A tudományt néha korunk vallásának is szokták nevezni, ez az analógia abból a szempontból is megállja a helyét, hogy többé-kevésbé el is kell hinnünk azt, hogy a legközismertebb tudományos elméleteink valóban helytállóak.
Egy keresztény vallású ember sem hisz el mindent teljes mértékben, bár valószínűleg mélyen hisz abban, hogy létezik egy mindenható Isten és van túlvilág, ahol Krisztus követői valamiféle boldog, üdvözült állapotba juthatnak. Ezzel szemben nem biztos, hogy teljes mértékben el tud fogadni mindent az egyház tanításaiból, ilyen lehet például Isten egyszülött fia vagy a feltámadás és az örök élet, nem hinném, hogy ezekkel kapcsolatban ne fordulna elő némi kételkedés a legtöbb hívő részéről. (Nem beszélve most arról, hogy számos tanítást nem is szó szerint kell értelmezni, inkább csak szimbolikusan, és ez is növelheti az értelmezés körüli homályt.)
Érdemes megnézni ugyanígy a mai tudomány közismert elméleteit, mindenki találni fog olyat, amit meglehetős kétkedéssel fogad, és ez nyilván személyfüggő, hogy ki mit fogad el teljes mértékben vagy pedig kevésbé. Itt most a saját példámat tudom felhozni, az egyéni vélemények sokfélék lehetnek.
Vannak olyanok mint a gravitáció vagy a newtoni mechanika, amiben nem nagyon van helye kételynek, aki ezeket egy pillanatra is figyelmen kívül próbálja hagyni például „módosult tudatállapotban”, az vagy nagyot puffan vagy esetleg balesetet okoz.
Vannak olyan összefüggések is, amiket a legtöbben nem nagyon értünk vagy csak nagy vonalakban, de a mindennapi tapasztalataink nagyon meggyőzőek, ide tartoznak a modern világunkban különösen nagy jelentőséget nyert elektromossággal kapcsolatos törvények. Tipikusan ilyen még a kvantummechanika, amelynek egyenletei abszolút helytállóak és teljesen pontos leírást adnak bizonyos kölcsönhatásokról, annyira hogy számos modern technikai eszköz megalkotása ezek nélkül elképzelhetetlen lenne, ilyen például a számítógép és az atomreaktor is többek között. A kísérleti eredmények magyarázatával és az egyenletek értelmezésével viszont már könyvespolcokat lehetne megtölteni, annyit írtak róluk, és minél többet olvasunk vagy hallgatunk ezzel kapcsolatos előadásokat, annál rejtélyesebbnek tűnnek. Ez a különös helyzet, amikor elfogadjuk a működést magát, de a dolog mögöttes háttere az éppúgy misztikus marad mint mondjuk a keresztény ember számára a víz borrá változtatása.
Az evolúció egy teljesen más kategória, minthogy az elmélet eléggé szemléletes, magyarázó ereje eléggé meggyőző, amellett, hogy a kutatók is gyakran használják. Itt azért már vannak eltérések a kutatók közötti felfogásban, mert van aki az egyéni szintű szelekcióban míg mások a csoportszelekcióban hisznek jobban (nyilván mindkettőre van sok példa). Az viszont szerintem egy lényeges pont, hogy az evolúció a törzsfejlődés valószínűleg legfontosabb, de nem feltétlenül az egyetlen mechnanizmusa lehet. Ugyanis ha minden változást, ami több nemzedéken keresztül következik be az evolúcióval próbálnánk megmagyarázni, akkor nem elméletről, hanem dogmáról lenne szó, amellett, hogy olykor a biolológusok is szoktak egyéb tényezőket említeni, például az élőlények együttműködését is a versengés mellett. Viszont mért ne zárnánk ki például azt a jelenséget, hogy magas intelligenciójú lények időként cinkelték a lapokat és olyan körülményeket termetettek, amik felgyorsították egyes életformák fejlődését? Erre persze nem utal jelenleg semmi, bár néha felbukkanak teóriák Földön kívüliek megjelenséről és beavatkozásáról az események menetébe. Ez már hitbeli kérdés nálam, hogy hajlamos vagyok elfogadni, hogy szuperintelligenciák is próbálták időként mederbe terelni a földi folyamatokat.
A következő logikusan felmerülő kérdés, hogy mennyire fogadjuk el a tudomány világképét és annak magyarázó erejét. Ilyen szempontból is van jelentősége annak, hogy az egyes kozmológiai elméleteket mint például a relativitáselméletet mennyire tudjuk elfogadni, bár ez is olyan, hogy az kozmológia használja, tehát nyilvánvalóan működőképes. Kicsit zavaró lehet, hogy a gravitációt nem erőként fogja fel mint Newton, és hogy a nagyon kis jelenségek világában használt kvantummechanikával sem tudjuk összeegyeztetni. Ebből következően elképzelhetőnek tartom, hogy a relativitás egy mélyebb összefüggés speciális esetét jeleníti inkább csak meg.
