Nagyon tanulságos nekünk, hogy évszázadokon át az osztrákok a csaták nagyobb részét elvesztették, de végül mindig találtak olyan támogatókat, akik a háborúkat megnyerték nekik, és az előnyös békeszerződések révén gyarapítani tudták a birodalmukat. Az osztrákok operetthadserege, ahogy később nevezték, az évszázadok során rendre alulmaradt a francia, német, török, orosz és a magyar seregekkel folytatott küzdelemben, csupán a kisebb helyi lázadásokat, valamint a semmiféle harci szellemmel nem rendelkező olaszokat és cseheket tudták legyőzni, végig ez a fajta sorminta ismétlődött. (Hasek Svejk című regénye a monarchia hadseregének igazi paródiája, de Hrabal regényeiben is szerepel egy nagyothalló, idióta osztrák hadi veterán.)

Ausztria egy különálló földrajzi egység, a nyelv erős hasonlósága ellenére ugyanúgy nem része a szűkebb értelemben vett német nemzetnek (a stájer dialektus például teljesen más mint a „hoch deutsch”), mint ahogy Svájc sem része, vagy ahogy a szlovákok sem tartoznak a csehekhez, a szlovénok sem a horvátokhoz, és egy egységes Olaszország is inkább csak a térképen létezik mint a valóságban.

A mai Ausztria csupán a nagy Német-Római birodalom egy őrgrófságaként került a térképekre, valamikor a 10.század során, majd két évszázaddal később hercegséggé avanzsálva eleinte csak a keresztesháborús koalíciókban harcolt, majd egyre inkább önállósította magát – nem sok sikerrel. Sokakat bosszanthat, hogy a tatárjárásban legyengült országunkat is megtámadták, azonban a Lajta menti csatát IV. Bélával szemben elvesztették 1246-ban, és azt követően a Lajta folyó lett a határ a két királyság között.

Első nagyobb győzelmük a Morva-mezei csata volt 1278-ban, ahol német seregek mellett mi is segítettünk nekik, sőt a kor egyik legnagyobb csatáját nem is tudták volna megnyerni a magyar íjászok segítsége nélkül. Ennek révén eldőlt, hogy nem lesz többé nagy cseh-morva birodalom, az osztrákok előtt nyíltak meg a lehetőségek, ami számunkra nem biztos, hogy kedvező volt a továbbiakat illetően.

Terjeszkedési próbálkozásaik sorra kudarcot vallottak, amit vesztes csaták sora jelzett nyugati irányban, viszont a zömében cseh husziták elleni nagy vallásháborúból, ahol két nagy koalíció csapott össze, győztesen kerültek ki. A közben (az inkább csak elméleti mint gyakorlati jelentőséggel bíró Német-Római császárság részeként) főhercegséggé fejlődött ország Mátyással szemben többször is alulmaradt olyannyira, végül Bécs is elesett, csak a nagy királyunk halála utáni zavarosabb helyzetben voltak képesek az egyensúlyt helyrebillenteni.

Miután kiesett a nagy rivális Magyar Királyság, az 1520-as években kezdtek el terjeszkedni a Habsburgok főleg Itália irányában, egy birodalom alapjait lerakva. Legnagyobb sikereiket azonban a diplomáciai lépéseiknek köszönhették, köztudott róluk, hogy házasodás révén szereztek meg kisebb tartományokat. (Volt olyan is, hogy egy időben 3, 4, sőt 5 Habsburg uralkodó is ült Európa különféle trónjain. Az elterjedt mondás szerint: „Háborúskodjanak mások, te boldog Ausztria, házasodj!)

1529-ben kiderült Bécs sikertelen török ostrománál kiderült, hogy a védekezés lehet az egyik fő erősségük a jövőben, 1532-ben Kőszeg várának magyar védői sokáig feltartották a szultán seregeinek következő rohamát, miközben egy kisebb török sereget csapdába tudtak csalni, aminek a révén megmenekültek, bár békét olyan áron tudtak csak elérni, hogy a szultán adófizetőivé váltak (ami persze inkább ígéret volt mint gyakorlat). A Török Birodalom sokáig jóval erősebb volt, köztudottan a magyar végvárrendszernek köszönhették (nélkülöző, alultáplált, zsoldot alig kapó védőknek), hogy sokáig elháríthassák a közvetlen veszélyt, koalíciókat alkotva másokkal volt is néhány gyenge próbálkozásuk az ellentámadásra, ezek azonban nem jártak sikerrel.

Az erőviszonyok az 1600-as években billentek a javukra, a harminc éves háború után egy hosszabb európai békeidőszak következett, és erősebb koalíciós támogatáshoz jutottak. Miután Zrínyi Miklós elvágta a törökök utánpótlásvonalait Eszéknél, Szentgotthárdnál sikerült győzelmet aratni, de mivel a támogató országok kihátráltak és már inkább fenyegetést jelentettek, a törökök számára előnyös feltételek mellett kötöttek békét.

