Ideo-logikák

Ideo-logikák

Az '56-os forradalom törvényszerűségei

2018. október 22. - Tamáspatrik

A nemzeti ünnepeink érzelem teli, idealizált felfogása teljesen érthető igényeket elégít ki - egy ünnep ugyanis nem lehet más mint fennkölt, mindig az egységről, a közösségről, az összefogás erejéről szól. Ha viszont meg akarjuk érteni az események menetét és megfelelő tanulságokat levonni, akkor érdemes egy racionálisabb elemzést is lefolytatni.

Tipikus forradalom, amely mondhatni Moszkvából indult

1956 éppúgy "Moszkvából eredeztethető", mint ahogy 1948 is Bécsből, legtöbbször a birodalom központjában kell történnie valaminek ahhoz, hogy a provinciákban lázadás törhessen ki. Sztálin 1953-as halálát követően Hruscsov igyekezett megszilárdítani a hatalmát és kereste a sztálinizmustól eltérő, új irányvonalat. A magyar kommunista vezetés változásai is tükrözték a szovjet kommunisták irányváltásait és torzsalkodásait: 1953-ban Nagy Imre került hatalomra új, (nota bene humanista !) politikával, azonban 1955-ben ismét visszajött a népnyúzó Rákosi klikk. Hruscsov később kiszivárogtatott beszéde Sztálin bűneiről az 1956-os pártkongresszuson nagy csapás volt azoknak, akik még hittek a kommunizmus erkölcsi felsőbbrendűségében és meglehetős zavart okozhatott a vezetőség körében. (Ezt a beszédet akár úgy is lehetett értelmezni, hogy a kegyetlen bűnök elkövetői hasonló büntetést érdemelnek.)

A forradalom marxista jellegű definícióit jó lesz elfelejteni

A forradalmak nagyon egyszerű jelenségek: mindig akkor törnek ki, amikor egy ország vezetésében eluralkodik a káosz, a tömegek ezt érzékelik és az utcára vonulnak, az államhatalom pedig átmenetileg megsemmisül. Általában semmiféle ideológia nincs mögötte, semmi különösebb szervezettség, csupán annak a kifejezése, hogy valamiféle elfogadható, normális vezetőséget szeretnének látni az állampolgárok. (Nyilván vannak mögötte jelentős társadalmi feszültségek és egy új helyzet lehetőséget nyújt komoly átalakításokra is.) Mindig a fiatalok azok, akiknek a legkevesebb a vesztenivalójuk, sem család sem karrier nincs még mögöttük, ezért ők "tesztelik" az államhatalmat. Ez történt október 23-án nálunk a pesti egyetemisták vezetésével és ez történt Párizsban 1968-ban is, amikor viszont De Gaulle és kormánya elég erős volt ahhoz, hogy kezelje a helyzetet, a társadalom többsége pedig nem támogatta az egyetemistákat. Utóbbiból nem lett valódi forradalom, de hasonló megállapítások tehetők a pekingi 1989-es pekingi Tienanmen téri eseményekre is.

Viszont '48-hoz hasonlóan, sokkal fontosabb nekünk, hogy '56-ban szabadságharc volt mint az események forradalmi jellege.

Mért épp nálunk tört ki?

A Birodalom szatellit államainak többsége örült hogy egyáltalán létezik (Csehszlovákia) vagy hogy megkapta egész Erdélyt (Románia), akiknek a fő gondja az volt, hogyan adja el baráti nemzetiségi politikának a magyarok fokozatos kiszorítását a különféle pozíciókból. Lengyelország azonban hozzánk hasonlóan szintén nem úgy érezte, hogy a szovjetek "felszabadították" volna, Poznanban hatalmas felkelés tört ki a magyar forradalomnál pár hónappal korábban, amit azonban a hatalom tudott kezelni (erőszak alkalmazással, béremelésekkel, személycserékkel). Az NDK-ban pedig már 1953-ban kitört egy országos méretű felkelés, amelyet kegyetlenül elfojtottak.

Nálunk volt a leggyengébb a központi hatalom és Budapest volt akkoriban is az ország leginkább tájékozottnak mondható és a szervilitásba bele nem törődő része (a magyar falu akkoriban is sokkal pesszimistább volt).

Naivak voltak-e a forradalmárok Nagy Imrével az élen?

