Vajon igazuk van-e azoknak, akik szerint az elkényelmesedett "nyugati világ" hanyatlásra van ítélve, és elözönlik a civilizáció vívmányaitól kevésbé fertőzött országokból érkező bevándorlók? Főként a radikális felfogásúak azok, akik kimondva vagy kimondatlanul ezt vallják, és félelemmel töltik el őket az európai civilizáció és hazánkat fenyegető "barbár hordák". Érdemes a kérdést közelebbről megvizsgálni, mennyiben jogos az ő félelmük.

A legtöbben a kényelem társadalmában élünk

Hogy mennyivel találóbb a "fogyasztói társadalomnál" a "kényelem társadalma" megnevezés, tehát a kényelmi szempontok a több fogyasztásnál is fontosabbak, az utóbbi időkben egyre nyilvánvalóbbá vált. Az elkényelmesedést korunkban az alábbi vívmányok tették lehetővé (a legalsóbb osztályok szintjétől felfelé):

-televízió

-háztartási gépek és általában a gépek

-számítógép és internet

-feldogozott és készételek

-gépkocsi

Nagyon feltűnő, hogy nagyszüleink életmódjához képest a szüleink mennyivel nagyobb kényelemben éltek, ami hatványozottan érvényes miránk és még inkább a gyermekeinkre, egy jól látható trend rajzolódik ki e tekintetben.

Azonban ha a fenti eszközök használatát nem visszük túlzásba, akkor a másik oldalon a több szabadidő elvben sokféle értékes tevékenységre ad lehetőséget: hobbi, sport, művelődés, önképzés, gyermeknevelés, közösségi élet, segítés másokon stb., amelyekkel ellensúlyozhatóak a fizikai és szellemi tespedésre csábító kulturális hatások.

Az elkényelmesedés szintje több féle módon is jól mérhető: az elhízottak számával, a tömegsportot űzők számával vagy a lakosság fizikai erőnlétével. Egy nemrég végzett felmérés szerint a gyerekek fizikai erőnlétében az országok között nagy különbségek vannak.

Magyarország nem meglepő módon ezúttal is a lista alján található ( hátulról a 7.), és sovány vigasz, hogy megelőzzük az Egyesült Államokat. A "hanyatló nyugat" országai mint például Hollandia, de még inkább Norvégia és Dánia messze megelőznek minket, éppúgy mint a "visegrádiak", és számos kevésbé fejlett ország is. Nincs egyértelmű összefüggés egy ország jóléti szintje és a lakosság fittsége között, ezáltal nem igazolódik be azon ideológia gyártók vágyálma, hogy a felemelkedő Kelet-Európáé a jövő a hanyatló nyugattal szemben.

Hogyha az edzettség mérésére a sportot választjuk, akkor is a fentihez hasonló kép rajzolódik ki. A sportsikereket pár tucat sportolónak köszönhetjük, ezzel szemben a legnépszerűbb sportágban, a labdarúgásban kisebb sikereket rendre hosszú kudarcszériák követnek, teljesen függetlenül attól, hogy mennyi pénzt költünk rá. És akkor még nem beszéltünk a tömegsportról, amelyben szintén átlag alattiak vagyunk.

Elkényelmesedett népeket elözönlő barbárok: mit mond a történelem?

Mennyiben jellemző, hogy az elkényelmesedett országokat elfoglalják "edzett barbárok"és a kultúrát megsemmisítik? Az előző gyakori, az utóbbi viszont sokkal kevésbé.

1.A Római Birodalmat megsemmisítő "barbárok" mondhatni civilizálódtak, átvéve a kereszténységet. Azonban éppúgy nem tudták eltörölni a latin kultúrát, amennyire a rómaiak sem tudták megsemmisíteni a frankokat vagy a germánokat.

2.Hódító Vilmos és a normannok betörése a brit szigetekre átformálta ugyan az ottani kultúrát, de a népesség inkább kevert lett mint "normann". A keveredés ez esetben megújította és felemelte a brit szigetek kultúráját.

3.A világ eddig létezett legedzettebb katonanépe, a (tatároknak is nevezett) mongolok elfoglalták Kína és Oroszország nagy részét, azonban a kultúrákat nem voltak képesek átalakítani.

4.Magyarország török megszállásával is a károkat is leginkább a folyamatos háborúzás okozta (és a háborúk miatt kiürült területekre költöztek be máshonnan bevándorlók), nem pedig a török uralom. A kommunista rendszer idején is az orosz megszállás főként a hadigazdálkodás és a háborús készenlét miatt okozott nagy terheket a lakosságnak (leginkább az '50-es években).