Két vesztes nyugati hadjárat után 1683-ban az osztrákok Bécs újabb ostromával kellett, hogy szembesüljenek, és miközben a védelem jól kitartott heteken keresztül, a Szent Liga kicsit összekapta magát és meg is érkezett a felmentősereg, ezúttal a lengyel lovasság volt az, ami áttörte a török ostromzárat, döntő csapást mérve az ellenségre. Két évvel később nagy összefogással megtörténhetett végre Buda várának is visszavétele is, sőt egy második mohácsi csatával felszabadulhatott az ország területe, 1697-ben pedig Zentánál ismét győztek, a csaták hőse mindhárom esetben egy francia tábornok, Savoyai Jenő volt, aki később Temesvárt és Belgrádot is elfoglalta, azonban pár évvel később mindkettő elveszett, igaz, hogy a Temesközt nem sokkal később sikerült visszavenni.

A spanyol örökösödési háborúban, aminek valós oka XIV. Lajos hegemóniára törekvésének meggátlása volt, az osztrákok (a francia származású Savoyai Jenő vezette csapatok kivételével) szokás szerint vesztes csatákat vívtak, de ezúttal az angolok segítették ki őket, akik döntő győzelmeket arattak a franciákkal szemben. Számunkra ez azért jött rosszul, mert az osztrák seregeket vissza lehetett vezényelni Rákóczi ellen, akinek nem voltak megfelelő anyagi lehetőségei erős, jól szervezett hadsereg kiállítására, ezért hát a franciák veresége eldöntötte a felkelésünk sorsát.

A törökök ellen volt még pár háború a 18.században, de ezek már nem voltak olyan kiélezettek, sőt az is előfordult a világtörténelemben egyedülálló módon, hogy 1788-ban Karánsebesnél két osztrák sereg támadta meg egymást, mert mindkettő a másikat töröknek hitte.

Ebben a században zajlott az osztrák örökösödési háború, mivel számos nagyhatalom nem akarta elfogadni a leányági öröklést, Mária Teréziát a magyar nemesség támogatása segítette hatalmának megtartásában. Számos nagyhatalom beavatkozott, ismét összeurópai konfliktus tört ki, majd egy rövid békeidőszak után jött egy még nagyobb kalamajka, az úgynevezett hétéves háború. Az osztrákok megint rendre elvesztették a legfontosabb csatáikat, ezúttal zseniális hadvezér, II. Frigyes, porosz császár ellenében, aki sorban aratta a győzelmeit a túlerőben levő különféle hadseregekkel szemben. Területe ennek ellenére mégis csökkent és haderő is folyamatosan fogyott, főként az oroszok előrenyomulása miatt, amit szerencséjükre megállított az orosz cárnő hirtelen halála. A poroszok a háborúban megerősödtek, de az osztrákok is megúszták kisebb területi veszteségekkel.

Ezután jött Napóleon, akivel szemben nem sok esélyük volt az osztrákoknak, sorban szenvedték el a vereségeket. A legnagyobb mindegyik közül Austerlitznél történt, ahol egy hadicsellel nem csak az osztrák, hanem az orosz sereg jelentős részét is bekerítették a franciák, sőt az osztrák lovasság nagy része el is menekült Oroszországba. Diplomáciai erőfeszítéseiknek hála, az osztrákok mégiscsak megőrizték az önállóságukat, 1809-re új sereget toboroztak és a németekkel egyesülve ismét megpróbálták, de egy újabb hatalmas csatában Wagramnál megint veszítettek, amikor egy egész napnyi jó védekezés után a második napon a lovasságuk könnyelműen támadásba indult az egyik szárnyon, igaz, hogy ezúttal már szervezetten vissza tudtak vonulni. A napóleoni háborúkban az osztrákok nem sok vizet zavartak, Waterloonál a keményen kitartó angoloknak, majd a csatatérre megérkező poroszoknak volt köszönhető a győzelem. A békeszerződés viszont a Habsburgok számára nagyon kedvező feltételekkel zárult, a Szent Szövetség rendszerének égisze alatt.

Az 1848-49-ben kitört forradalmakat ugyan leverték, de igen nagy blamázs volt a számukra, hogy ellenünk csak orosz segítséggel tudtak győzni, sőt az azt követő megtorlásokkal évtizedekre el is szigetelték magukat a diplomácia terén. Itáliát nem tudták megtartani, hiszen ki más, mint a franciák érkeztek az olaszok segítségére 1859-ben, később pedig a poroszok előretörése segítette ki az olaszokat. Königratznél kiderült, hogy mennyire gyenge az osztrák sereg a porosszal szemben, könnyelmű módon a támadást választották a védekezés helyett, és amikor még túlerőben voltak a csatatéren, akkor sem sikerült az előrenyomulás, ezt követően pedig a poroszok újabb hadserege is megérkezett.