Létezett bizonyos szintű naivitás, amit én nem ítélnék el túl szigorúan abból kifolyólag, mert az esemény akkorát szólt a nemzetközi politikában, hogy nagyon sokat javított országunk nemzetközi megítélésén. Emellett pedig ugyanilyen mértékben rontotta a szovjetekét illetve leplezte le a Birodalom erőszakos természetét. Az, hogy mennyire budapesti esemény volt jól látni abból, hogy a határainkon belül már javában cirkáltak új orosz páncélos hadosztályok (az orosz csapatösszevonás beletelt egy pár napba), mikor november 2.-án kikiáltottuk a függetlenségünket.

Városi legendák kaptak szájra akkor (és tartják magukat még valamennyire) az USA lehetséges beavatkozásáról, amely nem volt opció, hiszen nem akartak volna újabb világháborút sem csatatérré változtatni az országunkat. A szuezi válság megoldása ettől teljesen független esemény és a hidegháború befejezése irányába tett egyik fontos lépés. Egyszerűen kedvezőtlenek voltak a földrajzi adottságaink, az oroszok nem hátrálhattak meg ebben a helyzetben - amit a kortársak persze rosszul mértek fel.

Nagy Imre sem volt egyáltalán reálpolitikus, de a mai vezetésünk nem emiatt ítélné el, hanem amiatt, mert kommunista volt. Nem lehetett más akkoriban mint kommunista, ha politikával akart foglalkozni, viszont kevéssé közismert, hogy mindig a humánum oldalán állt (a padlássöpréseket is fékezni igyekezett a KB-ban, azonban annyira belső használatú mozgalmi nyelven tette ezt a színfalak mögött, hogy a közvélemény nem érzékelt belőle semmit). 

Mire lehet következtetni két hét eseményeiből?

Két hét eseményeiből messzemenő tanulságokat levonni annyira nehéz mintha egy házasság mézesheteiből próbálnánk megítélni, hogy mennyire lesz sikeres és tartós. A forradalmárok pedig mind a "mézeshetek" lázában égtek, egy közös ellenség iránti összefogás összekovácsolta a nemzetet, mindenki segített mindenkinek, ezért lett a közhangulat annyira fennkölt.

Azért egy kommunista-szocialista vezetésű forradalom volt, mert a jobboldalt és a többi pártot annyira szétverte a rendszer és annyira megfélemlítették a tagságot, hogy nem volt senki más porondon. A többi pártnak kellett volna egy pár év, hogy újjászervezzék magukat, bár így is megjelentek már november 2.-án.

A jugoszláv stílusú szocialista rendszer irányába való elmozdulás nem volt túl valószínű (feltéve persze, hogy valami csoda folytán az oroszok feladták volna Magyarországot). Pár évig lehetett volna egy olyan jellegű irányvonal Nagy Imre vezetésével, azonban nálunk nem volt olyan szintű orosz barátság sem hagyományosan erős baloldal mint Tito Jugoszláviájában. Sokkal valószínűbb lett volna egy osztrák típusú rendszer, jobbközép nemzeti kormány vezetésével. (A stabil fejlődés megalapozására az ilyen kormányzat tűnik a legalkalmasabbnak.)

A forradalom győzelme esetén biztosan bekövetkezett volna a rendszerváltáskor felszínre került marakodás a népnemzetiek és a modernisták között, mert ha nincs egy közös ellenség, akkor a belső ellentétek törvényszerűen a felszínre jönnek. (Az Orbán rendszer is úgy akar nemzetet kovácsolni, hogy mindig egy közös ellenség képét mutatja fel, amivel főként a Fideszt támogatók közötti érdek ellentéteket tudja leginkább a szőnyeg alá söpörni.)

Kapitalista fejlődés jöhetett volna, de nem volt rá esély

Nem volt esély a Birodalommal való egyezkedésre egy pillanatra sem, bár ezt a felkelők nem tudhatták akkoriban (talán túlságosan bíztak Hruscsov jóindulatában), ezért nem is következhetett az európai normáknak megfelelő kapitalista fejlődés, maradt egy félázsiai jellegű rezsim. Politikailag Ausztria és Jugoszlávia profitált a legtöbbet a ebből a helyzetből, mert mindkét ország meg tudta erősíteni a semlegességét, és lekerült a napirendről, hogy bármelyik ország is akár önként akár kényszerből a szovjetek csatlós állama legyen.

A magyar önkormányzatiság viszont sikerrel vizsgázott: a kisebb-nagyobb településeken mindenütt olyan vezetőség jött létre, akit mindenki el tudott fogadni és amely elejét vette a káosz és az erőszak eluralkodásának.

