1. A jelenlegi 63 éves korhatár és a jövőbeli 65 év  egyaránt magasnak mondható a várható átlagéletkorhoz képest

Európában a legtipikusabb a 65 éves nyugdíjkorhatár, amely a legtöbb országban nőkre és férfiakra egyaránt vonatkozik, és amit néhány országban 67 évre terveznek emelni. Azonban például az olaszok, franciák, belgák esetében a korhatár jelenleg 60-62 év körül van és a tervezett emelése ellen hatalmas tüntetések zajlanak - amelyek nálunk vagy a mi régiónkban elképzelhetetlenek lennének. Mivel a várható átlagéletkor nálunk mintegy öt évvel kevesebb a fejlettebb országokhoz képest, ezért még ha csak az átlagban két év különbséget vesszük is alapul akkor is elmondható, hogy  legalábbis a férfiakat tekintve szinte minden európai országban többen élik meg a nyugdíjkorhatárt és tovább kapnak nyugdíjat mint nálunk.

2.A magyar nyudíjrendszer színvonala és fenntarthatósága alacsony szintű.

Ezzel nem lógunk ki a régiónkból, sőt meghaladjuk például az olasz, francia vagy a szlovák rendszer jelenlegi fenntarthatósági szintjét, azonban vannak a kevésbé gazdag országok között is olyanok, amelyek utcahosszal vernek minket. Azt senki sem várja el, hogy elérjük a skandináv vagy az osztrák szintet, azonban a világ nyugdíjrendszereinek élmezőnyében van többek között a lengyel, a chilei, vagy még a mexikói is ide sorolható. A több szempont alapján készült lista elején levők mindegyikére jellemző a több pillér (állami, magán és önkéntes nyugdíjalapokból), amelyek mögött masszív tőkebefektetések állnak. (Igaz viszont, hogy az óriási alapok tőkehozamai sem lesznek elegendőek a jövőben az elöregedő országok jelenlegi nyugdíjszintjének fenntartására.) Nálunk a magánnyugdíj pénztárak vagyonát az állam hamar elköltötte látható eredmények nélkül, mivel egyes szélsőjobboldali körökben sokan hittek abban, hogy úgyis hamarosan bekövetkezik a pénzügyi armageddon - azonban ez elmaradt. A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósága a folyamatosan emelkedő korhatár ellenére is viszonylag alacsonynak mondható.

3.Sokan vannak, akiknek a nyugdíj túlságosan nagy életszínvonal esést jelentene, emiatt nem fognak tudni nyugdíjba menni

Vagy legalábbis a kevés munkaviszony és az alacsony (bejelentett) jövedelem következtében a nyugdíj mellett kiegészítő keresetre szorulnak majd. Mivel a nyugdíjszámítás alapja a teljes munkaviszony átlagjövedelme, ezért a legtöbb vállalkozó, akit minimálbérre jelentettek be kevés nyugdíjat fog kapni éppúgy mint azok, akik fizetésük egy részét zsebbe kapták vagy esetleg feketén dolgoztak. Nálunk nagy ugyan az irigység a kiemelten magas nyugdíjat kapókkal szemben, azonban mivel a nyugdíj számítási módja a kiemelkedő jövedelmeket degresszíven kezeli, ezért még a magas keresetűek is életszínvonal esésként élhetik meg a nyugdíjaztatást - ami a világ legtöbb országában általánosnak mondható, a teljesség kedvéért mégis érdemes megjegyezni. A legjobban az állami hivatalok középvezetői és a külföldi tulajdonú cégeknél dolgozó szellemi foglalkozásúak járnak, mivel a "multik" a hatékonyabb működésükből kifolyólag magasabb bért képesek fizetni mint a legtöbb magyar kis- és középvállalat. Már várom, hogy mikor dobja fel valaki az ötletet a szélsőjobbról, hogy egy CBA dolgozó relatíve több nyugdíjat kapjon mint egy TESCO-s, vagy hasonlóan a Rába dolgozója az AUDI gyárban dolgozóknál, mivel a tevékenységük a magyar nemzetgazdaságot jobban gazdagította. Egy ilyen ötlet azonban szembe menne nem csak a magyar alkotmány (jelenlegi) szabályaival, hanem az EU és a nemzetközi szervezetek elveivel is.