Az első világháború előtt a Balkánon a törökök visszaszorulásával egy hatalmi űr támadt, ezért a Monarchia benyomult Boszniába, sőt annektálták is a tartományt, ami később végzetes döntésnek bizonyult. Egy szinte kiprovokált merényletet követően, mai ésszel felfoghatatlan indokokkal üzentek hadat Szerbiának, ezúttal közvetve Oroszországnak is, ami beindított egy háborús spirált. A szerbiai előrenyomulás nem haladt, mert a szerbek jól védekeztek, viszont közben Galíciába megérkeztek az orosz főerők, és hamarosan kiderült, hogy a monarchia csapatai jóval gyengébbek. El is veszítették az egész tartományt, a legnagyobb erőd Przemysl is orosz kézre került, több alkalommal is csak a Kárpátok hegyvonulata állította meg az ellenség előrenyomulását. A németek segítették ki őket, miután több orosz hadsereget is tönkrevertek, mialatt a szerbek ellenállását is megtörték, és később az Erdélybe betörő románokat is ők szorították vissza, Bukarestet is elfoglalva. A védekezés viszont ezúttal is jó működött az olasz fronton és 1917-ben, amikor Oroszország kiszállt a háborúból, Caporettonál áttörték az olasz védelmet– ki más, mint gyors és mozgékony kis német egységek vezetésével. A következő évi offenzíva viszont már teljes kudarc volt, a megérkező franciák nem csak megállították, hanem teljesen fel is őrölték a monarchia hadseregét. A háború végére a tartományaitól megfosztott Ausztria katasztrofális gazdasági helyzetbe került ugyan, de legalább megszabadult a teljes egyenjogúságra, sőt vezető szerepre törekvő magyaroktól, valamint számos kisebb, de egyre több gondot okozó országrésztől.

A II. világháborút is úgy vesztették el, hogy közben megnyerték, egyrészt mert harcok alig dúltak a területükön, másrészt mert megszabadultak a németek uralma alól. Ezután semleges kis országként az osztrákok már csak azzal foglalkoztak, amihez legjobban értettek: háttér diplomáciai kapcsolatépítéssel, a kelet-európai kereskedelmi kapcsolatokkal, amiből sok hasznuk származott, de a turizmus fejlesztéséből nem különben.

Úgy tűnik, hogy a főleg hegyvidéki területekről verbuvált, szedett-vedett, különféle nemzetiségekből toborzott osztrák csapatok a védekezéstől eltekintve a jelentősebb nyílt csatákban, egész történelmüket tekintve sosem voltak egyenrangú ellenfelei a motiváltabb, céltudatosabb, egységesebb, jobban irányítható és jobb felszereltségű nagy európai hadseregeknek.

A papírforma sosem változik, mindenki azzal foglalkozzon amihez ért, amiben igazán jó, ne törjön másfajta babérokra.

Lenti kép forrása:

https://dailycannon.com/2019/10/arsenal-31st-best-team-in-europe-at-present/

Felhasznált források:

https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_wars_involving_Austria

https://www.youtube.com/watch?v=AA-ebvRSMe4

https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_the_Leitha_River

https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_on_the_Marchfeld

https://military-history.fandom.com/wiki/Ottoman%E2%80%93Habsburg_wars

https://24.hu/tudomany/2023/10/18/o-uzte-ki-a-torokot-magyarorszagrol-savoyai-jeno-tortenelem/

https://24.hu/tudomany/2021/08/04/torok-osztrak-haboru-csaszar/

https://www.youtube.com/watch?v=ukyquQkQAYo

https://hu.wikipedia.org/wiki/Spanyol_%C3%B6r%C3%B6k%C3%B6s%C3%B6d%C3%A9si_h%C3%A1bor%C3%BA

https://hu.wikipedia.org/wiki/Osztr%C3%A1k_%C3%B6r%C3%B6k%C3%B6s%C3%B6d%C3%A9si_h%C3%A1bor%C3%BA

https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A9t%C3%A9ves_h%C3%A1bor%C3%BA

https://en.wikipedia.org/wiki/Military_career_of_Napoleon

https://www.youtube.com/watch?v=gi1Mfii7v2c

https://www.youtube.com/watch?v=sm9CJCcJrEc

https://hu.wikipedia.org/wiki/It%C3%A1lia_egyes%C3%ADt%C3%A9se

https://www.youtube.com/watch?v=zES-lu42U_8

https://telex.hu/komplex/2025/03/22/przemysl-ostrom-evfordulo-tortenelem-elso-vilaghaboru-osztrak-magyar-monarchia