Az is fontos, hogy az antiszemiták nem rúgtak labdába annak ellenére sem, hogy a sztálinista vezetésben a zsidó származásúak domináltak, a magyar társadalom láthatóan tanult a háború alatt bekövetkezett eseményekből. 

Sokszoros veszteség

Sokan életüket vesztették, mások hosszú évekre börtönbe kerültek (általában 1963-ban szabadultak), ezen kívül az önállóan gondolkodó embereket a rendszer igyekezett megfélemlíteni vagy feketelistára tenni mint nem megbízható egyéneket. A legnagyobb csapás talán a közel 200 ezer, zömében dinamikus és tehetséges ember elveszítése, akik kivándoroltak az országból, - ők sem akadályozták tovább a kézi vezérléseken alapuló, szabadságjogokat nem nagyon ismerő rendszer működését - ez azonban már valamennyire a mai viszonyainkra is emlékeztethet.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr9614315953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.10.22. 13:27:46

"Naivak voltak-e a forradalmárok Nagy Imrével az élen?"

Nem Nagy volt az élen, a forradalmárok vezetője meg semmiképpen sem ő volt. Ezt később Kádár találta ki róla.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.10.22. 13:33:48

Ha győzött volna 56.

A legvalószínűbb: Nagy szerepe jelentéktelen lett volna. Osztrák típusú semlegesség lett volna.

56 vereségét ismerjük, ez az ami meg is valósult.

Egy pici lehetősége lett volna köztes megoldásra: ha Nagy képes lett volna uralni a folyamatokat, s ő lehetett volna az alternatív Kádár. De sem a tömegek nem fogadták el Nagyot, se Nagy nem akart már kompromisszumot kötni a SZU-val.

Tamáspatrik 2018.10.23. 12:21:17

@maxval balcán bircaman: Nagy Imre alighanem hasonló szerepet töltött be mint Pozsgay 1989-ben. Viszont akkoriban mégis ő volt a miniszterelnök. Egy forradalmat igazából senki nem tud megfelelően kontrollálni, mivel nincs valódi államhatalom, a rendfenntartó szerveket is beleértve. Helyi önkormányzatok szintjén lehetséges a kontroll.
Nagy Imre érdekes figura, mert a "nép akaratát" valósította meg, amikor semlegességet hirdetett, viszont reálpolitikailag ez jelentős tájékozatlanságra vall és hibás lépés.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.10.23. 12:24:53

@Tamáspatrik:

Szerintem mivel úgy se tudta volna kontroll alatt tartani az esményeket, inkább a lehetetlent választotta, s maga is átállt.

Ez az is bizonyítja, hogy 1958-ben is kitartott e választása mellett.

wantirna 2018.10.23. 16:54:37

Nagy Imre azzal foglalkozott, hogy szülőhazájába importálja azt a rendszert, amiről tudhatta, hogy fenomenális gyilkológép.
Mire a Szovjetunióból Magyarországra visszatért, a szovjet kommunisták már 39,426,000 ember erőszakos időelőtti haláláért voltak felelősek. Otttartózkodása alatt mezőgazdasági szakemberré nőtte ki magát - mondják róla - de nem átallotta importálni a kolhozosítás ötletét, mely a Szovjetunióban 11,440,000 ember erőszakos, időelőtti halálához vezetett, némi éhinséggel párosulva. (Rummel adatai)

Nagy Imre és moszkovita társai nem egyebet tettek, mint a gonosz birodalmának kiterjesztését, hatalomvágyból, Magyarországra. Nincs magyar, aki ezzel a galádsággal versenyezhetne.

kvadrillio 2018.10.23. 19:10:31

56-nak nincsenek hőőőősei ! NEM IS LESZNEK SOHA ! SZERENCSÉTLEN BESZERVEZETT KISGYERKŐCÖKET SZERELTEK FEL FEGYVEREKKEL KÉPMUTATÓ, HŐZÖNGŐEN BUTA, ABNORMÁLIS FELNŐTTEK ! CSALÁDOKAT, EMBEREKET KONCOLTAK FEL EZEN SZERVEZŐK BÍZTATÁSÁRA. MAI ESZEMMEL MINDET KINYÍRNÁM ÉS A VITTNERMARISKÁT IS PÉPPÉ TAPOSNÁM.

kvadrillio 2018.10.23. 19:12:21

az igazi forradalom az, hogy kb 1 millióan kikmentek dolgozni a megélhetésükért magyar emberek.

