Ideo-logikák

Amikhez majdnem mindenki ért

2020. február 05. - Tamáspatrik

A NAT nem csak a magyar irodalom tanítását foglalja magába, hanem sok más tantárgyat is, amelyekről eddig kevés szó esett. Itt van például az ének-zene tantárgy, amihez szerintem megint mindenki éppolyan jól ért mint az irodalomhoz. Valamilyen zenei érzéke majdnem mindenkinek van, az énektudás is leginkább bátorság kérdése, a különféle tehetségkutatókat elnézve. Az ének-zene új tantervének esetében is bárki szakértő lehet, így például felmerülhet, hogy a rossz emlékű Tanácsköztársaság idején közéleti szerepet vállalt Kodály Zoltán művei helyett ne tanítsunk inkább operettet, jöhetne például Kacsóh Pongránctól a János vitéz. Most ki jogosult arra, hogy eldöntse, mi az értékes? A magyar nóta népszerűbb, ennélfogva inkább érdemesebb tanításra a népdaloknál. Azt megértem, hogy ha kapásból egy Beethoven szimfóniával kezdünk az kábé olyan bonyolult és nehéz lehet a diákoknak egy Jókai-regény, viszont ha nagyon merészek akarunk lenni, akkor Mozart helyett jöhetnének modern dalok, például Ákos mindenképpen. Mága Zoltánt sem hagynám ki, hagy fejlődjön a gyerekek zenei ízlése, és az is fontos, hogy kiegyensúlyozott legyen a dolog, politikai bal és jobb oldali muzsikusok is szerepet kapjanak… Ez elég nagy sületlenségnek hangzik ugyan, de kábé ilyen szinten vitatkozunk akkor, amikor azokat bíráljuk vagy oktatjuk ki, akik hivatásszerűen foglalkoznak irodalommal évtizedek óta. Nekem ne mondja meg senki, hogy mi a jó irodalom, el tudom dönteni magam is, és nem értem, hogy mért mondják azt, hogy például Wass Albert giccses lenne.

A fizika és matematika tanmenetébe nem hiszem, hogy annyira sokan bele akarnának szólni, valamiért ez nem annyira népszerű. Viszont a történelem igen, ahhoz már értünk, az igazságot „eltitkolják tőlünk  és meghamisítják” mindenféle idegenek. Az csak egy paraszthajszálnyi különbség, hogy amikor értjük valamiről, hogy az nagyjából miről szólhat (nem úgy mint a fizikai képletek), akkor  már abban egyből szakértőnek is tartjuk magunkat. Legalábbis olyanok, akik simán leszólják azokat, akiknek ez a munkájuk. Egymás munkáját leszólni, másokéba beleszólni kívülről, minden tisztelet nélkül – úgy látszik, hogy manapság nálunk ez a menő…

Egy másfajta trükk

 Jön a Szakértő Úr vagy Hölgy (akinek a kompetenciáját egy kívülálló nem tudja pontosan felmérni) és elkezdi a laikusokat hülyíteni az FB-n. Például előadja, hogy milyen ősnyelv is a magyar. Mivel a nyelvészethez mindenki ért egy kicsit, szerintem népszavazás útján dőljön el az is, hogy milyen eredetű a nyelvünk, minek is foglalkozni a profi-nyelvészekkel, őket úgyis már megvette a háttérhatalom. Vagy amikor jön az a bizonyos Valaki és hosszan ecseteli, hogy a paracetamol milyen borzasztó káros, és hogy persze a gyógyszerlobbi érdeke stb. (szokásos duma – pont a magyar kormány által szabályozott területen ezt felvezetni több mint különös). A trükk az egészben, amit megeszünk, hogy az „eltitkolt igazságot” mindig LAIKUSOKNAK mondják, sosem egy szakmai konferencián terjesztik elő. Úgy készülnek ezek a zutyulékok, hogy vegyél pár közhelyet, tedd hozzá az igazságmagvakat és öntsd fel az egészet szósszal.  Egy apokaliptikus szintű túlzásokból álló masszát fogsz kapni a végén, és ha elolvasol 3-4 ilyen szöveget, akkor még csodálkozni is fogsz, hogy nem halt még ki az emberiség.

