Az ideológiák úgy keletkeznek, hogy jön egy kis elszánt csoport mindenféle vad eszmékkel és a körülöttük, velük kapcsolatban levők egy idő után elfogadják (belemennek a buliba), mert annyira gyakran hallják. Ez a fertőzés láncreakció módjára terjed tovább úgy, hogy a legtöbben nem gondolják komolyan az egészet csak azért mondogatják, mert úgy gondolják, hogy mások hisznek benne, hogy ez a közvélekedés. A csoport kedvéért belemennek a buliba.

Ez pont olyan, mint amikor egy rossz partiban valaki kitalálja, hogy igyunk féktelenül, igazából senkinek sincs hozzá kedve, de mindenki azt hiszi, hogy a többieknek van. Az eredmény egy olyan kollektív lerészegedés, amit senki nem akart.

Legutóbb Rétvári Bence tette le a „hűségesküt” a Vezetésnek, pontról pontra felmondva és konkrét példákkal is illusztrálva a kormányideológia téziseit. Nem tudom eldönteni, hogy egy szektásnak is nevezhető információs buborékról van-e szó (tehát komolyan gondolja) vagy pedig csupán szervilitásról, a rendszerbe való betagozódás bizonyításáról.

Az információs buborékban való létezés szinte mindannyiunkra jellemző majdnem hogy kivétel nélkül, kimutatható és mérhető módon (a közösségi média kezeli is ezt a jelenséget, mindenkinek a saját ízlése szerinti eseményeket tálalja), a NER világa csupán az átlagosnál szektásabb, kirívó példája ennek a jelenségnek.

A konformitásra törekvés is emberi sajátság, de amikor bizonyos eszmék fanatikus hangoztatása történik afféle nyilvános hitvallás folyamatában az már nagyon gáz, ott tényleg kilóg a lóláb. Rétvári nyilatkozatát pedig érdemes ízekre szedni, mert a kis apró részletekben ott rejlik a sok kis szarvacska.

„Szent II. János Pál pápa” – maradhatnánk talán abban, hogy a „szent” vagy a „boldog” valójában egyházi szakkifejezések, és nem a nagy nyilvánosságra tartoznak? Ne egy „hivatal” állapítsa már meg, hogy valaki szent ember volt-e vagy nem, - én ismerem a pápa életét valamennyire és másokra gyakorolt hatását is, és ezek alapján úgy látom, hogy nyugodtan nevezhetjük "szent embernek", de az ilyesmi legyen inkább egyéni megítélés kérdése.

„Katolikus templomok lerombolása Németországban” – ez egy durva csúsztatás, mintha jönne egy láthatatlan háttérhatalom és ledózerolja a templomokat, hogy a helyükön bevásárlóközpontok épüljenek. Tudomásul kell venni, hogy Németországban miként a világ nagy részén a hagyományos értelemben vett vallásosság  csökkenőben van, a falvak (sajnálatos módon) kiürülnek és a templomok funkciótlanná válnak. Nálunk is egyre nagyobb a lelkészhiány, aminek nem örül senki, de mégis jellemző tendencia. Kivétel képez térségünkben Románia, ott épül a sok templom – ők kábé annyira vallásos nemzet lehetnek mint amennyire a sok stadion építése nyomán mi sportnemzet... de éppen az egészségügyi ellátás színvonala sem a kórházak számától függ.

Számos példát lehet említeni kereszténységgel kapcsolatban pro-kontra, kitegyék-e a kereszteket a közhivatalban vagy nem, Mikulásnak nevezzék e a „Télapót” vagy nem (ki hogy akarja, mért ne lehessen többféleképpen), kontextusából kiragadott eseteket csak úgy előrángatni, ez a fajta demagógia simán elmegy nálunk csont nélkül.

„Brüsszeli birodalom” – nem az inkább a probléma, hogy NEM birodalom? Az USA, KÍNA és Oroszország birodalmakra jellemző külpolitikát és gazdaságpolitikát is folytatnak. Az EU soha nem egységes sajnos, ezekkel az országokkal szemben, emiatt a világpolitikai súlya kisebb mint amilyen lehetne. Nem lehetne IDŐNKÉNT, bizonyos esetekben birodalomként működni, amely egységes fellépést jelent? Nincs sem közös hadsereg, sem közös határőrség, a legtöbb törvény a tagállamokra nem kényszerítő erejű, simán ki lehet bújni alóluk. Az egységes fellépés hiánya emiatt Európa a világpolitikában gyakorlatilag nem tényező. Magyarország méretű vagy akár ötször ekkora országok is csak akkor lehetnének jelentős tényezők, ha közös fellépéseket támogatnának, az Orbán-kormány pedig látványosan ennek az ellenkezőjét teszi, az európai együttműködés maradványait is szétveri.

„Genderizmus” – ez a szélsőjobb vesszőparipája, egyszerűen annak el nem fogadása, hogy a családok és a nemek közötti munkamegosztás folyton változott, mindig más volt 500, 200 vagy 100 éves időtávra visszatekintve. Genderizmus leginkább ultra jobbos fejekben létezik, de senki se tudná pontosan megmondani, mi is az.

„Liberális” – ez már megint nem nagyon megfogható, kit nevezhetünk annak. Orbánékhoz képest Európa 90%-a kisebb vagy nagyobb mértékben liberálisABB felfogású, de a keresztény néppártokat liberálisnak nevezni (márpedig ők függesztették fel Orbánék frakciótagságát) elég meredek állítás. „A” liberálisok – egy kis létszámú párttól eltekintve ez nem létező kategória, azonban a szélsőjobbnak sosem a fogalmi pontosság volt az erőssége.