2018.10.23. 19:22:54

Elítélem a kommunistákat és a Szovjetuniót.
De!
A második világháború alatt Kelet és Közép-Európa sorsa már Jaltában eldőlt amikor még javában folyt a II. világháború. Sztálin, Roosvelt, Churchill döntött róla 1945 februárjában.
Magyarország úgy védte a hazát, hogy mélyen a Szovjetunióban harcolt.
Ennek következtében ne csodálkozzunk azon, hogy a II. világháborút követően nem csak felszabadította Magyarországot a a náci német megszállás és a náci magyar vezetés alól, hanem meg is szállta az országot a kommunista Szovjetunió és kommunista magyar vezetést juttatott hatalomra.
Csöbörből-vödörbe esete.
Mis szóljanak a csehek és a lengyelek?
A csehek elvileg a másik oldalon voltak, a lengyelek meg kaptak a náci németektől is meg komcsi szovjetektől is 1939-től kezdve.
Mégis mindhárom országot megszállták a szovjetek.
Miért?
Mert Sztálin úgy gondolta, hogy egy esetleges III. világháború kitörésekor ne szovjet területen legyen a frontvonal.
1., Így Kelet és Közép-Európa sorsa akkor sem változott, amikor Sztálin meghalt és ugyan Hruscsov került hatalomra, aki kőkeményen elítelte Sztálin tevékenységét, de ezen kívül ugyanilyen kőkemény kommunista volt. A Szovjetunió vezetése pontosan tisztában volt azzal, hogy mennyire engedheti el a gyeplőt és mikor kell visszafogni a történéseket.
2., Ezzel Magyarországon kevesen számoltak.
Pedig számolhattak volna.
Mindenki kommunista volt, Rákosi, Kádár, Nagy Imre, Gerő , Rajk, Münich, Farkas, Péter stb.
Egymást csukatták le 1949-től kezdve koncepciós perek folyamán. Rajkot kivégezték. Majd létrejött az anekdota, hogy Rajk temetésén állítólag valaki azt mondta, hogy ha ezt Laci látná, de közénk lövetne.
Hithű kommunista fax (már bocsánat) volt az összes.
Nem lehetett volna demokrácia 1956-ban, akkor sem ha győz a forradalom. Amúgy nem győzhetett volna, mert a Szovjetunió, mint említettem szatellitállamoknak tartotta ezeket az országokat, ahol egy esetleges háború kirobbanásakor lehettek volna a harctér.
Nem védve Kádárt, de ebből következik, hogy nem Kádár hívta be a szovjet csapatokat. A szovjet csapatok jöttek volna Kádár nélkül is. A kérdés az lehetett, hogy Kádár vállaja-e a megtorlásokat és ezek után az ország vezetését. Kádár egy báb volt. Mondhatta volna, hogy nem vállaja. Nem mondta.
Ha mondta volna, akkor lehetett volna Münich, Péter stb.
Azokkal se jártunk volna jobban.
Sőt!

2018.10.23. 19:45:11

Csak képzeljük el, azt, hogy a szovjetek a forradalom leverése után Rákosit (Sztálin legjobb magyar tanítványa) kérik fel Magyarország vezetésére. Mindenki menekült volna amerre lát és akik maradtak volna, azoknak a felét kivégzik a másik fele meg éhen halt volna 1989-ig.
A másik meg a világpolitikában zajló események. Görög polgárháború,korei háború, vietnámi háború, szuezi válság mind azt megellőzően és abban az időben zajló események, ahol igazából a két nagyhatalom (USA, CCCP) állt egymással szemben.
Az USA nem rizikózhatott Magyarországon már csak azért sem, mert a magyar politikai elitben csak kommunisták voltak. Nem csak azért mert egy párt volt a kommunista párt, hanem kőkemény kommunistákkal volt tele. Igen Nagy Imre is!
Az USA nem akart Európában háborút, márpedig ha Magyarországon beavatkozott volna, akkor dőlt volna a dominó és minimum, az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország hármas is belekeveredett volna abból a szempontból, hogy ezek az országok is függetlenek szerettek volna lenni a Szovjetuniótól. Az meg már nem hidegháború lett volna, hanem a III. világháború.

2018.10.23. 19:59:22

@maxval balcán bircaman:

"Ha győzött volna 56."
Sosem győzhetett volna. Már leírtam miért.
1956-nak egy dolgot köszönhet Magyarország. Az pedig az, hogy ugyan maradt a rendszer, de 1962 után, nem volt összehasonlítható a rendszer a román, NDK, szovjet, bolgár, albán, csehszlovák, lengyel rendszerekkel
1962-től puha diktatúra volt, gulyáskommunizmus avagy a legvidámabb barakk volt Magyarország.
Illetve azt köszönhetjük, hogy 1989 vérmentes rendszerváltás volt. Illetve azóta kiderült, hogy nem rendszerváltás volt, hanem módszerváltás, hatalamátmentés ami a mai napig érvényes.

