Ideo-logikák

Csökkenő vagy növekvő erőszak világában élünk?

2019. február 03. - Tamáspatrik

A legtöbb erőszakos bűntény mint a rablások és gyilkosságok száma csökkenő tendenciát mutat, visszaszorulóban vannak a családon belüli erőszak különféle formái, a nők szexuális zaklatására is törvények vonatkoznak, sőt már az állatkínzás is bűncselekménynek számít. A szubjektív biztonságérzetünk viszont nem nőtt ilyen mértékben, éppen azért mert még feltűnőbbé váltak a különféle életellenes bűncselekmények és nagyobb médiafigyelmet kapnak mint régebben. Egy másik lehetséges ok, amiért sokan úgy érzik, hogy nagyon erőszakos világban élünk, hogy továbbra is jelen vannak az erőszak enyhébb, de alattomosabb formái mint a verbális agresszió vagy egymás kiszorítása, lejáratása vagy semmibe vétele, sőt alighanem igen sok lefojtott agresszió is jelen van a társadalmunkban.

Régebben sem volt jobb

Steven Pinker: Az erőszak alkonya című könyve hatalmas szakirodalmi anyagra építve nagyon részletekbe menő leírását adja a társadalmakban jelen levő agresszió okainak és trendjeinek. Röviden azt lehetne mondani, hogy a trend egyértelműen csökkenő, de nem töretlen módon. A történelmünkben békés társadalmak gyakorlatilag nem léteztek, a "békés vadember" nem több egy mítosznál. A csontok vizsgálatával elég jól lehet következtetni arra, hogy mennyien haltak régen erőszakos halált, és ezek alapján még egész törzsek férfilakosságának lemészárlása sem számított rendkívüli eseménynek. Az első államok megjelenésével az ókortól kezdve az emberölések száma sokat csökkent, de mégy így az emberek pár százaléka általában nem természetes halállal végezte életét. Ráadásul kimutatható volt, hogy az erőszak egyéb formái is együtt mozogtak a gyilkosságok számával, tehát a régi társadalmak minden tekintetben összehasonlíthatatlanul erőszakosabbak voltak a maiaknál.

A kereszténység sem segített, és a lovagiasság sem volt több mítosznál

A kereszténység elméletben békét hirdet és egymás szeretetét, de mégsem volt alkalmas az erőszak jelentős csökkentésére: ennek oka az volt, hogy a gyakorlatban zéró összegű játszmákat hirdetett, hiszen tiltotta a kereskedelmet és ellenséges volt a technikai újításokkal szemben. (Én is írtam cikket arról, hogy a vallásos országokban a bűnözés trendszerűen nagyobb mint azokban a modern államokban, ahol a lakosság nagyobb része ateista.) A "lovagiasság eszméje" is alig több mint mítosz, hiszen a lovagok erőfitogtatásának gyakorlatilag kötelességszerű tartozéka volt a rablás és a zsákmányszerzés. (A középkori lovagok voltaképp a mai afrikai és nyugat-ázsiai haduraknak felelnek meg.)

A helyzet akkor változott meg, amikor a normann uralom alatti Angliában kitalálták, hogy aki a király alattvalóját megöli az a királlyal szemben követ el bűnt, ezt követően a gyilkossági perek felperesei már nem egyes családok voltak az elkövetővel szemben, hanem a királyt képviselő bíróságok. Ezután a lovagoknak fokozatosan alkalmazkodniuk kellett az udvar helyi képviselőinek törvényes elvárásaihoz és az önbíráskodással szemben az "udvariasság" nyert teret. Először Angliában jött létre az illemszabályok gyűjteménye és terjedt el lassan a kontinensen, leszivárogva a társadalom alsóbb, polgári rétegeibe is. Ahogy a királyi hatalom egyre jobban megerősödött és a hadseregek irányítása (az erőszak monopóliuma) is teljesen központosításra került, úgy csökkent fokozatosan a gyilkosságok és az erőszak egyéb formáinak (pl. kaloda, botozás) gyakorisága is, ez a folyamat egy nagyságrendnyi csökkenéshez vezetett.

