Ideo-logikák

Ideo-logikák

Mennyire káros sok külföldi tulajdonú bank jelenléte?

A rendszerváltás óta eltelt évek tapasztalatai

2016. május 28. - Tamáspatrik

 

A kérdés már önmagában is provokatív, hiszen sokan vagyunk, akiknek a „bank” szóra már a lábujjunk is ökölbe szorul, annyi rossz tapasztalat ért minket a pénzügyek terén. Érdemes azonban egy kicsit elfogulatlanabb nézőpontból is szemlélni ezt a kérdést, elfogadva azt, hogy a kereskedelmi bankok a mai üzleti élet nélkülözhetetlen résztvevői.

A rendszerváltás óta eltelt időszak nagyon tanulságos, a Jobbik szlogenje: „Kimentek a tankok, bejöttek a bankok” éppúgy félrevezető lehet, mint az előző cikkemben elemzett számos mítosz a rendszerváltás utáni privatizációról, ilyen a kérdésekben a közvélekedés nem teljese mértékben helytálló.

Egy érdekes körülmény, hogy a világ mai vezető cégeinek nagy része évtizedekkel ezelőtt még nem létezett. A mai multimilliomosok közel fele a nulláról indult, azonban nyilvánvalóan volt egy pont, amikor az ötleteikre finanszírozót kellett, hogy találjanak. Nálunk az ötletek megfinanszírozása évtizedeken keresztül szinte a lehetetlennel volt határos, a bankok alapvetően bizalmatlanul álltak a kisvállalkozásokhoz és kockázatosnak is tartották az ilyen hitelezést. Ezt a bizalmatlanságot növelte a rendszerváltás utáni rengeteg szélhámos vállalkozás és az olyan jogszabályok, amelyek (például a briteknél szokásos gyakorlattal ellentétben) lehetővé tették, hogy aki a hitelezőit és partnereit becsapva csődbe ment, újabb Kft-t alapíthasson mindenféle jogi következmény nélkül. (A '90-es évek elején ugyanis csődhullám söpört végig Magyarországon, amely nemcsak a pénzügyi szektort hanem az állami költségvetést is nehéz helyzetbe hozta.)

A rendszerváltás után borzasztó állapotok uralkodtak az akkor döntően állami tulajdonú bankszektorban. Mivel a hitelek nagy részét a legatyásodott és szétlopott állami vállalatok valamint a „csókosok” kapták, a bankok veszteségei hamarosan meghaladták a törzstőkéjük mértékét. A bankkonszolidációra fordított összeg mintegy 300 milliárd Ft volt, amely mai áron 2000 milliárd fölötti összeget tenne ki. Ezt a kiadást valahonnan pótolni kellett, tehát a lakossági megszorítások és a vállalati adóprés növekedése részben ennek is volt köszönhető.

A bankprivatizáció nálunk semmivel nem indult meg hamarabb és nem volt kisebb mértékű mint a környező országokban, a '90-es években mindenhol meghaladta a bankszektorban a külföldi befektetők aránya az állami tulajdont. A magyar állam azonban csak mintegy harmadannyi bevételre tett szert a bankok eladásából mint amennyit a „bankkonszolidáció” során elköltött.  

Különösen érdekes a Postabank szerepe: egy állami tulajdonú banké, amelynek vezetői ezerrel nyomták a TV reklámokat egy időben, láthatóan igen nagy célokkal. Princz Gábor és csapata azonban blöffölt: a pénzügyi műveletekhez nem értett különösebben, annál inkább az összes politikai párt megkenéséhez. Amikor kezdtek kiszivárogni a Postabank veszteségei, akkor hirtelen bankpánik tört ki és a lakosság megrohamozta a bankfiókokat, postákat. Végül 160 milliárd forintot meghaladó összeget kellett az államnak betolnia ebbe a bankba, hogy valamennyire helyre hozza. Szlovéniában és Portugáliában is történtek azóta kísértetiesen hasonló esetek állami tulajdonú bankokkal, amelyek azt bizonyítják, hogy ahol az állam nem csak résztulajdonosként van jelen, hanem államilag kinevezett vezetők irányítanak, ott mindig van egy veszély, hogy a bank politikai alapon oszt hiteleket és a korrupció révén lassan kinyírja magát.

Az OTP szerepe érdekes ebben az időszakban: ugyanis egyik országban sincs példa a lakossági szektorban egy bank ekkora fölényére mint nálunk. Állami támogatású hitelt például eleinte csak az OTP nyújtott, emiatt a legtöbben annyira megszokták, hogy eszükbe sem jutott sokáig, hogy máshol is tarthatnák pénzüket vagy máshonnan vehetnének fel hitelt. A régióban a legnagyobb bank 2010-ig az OTP volt, nyereségessége is kiemelkedő volt magyar viszonylatban, emellett körülbelül annyira árazta be a hiteleket (a legutóbbi időkig) mint a MOL a benzin árát. A rengeteg kisbefektetőre támaszkodva elképesztő nyereségre tett szert a betéti és a hitelkamatok közti különbségből. Köztudomású volt, hogy Magyarországon lehetett a legdrágábban hitelhez jutni (az inflációt levonva is): a lakosságnak ha nem államilag támogatott hitelről volt szó és a kisvállalkozásoknak egyaránt. Amíg a '90-es évek közepe óta a bankok versenyeztek a jó nevű, főleg multi cégek hitelezéséért és az ilyen cégeknek alacsony kamatot számítottak fel, addig a kisvállalkozásoknak nyújtott kamat olyan szintű volt, amit szinte nem is lehetett kitermelni. Ez volt az egyik fő oka, hogy a magyar KKV szektor ma is viszonylag fejletlen, ugyanis alig jutottak ésszerű kamatozású hitelhez.