2018.10.23. 20:03:15

@maxval balcán bircaman:

" Osztrák típusú semlegesség lett volna."

Tévedsz itt nem lett volna semlegesség. Tudod kommunisták voltak a magyarok és azon kívül a szovjetek diktáltak, hogy mi legyen.
1956 így is nagy arcvesztés volt a szovjeteknek. Nem gondolod, hogy hagyták volna Magyarországot, hogy levágja láncait?
Az összes olyan ország, ahol le akarták dobni a láncot, azok is lázadtak volna. Később lázadtak is. Mégsem engedték a szovjetek őket sem.

2018.10.23. 20:20:40

@Tamáspatrik:

Igazából lehet tanulni abból mit mondott Pozsgay 1989-ben azaz, hogy 1956 népfelkelés volt.
Meg abból is lehet tanulni, hogy a tevékenységei után a Fidesz mögé beállt.

Nézzük meg két részben mit írt Pozsgay 1957-ben:

1.

"Forradalom, vagy ellenforradalom?

Az új oktatási év megindultával különböző szemináriumokon ismét napirenden van a múltévi ellenforradalmi események értékelése. Elkerülhetetlenül szembetaláljuk magunkat azzal a problémával, minek tekintsük: forradalomnak, vagy ellenforradalomnak az 1956. október-novemberben történteket? Tisztáznunk kell a fogalmakat annál is inkább, mert egyszerű emberek szájából ma is gyakran hallunk olyan kijelentéseket, hogy a „forradalom” alatt ez vagy az történt stb... stb...

Legtöbb hasonlóan beszélő ember jóindulatához semmi kétség nem fér, csupán úgy rögződött bennük a forradalom fogalma, hogy az egyenlő a felfordulással, káosszal, mindenfajta társadalmi rendetlenséggel. Nem is gondolnak arra, hogy az igazi forradalom rendet jelent, egy új társadalom születését, mely természetesen a régi legyőzésével jöhet csak létre. Ebben a tekintetben minden forradalom egyforma volt. A régi termelési viszonyokat újakkal váltotta fel. A régi uralkodó osztály hatalmát egy addig, legalábbis politikai tekintetben elnyomott osztály uralmával helyettesítette. Így történt ez a szocialista forradalomban is, azzal az igen lényeges különbséggel, hogy míg minden előző forradalomban a kizsákmányolás régebbi formáját annak újabb formáját váltotta fel, addig a proletárforradalom alapvető célkitűzése a munkásosztály hatalmán keresztül eljutni az osztályok megszüntetéséhez és a kizsákmányolás teljes felszámolásához.

Röviden és igen vázlatosan ezek a szocialista forradalom ismérvei. Azon senki nem vitatkozik, hogy ezek a követelmények megfelelnek-e az elnyomott milliók érdekeinek. Méla szkeptikusok hosszas töprengés után csupán azt a kérdést szokták nekünk szegezni: mindez megvalósítható-e? Kérdésükből az is kiérzik, hogy nem nagyon hisznek benne. Persze a Szovjetunió sorozatos sikerei után egyre könnyebb igennel válaszolnunk."

2018.10.23. 20:21:12

2.,
Én most mégsem ezekkel a kétkedőkkel szeretnék vitatkozni, hanem azokkal, akik a tavalyi októberi eseményeket is szeretnék forradalommá, „Egyetlen Magyar Nemzeti Forradalommá” kozmetikázni. Könnyű nekik, hiszen olyan sajátosan „magyar nemzeti" intézménytől kapják az ideológiai támogatást, mint a Szabad Európa rádiója, mely viszont a legmesszemenőbbig élvezi a „legmagyarabb magyarnak”, Dulles János óhazai gazdálkodónak és politikusnak erkölcsi és anyagi támogatását.

Nehezebb nekem, mert ily tekintélyes pártfogók híján kénytelen vagyok a száraz és élvezhetetlen tényekre támaszkodni, melyek – tudjuk jók – csak a józan ész kicsiny, bár de egyre hatalmasodó, birodalmában jutnak érdemükhöz méltó megbecsüléshez.

