A történészek és mindenki más is figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy milyen rossz állapotban volt a magyar gazdaság a rendszerváltáskor, sőt ha ez nem következik be, akkor a lengyel vagy román út következhetett volna. Az MI ugyanolyan felületes, közhelyes ismeretekkel rendelkezik erről a korszakról, mint egy iskolás, van még rajta mit tökéletesíteni.

A lengyel gazdaság teljesen összeomlott a ’80-as években, a románoknál az előadósodás helyett brutális megszorító intézkedéseket hozott egy népnyúzó diktátor, az NDK-t az NSZK támogatásai tartották fenn, egyedül Csehszlovákia és Jugoszlávia egy részének életszínvonala volt elfogható. Nálunk a külföldi hitelekkel tudták fenntartani az életszínvonalat, ezen kívül a háztájik, a kalákázás, a GMK-zás, rendszeres lopások a munkahelyről, kalákázás - nagyon sokat dolgoztak másod- és harmadállásokban, amit olykor a munkahelyükön pihentek ki. A gazdaság állami része egyre jobban szétzüllött, mert nem növekedtek az adóbevételek, ezért az infrastruktúra (utak, telefonhálózat) katasztrófális volt, az iparcikkek minősége szintúgy. A hatalmas vegyszerfelhasználással működő TSZ-ek egyre kevésbé voltak gazdaságosak, manufakturális kis üzemek mint TSZ melléküzemágak több jövedelmet biztosítottak. Nyugat-Európa élelmiszertúltermeléssel küzdött, a fakanalakat és seprűket visszont megvették.

Az egész KGST gazdaság az olcsó orosz energiára épült, emiatt lehetett olcsó műtrágya, fémkohászat, vegyipar, ráadásul az orosz nyersanyagokat mi nagyobb feldolgozottsággal exportáltuk nyugatra, ez volt a legjövedelmezőbb.

Cserbenhagyott minket a Kelet

1985 után érezni lehetett, hogy egyre kevésbé számíthatunk a nagy testvérre. (Keletről sosem kaptunk támogatást, hiszen Rákóczi szabadságharcában sem segítettek be a törökök, ott a franciák vereségével ment el a hajó, 1849-ről pedig ne is beszéljünk.) Az 1980-as évek végén a szovjet birodalom gazdasága már erősen hanyatlott, a gazdasági visszaesés 50%-ot is elért már a 90-es évek elején, ami hasonló az 1929-33-as nagy világválság szintjéhez. (Ennek többféle oka lehetett, például az Afganisztáni háború és a fegyverkezés általában vett költségessége, de általában véve az érdekeltségi rendszer nem működött és a nagy állami cégek mind hanyatlottak.) Gondoljunk bele, hogy ha a kis nyitott gazdaságunk megérzi, hogy a német gazdaság stagnál, milyen hatással volt ránk az, hogy a fő nyersanyagellátónk és mezőgazdasági piacunk nagy felvevője gyakorlatilag csődöt jelent, a rendszerváltozáskor már jelentős tartozása is volt felénk a Szovjetuniónak. A bennfentes közgazdászok már mondták a ’80-as évek közepén, hogy gond lesz az adóságok visszafizetésével, brutális megszorítások várhatók. A mezőgazdaságnak nem volt más nagy felvevőpiaca az oroszokon kívül, illetve az ún. 3.világ fizetőképességével szintén gondok voltak akkoriban, nem is volt aki ezt meghitelezte volna, mert mi is úsztunk az adósságban.

A rendszerváltás mentőöv volt

Teljesen téves hiedelmek élnek a rendszerváltásról, mert ma már a legtöbben nincsenek tisztában az akkori helyzettel. A nagy állami vállalataink nem tudtak rendesen modernizálni és fejleszteni, mert elavult stuktúrához vásároltak új gépeket, a minőség megbízhatatlan és gyenge volt, ugyanaz volt a helyzet mint az mezőgazdasági termékeknél, hogy ha nincs orosz piac, akkor vajon ki fogja ezeket megvenni, nem volt erre akkoriban sem agyi kapacitás, sem finanszírozási háttér. Antall József első útja egyből Németországba vezetett, konkrétan segítséget kértünk tőlük. A kapun belüli munkanélküliség hatalmas volt már 1985 után, mindenütt vattaemberek voltak, és a munkamorál esett is rendesen, de a teljes foglalkoztatottság látszatát a Kádár-rendszer végig fenn akarta tartani.Amit lehetett tenni, hogy a rendszerváltás után sokan korkedvezményes nyugdíjba mentek, de nagy költségvetési hiány mellett hogyan lehetet finanszírozni az államot, ha a gazdaság ennyire rosszul működik? Ebben segített persze az állami tartozások egy részének elinfálása is, de leginkább újabb hitelekből, a Nyugat politikai garanciájával, ez is egy ok volt arra, hogy jöjjön a nyugati tőke, ami megnyugtatta a hitelezőket.