3.Nők 40: A szakképzetlenek számára nyújt inkább előnyöket, emellett sokakat csőbe húz

A hölgyek 40 év utáni nyugdíjazási lehetőségét alapvetően alkotmányellenesnek tartom, mert nemek szerint diszkriminál - ráadásul a fordított diszkrimináció lenne igazságos, hiszen a férfiak várható átlagéletkora rövidebb. Azonban még ha elfogadhatónak is tartjuk, akkor is furcsa, hogy mivel a tanulmányi idő (ez esetben) nem számít munkaviszonynak, egy általános iskolai végzettségű nő már 56 évesen eléri a nyugdíjkorhatárt, viszont egy egyetemet végzett csak 63 évesen. Másrészt pedig átverés kétféle értelemben is: az egyik, hogy aki hamarabb megy nyugdíjba az kevesebb nyugdíjat is kap (igaz, hogy minden ledolgozott év csak 2%-ot számít), másrészt pedig számos hölgy (ez nem elmélet, hanem konkrét példákat láttam rá), kimondott státuszveszteségként élte meg a nyugdíjba vonulást. Ugyanis a munkahelyről való kiesés egy szociális közeg elvesztését jelenti különösen az aktív, munkaképes ember számára, amellett, hogy a jövedelme is csökken. Mivel egy kelet-európai, alapvetően járadékvadász társadalom vagyunk és minden lehetőséget igyekszünk kihasználni, hogy felvehessük, "ami az államtól nekünk jár", ezért a legtöbb hölgy kihasználja ezt a lehetőséget akkor is, ha nem etikus (főként a férfiakkal szemben) és akkor is, ha ezt visszaesésként éli meg.

Ennek a döntésnek az alapja demográfiai jellegű, kimondatlanul az unokákkal való foglalkozás lehetővé tétele volt, azonban alapvetően elhibázott, mert terheli a nyugdíjrendszert és talán jobb lett volna e célra az időskori GYES népszerűsítése.

4.A rokkantsági- és a minimálnyugdíj szégyenletesen alacsony szintje

A rendszerváltás után jó néhányan visszaéltek a rokkantsági nyugdíj intézményével, és ahogyan az nálunk lenni szokott, a voltaképpen bűncselekményt elkövető kiskapu használóknak köszönhetően ilyenkor a nagykaput is bezárjuk vagy eltorlaszoljuk. Viszonylag súlyos egészségkárosodás mellett sokan élnek, vagy próbálnak megélni a minimálbér 30-40%-ból, az eltartásuk leginkább a családra hárul. A magyar nyugdíjak csak úgy mutatnak viszonylag kedvező képet statisztikailag, hogy kivettük belőle az ún. nyugdíjszerű ellátásból részesülőket. A magyar minimálnyugdíj 28.500Ft-os szintje sem teszi lehetővé a megélhetést, és habár számos országot találunk, ahol ez ugyanígy elmondható, de például a lengyeleknél a legalacsonyabb nyugdíjak a a magyart jó kétszeresen, a görögöknél pedig ötszörösen haladják meg.

5.Demográfiai ötletelés

A NER felfogását osztók a nyugdíjrendszert is a demográfiai elveknek szeretnék alárendelni. Jelenleg épkézláb javaslat nem merült fel, inkább erőlködésnek nevezető az olyasféle ötlet, hogy a megszületett gyermekek számát és iskolai végzettségét is figyelembe kellene venni a nyugdíj megállapításakor, és a gyermekteleneket jól megbüntetné. (Demográfiai elven akár azt is lehetne mondani, hogy akkor nem is kell nyugdíj csak segély, az idős szülő számára a családja fog biztosítani magasabb életszínvonalat.) Én ennél egyszerűbb és kevésbé bürokratikus eljárást is tudnék javasolni ugyanilyen céllal. A magyar alkotmány ismeri az idős tartás intézményét, amely az önmagáról anyagilag gondoskodni nem képes idős szülők esetében fogalmaz meg a gyermekeik részéről elvi kötelezettséget. Ezt alkalmazva létezhetne egy olyan rendszer, ahol a gyermek a keresetéből számított nyugdíjjárulék egy összeghatár fölötti szintjét automatikusan a szüleinek a számlájára utalhatja, illetve a munkavállalót megbízhatja ezzel. Ily módon érvényesülne és direktben tapasztalható lenne a generációk közötti szolidaritás elve (amelyre a magyar nyugdíjrendszer épül) és a demográfiai elv is.