Nézzük hát a forradalmat! Megfeleltünk-e 1956. október 23-ig a szocialista forradalom követelményeinek? Mielőtt még bizonyítanák, nyugodt lelkiismerettel merem mondani: igen. Mert, ha hibáztunk is, azért a tulajdon-viszonyokat sikerült úgy megváltoztatni, hogy abban sem Mindszenti, sem herceg Eszterházi nem nagy örömüket lelték. Ez magában is elég hatásosan bizonyítaná igazunkat még, ha a többi, igen jelentős eredményt: a munkásosztály vezető szerepét, a kulturális forradalmat, a fokozódó anyagi jólétet elhallgatnám is. De minek hallgassak róluk mikor ezek az eredmények mind a szocializmus irányába mutattak, mind azt bizonyították, hogy 1947-48-ban sikeresen hajtottuk végre szocialista forradalmunkat.

És jött 1956. október 23. Lopva, alattomosan közeledett. Sunyi bábáinak száján egy percre sem halkult el a szocializmus igéje, miközben egy nyáron át járták a Petőfi-rondót „nemzeti sajátosságaink” körül azzal a magasztos céllal, hogy kiküszöböljék a szocializmus építésében elkövetett hibákat. - Majdnem sikerült nekik még a szocializmust is kiküszöbölni.

Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, hátamögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek. A szociális elemet Mindszenti-Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Löwenstein herceg. Hogy mégsem „nemzeti szocialistának” keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és ők nem látták még időszerűnek e hányingert kiváltani.

Lehetett-e nálunk forradalom 1956 októberében? Hová vezethet nálunk a termelési viszonyok megváltoztatása és az uralkodó osztály megdöntése? – (Mondtuk, hogy a forradalom ezt jelenti.) Ilyen lépés nálunk csakis visszafelé, a kapitalista viszonyok és a burzsoá uralom visszaállításához vezethetett és vezetne ma is. Ez viszont színtiszta, steril ellenforradalom.

Miért kellett mégis forradalomnak álcázni azt, ami annak éppen az ellenkezője volt? Nagyon egyszerű ennek a magyarázata. Tudjuk jól, hogy a szocializmus vívmányai, minden elkövetett hiba ellenére, mély nyomokat hagytak a dolgozó nép gondolkodásában. A magyar munkásosztályt és a parasztságot nem lehetett volna nyílt rábeszéléssel a gyárak vagy a föld visszaadására rávenni. Az ellenforradalom először szociális demagógiával, félrevezetéssel hatalomra akart kerülni és ebből a hatalmi pozícióból aztán fellépett volna a dolgozó milliók érdeke ellen. Kinyújtotta volna a kezét a földért, a gyárért.

Az ellenforradalmi porhintést elősegítették a párton belüli árulók és revizionisták is. A „Nemzeti Forradalom” olyan nevezetes renegátot sorolhatott „vezetői” közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban.

Legérdekesebb a dologban, hogy végig azt hitte, ő a vezető pedig csak úgy táncolt, ahogy Mindszenti és a hozzá hasonló „forradalmárok” fújták.

Hiába, sokat fejlődött a világ! A Horthy-féle fehér terror bajnokai még szemérmetlenül ki merték mondani, hogy ők ellenforradalmat csinálnak. Ma már nem merték ezt megtenni, hiszen, ha nyiltan vallottak volna céljaikról, akkor nem sikerült volna nekik egy pillanatra sem félrevezetni a dolgozók egy részét. Csak a nacionalizmussal fűszerezett ál-forradalmi, ál-szocialista jelszavak segítségével sikerült elérniük, ha csak néhány hétre is, hogy hiszékeny embereket félrevezessenek. De kérdezzék meg azt a parasztot, aki meghallgatta Mindszenti „szózatát” vagy azt a munkást, akit haladó nézetei miatt a terroristák meghurcolták, mi volt itt a múlt év őszén, biztos vagyok benne, hogy helyes választ adnak és megmondják: itt bizony ellenforradalom volt. (Kivált, ha emlékeznek még az 1919-1920-es évekre.)

Hát így próbáljuk meg tisztázni a fogalmakat!"