Tetszettek volna a lakosságot megfelelően tájékoztatni

Nem lett volna taxisblokád, ha Antallék elmondják a lakosságnak, hogy milyen állapotban vették át az országot. Szerintem ennek legfőbb akadálya volt, hogy ők sem tudták, és késő ébredtek rá erre, csak szóltak nekik, hogy nincs elég állami bevétel, több adót kell kivetni, emelni kell a benzin árát. Nem készültek kormányzásra, emiatt nem volt megfelelő gazdasági szakértelem eleinte, talán egy MDF-SZDSZ nagykoalíció több lehetőséget biztosított volna, mint a kisgazdákkal kötött, még ha nyilván nem is működött volna hosszabb távon.

Kényszerhelyzet volt a privatizáció

Milyen alternatívái lettek volna? Ha félre is tesszük azt a szempontot, hogy éles piaci helyzetben a nagy állami cégek nem elég rugalmasak, a cégek nagy részét már lerabolták és szétlopták minden szinten, kellett a külföldi tőke. Ha nekem nagyon kell a pénz, mint a magyar államnak akkoriban, akkor mindent olcsón kell, hogy eladjak. (Vitatható, hogy Hornék jól tették-e, valószínűleg túlzásba vitték, de mindenesetre a gazdaságot be tudták indítani.) A kisebb gyáregységeket ki más tudta volna megvenni (megbundázott hitelekkel persze) mint a menedzsment, akik átfedést mutattak a pártelittel. Nyilván ahol szétesett egy rendszer és senki nem tudja mi lesz, ott szabad rablás megy, és poton áron lehet mindenhez hozzájutni jól informáltaknak, mindegy milyen kormány is van hatalmon. (Látens forradalom történt valójában.)

A keleti blokk összes országában ugyanez történt mint nálunk, az életszínvonal visszesése is teljesen hasonló volt (20-25%), tőlünk keletre még nagyobb mértékű is, és később is jöttek ki a gödörből. A cseheknek volt némi mozgásterük, jobb helyzetből indultak mint mi, jobb alkupozícióval ugyan, de mégiscsak privatizálták az olyan nagy cégeiket mint a Škoda. A lengyeleknek elengedték az adósság nagy részét, nekünk is adhattak engedményeket, de ezt nem kaptuk meg, ez politikai tabutéma volt, még egy amerikai nagykövet is belebukott ebbe.

Akkor is lekenyerezték a lakosságot 

A rendszerváltás előtt a GMK-zás is ennek egy formája volt (adózatlan jövedelmek keletkezése a cég eszközeivel), a rendszerváltás utáni években a magas infláció ellenére a hitelkamatokat még egy ideig nem növeték meg annyira, tanácsi lakásokat is olcsón kiárusítottak. Az emberek lekenyerezése ’56 után annyira a rendszer lényegévé vált, hogy a korrupció, a járadékvadászat beépült a közgondolkodásba, ezért minden olyan rendszer, ami kevésbé biztosítja, (pl. Bokros-csomag esete) már felháborodást szült. A rendszerváltás előtti gondoskodó állam képe jelenti a szintet ma is sokat számára, gazdasági ismeretek hiányában még történészek körében is teljesen irreális ennek a korszaknak a megítélése. (Én viszont „ott voltam 3000 évvel ezelőtt”, ezért látom másként.)

Ennek politikai/ideológiai okai is vannak, azt a hamis képet erősítik, hogy a régi rendszer egy paradicsom volt, de a gonosz Nyugat a rendszerváltáskor gyarmatosított minket. Ha egyszer van bennem egy előfeltevés, ami számomra szép és kényelmes, akkor ehhez próbálok igazolásokat keresni, és mindig lehet is találni, - teljesen hamis nyomra vezetünk másokat, ha csak a kép egyik felét mutatjuk be.