Orwell az „1984” című, a Nagy Testvérről szóló könyve mellett írt egy másik hasonlóan zseniálisat Állatfarm címmel, amely a kommunista rendszer vitriolos karikatúrája. A regénybeli állatok elkergetik a gazdát a farmról és átveszik a hatalmat, a vezetők pedig egyszerű jelmondatokat próbálnak alkotni, végül találnak is egy olyat, amelyet még a birkák is megértenek: „Négy láb jó, két láb rossz.” A jelenlegi magyar kormány pontosan ilyen, megmondja a jónépnek mi a jó és mi a rossz, mert szegények nem tudnának különbséget tenni. A magyar ember jó viszont a bevándorló az rossz, a magyar termék jó minőségű, a külföldi áru pocsék, a magyar vállalkozás jó, a multi mind rossz, Amerika rossz, viszont Oroszország jó vagy inkább a nagyhatalmak mind rosszak, a kis országok a jók? stb. Holott valójában a kormány sem tartja be az efféle a szabályokat (vagy inkább jelmondatokat, maszlagokat), az alapvető ésszerűség érdekében egy perc múlva megszegi, afféle kétkulacsos politikát folytat.
Ráadásul a plakátkampány jelentősen csúsztat azzal, hogy bevándorlókról beszél ott, ahol valójában háborús menekülteket kellene átmenetileg elhelyezni, egy kis töredékét csupán a jelenleg milliós táborokban összezsúfolódva élőknek. Igaz viszont, hogy a mi menekülttáborainkban a körülmények garantáltan nem jobbak mint Törökországban, valójában a plakátokra azt kellene írni: Üzenjük Brüsszelnek: „Ne küldjön ide menekülteket, mert nálunk az elhelyezésük úgyis pocsék.”
A kormány különféle értelmiségi bázisokat, intézményeket gründolt, amelyek nem átütő hatásúak, sőt mondjuk ki: jeles képviselői eddig ideológiák gyártásán kívül semmiféle kreativitást nem mutattak, a magyar értelmiség nem vevő ezekre a „magyarázom a bizonyítványt” stílusú lemezekre. A kormánypropaganda nem az értelmiségnek szól ez rendben, annál sajnálatosabb, hogy nem is próbál az értelemre hatni. A kormánypropaganda olykor a marxizmus "legjobb" formáját hozza a „keményen dolgozó kisemberrel” az élen.
Mivel a marxizmus annyira beette magát a gondolkodásunkba több évtized alatt, ezért a legtöbben még mindig hajlamosak vagyunk szélsőségekben gondolkodni: ha valami nem jó, akkor az ellentéte biztos jó lesz. Emiatt le kell írnom, hogy éppúgy nem érvelek mennél több menekült/bevándorló befogadása érdekében, mert ez legalább olyan túlzás lenne mint a „zéró tolerancia”, azt sem gondolom, hogy a kistermelést vagy a magyar vállalkozásokat nem kellene fejleszteni, sőt. Csupán annak nem vagyok inkább híve, hogy a kormány elmagyarázza a médiumokon, plakátokon és a vízcsapon keresztül hogy mi a helyes, mert a zemberek nem tudnák. Az sem tetszik, hogy a kormányzat szavazásra VEZÉNYLI az állampolgárt a saját politikai haszna érdekében.
A népszavazás lehetne állampolgári kezdeményezés és lehetne olyan, amikor a kormány ténylegesen az állampolgárok véleményére lenne kíváncsi. Valójában egyik sem, hanem demagóg módon folytatott kampány, a „nemzeti összefogás” állítólagos céljával.
A NER az egykori Hazafias Népfrontnak felel meg, a Békemenet olyan mint a május 1.-i felvonulások voltak, csak a sör és virsli osztása hiányzik. Értelmiségi szemmel nem más mint egy Horthysta alapokon álló rendszerbe oltott kádárista mentalitás. Lehet, hogy az állampolgárok többsége valóban igényli ezt a stílust? Remélem, hogy nem.
Orwell regényében a vezetés a disznók kezébe kerül, és megtudjuk, amit a biológusok is azóta igazoltak, hogy a disznó egy igen okos állat. Móricz Zsigmond: Rokonok c. könyvéből pedig kiderül, hogy nálunk a sertéstartás fejlett, országunkban igen sok a disznó...
Elismerem, hogy ez egy politikailag inkorrekt írás, a kormányunk szemében azonban nem is érték a politikai korrektség.