Pozsgay Imre

Tamáspatrik 2018.10.23. 20:28:08

@wantirna: Ezek nagyon felületes információk egy emberről, úgy könnyű gyűlölködni, ha valaki valamit nem ismer.
Ebből egy egész más kép bontakozik ki:
hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Imre_(minisztereln%C3%B6k)
Komolyan tanulmányozta sok évtizeden át a magyar parasztság helyzetét és könyveket is írt.
Ő volt aki a földosztást előterjesztette 45-ben.
Ellenvéleményt fogalmazott meg 47-ben a szovjet típusú kolhozosítással szemben.
Rákosival szemben is az erőszakmentes átalakítás mellett állt ki.
Ő mondta ki először nyilvánosan, hogy a kommunizmus "rossz útra tért". (Más kérdés a naivitása, hogy hitt a kommunizmusban, ez alighanem a fő hibája volt.)
53-ban amikor kormányra lépett, akkor eltörölte a parasztságot sanyargató törvényeket.
Abszolút humanista volt végig, bár naiv politikus.
Ha nem lett volna kommunista, akkor viszont esélye sem lett volna, hogy valamit tegyen, mert akkor Rákosi tutira kinyírja. Sőt, szovjet kapcsolatok is kellettek, mert a magyar komcsikat, Rajkékat is kinyírták Rákosiék.

Brix 2018.10.23. 20:30:32

@Pár dollárral többért: Közèp- Európa sorsa ott pecsètelődött meg, hogy az amerikaiak- engedve az Sztálin zsarolásának- , nem nyitották meg a balkáni frontot ès nem szálltak parta az Iszriai- fèszigeten. Az angolok ezt a verziót javasolták Európa felszababadítására. Valójában , mindenkinek össze kellett volna fogni a szovjet világhódító kommunizmussal szemben ès leverni, időben, akkor nem következik be 56....Sajnos, a kommunista eszme túlzottan elterjedt világszerte... Viszont, a jelen korban jó esèly van rá, hogy közös erővel visszaszorítsuk az orosz medvèt...Ha Ukrajna NATO - tag lesz, az mar komoly csapás lehet Oroszországra...

Tamáspatrik 2018.10.23. 20:31:00

@kvadrillio: Mai szemmel nézve jogos (bár kissé indulatos, és ki is moderálhatnám emiatt). Én sem értek egyet azzal, hogy 18 éves majdnem gyerekeknek a kezébe fegyvert adjunk, akár milyen nemes cél érdekében is. Sajnálom a srácokat.

Tamáspatrik 2018.10.23. 20:32:00

@Pár dollárral többért: Ez tiszta, csak eljátszottunk a gondolattal, hogy ha "valami csoda folytán", pl. az orosz vezetésben nagy lett volna a zűrzavar, győzött volna a forradalom.

Tamáspatrik 2018.10.23. 20:37:58

@Pár dollárral többért: Ez a marxista forradalom-megközelítés. De ha megnézzük a forradalmat, pl. az 1979-es iránit vagy a 2011-es arab tavaszt, akkor semmilyen pozitív társadalmi átalakulást nem látunk.
Vagy az 1918-as őszi rózsás forradalmunkat, vagy az 1919-es bajor forradalmat stb. Az egyetlen közös vonás az összes forradalomban az államhatalom összeomlása. Az pedig, hogy abból egy jobb társadalom születik vagy rosszabb, már a körülmények függvénye.
Az 1789-es párizsi forradalomból először egy sokkal rosszabb társadalom jött létre, terrorral, évtizedek alatt lett belőle csak szerves polgári fejlődés, ez csak egy hivatkozási alap volt a komcsik számára, hogy 1917-ben is szükség volt a terrorra, másként nem megy.
Pedig egy túrót volt rá szükség.

Tamáspatrik 2018.10.23. 20:46:56

@Pár dollárral többért: Ezzel az elemzéssel teljesen egyetértek: Jaltában már eldőlt, birodalmi logika érvényesült, ezért nem volt kec-mec.
Érdekes valóban, hogy mért nem tudtak Nagy Imre és társai olyan módon gondolkodni. Ezzel együtt Nagy Imre jelentős személyiség és egy mártír, csak a mostani rendszerben ha valaki kommunista az nem lehetett rendes ember, Nyers Rezsőt is beleértve, mert "kollaboráns" volt. Mégis, mi a fenét csináltak volna egy birodalom árnyékában. Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet sem ítéli el senki azért, hogy a törökök csatlósa, mondhatni helytartója volt, és a keresztény Ausztria ellen szervezkedett...

Ha MÉGIS győzött volna a forradalom és valami csoda folytán függetlenek lettünk volna, na az hosszú távon nem kedvezett volna a kommunistáknak nálunk, mert nem voltak olyan hagyományaink.

