Különféle civilizációk harca létező jelenség, azonban meglehetősen ritka a történelemben, hogy egy kultúra képes meghóditani és a saját képére formálni egy másikat. Nézzünk egy pár közismert példát.
Kézenfekvő analógia a Római Birodalom meghóditása és leigázása, amely egyben a középkornak vagy feudalizmusnak nevezett korszak hajnalát jelenti. A Római Birodalom nyugati része több mint egy évszázada hanyatló fázisban volt, amikor 476-ban a germán törzsek elfoglalták a központját és ezzel megszűnt az egy központra épülő birodalom. A keleti fele ezzel szemben még közel egy évezredig fennmaradt, Bizáncot a törökök csak 1453-ban foglalták el.
A mongol hóditás a világtörténelem legnagyobb birodalmát hozta létre, azonban egy esetben sem tudta megváltoztatni a meghóditott területek kultúráját. Jó példa erre Kina, ahol a lakosságszám és a helyi kultúra szinvonala erősen a meghóditottak javára billentette a mérleget, és a mongolok váltak rövid időn belül kinaiakká, nem forditva.
Az amerikai kontinensen Cortez, Pizzarro spanyol zsoldosvezérek már erősen hanyatló indián kultúrákkal találkoztak. A haditechnikai fölény ugyanis önmagában nem lett volna elegendő ahhoz, hogy néhány hónap leforgása alatt pár száz zsoldoskatona birodalmakat döntsön meg. Ezzel szemben Észak-Amerikában évszázadokra volt szükség ahhoz, hogy az angol telepesek megvessék a lábukat és elkezdjenek terjeszkedni, amiben szerepet játszhattak a mostoha éghajlati viszonyok, fő oka viszont alighanem a helyi lakosság központok nélküli, szétszórt törzsi életmódjának köszönhető.
Végül a legeklatánsabbnak tűnő példa az Oszmán Birodalom, amely gyakorlatilag a teljes muzulmán világot egyesitve törekedett Európa jelentős részének elfoglalására. Virágkorát a XVI. század elején I. Szulejmán idején élte, amikor gazdasági és kulturális értelemben is a kor egyik élenjáró, ha nem a legkiemelkedőbb hatalmává vált. Habár a kontinens dél-keleti részét viszonylag hamar elfoglalták, sem Szulejmán, sem utódai nem voltak képesek tovább jutni országunk területénél. Némi leegyszerűsitéssel a nyugati kereszténység állitotta meg őket, amely megosztottsága ellenére is lakosságszámban, kulturális szinvonalában és gazdasági erejét tekintve egyaránt felvette a versenyt a kitűnően megszervezett Oszmán Birodalommal, sőt 150 év elteltével már fölénybe is került vele szemben.
Ezen kivül nem voltak meghódithatóak olyan jól szervezett, kifinomult kultúrával rendelkező államok sem mint például Kina vagy Japán. Az ázsiai országok ugyan sok mindent átvettek az európai mentalitásból, de a hagyomány nagy részét megőrizték.
Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy akkor volt lehetőség egyes államok területi-kulturális leigázására, ha a hóditó fél nem csak katonailag, hanem számarányban, kultúrájának fejlettségében egyaránt jelentősen felülmúlta a meghóditottat, sőt az utóbbi egy központ irányitásától függött és erősen hanyatló fázisban volt.
Most nézzük meg ennek fényében a jelenlegi helyzetet, amikor muzulmán bevándorlók tömegei kivánnak letelepedni Európában. Mekkora a valószinűsége annak, hogy egy évszázadon belül Európa népessége átalakuljon?
1.Az Európai Unió 28 tagállamának lakossága 500 millió fő, amelyből csak mintegy 6% jelenleg a muszlim vallású. Ennélfogva lehetetlen, hogy egy-két generáción belül lényeges kultúraváltás történjen.
