A mémek terjedése és fennmaradása nem annyira attól függ, hogy mennyire hasznosak és helytállóak, hanem hogy az emberek mennyire hisznek bennük. Richard Dawkins vezette be a mém fogalmát, amik a génekhez hasonlóan terjednek el az emberi közösségekben, viszont szellemi termékekről van szó, gondolatokról, magatartásformákról, és ezek nem feltétlenül vicces rajzok vagy videók, sőt. Viszont egyértelműen több az ártalmas köztük mint a hasznos, politikai oldaltól függetlenül, és nem mellesleg többet mondanak az őket terjesztő illetők szellemi szintjéről mint magáról a valóságról.

Ha a konzervatív jobboldalt nézzük, akkor láthatóan nagyon becsontosodott dogmáik vannak, és lassan mozdulnak a változásokra. Az összeesküvés-elméletek is korunk tipikus mémjei, bár van némi igazságtartalmuk, de egy az egyben véve, mégis csak az őket vallók lelki és szellemi színvonalát, vagyis annak hiányát mutatják meg. A hívők valójában az etikai felelősséget hárítják és ki akarnak bújni a szabályok alól, mert hiszen a másik oldal olyan velejéig gonosz – állítják. Nemrég egy vastag homlokcsontú NER-es megmondóember állította azt, hogy a politika életünk új sztárszereplője önmagában nem is annyira érdekes, inkább az számít, hogy kik állnak mögötte, - ez pont arról árulkodik, hogy abban a világban ahol ő él, személyes felelősség nem létező fogalom, mindenre apuci engedélyét kell kérni.

No gender, no war, no migration. Egy ideális világban persze ezek nem léteznek, de mivel világunk távolról sem ideális mondható, manapság politikai demagógia eszközeivé váltak. A gender témában a fő csúsztatás, hogy ránk akarnak erőszakolni bizonyos dolgokat, ami amiatt sem igaz, mert az EU országok is megosztottak ebben a kérdésben, például az olaszok álláspontja a miénkhez hasonló. Ugyanez igaz az orosz-ukrán háborúra, amelynek legnagyobb támogatóit pont az EU-n kívül kell keresni, az amerikaiak és a britek azok, az EU-n belül leginkább csak barátaink, a lengyelek támogatják teljes mellszélességgel, mivel a történelmi tapasztalataik miatt tartanak az oroszoktól. A migráció ismét bonyolult kérdés, annyiféle állásponttal ahány ország, és rendszerint valamilyen kompromisszumos döntés valósul meg. (Az EU esetében az egység hiánya és a cselekvőképtelenség nagyobb problémák mint az állítólagos diktatórikus stílus.) Ezeknek a konzervatív jelszavaknak a folyamatos sulykolása viszont szükséges lehet egy feudális társadalom építéséhez, ahol a szegény alpolgár (lefokozott polgár) sír, hogy jaj, csak a családomat hagyják békén, a kis biztonságunkért semmilyen ár nem túl sok. Ez a törzsközönség kajálja be leginkább a mémeket, de rajtuk kívül van még egy kisebb, de elszántabb csoport, a Harcosok Klubja, akik ugye nagyon szeretnének harcolni, de a mai világunkban erre kevés lehetőségük van, mert majdnem minden az együttműködésről szól.

A politikailag liberális baloldalnak egy jelentős része persze hasonlóan sötét és belterjes világban él, bár ha rájuk mutogatunk, az megint egy olyan trükk, amit régen csak a grundon lehetett eladni a focipályán, hogy ha nem kellünk, akkor majd jönnek ezek. Mindkét oldal mond jó dolgokat is, vagy olyasmit amiről nem könnyű eldönteni, hogy jó vagy rossz. Például az amerikai egyetemeken a palesztinokért való tüntetés Izrael ellen önmagában véve nyilvánvalóan nem antiszemitizmus, inkább egy agresszor túlkapásait és a háború további eszkalációját helyteleníti. (Ezzel csak azt akarom mondani, hogy néha próbáljuk függetleníteni magunkat attól, amit a számunkra politikailag szimpatikusabb oldal szószólói mondanak.) Az USA nyilván Izrael egyik fő támogatója, bár a tüntetők (de lehet hogy az amerikai kormányzat sem) nem tudják még, hogy az USA lehetőségei mennyire korlátozottak, már régóta nem az a domináns szuperhatalom, mint ami egykor volt.

