A kőműves ha egy ferdén felhúzott falat lát, vagy akár egy rendkívül jól kivitelezett építményt is, jól teszi, hogy kifejezi a véleményét róla valamilyen formában, hiszen neki van leginkább szeme hozzá. Éppúgy ha valaki már elég régóta foglalkozik olyan kevésbé gusztusos témával is mint a közélet, akkor is tud valamit arról mondani, hogy mondjuk a kormány építménye milyen irányba halad, az pedig már ízlés kérdése, hogy kinek ez mennyire tetszik.
Kell is, hogy beszéljük róla, hiszen a szakemberek csak egy-egy aspektusból tudnak véleményt mondani, másrészt ha nem próbáljuk meg értelmezni a kormány illetve kormánypárt által mondottakat, akkor mindent elfogadunk gondolkodás nélkül olyan szinten, hogy ilyen erővel akár latin nyelvű misét is mondhatnának nekünk.
A legizgalmasabb téma talán a béreké, érdekes megnézni, hogy mit ért a minimálbér emelése alatt a kormányunk. A szövegkontextust elemezve, ahol ez elhangzott Rogán Antal révén eléggé egyértelmű, hogy nem várhatunk nagy csodát ettől. A kormány egyrészt azt szeretné, ha a minimálbér a mostaninál jóval magasabb lenne, emellett viszont sokak keresete maradna meg ezen a bérszinten (vannak olyan országok, ahol ez most is így van, kérdés, hogy nálunk a magyar mentalitásnak mennyire felel meg a munkahelyeken az „egyenlősdi” elfogadása). Másrészt úgy emelné meg markánsan a minimálbéreket, hogy közben megszűnne az ún. „garantált bérminimum” kategória, ahova jelenleg sokkal többen tartoznak. Szerintem nagyon kevesen tudták is, hogy ez micsoda, én magam is azt hittem régebben, hogy ez a szakképzettek minimálbérét jelöli, de nem így van (a középfokú és afölötti végzettségűek kapják). Egyébként teljesen értelmetlennek tartom magát a kategóriát, a kormánynak már rég meg kellett volna szüntetnie, minimálbér alapvetően egységes kellene, hogy legyen. Azért nem hiszem, hogy jelentősebb béremelések lennének a jelenlegi „garantált bérminimum” szintjén, mert ez nagyon megterhelné az államkasszát, hiszen most is vannak sokan, akik a legalsó kategóriát kapják, és az államkasszában már nagy hiány van jelenleg is. Utána jönnének a nyugdíjasok is, hogy nekik is járna infláció fölötti emelés, és jogosan, hiszen a béremelkedés mindig megnöveli a szolgáltatások árait és olykor a termékek árait is, meggyőződésem, hogy ezek egy része meg sem jelenik a hivatalos statisztikákban. (Például az idei infláció se lehetne 4% körüli, ha beszámolnák például az üdülések, lakásbérlet, fodrász, szerviz stb. költségeit a nekik megfelelő súllyal).
A másik gond a minimálbér emeléssel, hogy nem ugyanazt jelenti most sem a budapesti agglomerációban mint Szabolcs megyében, mert a Pesten és környékén nem csak a bérek magasabbak, hanem az élet is majdnem annyival költségesebb. Emiatt is egy országos minimálbér egy kicsi életszerűtlen, és szerintem inkább kelet- vagy dél-magyarországi megélhetés szintjére kell belőni.
A harmadik vagy negyedik probléma ezzel, hogy a közszférában már most is vannak bérfeszültségek. A „közszolgák” fizetése igen alacsony az államigazgatásban, a bírók és ügyészek fizetése nemzetközi összehasonlításban eléggé gyenge, az orvosoké is már reálértékben úgy lecsökkent, hogy egy gyakorló orvos kiemelkedő keresetre csak akkor számíthat, ha mellékállásban magánpraxist is folytat. A pedagógusok fizetésével két probléma van: az egyik, hogy az elveszített bizalmat nem lehet hirtelen visszaszerezni azzal, hogy most a tanári fizetések magasabbak lesznek, kivéve ha azt gondoljuk, hogy gyorstalpalón bárkit átképezhetünk pillanatok alatt vagy max. egy év alatt erre a szakmára (mintha ezt gondolná a kormány). A másik, hogy a tanárok a mai Magyarországon kényes helyzetben vannak, mert újabb és újabb „belügyminiszteri” ízű utasításokat és vegzálásokat kapnak a nyakukba, másik oldalról pedig olykor a szülők is mószerolják őket rendesen.
A következő felmerülő probléma a minimálbérekkel, hogy a magyar bérszintek már így is magasak a termelékenységi szintünkhöz képest. (Indiában vagy Észak-Afrikában fele pénzből előállítják ugyanezt, vagy a lengyelek ennél magasabb fizetésekkel ennek a másfélszeresét.) Ha a kormány nem akarja gyengén tartani a forintot, nem fogunk tudni exportálni. Most jól néz ki az erős reálbér emelkedés a statisztikában, de igen bosszantó azoknak, akiknek a bére csak az infláció szintjét tudta úgy ahogy követni, vagy esetleg még azt sem. A szolgáltató cégeknél szerencsére nem ez a helyzet, viszont például az átlagos magyar iparvállalatoknál, amik exportra termelnek és gyenge a megrendelés állományuk, idén nem volt lehetőség nagy béremelésekre.