Amiben viszont már kevésbé tudok hinni az a sötét anyag elmélete, itt az elnevezés valószínűleg inkább a tudásunk hiányosságait takarja, mert nem nagyon találtak még gravitációval rendelkező, de egyéb kölcsönhatást nem mutató (sötét) anyagot. Éppígy gondban vagyunk a világegyetem (látszólagos) gyorsuló tágulását okozó „sötét energiával”. Igaz viszont, hogy konkurens elméletek eddig nem jól vizsgáztak, mert nem adtak igazán jó és használható magyarázatokat. A részecskefizika átfogó elméletét az ún. standard modelljét is időként támadások érik, de nincs olyan koherens elmélet, ami képes volna igazi kihívást támasztani, emiatt feltételezhető, hogy valamikor a jövőben jönnek még olyan elméletek, amik még jobb leírást adnak, módosítják az összefüggéseket vagy még átfogóbb tudást nyújtanak majd számunkra. Az is elképzelhető persze, hogy a felfogásunk változik és kicsit mélyebben megértjük az anyag szerkezetét és a világegyetem szerkezetét leíró elméleteket.
Van egy olyan típusú összefüggés is, amit a tudomány egységesen elfogad, de én erősen kételkedem benne, és szerintem mindenkinél vannak ilyenek. Én az anyag és energiamegmaradás elvét nem kérdőjelezném meg, viszont az információmegmaradással kapcsolatban már kételyeim vannak annak ellenére is, hogy ez is elvileg egy alapvető megmaradási törvény. Itt azért akadnak problémák a tudomány berkeiben, például hogy milyen mechanizmus biztosítja, hogy a fekete lyukba hulló tárgy információtartalma megmaradjon, bár állítólag ilyenkor is teljesül. Számomra már az is gondot jelent, ha egy könyvet elégetünk, akkor annak hogyan marad meg az információ tartalma. A tudománynak valahogy ez mintha a gyenge pontja lenne (az entrópiát és a valószínűségeket se nagyon értjük már egyébként). Az információmegmaradás törvénye alapján egyes tudósok azt vallják, hogy a túlvilág is kell, hogy létezzen, hiszen az ember birtokába került információk nem tűnhetnek el hirtelen a halál után.
Végül vannak olyan jelenségek, amikben a lelkem mélyén egy kicsit kételkedem, bár valószínűleg itt a műszaki beállítódás hiánya, speciális szakismeretek hiánya játszik fő szerepet. Ilyen például az, amikor milliárd tonna szén-dioxidról beszélünk. 1 köbméter levegő tömege például 1,2kg (már ez is gondot okoz, hogy nem érezzük a súlyát, a nyomáskiegyenlítődés miatt nyilván), de ennek jóval kevesebb mint 1%-a a szén-dioxid. Itt nyilván fontos az, hogy általában távolságban gondolkodunk, és a térben minden a harmadik hatványra emelkedik, ezért nem annyira sok a légkör egészében több milliárd tonna szén-dioxid sem, legalábbis annyiban nem sok, hogy az oxigén nem tud elfogyni, hiszen nagyságrendekkel több van belőle. Ehhez hasonló módon felfoghatatlan számomra, hogy egy gázvezetéken keresztül hogyan lehetséges annyi háztartás és ipari üzem téli szükségletét ellátni.
Ezek a példák végül is arról szólnak, hogy a tudomány és hit nem válik el élesen, a tudományban is nyilvánvalóan szerepet játszik a hit számos ponton, és az ember hitét is nyilvánvalóan befolyásolja sok minden, például a mindennapi tapasztalatai is. Teljesen egyéni, hogy ki mit fogad el teljesen, vagy csak fenntartásokkal, kételyekkel, mert józan ésszel belegondolva nem biztos, hogy annyira érthetőek.
Végül is minden tudományos elméletnek kivétel nélkül van egy érvényességi köre, alkalmazhatósági területe, még ha nem is tudtuk még mindegyik esetében pontosan behatárolni. (Hiszen minden elmélet csak modellez bizonyos jelenségeket, összefüggéseket ragad meg és emel ki a rengetegféle kölcsönhatásból.) Bármelyik elmélettel kapcsolatban létezhetnek olyan esetek, ahol az felfeldezett összefüggés nem értelmezhető, vagy csak megkötésekkel érvényes.