5.Nagyon ritka, hogy egy kultúra egy adott területről teljesen kiszorít egy másikat. Általában gyéren lakott területek esetén fordul elő (pl. magyar honfoglalás) vagy nagy civilizációs különbségeknek tulajdonítható (Amerika és Ausztrália meghódítása - megjegyezve, hogy ezeken a kontinenseken a teljes élővilág került az elszigetelten zajló evolúciója miatt hátrányba, nem csak az az ott élő emberek). A legtöbb esetben a hódítás csak felszínes, mert a hódítók a helyi viszonyokhoz nem képesek alkalmazkodni, a helyi kulturális hagyományok is ezeket képzik le. (Így például nem csak egy trópusi karácsony ünnep tűnik bizarrnak, hanem Skandináviában a ramadán ünneplése júniusban, amikor nem megy le a nap, nem beszélve arról, milyen nehéz onnan elzarándokolni Mekkába.)

6.Spenglernek a Nyugat alkonya c. kultikus alkotása számos értéke ellenére végkövetkeztetését illetően csak annyiban lehet igaz, hogy Kína lassan ismét a világ legnagyobb GDP-vel rendelkező országa lesz éppúgy mint a 19. század előtt és az Európa központúság évszázadainak búcsút mondhatunk. Általában a nagy próféták mint pl. Malthus, Marx előrejelzései totálisan csődöt mondtak, de igaz ez még a Római Klub esetében is: sosincs elég információ a jövő uralkodó tendenciáinak megjóslására. (A globális felmelegedést pl. senki nem jósolta meg.)

7.Ilyen, hogy egységes "nyugat", már régóta nem létezik. Van olyan, hogy északi protestáns kultúra, amely minden felmérés szerint virágkorát éri és erősebb mint valaha. Dánia áll az élen, de a svédek, kanadaiak vagy a déli féltekén Ausztrálok jelenlegi integrációs potenciálja hatalmas (természetesen náluk is csak a bevándorlás bizonyos szintjéig). Ezzel szemben vannak déli, mediterrán országok egész más fejlődési pályán, náluk már lehet hanyatlásra, szétesésre utaló jeleket találni. Viszont nekik talán még inkább szükségük van bevándorlók jelentette "vérfrissítésre" - és jelenleg legalábbis a spanyol és olasz lakosság nagy része is ezt gondolja.

Talán szomorú hír azok számára, akik nagyon szeretnének harcolni, de a "barbárok hordái" (ha egyáltalán vannak ilyenek) aligha fognak jönni. Csak az történik, hogy ahol nagy számban vannak fiatal suhancok, ott ők mindig és mindenhol lázadoznak és robbantgatnak, ha nem köthetőek le értelmes tevékenységekkel lekötni és behúzza őket a csőbe valamilyen vallási vagy nacionalista alapú ideológia.

Pótcselekvés vagy annál több?

Mindezek ellenére mégse gondoljuk azt, hogy a radiálisoknak az elkényelmesedettség ellenes mozgalmai ne lehetnének hasznosak. Evolúciós szemszögből az emberiség fejlődésének fő iránya az utóbbi évszázadokban az elvont gondolkodás irányában történt (olyan nagy tradíciójú országokkal az élen mint a zsidók, hollandok, japánok, angolszászok vagy a németek). Ezt mutatja az, hogy már az iskolapadban, de később a munkahelyeken és az üzleti életben is zajlik a "ki az okosabb" típusú verseny, és csak a szellemi foglalkozások között vannak magas keresetűek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez lenne az egyetlen helyes evolúciós út, mert a körülmények megváltozása esetén - pl. járványok, természeti katasztrófák,- teljesen más tulajdonságok (pl. fizikai edzettség, közösségi összetartás) biztosíthatják egyes nagy csoportok túlélését. Ennélfogva lehet hiteles és tiszteletre méltó egy olyan magatartás, hogy ő nem akar a nagy általános észosztásban részt venni, hanem más képességeit is szeretné kifejleszteni, - feltéve, hogy nem nem neonáci, hanem pozitív kultúrát teremt. Nálunk az ősmagyar hagyományokig vissza lehet menni, amely egyedülálló kulturális örökségekkel bír, de a kézműves hagyományok fenntartása is egyértelműen pozitív üzeneteket hordoz. Akik a TV bámulása helyett ilyen hobbiknak hódolnak, ők mind sokat tesznek a testi, lelki és szellemi egészségükért. (Ha pedig nem tudják ezt "polkorrekt" módon és választékosan kommunikálni, akkor nekünk kell megpróbálni a szavaik pozitív jelentését dekódolni.)

Ezzel együtt a "bezárkózó, eltunyult ország" képe sajnos nagyon is reális, éppúgy jogos erre felhívni a figyelmet mint, ahogyan reformkori nagyjaink vagy Ady Endre tették. A kormánypropaganda pedig többet árt e téren mint amennyit használ: a bevándorlókkal való riogatás olyan pótcselekvés, amely elvonja a figyelmet attól, hogy a kormánynak nincs konzisztens programja se a tömegsport fejlesztésére, se az alkoholizmussal szemben, se a cigányság (és más leszakadt rétegek) felzárkóztatására, se a képzettség és a versenyképesség fejlesztésére.