 

nemzetkozikamatfelar_20141210.jpg

Nem az volt tehát a probléma a rendszerváltás utáni években, hogy túl sok volt a bank és sok volt a külföldi, sokkal nagyobb probléma volt egyetlen nagy bank, az OTP meghatározó jelenléte a lakossági szektorban (valamint a zavaros gazdasági helyzet a vállalkozások szintjén). A 2000-es évek elején kezdett ez változni, amikor sok új külföldi befektető is beszállt, agresszív módon. Szerencsétlen módon épp amikor egy buborékgazdaságot építettek fel az akkori kormányok és kezdett felfúvódni a devizahitelezési lufi is. Számos éven keresztül jó néhány nagybank ért el akkoriban 30% körüli (!) nyereséget és a liberális felfogású kormányok sem bankadó kivetésére sem ésszerű szabályzórendszer kiépítésére nem voltak képesek.

A mai bankellenesség nem kis részben a lufik kidurranása után előállt helyzet következménye. A jobboldali kormány azonban a segítségnyújtást úgy hajtotta végre, amilyen sorrendben és amilyen mértékben az ő klientúrája és szavazótábora ebben érintve volt. Manapság a magyar GDP arányában a (kissé visszafejlesztett) bankszektor aránya semmiképpen nem tekinthető túl nagynak, sőt a bankadót és a tranzakciós illetéket a szakemberek nagy része már túlzott mértékűnek tartja. A kisvállalkozások könnyebben juthatnak államilag támogatott hitelhez, de már annyira sokan égették meg magukat, olyan nagy a hitelekkel szembeni bizalmatlanság, hogy igen óvatossá váltunk.

A bankrendszerrel kapcsolatban manapság kétféle szemlélet a gyakori: az egyik a pénzügyi elemzői felülnézetből,  másik a küszködő „kispolgár" indulatossága békaperspektívából. A kettő közötti nézőpont lenne az üdvös: oda menjenek a pénzek ahol hasznos dolgokra fordítják és a helyi közösség egésze jól jár, - nem pedig csak néhány kedvezményezett.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr738754720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2016.05.29. 11:11:04

"Számos éven keresztül jó néhány nagybank ért el akkoriban 30% körüli (!) nyereséget és a liberális felfogású kormányok sem bankadó kivetésére sem ésszerű szabályzórendszer kiépítésére nem voltak képesek."
Amikor éppen fújódik egy lufi, akkor a magas nyereség sem nem szokatlan, sem nem káros. Az lett volna káros, ha ekkor megadóztatják csak azért, mert magas a nyereség.
Az alapprobléma a lufikkal, hogy csak utólag lehetsz biztos abban, hogy lufit láttál. Ha egy kormány beavatkozik csak azért, mert valahol magas nyereséget lát, akkor csirájában fojt el minden gazdasági fellendülést. Hol lenne ma a PC, ha az USA lecsap az IBM-re és a Microsoftra a magas profit miatt?
A másik probléma, hogy még, hogy ha tényleg buborékról is van szó, ha te szándékosan visszafogod a fellendülést, akkor bukod a választást. A választó csak azt fogja látni, hogy az összes környező ország elhúz melletted. A fejedre fogja olvasni, hogy ők 6-7%-s növekedést produkáltak, mi meg 2-t. Majd pár ciklussal később, ennek meg lesz a böjtje, az igaz, de addigra te ki is estél. Nem politikus barát dolog ez.

"A mai bankellenesség nem kis részben a lufik kidurranása után előállt helyzet következménye."
Nem igazán. A magyar még mindig a szocializmusban él a fejében, ezért mindig is utálta a bankárokat. Ha visszaemlékszel, akkor a Fidesz már 2002-ben is bankárkormánynak csúfolta a Medgyessy-kormányt, pedig a magyar ingatlanbuborék még csak az elején tartott. (A mai "jobboldali" kormány nem jobboldali.)

kulcsar2011 2016.05.29. 12:18:13

több bank, nagyobb verseny, reálisabb árak

Tamáspatrik 2016.05.29. 18:48:08

@Lord_Valdez: 2006-ban a lufi már mindenki számára nyilvánvaló volt, 2004-ben is már tudták a tájékozottak. Hirtelen megnőtt az államháztartási hiány, az államadósság. Akkor lehetett látni, hogy a magyar gazdaság valószínűleg le fog értékelődni. A CHF hiteleket ha nem engedik elfutni, kisebb lenne a bankellenesség. (A bankok haszna is kisebb lett volna akkor.)

