Nyugtalanító fejlemények vannak nálunk a tudományos teljesítmények megítélése terén. Kósa Lajos például azt nyilatkozta, hogy a klímaváltozást illetően nincs tudományos konszenzus. Egy olyan ember tett ilyen állítást, akinek fogalma sincs arról, hogy mi a tudomány és hogyan működik.
Szarka László Csaba professzor az akadémiai székfoglaló beszédét azzal kezdte, hogy „nem hisz a globális felmelegedésben” – ilyen mondatot igazi tudós nem mond, hinni ugyanis a templomban kell, az igazi tudós állításokat vet vizsgálat alá, bizonyítékokat keres pro-kontra és törekszik teljesen pontosan, szakszerűen fogalmazni. Szarka székfoglalója nyilvánvalóan a hatalomnak tett, félelemből született gesztus volt, (nem véletlenül nem a saját szakterületéről szólt az előadás) és azt jelzi, hogy a szakszerűségre törekvő, nemzetközileg jegyzett magyar tudományos eredményekről nem nagyon beszélhetünk a közeljövőben.
A harmadik példa Takaró Mihály, akit a történész szakma nem fogad el, nem hajlandóak vele együtt dolgozni a nemzeti alaptanterven. Eddig is tudtuk már, hogy jelenlegi hatalom kegyeltjei nyilvánvalóan olyan „alternatív magyar történelem” kidolgozásán dolgoznak, amelynek megállapításai a tudományos kutatók számára vállalhatatlanok és szakmai érvekkel védhetetlenek, viszont nagyon alkalmasak a „hazafias érzés” (tömegeket fanatizáló nacionalizmus) felkeltésére.
Mivel belülről is megismertem a tudományos kutatás módszertanát, és ma is törekszem a legfontosabb tudományos eredmények nyomon követésére, ezért tudok néhány olyan ajánlást tenni, ami alapján eléggé jól el lehet választani úgymond „a búzát az ocsútól” még laikus szemmel is.
1.A fejlődő tudományterületeken sosincs teljes konszenzus
Olyan általános elfogadottságnak örvendő elméletek mint a részecskefizika Standard Modellje vagy a standard kozmológiai modell időnként rivális magyarázó elméletekkel került szembe, de mindeddig jobbnak bizonyultak ezeknél (használhatóbbnak, jobb előrejelzéseket adónak). Az általános relativitáselmélet például ragyogóan működik, de felmerült a gyanú, hogy egy átfogóbb elmélet speciális esete lehet, az átfogóbb elmélet esetleg a jelenségek szélesebb körére adhat magyarázatot.
Az ember okozta globális felmelegedéssel kapcsolatban szintén felmerül, hogy a tudományos modellek mennyire megbízhatóak. Lehet, hogy a megbízhatóságuk ma még csak max. 99% körüli és évtizedeket kell várni, hogy közel 100% legyen, azonban ha igaz és nem lépünk azonnal, azzal sokkal nagyobb kárt okozunk, mintha még sincs olyan jelentősége mint gondoltuk és mégis teszünk ellen intézkedéseket.
Valójában nem az a kérdés, hogy létezik-e ember okozta klímaváltozás, sokkal inkább a felmelegedés és egyéb változások sebessége, e téren még az egyes kutatók előrejelzései erősen szórnak, mivel nehéz felmérni igen komplex, sok tényezőt érintő jelenséget, főleg ha öngerjesztő folyamatokról is szó van (például a permafrosztból felszabaduló metán is üvegházhatást okoz és a jégsapkák elolvadása is csökkenti a földfelszín hő visszaverő képességét).
2.Amit csak néhány „magányos hős” propagál és nem a szakterület élenjárói, az mindig gyanús
Nagyon szimpatikus lehet néhány olyan magányos hős, aki a tudomány főáramával szemben megy, azonban az ilyesmi inkább csak a hollivood-i akciófilmekben jön be, a mai tudományban igen ritka. Ha valakinek a cikkeire nem hivatkoznak országos vagy még inkább nemzetközi szaklapok, nem egy elismert kutatókból álló csapat tagja, akkor az elméletei valószínűleg hibásak, vagy pedig hiányosak (adatokkal nem kellően alátámaszthatóak).
3.A kutatók is hajlamosak lenézni egymás szakterületét
Általában olyanok vagyunk, hogy abban bízunk amit ismerünk, mások szakterületét legtöbbször nem annyira ismerjük el mint a sajátunkat. Ebben a kutatók sem képeznek kivételt: például sokan gondolják azt, hogy a társadalomtudósok csak „kutatgatnak”, holott rengeteg forrást és kutatási eredményt kell feldolgozni még egy doktori disszertációhoz is. Manapság a társadalomtudományok többségében is használnak matematikai statisztikai módszereket, például regresszió-analízist. Egy Palkovics fejlesztő mérnökként nyilván lenézi az alapkutatást (emiatt alkalmas volt az MTA szétverésére), a főként jogászokból álló, többségében még a marxizmus idején szocializálódott politikus gárda pedig azt hiszi, hogy a tudomány éppolyan csűrés-csavarás, amihez ők a saját területükön hozzászoktak. Hát nem egészen.
4.Számos kutatás eredménye nem feltűnő, laikusok is beleszólnak
A matematikai vagy fizikai kutatási eredményekhez kevesen tudnak hozzászólni, viszont a halálbüntetésről például sokaknak van véleménye anélkül, hogy mélyebb ismereteik lennének az ezzel összefüggő tapasztalatokról. Számomra csak annak a véleménye mérvadó, aki valamennyire ismeri az azzal kapcsolatos szakirodalmat, amihez hozzászól, egy-két kiragadott cikknél mélyebben. Sok hasonló esetet mondhatnék, az evolúció elmélete is olyan, amihez sokan hozzászólnak mélyebb ismeretek nélkül.
