A globalizáció egy jó dolog abból a szempontból (is), hogy segít az élelmiszerválságok megelőzésében, mert ha a bolygónk egyes részein kedvezőtlenül is alakul az időjárás a mezőgazdaság számára, még mindig maradnak olyan nagy területek, ahol viszont kedvező. A terményárak nemrég a mélybe zuhantak a tőzsdén azt követően, hogy az ukrajnai háború hatására hónapokon keresztül nagyon magas szinten voltak, ez pedig amiatt következhet be, mert még az ukrán export jelentős részének a kiesése is pótolható lesz – a legutóbbi termésadatok alapján. A tőzsdei árakat ugyanis hosszabb távon a nagy gabonaexportőröktől érkező hírek mozgatják. A világ két legnagyobb búza exportőre Oroszország és Kanada egyaránt rekordtermést arathat be idén (utóbbi esetében 40% a többlet), amellett, hogy a franciáknál és az USA-ban csak 5 illetve 8%-kal kisebb termést várnak a búzából, összességében tehát az exportra kerülő mennyiségek nem fognak csökkenni, a nagy gabonaimportőrök ellátottsága biztosítható. Az ausztrál termés is nagyon jó volt tavaly, emiatt Kelet-Ázsia búzaellátottsága jelenleg szintén teljesen rendben van.

Egyébként régen is léteztek olyan országok, amelyek az élelmiszer szükségletük nagyobb részét importálták: Athén, Róma és a Brit Birodalom sem volt képes az önellátásra, de nem is nagyon törekedtek rá. Sőt egy időben Nyugat-Európa is nagy felvevőpiacnak számított, a Szovjetunióról nem is beszélve, amely a jó természeti adottságai ellenére sem volt képes a saját élelmiszer szükségletét megtermelni. A globalizáció e téren nem hozott alapvetően újdonságot csak annyiban, hogy a világpiac még inkább képes a fölöslegek és hiányok kiegyenlítésére, a világkereskedelem még a háborús körülmények között is működik.

Nyilván még más gabonák mint a rizs és a kukorica terméseredményei is befolyásolni fogják (helyettesítő termékekként is) a világpiaci árakat, azonban az jól látható, hogy az idei évben sem amiatt lehetnek problémák, mert nem lenne elég termény. Az alapszintű élelmiszerellátásban a kormányok szerepe igen jelentős, az éhezés még a magasabb élelmiszerárak mellett is leginkább az adott kormányok felelőssége lesz. Élelmiszerválság és globális menekültválság egyelőre csak a politikai hisztériakeltés része, másrészt viszont évtizedek távlatában a globális felmelegedés a hozamok jelentős csökkenését okozhatja. A jelenleginél kevesebb hús fogyasztása a fejlett országokban, de legfőképpen az élelmiszerekkel való takarékosság az, amire mindenképp szükségünk lenne. Én nem annyira félek az élelmiszerárak elszállásától, ezt inkább átmeneti problémának látom, a nagyobb gond az, ha a magasabb árak sem hozzák el azt a fajta szemléletváltást, amire a nagyvállalatok, az állampolgárok és az államok szintjén egyaránt szükség van.