A házasság realista szemszögből, a dolgokat lecsupaszítva és a szükségtelen körítésektől megfosztva, alapvetően egy gazdasági vállalkozás, mindig is az volt a különféle kultúrákban, évezredeken keresztül, és ne várjunk tőle ennél sokkal többet. (Mi több, régebbi korokban a házasság gazdasági szükségszerűség is volt.)
A gyerekek felnevelése céljából jön létre, tehát nem „örökre”, hanem pár évtizedre köttetik. Biztosítja a gyerekneveléshez szükséges anyagi és egyéb erőforrásokat, terhek időnkénti átvállalását, a stabil családi hátteret, emellett pedig a férfi és nő közötti munkamegosztás és a takarékosabb életmód együttesen egy magasabb életszínvonalat is lehetővé tesz a felek számára mint különélés esetén.
Amikor a férfi megkéri a nő kezét, az (hagyományosan) nem romantikus, hanem arra kéri, hogy dolgozzon neki. A nő könnyei menyasszonyként azt fejezik ki, hogy ő most nyert egy házat vagy minimum lakást (ő biztosan „házas” lett, a férfi viszont lehet hogy csak ideiglenesen), hiszen váláskor a közösen szerzett ingatlant a bíróságok általában a nőnék ítélik, csak a férfi válhat ilyen helyzetben földönfutóvá. (Többféle meggondolás is van mögötte: gyereknevelésre alkalmasabbnak tartják, a férfi számára az újranősülés elvileg könnyebb mint egy idősebb nőnek, a hajléktalanság is jobban „neki való”, vagy pedig nem olyan nagy kár érte.)
A lakodalom nagyon jó arra is, hogy a szülők megmutassák anyagi erejüket és kapcsolati tőkéjüket egyaránt, a fiatal pár pedig egy kezdőtőkét kapjon ahhoz a vállalkozáshoz, amit házasságnak neveznek.
Gazdaságosabb egy fedél alatt lakni amiatt is, hogy így kisebb a reziszámla, és a munkamegosztás is sok előnyt tartogat: egy főre főzni nem sokkal tart tovább mint négy főnek, az életszínvonalukat a nagyobb kapcsolati tőkéjük is emelni fogja – stabil házasságban élőket jobban elfogadják a baráti társaságok is. A férfi és a nő adottságai viszont eleve egy kissé eltérnek és a társadalmi elvárások folyamatosan eltérő irányban is fejlesztik ezeket, ami nagyon előnyös a munkamegosztás szempontjából. A férfi fő terepe az épület szerkezete és tartozékai, ezek állagmegóvása és fejlesztése, valamint a közlekedés (kocsi), egyéb gépészeti dolgok. A nőé a házon belüli tér, a berendezés, a lakás harmóniája és higiéniája, ezek kívül még a szociális kapcsolatrendszer javítása. A nőkben inkább benne van ösztönös módon, hogy túlbiztosítsanak mindent a lehetséges kórokozókkal szemben, ezt a szemléletet még a munkahelyükre is átviszik egyébként. Hagyományosan a gyereknevelésben is több a női szerep, a férfié pedig inkább a házon kívüli, pénzteremtő tevékenység. Mivel a modern társadalmakban a nő is dolgozik, esetleg a fizetése is hasonló szintű vagy legalább stabilabb a férfiéhoz képest, ráadásul a férfiak nagy része kevesebbet tesz hozzá a ház fenntartásához (nem elég ügyes, hogy megjavítson dolgokat), emellett pedig kevesebb olyan munka van egy háztartásban (vagy általában) amihez fizikai erő szükséges – mindezek következtében az egyensúly a házasságban felborult, és a nő irányába borult fel. Fontos lenne tehát a házasság egyensúlya szempontjából, hogy a férfi keresete meghaladja a nőét, bár ha ezt úgy éri csak el, hogy nagyon sokat van távol túlórák és utazások miatt, az a családi élet és a gyereknevelés rovására megy.
Mindannyian számítóak vagyunk, a bennünk levő kis kalkulátor mindig háttérszámításokat végez, hogy mennyire éri meg számára az adott kapcsolat fenntartása, és ez a csereüzlet szemlélet minden kapcsolatukra érvényes. A nő úgy érezheti ezek alapján, hogy kevesebbet kap a kapcsolatban, ezért ha nagy az egója vagy a férfi kevésbé alkalmazkodóképes és nem is olyan ügyes, akkor amint lehetősége van rá, ha a gyerekek már nem annyira kicsik, akkor már ki is rúgja a férfit. Jobb esetben ez csak a gyerekek önállósodásakor következik be, de gyakran bekövetkezik, mert az ember természete szerint oligogám (se nem monogám, se nem poligám). Ebből az is következik, hogy aki túl sokat váltogatja a partnereit és senkinél nem tud kikötni, annak valószínűleg érdemes pszichológushoz fordulnia. Az is fontos viszont, hogy szexre nem lehet kapcsolatot építeni, csupán erősíthet és tartósabbá tehet egy egyébként is jól működő kapcsolatot.