A harmadik trükk

Írj egy könyvet egy témáról, előtte alaposan szakirodalmazz, de csak azt vedd ki a klasszikusok műveiből, ami a nézőpontodat, az ideológiai téziseidet alátámasztja. A végeredmény eszméletlenül jól fogyasztható lehet, még ha silány minőségű is. Pont ilyen lett A liberalizmus bukása című bestseller, tipikus felszínes amerikai szöveg, amelynél nálunk akármelyik humán szakos kandidátus (politikai beállítottságtól függetlenül) néhány éves munkával sokkal jobbat írna. Na EZ az igazi fogyasztói társadalom, eljutottunk oda, hogy a silány gondolattalanságot etetik meg velünk, simán megkajálunk bármit ha ízléses a tálalás. Ami nem tűnik fel első olvasásra egy ilyen könyv esetében többek között az, hogy a szerzőnek (hát persze hogy) Amerika a világ közepe, más országok számára nem is léteznek, levezeti hogy a liberalizmus az államot erősíti, mert nem látta az illiberalizmust közelről. Igazi vádbeszédet ír egy bizonyos ideológia ellen, bár hemzseg az önellentmondásoktól, pl. az USA alkotmányának alapvető elvét a szabadságelvűséget is tagadja, amit persze nem vesz észre. A gyakorlat pedig nem igazolja vissza távolról sem azt amit mond, hogy pl. nem igaz, hogy a liberalizmus homogenizálta a kultúrákat (sőt soha nem látott kulturális gazdagságot hozott), aminek persze az is lehet oka, hogy nem egy kirekesztő ideológiáról van szó. (Ezzel nem azt mondom, hogy nem érdemel kritikát, de nem ilyen agyatlan módon.)

A harmadik trükk magyar változata

Horváth Balázs: Beteg bolygó c. könyve megint csak tele van beteges eszmefuttatásokkal. A magyar illetve kelet-európai mentalitás köztudottan arról szól, hogy mi miért nem fog működni (nem pedig az, hogy hogyan működhet). Egyébként szórakoztatónak mondható olvasmány, annak persze akinek van hozzá idegrendszere, mert az alaptézis, hogy a bolygó fő problémáját az ember jelenti. Ez valamilyen szinten még igaz is lehet, de tisztelt szerzőnél ez már olyan szintű, hogy afelé tendál, hogy ha nincs emberi élet akkor probléma sincs, e logika mentén a szélsőséges rendpártisághoz jutunk (mindegy, hogy milyen színűhöz), amelynek az élet mindig túl kaotikus és zavaró tényező volt. (A hírhedt diktátorok nevét inkább nem írnám most le.) Szokták azt mondani, hogy ha valaki távolról indít, hogy „az ősrobbanástól kezdi”, a könyv szerzője viszont ez nem vicc (!), tényleg onnan indítja a történetet. Már megint jön valaki, aki azt hiszi, hogy mindenhez ért, pl. ha a talajpusztulás szerinte évi 1% akkor szerinte száz év alatt elfogynak a talajok (Ami nem csak matematikailag hibás, hanem a hegyekre gyakorolt szél és víz eróziót sem veszi figyelembe). Nagyon sokat markol és mindenből azt szedi ki, ami a depis kampányához kell. Például levezeti, hogy a beszéd hiánya nem is olyan nagy hátrány, sőt nagyon kellemes állapot is lehet. Hát köszönöm… A hibáktól hemzsegő könyvet, vagy inkább vádbeszédet pedig vajon mi más mint a Nemzeti Kulturális Alap támogatta…A Mérgezett Föld c. szakmaiatlan és súlyosan demagóg dokumentum filmet pedig az MTVA.

Minek ennyi vádbeszéd, tényleg a tíz millió jogász országa kell, hogy legyünk?

A helyzet nagyon súlyos, az a helyzet ami a fejekben van, a sötétség a fénynél is gyorsabban terjed sajnos. A tudomány ugyan nem tud teljesen elfogulatlan és politikától mentes lenni, de szinte az egyetlen reményünk. Ha viszont mindenki ért a mezőgazdasághoz, a környezetvédelem minden kérdéséhez és ahhoz is, hogy mit tanítsunk az iskolában, akkor a szakértőségnek egyszer s mindenkorra lőttek, érzelmi alapon és demagóg politikai szempontok alapján fog eldőlni az, hogy mi a helyes.

Szerintem gondoljuk meg kicsit jobban, hogy milyen gondolatokat terjesztünk, főleg negatív tartalmú, energetikailag lehúzó szöveget. Nálam már kiment a biztosíték ezektől.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr6015461022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

legeslegujabbkor 2020.02.07. 20:57:03

Próbáljuk meg a gyerekeinket nálunk okosabbá tenni.
Ezt úgy gondolom, hogy ne lopni tanítsuk meg őket.