2.A demográfia trendek miatt a muszlimok aránya növekszik, a bevándorlás ezt a tendenciát tovább erősitheti. Azonban a közel-keleti és észak-afrikai térség válságövezeteinek lakossága nagyságrendileg kisebb mint az EU-é és általában csak a népesség egy kis részében van olyan vállalkozókedv, hogy elhagyja otthonát. A keresztény vallás önmagában nem jelenti a szaporodási ráta alacsony szintjét, hiszen vannak az USA-ban is fundamentális vallási közösségek (pl. amish), magas népszaporulattal. A demográfiát leginkább a városi életmód terjedése határozza meg a világon mindenhol, mivel a gyermeknevelést nagyon megdrágitja viszont az állami nyugdijjogosultságot kiterjeszti. Mivel ezek a tényezők átmenetiek is lehetnek, elvileg sem lehet egy évszázadra előre demográfiai trendeket előrejelezni.
3.Európát kisebb mértékben érinti a globális éghajlatváltozás mint a tőle délre levő területeket. Ami jelenleg történik az, hogy a Közel-keleti régió egyes országaiban, ahol a népszaporulat kiemelkedően magas és a terület eltartóképessége a sivatagosodás miatt csökken, a polgárháborús állapotok és a menekülttáborok megnehezitik a családtervezést és gátat szabnak a népesség további növekedésének. A világ élelmiszerellátása feszitett, néhány kiemelkedő régió eredményétől függ és olyan éghajlati anomáliák mint az El-Nino, szárazságok vagy áradások révén globális élelmiszerhiányt hozhatnak létre, az igy kialakult szükségállapot tovább korlátozná a népesség szaporodását a világ különféle országaiban.
4.Nincsenek a jelenlegi muszlim társadalmaknak olyan szintű értékei, amelyeket a keresztény Európa egyszerűen átvenne, sőt inkább a betelepülők alkalmazkodása szükséges a helyi törvényekhez valamint a szokások jó részéhez. Nincs egy olyan hatalmi központ sem, amelynek kikapcsolásával a civilizáció alapjai megrendülnek. Sőt, ezzel ellenkezőleg: az egyértelmű tendecia éppen a nemzetállami és a regionális önállóság növekedése. Nem jön létre Európai Egyesült Államok, csupán különféle országok szorosabb vagy lazább gazdasági szövetsége.
5.A kulturális elkülönülés Európa jelentős részein szokatlan jelenség (kivéve pl. Nagy-Britanniát vagy Franciaországot), azonban az USA-ban teljesen megszokott gyakorlat az európai, afro-amerikai, latin-amerikai és ázsiai városrészek mozaikos egymás mellett élése. Nyilvánvalóan kevesebb problémát okoz egy vallásilag és kulturálisan homogén lakosság mint egy szegregálódott, de a felmerülő problémák láthatóan jól kezelhetőek.
6.Lényeges tényező, hogy a bevándorlók kultúrája egyáltalán nem homogén (az iszlám valláson belül is több irányzatot ölel fel), valamint maga Európa sem egységes e tekintetben. Arra gondolok, hogy a nyugati globalizációs értékrenddel szemben jelenleg éppen egy lázadásnak vagyunk szemtanúi, és a gazdasági fejlődésből kimaradt területek, rétegek jelentik be az igényüket a hatalomba való nagyobb beleszólásba, ennek a jele az euro-szkeptikus pártok térnyerése. Tehát Európán belül sem csak a közismert katolikus-protestáns (déli-északi) értékrend különbözősége létezik, hanem sokkal inkább a globalizáltabb és a helyi hagyományaikat őrző területek, csoportok egymással ellentétben levő, de egymást jól kiegészitő feszültsége is.
Mindezek alapján Európa iszlamizálódásának a vészharangját megkongatni a politikai demagógia és hangulatkeltés kategóriájába tartozik. Legalábbis száz éves távlatban. Száz évnél nagyobb időtartamra viszont a jóslás leghasznosabb eszköze csak az üveggömb lehet.