Mehetnénk sorban a baloldali agyrémeken, például ha BLM-et komolyan vennék és azt akarnánk, hogy az afrikai származású srácok élete valóban számítson, akkor többet kellene tennünk a rájuk leselkedő potenciális veszélyekkel szemben, hogy elkerülhessék a bűnözés, drogok, munkanélküliség és alacsony képzettség csapdahelyzetét.

Lehetne ugyanígy folytatni a többivel, például a szexuális zaklatás is egy erősen megosztó téma. (Amiatt is, mert nem pont ugyanazok a normák voltak mondjuk húsz éve mint most, az illetők mért nem akkor tiltakoztak.). A kedvencem pedig a gyarmatosítás és a rabszolgaság, ezeket minden baloldali értelmiséginek hivatalból el kell ítélnie, leírni pár mondatban, hogy milyen rettenetesek voltak. Az egyik, amiről elfeledkeznek, hogy az emberiség egészének élete mai szemmel nézve am-blokk rettenetes volt, évezredeken át az emberi élet nem sokat ért, a legtöbben a szolgaság különféle szintjein tengődtek, végtelen sok példát lehetne erre hozni. A másik, hogy a gyarmatosítás korszakának már régesrég vége, viszont a legtöbb volt gyarmat még mindig elmaradott országnak számít, aminek egyszerű földrajzi okai vannak, tulajdonképpen az egyenlítőhöz közeli fekvés. A volt gyarmattartók esetében is érvényes ez a tendencia, hogy tendenciáját tekintve mennél közelebb van egy ország vagy egy országrész az egyenlítőhöz, annál alacsonyabb az egy főre jutó GDP, nagyobb a korrupció és fejletlenebb az intézményrendszer. Ennek az okai valószínűleg összetettek. Lényegét tekintve viszont nem érzékelik még a baloldali progresszívak sem, hogy az USA dominenciájának vége már, Kína vezetésével egy hasonlóan erős tömb van formálódóban.

Kína feljövő ország, dinamikusabb és egységesebb, népessége ötszöröse az USA-nak, a jelenlegi egyensúlyt csak az biztosítja, hogy míg Kína erős szövetségese csupán Oroszország, Észak-Korea és Irán, viszont a többi ország eléggé jelentéktelen, az USA-nak ma még sokkal több stabil és erős szövetségese van Amerikában, Kelet-Ázsiában és persze Európában is.

A „sárga veszedelem” azonban még nem érte el a magyar társadalom ingerküszöbét, aminek egyik fő okai mint láthatjuk, a becsontosodott mémek, a másik pedig az, hogy számunkra ok még teljesen ismeretlen hatalomról van szó. Egyetlen komoly Kína ellenes tüntetés sem történt még, nem mintha nem lenne rá elég ok, de egyszerűen azért mert nálunk nem értik még az értelmiségiek sem a magyar kormány külpolitikai (és belpolitikai) szándékait, nem tudják megfelelően olvasni és értelmezni azt, amit látunk. Pedig ez nem annyira bonyolult, eléggé egyértelmű és baljós kép rajzolódik ki számunkra.