Milyen tényezők idézik elő a magyar nyugdíjrendszer anomáliáit?

Annak ellenére, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer némileg igazságosabb mint 10-20 évvel ezelőtti, számos anomália megmaradt és újak is keletkeztek, amely az itteni viszonyokat és a társadalom értékrendjét egyaránt tükrözik.

A magyar munkahelyek többsége stresszes és megerőltető, ahonnan menekülési útként sokak számára a mielőbbi nyugdíjba vonulás a cél. Felmérések bizonyítják, hogy nálunk az európai átlagnál sokkal inkább jellemző az intolerancia és a klikkesedés a munkahelyeken, amely egyik jele az idős dolgozók elfogadottságának hiánya - habár a mai munkaerő ínséges világban az idősebbekre is egyre inkább szükség van.

Egy járadékvadász társadalom vagyunk, ahol nem a társadalmi igazságosság a fő szempont. Ha valaki az államot képes átverni vagy megfejni azzal hajlamos eldicsekedni annak ellenére, hogy mások adóját használja fel erre. A nyugdíj is sokak fejében egyfajta ügyesen megszerzett járulék, nem pedig a méltányossági és szociális elveket tükröző jövedelem.

Az állam szempontjából a nyugdíjasok mindenekelőtt egy erős szavazóbázist képviselnek, általános elvként az állambácsi egyik kezével nagyon sok mindent elvesz (kitolt korhatár, alacsony alapnyugdíjak) és a másik kezével pedig valamit visszacsöpögtet - amelyet nagydobra lehet verni a médiában. A legtöbben ugyanis nyugdíjas korukban sem tudnak a megtakarításukra számítani, ezért alapvetően függenek az állam kegyétől. Azonban ha túlságos mértékben építenek az egyes kormányok (nálunk és máshol a világon) a nyugdíjasokra az aktív rétegekkel szemben, az a gazdaságot oly mértékben lekorlátozhatja, hogy a demokratikus rendszereket alapvetően megrendítheti és be is döntheti. (Mivel e demokráciák létének alapja a valamennyire méltányos szintű jövedelemeloszlás az társadalmi csoportok között, és a konszenzus teljes hiánya a politikai rendszeren kívüli eszközök alkalmazását idézi elő.)

A "nyuggereket" a kormány folytonosan hülyíti és rettegésben tartja (például menekültekkel), egy olyan társadalmi sztereotípiára építve ezzel, hogy van szegény "Mari néni" és "Pista bácsi", akik szellemileg gyengék - holott a trendek ezt egyre kevéssé igazolják, mert egyre több a művelt, értelmiségi vagy legalább városi közegben szocializálódott idős korú, akik számára a nyugdíjas életforma számtalan vállalkozást jelent. (Nyugat-Európában végzett felmérések szerint vannak olyan országok, ahol a nyugdíjasok jó részének szellemi szintje alig marad el a társadalom átlagától.)

A kormánynak kevéssé érdeke a magas szintű egészségügyi ellátás, sőt a hatékonyságban az egészségügyben dolgozók se nagyon érdekeltek. A kormány az alkoholizmus indirekt, de valós propagálása révén sem segíti elő, hogy a legtöbben képesek legyenek 65 éves korukig teljes munkaidőben dolgozni.

A demográfiai helyzet javítását célzó törekvésekre ellenkező irányú hatást gyakorol a fiatalok külföldi munkavállalása és elvándorlása. Az elöregedést a kormány bevándorlók (fű alatti) befogadásával lassíthatja illetve kénytelen is ezt tenni, főként a határon túli magyarokat vagy távolabbról érkező, jómódú és fizetőképes külföldi állampolgárokat értve ez alatt.