A homoszexuális kisebbség védelme érdekében olykor heteroszexuálisoknak kell felszólalniuk, nem is feltétlenül azért mert per pillanat különösebb védelemre szorulnának. Egyszerűen azért teszem, mert bánt az az olykor kormányzati szinten is megnyilvánuló, néha tetszetősnek ható mondatok mögé rejtett PRIMITÍVSÉG, ahogyan ezt a témát kezeljük.
A "Szemlélek" bloggere a természetességgel érvel, hogy ha valaki a saját neméhez vonzódik az nem természetes dolog. Ez az érv mégsem meggyőző, hiszen az ősember életmódja természetes volt, a miénk nem az, többek között mert szögletes épületeket hozunk létre, amelyek a természetben nem léteznek. Az sem természetes, hogy bányásszuk a földet és gépekkel különféle termékeket hozunk létre. De még az sem, hogy megtanultuk kordában tartani az ösztöneinket és nem viselkedünk úgy mint egy vadember. (Még pár száz éve is annyira gyakori volt a hirtelen felindulásból elkövetett emberölés, hogy az étkezéshez nem használtak késeket.) A "természetes" érv egyáltalán nem meggyőző sőt mondjuk ki, hogy az ember egyáltalán nem természetes lény, hiszen az emberi csecsemőnek évtizedekig tart, amíg felnő, míg az állatok kölykei általában pár hónap vagy egy két év alatt elérik a teljes biológiai érettséget.
Nem tehetek róla, de nekem a homofóbiától van "fóbiám", - amely nem más mint valaminek a túlreagálása, indokolatlan viszolygás valamitől. Ez olyan mint az egyik rokonom esete, aki miután megtudta, hogy az egyik neves színészünk homoszexuális, azután már viszolygott az illetőtől. Egyszerűen mert nem tudta elválasztani a színészi teljesítményt (szakmát) az illető egyéb jellemzőitől (magánéletétől). Szerintem pedig nagyon könnyen elválasztható a kettő, egyszerű döntés kérdése, és azért tudjuk megtenni, mert "természetellenes módon" tudatos lények vagyunk. (Például egy nemi szervét mutató férfivel szemben harag helyett érezhetünk egyszerűen szánalmat is - az utóbbi szerintem inkább helyénvaló.)
Érdemes megnézni, hogy az olykor kormányzati szinten is megjelenő homoszexualitás ellenesség milyen "klubba" sorol minket: egyértelműen az elmaradott kelet felé és a Balkán felé, ahol a bizalmatlanság és az intolerancia a jellemző az emberek között. Ezek többnyire alapjában véve macsó értékrendű társadalmak: a férfi legyen kemény, semmiképp sem érzékeny (mint a homoszexuális férfiaknak egy jelentős része). Az ilyen a társadalommodellek felett elment az idő valamikor a múlt század elején.
Az egyéni szexualitás egyébként mindenki esetében eltérő és igen széles skálán mozog a túlhajszoltságtól az impotenciáig vagy frigiditásig bezárólag, és alapvetően alkati adottság, amelynek genetikai alapjai is vannak. Éppúgy nem tehetünk róla mint egészségügyi problémákról, a terméketlenségről vagy komoly kapcsolati problémákról, amelyek a szexuális beállítódáshoz hasonlóan szintén akadályai lehetnek a gyermekek nemzésének. Ezek nagyon intim dolgok, a magánélet szférájába tartoznak, nem is szoktuk feszegetni. Általában az ilyen jellegű problémák sejthetőek másokról, de nem nagyon illik beszélni ilyesmiről (ha csak az illető fel nem hozza). Vannak és voltak nekem is olyan ismerőseim, akikről gondoltam, hogy valószínűleg homoszexuálisak lehetnek, de ezt zárójelbe tudtam tenni, nem befolyásolt a megítélésükben, attól még ugyanolyan rendes emberek. Szerintem a legtöbben ugyanúgy gondolkodnak erről mint én, igazából nem látok itt problémát.
A túlzott macsóság, a férfiasság bizonygatása ellenben sokkal több bajt okoz a homoszexualitásnál, számos baleset vagy erőszakos bűntény történik a macsó viselkedés miatt a világon minden nap. Inkább erről kellene beszélni, nem pedig a homoszexualitásról, amely nem valós probléma, hiszen nem fertőző, nem ragályos, - de a fóbiák természete olyan, hogy az illetőt semmilyen tudományos tény nem képes meggyőzni a jelenség ártalmatlanságáról. Egyedül agyunk, a tudatosságunk képes felül emelkedni a fóbiák jelezte ösztönös reakcióinkon: akár póktól, akár kígyótól irtózunk, akár a "melegektől".
A férfi lakosság mintegy 4%-át teszik ki a saját nemükhöz vonzódók, nőknél nem ismert ez a szám. Mivel az arány ilyen nagy és gyakorlatilag konstans, emiatt feltételezhető, hogy valós társadalmi funkciója van (méghozzá főként ott, ahol a férfiak aránya túl magas a nőkéhez képest). Közismert, hogy egyes szakmákban gyakori, például a művészek között az átlagosnál jóval több a homoszexualitás, pl. az egyik kedvenc zongoraművészem is az volt.
A homofóbia és a xenofóbia az ösztönös jelleg miatt egyértelműen primitív reakciók, annak ellenére mondom ezt, hogy ezek bennem is megvannak valamilyen szinten. Itt lehetne továbbá csordamentalitásról beszélni, de fölösleges, hiszen mindannyiunkban van olyan, hogy konformitás, a magánytól való félelem és a csorda biztonságos közegéhez való tartozás vágya. Nem állítom, hogy ezek mindig károsak, nagyon is lehetnek olyan szituációk, ahol az indulatos magatartás nagyon is adekvát - manapság azonban ezek már ritkának mondhatók a legtöbbünk jól szabályozott, rendezettnek mondható "polgári" életében.
Álljanak be ők is a sorba és legyen gyerekük, ez a kimondatlan elvárás sokak részéről, hogy ezzel is gyarapodjon a társadalom... Kövér László mondatától pedig kiráz a hideg, hiszen alsóbb- és felsőbbrendű emberekről beszél. Igaz ugyan, hogy vannak a természetes szaporulathoz hozzájáruló emberek és vannak akik nem, de az utóbbiak is részt vesznek a társadalom értékteremtésében és hatással vannak valamilyen módon az utódgenerációkra. Sőt, örökbe fogadás esetében, ha nincs heteroszexuális pár, akkor a homoszexuális még mindig jobb mint az állami gondozás rideg és szeretetlen világa. Ettől még nem lesz a gyermek homoszexuális.
Mindezek az érvek a földhöz (és általában a kézzel fogható dolgokhoz) jobban kötődő, kissé földhözragadtabb, hagyományosabb szemléletű emberek olykor "homofób" vagy homoszexualitás ellenes beállítódásával szemben fogalmazódnak meg, nem tagadva teljes mértékben annak a felfogásnak az időnkénti vagy helyzetfüggő létjogosultságát. Azt azonban jegyezzük meg, hogy akármit is diktálnak az ösztöneink: homoszexualitástól nem kell félni, hogy elkapom. (Még akiket buliból fiatal korban esetleg bele is vittek ilyesmibe, azok sem.)
Azért tartom fontosnak olyanok érdekében felszólalni, akikhez semmi közöm, mert ha mindenki csak a saját kis érdekeit nézi, akkor a hatalom mindenkit meg tud venni vagy vesztegetni. Az összképet is kell nézni és azt képviselni, amit egy egészségesen működő társadalomról gondolunk.
