínűleg szükségtelen, ahhoz hasonló óvintézkedés, mint mikor még a hideg vizet is megfújjuk. Viszont eza  pont arról is szólna, hogy az állampolgárt a politikusok ne akarják kísérleti nyúlnak tekinteni, voltunk már azok a kommunizmus építésekor és a rendszerváltás is egy „történelmi kísérletként” zajlott, gyakorlati szempontok figyelmen kívül hagyásával. Aki nem tud valós példát mondani bármivel kapcsolatban, annak az érvelése a levegőben lóg.

3.Közérthetőség követelménye.

Erre már szerintem ráébredtek a pártok, hogy csak akkor lesz esélyük, ha képesek úgy beszélni, hogy az a bizonyos „Mari néni” is megértse, egyszerű mondatokkal. Itt nem a mondanivaló lebutításáról van szó, hanem arról, hogy a legtöbb dolognak a lényegét egyszerű szavakkal is ki lehet fejezni. A sokféle világnézettel érkező pártok csak akkor fogják egymást is megérteni, ha lemennek az alapokhoz és világosan kommunikálnak, sallangok nélkül.

4.Az együttműködés segítése.

Az egyes országokban az állampolgárok közötti együttműködés szintje összefügg a jólétükkel és boldogságukkal, a demokrácia is ebből a célból jött létre. A jogállamiság sem annyira alapelv mint következmény, hiszen az ösztönzi az együttműködést, ha nincs olyan a társadalomban, amit egyesek megtehetnek, kettesek számára viszont tilos. Ez az elv azon alapul, hogy egy jól működő társadalomban mindenki megtalálhatja a saját helyét, ahol hasznosnak érzi magát. (Kimutathatóan az emberek közérzetében fontosabb az értelmes munka mint a fizetés szintje, a fizikai megélhetés szintjén felül.) Nem kell senkit sem vegetálásra kényszeríteni vagy hogy közmunkából éljen meg, jobban kell tudni segíteni egymást. Meredek állítás, de igaz: a modern, kapitalistának nevezett társadalmakban sem annyira a verseny, hanem az együttműködés a lényeg. (Ettől függetlenül külön pontot lehet szentelni a versenynek és a teljesítmények elismerésének is.)

5.A magyar gazdaság és kultúra segítése.

Ebbe belefér az, hogy Tokaj-hegyalja kiépülését támogassuk, de lehet, hogy a huszonharmadik présház megépítése józanésszel nézve már teljesen fölösleges, mert háromnak se tudjuk a teljes kapacitását kihasználni (ezek most hasra ütés szerű számok, de az arányokat tükrözik). Azt támogassuk, amire valóban szükség van, amitől Magyarország tényleg előre megy és nem egy helyben fog állni. A közösség egészének érdeke mindenképpen külön pontot érdemel, tehát ami a magyar gazdaságot nem segíti csak a pénzek ellopását vagy egyes lobbi érdekeket, azt már ne támogassuk.

+Kreativitás

Ez egy fontos szempont, hogy legyen benne ötlet. Az élelmiszer árplafonban például nincs semmi kreatív elem, a családtámogatási és adózási rendszerünkben sokkal inkább. Nyilván nem szabad, hogy az előző pontokba ütközzön, viszont képes legyen a választóknál érzelmi húrokat pengetni. (Pozitívokat és nem uszítókat, mint a kormány szokása.) Nem egy mechanikus, bürokratikus és elgépiesedett világban szeretnénk élni, az emberi elme egyetlen esélye a kreativitás, amit a politikától is elvárunk.

+A feladott magas labdák lecsapása se maradjon el.

Ilyen például Novák Katalin jövendő államfő nyilatkozata a szabadság és szabadosság hidegháborújáról. Mikor mondják már meg neki, hogy egy államfő nem háborúzik, mert az a tisztség egy valós „közjogi méltóság”? A japán császár vagy az angol királynő sem bátorított soha a háborúzásra. Az államfők a napi politika felett állnak és nem azonosulnak ideológiával, főleg ott ahol szimbolikus szerepet töltenek be. Nem megosztók, hanem nemzetegyesítők és igen széles látókörrel kell, hogy rendelkezzenek - ez egyébként a rendszerváltás utáni öszes magyar államfőre elmondható volt. Ha nem érti meg Novák Katalin mindezt, akkor talán mutassanak meg neki egy kínai ujgur átnevelő tábort és kérdezzék meg, hogy ez most szerinte a szabadság vagy a szabadosság esete?

Mindezzel nem azt mondom, hogy okosabb vagyok mint az ellenzék agytrösztje, csak egy olyan módszert ajánlok nekik, ami szinte minden helyzetben alkalmazható. Egyébként bárkinek ajánlom ezt a módszert, aki egy újfajta közegbe kerül, ahol sokféle emberrel kapcsolatban, számára előre nem látható helyzetekről kell majd gyorsan döntenie. Jó ha az ember előre összeszedi és leírja magának (vagy az adott csoportnak) a fő szempontjait, és kritikus helyzetekben rájuk pillant, ez a módszer nagyon segíteni fogja a kommunikáció sikerességében és a jó döntéshozásban.