Egész Európa tele van a politikai rendszerekből kiábrándult fiatalokkal, minthogy a politikai erőtereket a legtöbb helyen idős politikusok uralják és ily módon az idősebbek szempontjai jobban érvényesülnek. Nálunk sincs ez másként, a fiatalok jelenlétének a kormánypártban csak elhanyagolható hatása van: különféle jelmondatokat adnak a szájukba tesztelés céljával, előre megírt forgatókönyveket játszanak le, ők pedig finoman szólva próbálnak minél több jó pontot szerezni, miközben az fel sem merül, hogy akár önálló gondolataik is lehetnének.
Az idős politikai garnitúra nálunk különösebben nem törekszik arra, hogy a fiatalok számára kedvező viszonyokat teremtsen, kivételt képez a lakástámogatási és családtámogatási rendszer, de még ez sem hozzáférhető a többség számára, inkább csak a középosztálytól felfelé, a kevésbé jó anyagi helyzetben levők számára kevesebb előnyt jelentenek ezek a konstrukciók. Olykor csak az egyre emelkedő lakásárakat látják csak és a könnyen elérhető bérlakások hiányát, hiszen a fiatalok jelentős része nem szereti a röghöz kötést, inkább mobilisabb életforma hívei, főként amíg keresik a számukra testhezálló munkát.
Kormányunk viszont a feudális reflexek talaján törekszik az emberek röghöz kötésére, aminek egyik módja lehet az a lakástulajdon, amivel megtörténhet, hogy a kedvezményes hitelhez kapcsolt jogszabályok alapján egy bizonyos időtartamig nem értékesíthető, vagy pedig eleve olyan kevés a piaci értéke, hogy nem érdemes eladni. Ez egy munkaadópárti szemléletet támogat, mert ha a munkaerő kevésbé mobilis, akkor nehezebben fog tudni magasabb bért is kiharcolni magának. (Közhiedelem, hogy az egyik legjobb befektetés az ingatlan, ez azonban legfeljebb a jó helyen levő, energetikailag korszerű ingatlanok esetében lehet érvényes, de az is csak abban az esetben, ha a tulajdonos saját maga képes elvégezni az időnként szükséges felújítási munkák nagy részét. Összességében az ingatlan formába fektetett nem mobilis, befagyott pénzeszközök inkább csökkentik az anyagi gyarapodásunkat mint növelik, másfajta befektetésekkel összehasonlítva.)
A környezetvédelem egy tipikusan olyan terület, ami a fiatalok számára sokkal fontosabb mint az idősebbeknek, hiszen arról szól, hogy mennyire lesz élhető az ország pár évtized múlva, de erre a területre (például vízmegtartásra és szélerőművekre) nem nagyon akar költeni a kormány, sokkal több a szó mint a valós tett. A rezsicsökkentés vagy az, hogy az oroszokkal való kvázi szövetség miatt esetleg olcsóbban kapunk egyes energiahordozókat, ez a fiatalabb generációkat különösebben nem érdekli, hiszen ezeknek megvannak a hosszabb távú hátrányai is.
Az árrésstop is bizonyos nyugdíjas rétegeket céloz inkább azzal, hogy a számukra legfontosabb cikkek árát alacsonyabban tartja és a kereskedők átpakolják a veszteséget más termékekbe.
Az ország növekvő eladósítása szintén a jövő generációit fogja nagyobb mértékben sújtani, nem beszélve arról, ha a kormányunk titokban elkötelezi magát keleti irányokban és emiatt megerősödik a kínai és orosz befolyás, miközben kifelé sodródunk az EU-ból is, a felvett keleti hitelek és tőkeimport révén egy jövőbeli kényszerpályát jelölhet ki a jelenlegi politikai rendszer, a túl erős elkötelezettségek csökkentik a mozgásterünket. (Például a méregdrágán épülő Paks II. vagy a titkosított feltételekhez kötött kínai hitelek.)
Az sem jelez sok jót a jövőre nézve, hogy nincs igazán piacvédelem és a magyar vállalkozások védelme is inkább azokban a szektorokban jellemző, ahol kormányközeli nagyvállalkozók vannak jelen. Környezetvédelmi és piacvédelmi vonatkozása is vannak annak, hogy kínai kereskedőcégek most már légi úton is hoznak be rengeteg, kevéssé tartós árucikket például ruhaneműt, amit a fogyasztói mentalitásunknak köszönhetően tudnak ránk sózni a webáruházak megtévesztő reklámjaival. Ezek nagy része egy-két éven belül a kukában végzi, az állam pedig feltehetően a jó politikai kapcsolatoknak betudhatóan, tétlenül nézi mindezt. (Hol vannak most a globalizáció ellenes hangok?)
Az idősekben kevés a vállalkozó szellem, ami természetes is, viszont ne várjuk el idős politikusok alkotta kormánytól, hogy segíteni fogja vállalkozásokat, a kormánymédiában az első három helyen a biztonság, a biztonság és a biztonság állnak, és a vállalkozószellem a sokadik szempont ezen a listán. A fiatalok általában nyitottabbak, a xenofóbiára építő kormánypropaganda témái kevésbé érdeklik őket éppúgy mint a kicsinyes bosszúhadjáratok és karaktergyilkosságok tömkelege. Az ideológia nem érdekli őket, az inkább a nyugdíjasok pótcselekvése, a fiatalok a mindennapok gyakorlati problémáival kell, hogy szembesüljenek.
Van egy olyan újabb keletű egyensúlytalanság, ami miatt akár az összes létező mai demokrácia felborulhat: az idős generációk egyre nagyobb tőkesúlyt képeznek az elöregedő társadalmakban, olyan mértékben, hogy az teljesen leállíthatja a társadalmak dinamizmusát. A feszültséget tovább fokozza, hogy a fiatalok gazdasági súlya sokkal nagyobb a létszámuknál, például nagyon sok a jó digitális készségeket igénylő állás, ezen kívül jobban terhelhetők is, kulcskérdés, hogy a bérarányokban mindez megjelenik-e. Az üzleti szférában néhol megjelenhet, az állami szférában viszont aligha. Ezen kívül Európában egyedülálló módon inkább gátolja mint támogatja a kormány, hogy a fiatalok magasabb képzettségeket szerezzenek, mert a gazdaságpolitikánk továbbra is az olcsó munkaerőre akar alapozni.
Nagyon sok fiatal érzi úgy, hogy kormányzatunk nem támogató szellemiségű, ők gyakran a lábukkal szavaznak még akkor is, ha külföldi munkavállalás esetében sok bizonytalansággal kell szembenézniük.