Érdemes visszatekinteni arra az időre, amikor a rendszerváltozás után beözönlött hozzánk az amerikai tőke. Megjelentek az amcsi gyorséttermek, többek között a Pepsi, Coca, Procter, sőt az Opel gyár is ide sorolható. A németek mellett főleg ők voltak azok, akik sok magasan képzett fiatalt alkalmazva teljesen újszerű munkakultúrát honosítottak meg. (Később jöttek többek között japánok és koreaiak is, és ez is működött nálunk.) A magyar gazdaság termelékenységének felfutása összefügg a fejlett technológiával, de emellett még a munkakultúra javulásával is. Össze nem lehetett hasonlítani egy régi állami nagyváléalatot egy korszerű nyugatival. Ami nálunk történt az utóbbi időkben, hogy az amerikai tőke nagy részét a kormányzatunk kiszorította (ők is valószínűleg érzékelték, hogy kevésbé barátságos országról van szó és kivonták a pénzeket), a német tőke kiszorítása pedig most van folyamatban, néhány nagy autógyár kivételével. (Ne felejtsük el persze azt sem, hogy a mélyen konzervatív ember számára az Egyesült Államok nem létezhet, hiszen a történelemben sose volt ilyen, ergó csak valamiféle szabadkőműves ármányként van szó, a politikusok az ő bábjaik.)

De vajon mit adnak majd nekünk a kínaiak? Jelenleg nem látszanak az új kínai gyárakból fakadó gazdasági előnyök, gyakorlatilag semmilyen, eltekintve attól, hogy a nagy NER-es építőipari cégek jól fognak járni a túlárazott beruházásokkal. Az óriási infrastrukturális projektek kínai finanszírozással tudnak megépülni, ami eladósodást von maga után. Mindez az orosz tőkével (Paks 2) és az arab finanszírozással („maxi Dubaj”) együtt, egy idő után teljesen megváltoztathatja az államadósság szerkezetét. A politikai irányvonal jól látható: kelet felé, kifelé az EU-ból.

Érdekes felvetés, hogy létezhet-e számunkra olyan lehetőség, ami egyben diplomáciai és gazdasági nyereség is lehetne, hogy közvetítői szerepbe kerüljünk nyugat és kelet között? Érdemes megnézni, mik voltak azok az országok, akinek ez sikerült. Ilyen volt például Helsinki záróokmány esete 1975-ben, ami nagyjából lezárta a hidegháborút, előzőleg Bécsben a Salt 1 megállapodás, ezenkívül még Genfben is történtek még jelentősebb megállapodások a nagyhatalmak között. Minden esetben olyan államokról volt szó, azok voltak alkalmasak közvetítői szerepre, amelynek politikája népszerű és elfogadható volt nyugaton és keleten egyaránt. A magyar politika viszont nem ilyen, hanem nagyon is harcias és megosztó. Így például egy orosz-ukrán béketárgyalás történhetne mondjuk Indiában, vagy talán még Törökországban, nálunk viszont aligha. A közvetítői szerep jelenleg porhintés, éppen amiatt, mert a magyar kormány értékmentes politizálást hirdet, ez azonban szörnyű, mert azt jelenti, hogy bármilyen aljas diktatúrával hajlandó szövetségre lépni. Az agresszív politikát folytató államot a többiek előbb vagy utóbb igyekeznek elszigetelni, politikai karanténba zárni.

Az USA és Kína közötti politika fő különbsége, hogy az USA-ban létezik nyilvánosság, az egész gyakorlatilag transzparens, olykor még az államtitkokat is kiszivárogtatják. Kínában viszont csak az állampárt dönthet mindenről, a tüntetéseket és tiltakozásokat megtorolják és mindent tudnak titkosítani, egyszerűen mert a kínai nem világnyelv az angollal ellentétben. Az amerikaiak híresek arról, hogy mindenkit lehallgatnak, visszaélve a technológiai fejlettségükkel. Most már a kínaiak is képesek lehallgatni és megfigyelni mindenkit, azonban amíg az USA-ban ez inkább csak elvi probléma, nincs különösebb tétje az állampolgár szintjén (például nem fog emiatt kettétörni a karrierje, mert információt tudnak meg róla), Kínában viszont egész más a felfogás, mások a hatalom motivációi, hiszen egy kommunista országról van szól. Nem kell az ördögöt a falra, valóban szükségtelen, de ez valójában egy buta mondás, hiszen éppúgy megjelenik anélkül is, legfeljebb váratlan lesz.