Tamáspatrik 2018.10.23. 20:51:03

@Brix: Komoly gazdasági érdekek miatt főleg német részről, aligha lesz erős fellépés az orosz medvével szemben. A Trump kormányzatot nem érdekli komolyan Európa, emiatt nem hiszem, hogy Ukrajna NATO tag lenne belátható időn belül. Nincs erős összefogás ezen a téren sem, sőt az euroszkeptikusoknak komoly támogatást nyújtanak az oroszok, hogy verjék szét az EU-t. Ma is egy destruktív nagyhatalom Oroszország, hatalmas hacker-hadsereggel, az interneten keresztüli hadviselésben is abszolút profik.

2018.10.23. 21:55:47

@Tamáspatrik:

Ha győzött volna. :)
Oké, tegyük fel, győzött. Lehet, hogy nem kedvezett volna komcsiknak, de azért hogy a nyugatot is említsem, Olaszországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában is volt egy réteg akik a parlamentbe emelték a kommunista pártokat. Bizony még az USA-ban is volt kommunista párt, amelyet 1954-ben törvényen kívül helyeztek. Ugyan nem volt a párt tagja, de Lee Harvey Oswald is marxista-leninista volt. Az meg már külön érdekesség, hogy a Szovjetunióban élt majdnem 3 évet (1959-1962) és az USA-ba visszatérésekor nem érte semmi retorzió.
De, mint tudjuk az egy másik történet ami elég hosszú és a mai napig nem tudjuk csak sejtjük hova vezet.

wantirna 2018.10.24. 18:37:29

@Tamáspatrik:
Szép alak volt Nagy Imre, az hétszentség:
Rainer M. János: Nagy Imre politikai életrajza, Első kötet, 1896-1953, 1956-os Intézet, 1996, 529.old.:

„Az előző fejezetben már érintettem a tényezőket, amelyek Moszkva figyelmét Nagy Imre személyére irányították. 1952-ben begyűjtési miniszterből még az „anticionista” kampány sodrában, mint a magyar vezetés egyik moszkvai múlttal rendelkező, nem zsidó származású tagja lett miniszterelnökhelyettes.”

„Olyan emberre volt szükségük, akit először is ’ismernek’, vagyis múltja, előélete, politikai karaktere Moszkvában ’ellenőrizhető’. ... Berijának rendelkezésére álltak Nagy Imre NKVD-kapcsolataira, illetve az ellene 1930-ban és 1939-41 körül folytatott és lezárt vizsgálatra vonatkozó dokumentumok. ...Hruscsov, emlékiratai szerint, kedvező véleményt hallott róla magától Sztálintól. ... sok minden szólt mellette (részvétele a polgárháborúban, illegális munkája Magyarországon, pártszerű viselkedése, ... még a tisztogatások idején az állambiztonsági szerveknek adott információi is) ...”

Tamáspatrik 2018.10.24. 21:18:40

„Az előző fejezetben már érintettem a tényezőket, amelyek Moszkva figyelmét Nagy Imre személyére irányították. 1952-ben begyűjtési miniszterből még az „anticionista” kampány sodrában, mint a magyar vezetés egyik moszkvai múlttal rendelkező, nem zsidó származású tagja lett miniszterelnökhelyettes.”

Ez irreleváns infó az ő szempontjából, egyszerűen szerencséje volt politikailag.

Ha pedig nem lettek volna orosz kapcsolatai, esélyes sem lett volna Rákosiékkal szemben, a magyar komcsik nem voltak elég megbízhatóak az oroszok számára, lehetettek pl. jugoszláv kémek (Rajkékat is így ítélték el).
Nádas írja le ezt a jelenséget legjobban: akit egyszer bevitt Horthy rendőrsége, az már mindig gyanús maradt.

De aki szerint Nagy Imre egy mocskos komcsi volt, annak a véleményét úgyse lehet megváltoztatni, az előítéleteink így működnek.

Tamáspatrik 2018.10.24. 21:20:09

@wantirna: Gorkij sem volt szalonképes a mai rendszer számára, mert "komcsi volt" és a sztálinista rendszert szolgálta, holott nagyon sok embert megmentett.
A pozíció számít, számított mindig csak Magyarországon, az alapján ítélkezünk, nem pedig hogy mit csinált az illető valójában.

Gandosz 2018.12.19. 16:51:39

"A minden problémát erőből megoldani kívánó kormányunk"

Nahát, ha így lenne, a blog íróját az Andrássy út 60-ban vernék agyon, mint egy dögöt.

Vagy már agyonverték, mint egy dögöt? Mert ha mégsem, akkor hazudik.
süti beállítások módosítása