A szexnek három funkciója van Csányi Vilmos szerint (és nála még senki sem tudta pontosan meghatározni): a fajfenntartás, a kapcsolatok javítása és a stresszoldás. A házasságtörés azért problémás, mert káoszt hoz létre (nem lesz egyértelmű, hogy ki kit is támogat valójában), nem kívánatos utódokat eredményezhet, ami megosztja az erőforrásokat, emellett még terjeszt különféle kórokozókat is, hiszen a házasság egy baktériumközösségként is felfogható. A flört ezzel szemben legális és támogatandó, hiszen javítja a szexet az ágyban. (A férfi és nő izgalmi állapota a flörtöléstől magasabb lesz, és másik partnert is odaképzelhetik a házastársuk helyett.) Sőt, mivel az alkalmi szexpartner is erősítheti a libidót, ezért ha nem nyilvános a dolog és kivételes eset marad, akkor a felek szemet hunynak fölötte, mert a házasságot nem fogja veszélyeztetni (a tartós kapcsolat már más tészta). A házasság elsősorban érdekszövetség, és ahol a „megcsalásra” hivatkoznak a felek mint válóokra, ott minden esetben csak ürügykeresésről van szó.
A kérdés úgy vetődik fel, hogy létezhet-e igaz barátság a férfi és nő között – a házasságban. Mivel „az ideális férfi” nagyon férfias, „az ideális nő” pedig nagyon nőies, a szerepeik annyira mások, és annyira más irányba fejlődnek, hogy szövetség létezhet közöttük, de barátság aligha, hiszen baráti kapcsolatokat a hozzánk hasonló emberekkel hozunk létre. A legtöbb családban folyamatos az elfejlődés egymástól, a felek időtöltései, hobbijai teljesen mások, karácsonykor két napot eltölteni egymással békében és nyugalomban, néha még ez is kihívást jelenthet. Természetesen tudunk alkalmazkodni, sőt amikor ott vannak a gyerekek, az ő jólétük az első, ami erősítheti az összetartást és a szeretet légkörét a kapcsolatban egy időre. A közös célok időlegesen felülírhatják az ellentéteket, sőt nagyot nagyon jó tanulópályaként szolgálnak az együttműködéshez.
Ha a kapcsolatban érzékenyebb, nőies férfi van emellett pedig fiús nő (ők éppúgy vonzzák egymást mint a nagyon férfias férfi és a nagyon nőies nő), akkor könnyebben szót értenek, a hasonló ízlésük révén a közös programokat is jobban élvezni fogják, de a férfi nem lesz olyan jó a műszaki feladatok terén, a nő nem tud annyira jól főzni és rendet tartani, a házasság egésze kevésbé lesz majd egy sikeres vállalkozás. Mivel manapság szinte generációs gettókban élünk, a közel egyidősek értik meg legjobban egymást, ezért előnyös ha a férfi és a nő közötti korkülönbség kicsi, ez is lehet egy összekötő kapocs. Azt is el kell fogadniuk a feleknek, hogy a házasságban (is) a kapcsolat hullámzó, van amikor jobban igénylik egymás társaságát, van amikor pedig nem.
Amikor a gyerekek kirepülnek, akkor új lap nyitódik, itt több változat is lehetséges. Az esetek kisebb részében a kapcsolat megújítható, ha nem, akkor a megszokás esetleg még összetarthatja. Ha nagy házban laknak, akkor esetleg jól elvannak a két sarkában, de a válás is egy gyakori és teljesen érthető opció, az oligogám faji jellegünk miatt is. Mivel a nő lassabban öregszik és általában a férfi eleve idősebb, ezért ha együtt maradnak, a legtöbbször a nő lesz a domináns, amit nem minden férfi tud elviselni idegrendszeri vagy egészségkárosodás nélkül. Hogy a házasságban a férfi mégis tovább él mint ha egyedül lakna, annak az oka a jobb táplálkozás, az is, hogy a nő időben intézi az orvosi ellátást, emellett pedig ha tartósan beteg lesz, akkor nem csak az egészségügyi rendszerünk „gondoskodására” számíthat.
Nem ártana, ha a fiatalok a fejükben egy realitásoknak megfelelő képpel lépnének házasságra egymással, elkerülhető lenne több félreértés és csalódás.