A piacgazdaság is közrejátszott

A mai Európában a fizikai erőszak már két nagyságrenddel kisebb a középkorhoz képest, amit akkor értünk el, amikor százezer főből már évente csak egy fő esett gyilkosság áldozatául. Az utóbbi két évszázadban tehát egy újabb nagyságrendnyi csökkenés volt mérhető, amelynek az ipari forradalom és a piacgazdaság a fő oka. Az emberek közül egyre többen kezdtek hinni a pozitív összegű játszmákban (és tulajdonképpen abban is, hogy mindenkinek juthat annyi, ami számára elegendő), az együttműködés mindenki számára előnyöket jelent. A kereskedelem egyfajta empátiát is feltételez, mert szeretnénk kitalálni, hogy a másiknak mire van szüksége, érdekemben áll a vevő elégedettsége. Az önuralom és az ösztönök kordában tartása is egyre inkább társadalmi normává vált. Mindennek persze az a feltétele, hogy az állampolgárok bízzanak az államhatalom törvényeket betartató erejében, ami nem mindig és nem mindenhol teljesül.

Visszaesések anarchikus társadalmakban

A modern világban az államhatalom meggyengülése következtében anarchikussá váló társadalmak voltak azok leginkább, ahol ismét teret nyernek az erőszak különféle formái. Például a függetlenségüket elnyert volt gyarmatokban gyakran fellángolt az erőszak, de más országok egyes részein is folyamatosan magas tudott maradni olyan területeken, ahova az állam keze nem ért el. Távoli hegyek között például a Balkán egyes részein vagy Szicíliában az önbíráskodás és a vérbosszú ma sem tűnt el teljesen, de az amerikai hőskorban a "cowboyok", a marhapásztorok is hasonló okokból saját maguk szereztek érvényt a törvénynek. (Ennek ellenére a hatlövetű ritkán füstölgött, életük inkább a mindennapos kemény munka mellett a fizetésnapokon a szerencsejáték, verekedések, bordélyok és ivászat körforgásában zajlott.)

A társadalom alján levő, lecsúszott rétegek szintén nem nagyon sajátították el az erőszak csökkentéséhez vezető normarendszert, és mivel jórészt illegális tevékenységekből élnek, ezért nem is nagyon számítanak a törvény védelmére.

Emellett mivel a testi erőszak elkövetésére minden társadalomban leginkább a huszonéves férfiak a hajlamosak, őket leginkább a házasság intézménye és a biztos állás képes pacifikálni.

A múlt században is volt egy erőszak-növekedési hullám

Érdekes módon az 1960-as évek nagy gazdasági fellendülése idején nőtt meg a fejlett országok nagy részében ismét a gyilkosságok és más erőszakos cselekedetek száma - a nagyvárosok mint New York a rossz közbiztonságukról váltak híressé. Mindez alighanem a nagyszámú baby-boom generáció tekintélyelvűséget felrúgó, hippi kultúrájának egyfajta mellékterméke, a társadalmakban a kissé anarchikus viszonyok megjelenése, amely egészen az 1990-es évekig tartott, akkor kezdett a helyzet megint javulni.

Nálunk a rendszerváltás után jött létre az a kvázi-anarchikus helyzet, az állam meggyengülése és a törvényességben való hit megrendülése, amely pár éven keresztül megnövelte a gyilkosságok (és egyéb bűnesetek) számát, azóta viszont ezek a rendszerváltást megelőző szintre csökkentek.

 

image.jpg

forrás: Hvg.hu

Ma az egyik fő veszély az ideológia

Az egyik fő veszélyt manapság a különféle ideológiák jelentik, amelyek a múlt században is a legtöbb emberáldozattal jártak: főként a kommunizmus és a fasizmus, de alapvetően minden ideológia jellemzője, hogy felhatalmazza a benne hívőket az erőszak különféle formáinak alkalmazására a csoporton kívüliekkel szemben. Az iszlám vallás alapú (pontosabban arra hivatkozó) mozgalmak jól látható példái ennek, azonban a mi közéletünk sem mentes az olyan agresszív eszméktől, amely a csoportidentitás alapján szelektálja az embereket hasznosakra és károsakra, jókra vagy rosszakra. Az sem túl kedvező, ha a feudális függési rendszer a társadalmi normák része lesz, mert olyan időkbe visz minket vissza, ahol az erőszak bizonyos formái jobban elfogadhatóak voltak a mainál (még ha nem is nyers fizikai erőszakról lenne szó).

Napjaink másik nagy kihívása a környezetvédelem kérdése, hiszen romló életkörülmények esetén megint egyre többen érezhetik úgy, hogy "nincs annyi, hogy mindenkinek jusson elég", ami az erőszak újabb hullámait idézheti elő.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr4114606518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szalay Miklós 2019.02.04. 11:30:55

Egy tömör általános összefoglaló az erőszakról:

egyvilag.hu/temakep/068.shtml