A lényeg viszont az, hogy a kormány egyértelműen a fizikai munkaköröket béreit akarja összetolni a szellemivel, - teljesen más kérdés, hogy ez mennyiben jogos vagy reális lépés.
A kontextus, ahol a minimálbérekről volt szó (még egyszer: én indokoltnak tartom, hogy legyen egységes), ott elhangzott, hogy a szakmunkások is kapjanak hitelt ne csak a diákok. Ez is azt mutatja, hogy a fizikai munkát szeretné a kormányunk felértékelni, nyilván bizonyos szellemi tevékenységek rovására. Szokásos módon egy ideológiai elvről van szó, amely mentén majd izzadva hoznak ki valamiféle rendelteket az érintett államtitkárok csapatai. A diákhitel esetében is lényegében kamattámogatást ad a kormány, itt is el tudnék képzelni valami hasonlót a betanuló munkakörök esetében. Viszont úgy látnám értelmesnek, hogy a cégek adnának hitelt a dolgozónak, amit az állam is megtámogatna, olyan feltételekkel, hogy mondjuk 3-4 évet le kell dolgozni az adott vállalatnál a betanulási időszakon kívül, ami szakmunkások esetében lehet 1-2 év.
Az „illiberális” filozófia/ideológia itt is arról szól, hogy egy régebbi korba akar visszamenni, amikor az árakat és béreket nem a piac alakította, hanem központilag határozták meg (mondjuk a földesúr tette ezt). Tehát a „dolgozz paraszt” elven a kormány össze akarja tolni a bérsávokat. Ennek az a hátulütője mint a jobbágyság idejében is vagy akár a kommunista rendszerben is, hogy csökken az érdekeltség és a motiváció, a dolgozók nem fogják strapálni magukat. (Ennek vannak jelei most is például az egészségügyben.)
Van még egy érdekes kérdés, ami felmerül a nyári nagy szabadtéri „dzsemborikon”, ahol a kormánytagok és a NER megmondóemberek próbálják osztani az észt. Az lenne a feladatuk nyilván, hogy a hallgatóságot eligazítsák a fő kérdésekben, de eléggé zavaros fejtegetésekbe bonyolódnak, körülbelül a vak vezeti a világtalant.
Itt központi kérdés a „normalitás”, hogy mi egy „normális társadalomban” szeretnénk élni. Elgondolkodtam rajta, hogy mi lehet ez valójában, hiszen a normalitás meghatározása nem egyszerű. Normális a Bibliában az, hogy a nő az első oldalon mindjárt a férfinak alárendelt teremtmény lesz? Normális dolog-e vajon a rasszizmus? Egykor magától értetődő volt, most a többség szerint már nem annyira. Normális-e, hogy egymással folyton háborúzó országok vannak Európában? Egykor az volt, sőt nem is olyan régen is, de most megint van esély rá. Normális dolog-e az úriszék vagy az, hogy egyesek törvény fölött állnak? A jogállam előtt az volt, és most sem pártatlan a jog politikailag. Normális dolog-e a migráció? Szerintem igen, mert mindig is ment a vándorlás akár a ritkábban lakott területek irányába, akár a gazdaságilag fejlett területek felé. Normális-e, hogy a határon túli magyarok sokkal több támogatást kapjanak mint az anyaországban élők? Szerintem egy bizonyos szinten felül már nem az. Normális-e ha azt várjuk, hogy egyes nyugat-európai értelmiségi divatok veszélyesek lesznek ránk is? Szerintem a nagy többség nálunk azt sem tudja, hogy mi az a „woke” (már ha nem egy ázsiai sütő edényről van szó). Normális-e, hogy otthon a gyerekek annyit mobiltelefonoznak, amennyit akarnak? Normális-e, hogy teleszemeteljük és felmelegítjük a bolygót a „kényelmünk” érdekében? Normális-e, hogy ontjuk az acélt és a betont, a fákat kivágjuk, a természetes élővizeket pusztítjuk? És így tovább.
Arra jöttem rá, hogy az illetők, akik ezt hangoztatják, valójában nem egy normális, hanem egy IDEÁLIS vagy annak tűnő társadalmat szeretnének látni. Van egy kép bennük, milyennek kellene lennie a társadalomnak és lehetőleg mindig legyen ugyanolyan, ne is változzon (ami persze lehetetlen). Tehát vegyük át a modern civilizáció vívmányaiból azt, ami nekünk tetszik, az összes társadalmi és környezetvédelmi problémát pedig seperjük át valaki másnak. Ez a szelektivitás azonban sosem működött, fizikában az örökmozgó lenne a megfelelője. A Maxwell-démon is csak egy gondolatkísérlet során megalkotott szerkezet, aminek az a lényege, hogy csak a számunkra kedvező energiájú részecskéket engedi át a résen, a többit kicsukja. Ez fizikailag nem lehetséges oly módon, hogy energiát termeljen nekünk, éppígy az ideális, problémamentes társadalom sem volt sosem megvalósítható. Egy problémát tűzzel-vassal üldözünk és közben nem vesszük észre, hogy egy jóval nagyobb keletkezik a másik oldalon.