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2016.05.30. 07:23:37

@Tamáspatrik:
Ez egyáltalán nem ennyire egyszerű. Az volt nyilvánvaló, hogy a magyar állam nem tudja finanszírozni az államilag támogatott lakáshiteleket. Ezért is szüntették meg és vezették be a jóval kevesebb ember számára igénybe vehető Fészekrakót. Támadta is érte az ellenzék, de mivel volt másik, ezért ezt tudták védeni.
Ezt lehetett látni, de a kamatkörnyezet változását nem. Azt, hogy a világgazdaság pénzbősége mennyire lesz tartós, azt 2006-ban még senki nem tudta megmondani.
Ráadásul 2006-ban még mindenki hitt abban, hogy korrigálni lehet a magyar folyamatokat. Ekkor kezdődött a nagy reformkorszak, amiből végül szinte semmi nem lett, de ezt nagyjából 2008-ig nem lehetett tudni.

A CHF hitel is bonyolultabb ennél. Amikor 2001-ben elkezdték felfújni az ingatlanlufit (naná, a politikus szereti az ilyesmit, a gazdasági növekedés azonnal jelentkezik, az eladósodott lakosság miatti lanyha növekedés meg csak évekkel később), már akkor lehetőség volt devizahitelt felvenni, csak nem volt rá jelentős kereslet, mert államilag a forinthitel volt támogatott. Ez közrejátszott abban, hogy emelkedni kezdtek az ingatlanárak, ezért ezután már annak is hitelre volt szüksége, akinek eddig nem lett volna. Aztán az állam visszafogta a hitelek támogatását, ezzel a forinthitelek megdrágultak. Mivel a devizahitelek olcsók maradtak, ezért a lakosság elkezdett devizában eladósodni.
Mi történt volna, ha fellépnek a lakossági devizahitelek ellen? A Fidesz ízekre szedi a kormányt, mert a magyar fiatalok lakáshoz jutását lehetetlenné teszi. Biztos azért, hogy minél kevesebb magyar szülessen és hasonló baromságok.

Egy stabil gazdasági környezetben egyébként nincs is nagy baj azzal, hogy ha sok a devizahitel. (2007-ben még Lázár János maga dicsekedett azzal, hogy milyen jó üzletet csinált Hódmezővásárhely azzal, hogy nem forintban vette fel a hitelt.)
Jelent némi kockázatot, de nem tragédia. Tragédiává az változtatta, hogy közben befigyelt a világválság és minden, ami vele jár.

liberatorium.blog.hu/2011/10/03/devizamizeria
( liberatorium.blog.hu/2012/02/01/figyelj_jani )

Tamáspatrik 2016.05.30. 22:08:19

@Lord_Valdez: Ja, ez így volt valóban.
Annyira így volt, hogy Medgyessy még meg is fejelte Orbán támogatási rendszerét (szocpol.), még több ment lakástámogatásra,a költségvetés nem bírta az évi több száz milliárdot. Csökkenteni kellett tehát a lakástámogatásokat és erre kapóra jött a CHF hitel.
Hanem azzal vitáznék, hogy HINNI a templomban kell. Borzalmas naivság, sőt az "ingyen ebéd" lehetőségében való hit, sőt a kormány ÉS a bankfelügyelet, hatóságok dolga nem a hit, hanem a masszív, ütésálló szabályzás. A lengyelek, csehek és a szlovákok nem HITTEK, hanem szabályozták a rendszert. (Pl. CHF banki alapkamathoz kötötték a lengyelek). Mások is besétáltak hasonló utcákba, románok, spanyolok, görögök...
A magyar polgár naivsága pedig abban állt, hogy a kormány úgyis közbelép, ha gebasz lesz. Holott a klientúráját segítette meg, sorrend: 1.Végtörlesztők (akiknek a hitel nem élethalál kérdés), 2.önkormányzatok zömében Fideszes vezetéssel 3.állami alkalmazottak 4.mindenki más, akik közül már a legtöbben addigra tönkrementek.
Ja, Kádárék se hittek benne, hogy be fog gyűrűzni (az olajár). Aztán begyűrűzött.
Ja, a magyar gazdaságpolitika mindig elmegy a falig, ahogy nyugati szakértők látják.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2016.05.31. 07:28:54

@Tamáspatrik:
Nem ismerem a lengyel, szlovák stb. bankszabályozást, ezért ehhez nem tudok hozzászólni.
Az viszont biztos, hogy a CHF banki kamathoz kötés rossz ötlet. Az például most negatív és nem veszi figyelembe az ország kockázatát. Mert itt az egyik nagy probléma, pont, az ország kockázatossá válása volt.

bankvezér 2017.01.14. 11:29:27

Üzenem a poszt szerzőjének, hogy : "Értem én, hogy gőzgép. De mi hajtja ?" :)))
süti beállítások módosítása