Attól, hogy számos tudomány eredménye fizikailag nem annyira kézzelfogható mint például egy modern számítógép vagy egyéb kütyü, attól még kutatják, fejlesztik és használják a szakemberek az egyes elméleteit a közgazdaságtannak vagy a gyógyszergyártásnak is, hogy két vitatott területet hozzak fel példaként. Történelemtudomány is létezik (és sok ember szorgos munkája nyomán folyton fejlődik) annak ellenére is, hogy a feltárt összefüggéseket a politikusok számára nem nehéz különféle mondvacsinált indokokkal félresöpörni.
5.Megrekedünk az érettségi szintjén, sőt annak is a 99%-át elfelejtjük
Érettségire valahogy úgy-ahogy megtanulunk néhány tudományos összefüggést, viszont a tudományos szemléletből nagyon kevesen szereznek valódi tapasztalatokat és nem értik annak működését. A tudományok fejlődnek, az újabb eredmények általában nem írják teljesen felül, de pontosítják a régieket és más összefüggéseket emelnek ki. A megtanultak nagy része ezért 10-20 év alatt elavul, a legtöbben mégsem akarnak energiát fordítani a folyamatos tanulásra és fejlődésre, mert nem látják ennek előnyeit. Az interdiszciplináris szemlélet nagyon fontossá vált, például a klímaváltozás esetében a biológiai ismeretek is fontosak, hiszen például az elefántok számának csökkenése Afrikában rontja az erdők minőségét, vagy a korallzátonyok pusztulását a melegebb és lúgosabb tengervízben könnyebben megtelepedő baktériumok is gyorsítják.
6.Az őket személyesen érintő dolgokban a legtöbb embernek nehezére esik objektívnak lenni
A táplálkozástudomány például olyan terület, ahol a tudós nem mindig tudja megőrizni objektivitását, ha a feltárt eredmény (például feldolgozott vörös húsok káros egészségügyi hatásai) rá is vonatkoznak. A zsigeri előítéletek is befolyásolják, hogy ki mit hangsúlyoz, például ha szociális érzékenység jellemzi, akkor az egyenlőtlenség hangsúlyozása fog túlmenni a tudományosan alátámasztható szinten (Piketty), ha nemzeti konzervatív érzelmei nagyon befolyásolják, akkor mint történész egyoldalú szemléletű lehet (éppúgy mint egy ügyvéd), vagy kozmetikázhatja az eredményeket.
Általában azt fogadjuk el jobban, ami jobban hangzik, például hogy a magyarok a suméroktól származtak (még ha annyit tudunk róla csak, hogy valamilyen ősi kultúra, semmi mást), mint a tudományosan alátámasztott, nem mítoszokon alapuló őshaza kutatásokat.
7.Feltűnősködés, politikai célú sarlatánság
Néhány kutató hajlamos a médiahírként jól hangzó, félrevezető megállapításokat tenni: mint például, hogy az elektromos autó jobban szennyezi a környezetet mint a belsőégésű motor. Bizonyos feltételek mellett ez igaz, de majdnem mindenről elmondható a tudományos életben, hogy a feltételrendszertől függ az eredmény. A társadalomtudományok gyenge pontja, hogy nehezebben szimulálható a feltételrendszer, vagy pedig pontosan nem is ismert (például a demográfia hatásai a közgazdaságtanban csak nem rég kerültek előtérbe). A legtöbb bombasztikus megfogalmazás nem kutatóhoz méltó és többnyire gyanús: vagy személyes elfogultságot vagy politikai szálat lehet sejteni mögötte.
Aki a terrorizmus jelenségét mélyebben meg akarja ismerni, az ne Nógrádit vagy állami zsoldban álló biztonságpolitikai szakértőket hallgasson, hanem nemzetközileg ismert kutatókat (nem feltétlenül magyarokat).
8.Alapvető hibákat is vétenek a kutatók
A tudomány rendszere nyilvánvalóan ugyanolyan tökéletlen mint bármilyen más emberi tevékenység, és erre nagyon sok példát lehetne hozni. Például a rendszerváltás után a liberális közgazdaságtan alapvető összefüggéseket hagyott figyelmen kívül: a pénzügyi stabilitás nélkül, bizonyos szintű piacvédelem nélkül, állami szerepvállalással történő céltudatos gazdaságfejlesztés nélkül az elveik semmit sem érnek.
Másfajta hiba, amikor egy terület átláthatatlanná, belterjessé válik és az eredményeinek népszerűsítése nem történik meg. Nagyon sok szélhámos kutató is volt, aki éveken át félrevezette a tudományos közvéleményt, és időnként a tudósok rossz nyomon jártak (mint a rákkutatás a múlt század ’80-as éveiben). Máskor a megállapításaik azért hibásak, mert túlságosan általánosítanak, pl. az emberi szervezet bonyolultságát és a genetikai sokféleséget nem veszik figyelembe a táplálkozásra vagy a gyógyszerhasználatra vonatkozó ajánlások.
Ennek ellenére a tudomány nem vallás, semmi köze hozzá, csupán egyfajta gondolkodásmód, igen jól használható eszközöket kifejlesztő emberi tevékenység, amely időnként nagy hurkokat tesz meg a fejlődése során. Eredményeit ma már nem nagyon hagyhatjuk figyelmen kívül. A valamilyen téren a tudomány fővonalával szemben dacból szkeptikus „lapos Föld hívők” bezárkózása ugyan számomra valamennyire érthető emberi magatartás, viszont a hülyeségeik agresszív előtérbe tolása már sokkal kevésbé.