„Az ellenzék” ezt vagy azt csinálja – amikor a fideszesek így fogalmaznak, az annyira durva, hogy afölött megint nem szabad elsiklani. Ugyanis nincs semmi közös a magyar politikai pártokban, mind mást tart fontosnak a DK-tól a Jobbikig. Egyetlen közös bennük, hogy próbálnak tenni valamit a Fidesz demokráciát romboló hatalomközpontosító törekvéseivel szemben, azonban összefogásra nem nagyon képesek (a lengyelekkel ellentétben). Ez megint egy nagyon durva, hogy aki a Fideszen kívül van (tehát ellenzéki), az mind biztosan tévedésben él, ők lehetnek csupán az Igazság tudói, ami pont úgy hangzik mint egy vallásos szekta tanítása.

„Liberális intolerancia” – ebben talán van valami. Igen, létezik a campusok vagy értelmiségi körök, baloldali médiumok hasonlóan belterjes véleménybuborékja és arrogáns mindentudó fellépése. Tessék velük vitatkozni, de ne úgy, hogy a saját mondókátokat szimplán pufogtatni és mindig ugyanazt hajtogatni, hanem valódi párbeszédet folytatni. Rendesen felkészülni és a TUDOMÁNYOS adatoknak is utána nézni, mert jelenleg a szélsőjobb tudományos felkészültsége nagyon gyatra. A tudomány fórumai nyilvánosak, még az olykor dogmatikus nézeteken is lehet változtatni. Ehhez azonban nem a feltétlen hatalomátvételre, hanem kompromisszumokra való törekvésre is szükség van.

"A bevándorlók hozzák magukkal a konfliktusokat a szülőföldjeikről" – néha igen, de általában nem hozzák, miért is hoznák, amikor az itteni életkörülményeik teljesen mások. Viselkedési hiányosságaikat azokat esetleg igen, pl. a nők molesztálása előfordul vagy máskor előrántják a késeket sajnos. (Lehet hogy Rétvári erre gondolt.)

Jelenleg a felszólalásaik színvonala miatt leginkább csak megmosolyogják a fideszeseket az EU fórumain. Én is csupán nevetni tudok Rétvárinak azon a mondatán, hogy „a Nagy-Britanniát elüldöző, migránsokat behívó brüsszeli politika” – hiszen a britekhez nem az EU-n át mennek a migránsok, hanem repülővel és hajón Pakisztánból vagy más volt gyarmatokból. A Brexit (nem biztos, hogy a mellette kampányolók ezt felfogták volna) pontosan a muzulmán és hindu migránsok preferálása az EU-ból érkező lengyel és magyar (keresztény) bevándorlókkal szemben.

„Populistának bélyegezve” – politológusok neveznek így hasonló sajátossággal jellemezhető rendszereket, Putyintól Trumpig bezárólag, ebben semmi megbélyegző nincs. Tessék jobb elnevezést találni, az hogy „illiberális” az nem jelző, hiszen az inkvizíció is az volt, az iráni muzulmán diktatúra is, Észak-Korea is az és Hitler is illiberális volt.

Az egész interjú feszültséget gerjesztő, harcos beállítottságú, mondhatni orbanizmusból jelesre vizsgázik. A dolog ott dől el, hogy amikor egy konfliktussal szembesülünk, például a bevándorlással kapcsolatos problémákkal, akkor a levont következtetések felfogástól függően gyakran ellentétesek lesznek. A különféle felfogások ellentétes irányba fordulnak: a keményvonalas irányzat a feszültséget rendcsinálással és harccal akarja orvosolni, a pacifistábbak pedig éppen az erőszak eszkalációját, a harcot akarják mindenáron elkerülni. Úgy gondolom, hogy általában az utóbbi a szerencsésebb megoldás, bár lehetnek helyzetek, amikor a keménységre és némi erődemonstrációra is szükség van. Ezt nagyon jól leképezi a „rendpártiság” kb. 15%-os európai aránya, ebből a sorból kilóg Magyarország, afféle Mordor földjének tűnhetünk külföldi szemmel, a kormánypropaganda folytonos agymosásának köszönhetően.

Nem vagyunk Mordor földje szerencsére, (legalábbis egyelőre) a kormány számos területen elfogadható vagy jó teljesítményt nyújt: a gazdaságpolitika nálam 10 pontból legalább 7 (jobb mint az elődjei többsége), a családtámogatások is pozitívnak tűnnek, olyanok mint a hagyományápolás, piacvédelem nálam szintén rendben vannak. (Az előző kormányokhoz képest mérve mondható ez, bár egy holland vagy dán kormányhoz viszonyítva már nem biztos, hogy ennyire kedvező lenne az értékelés.)

Azonban a félelem tükröződik sokszor a bírósági tárgyalások kényes ügyei során, a médiamunkások vagy a köztisztviselők megszólalásaiban.

A csoportmentalitás úgy érvényesül, hogy amikor egy információs buborékban élve a tagok folyton győzködik egymást, egy idő után már képesek elhinni azt, hogy csak ők látnak jól és rajtuk kívül mindenki más téved. Intellektuális teljesítmény ezen a ponton már nem mérhető, bekövetkezik a kollektív agyhalál. A "kommunikáció" fő célja az marad, hogy a tagok a hűségüket folyton bizonygassák, legyenek politikusok, médiamunkások vagy akár a tudományosság fényében tetszelgő „szakértők”. Ily módon az elnyert pozíciójukat nem fenyegetheti veszély, hiszen megbízható káderek. A forgatókönyvek nem nagyon mások mint amilyenek az "átkosban" voltak annak idején.