A pandémia nyomán az ellátási láncban bekövetkezett zavarok megdrágították a legtöbb nyersanyag árát, az energiahordozókkal egyetemben. Mindez gazdaságosabbá teheti egyes alapanyagok újrahasznosítását, amely energiaigénye általában jóval alacsonyabb, mint az elsődleges forrásból történő gyártás. Arról nem is beszélve, hogy ezáltal a környezetünk terhelését is nagyban csökkenthetjük. Tovább menve ezen a vonalon, amit régebben szemétnek gondoltunk és hulladéklerakókban helyeztünk el (ún. landfill), még azokból is értékes anyagok bányászhatóak ki, elsősorban különféle fémek.
Az jól látszik, hogy Európa mint fosszilis energiahordozókban és nyersanyagokban szegénynek mondható emellett sűrűn lakott kontinens lévén, a visszaforgatásban sokkal előrébb tart mint az USA, de közben már a Kína is „rálépett a gázra” e téren, mert ők sem tudják már kezelni a növekvő szeméthegyeket.
Azok a régebbi félelmek, hogy mi például egy szemétlerakó ország leszünk, jelenleg megalapozatlannak tűnnek, másrészt viszont az EU-n belül újrahasznosítás terén majdnem minden listának a végén kullogunk. Ez az állampolgárok és a cégek egyértelmű felelőtlen viselkedése mellett arra is rámutat, hogy környezetvédelem nálunk mindig is eléggé egy marginális, más prioritások mögött háttérbe szorított terület volt.
A papír újrahasznosítása még jónak mondható
Valahogy a papír elég nagy térfogatú és úgy látszik, könnyebben hozzá tudunk szokni a szelektív gyűjtéséhez. (A „lebutított” szelektív kék kukák ötlete, amikbe papír, műanyag és alumínium egyaránt rakható, számomra per pillanat jobbnak tűnik a hulladékszigeteknél.) Ahány statisztikát néztem, annyiféle az adat, de az EU átlagában 74% körüli és nálunk is 70% körüli lehet a papír újrahasznosítása. Egyrészt csomagolásra a papír ajánlott leginkább mint a leginkább környezetbarát, a természetben jól lebomló anyag (kivéve persze, ha műanyagot is kevernek hozzá). Másrészt a cél az erdősítettség és a fák állományának növelése, hiszen például az építkezésekhez mindig fogunk használni faanyagokat, viszont csomagoláshoz, újságokhoz és dokumentumokhoz nem szükséges a nagy tisztaságú farost. Sőt a hulladékpapír mellett a búzaszalma használata lehet a jövő útja a papírgyártásban. Törekedni kell a papírmentes irodákra és az elektronikus dokumentumkezelésre, viszont a csomagolásban a papír sok esetben ki tudja váltani a műanyagot, például nejlonzacskók helyett vannak különféle papírtasakok.
Az üveg nem környezetbarát
Sőt, akár veszélyes hulladéknak lehetne nyilvánítani, hiszen inert anyagról lévén szó, a lebomlási ideje mintegy egy millió év és balesetveszélyt is jelent emberre, állatra egyaránt. EU szinten már 78% az újrafelhasználása, nálunk viszont gyalázatos módon 30% alatti. A betétdíj nem tudom, hogy mennyire jó ösztönző erő, vagy menjünk inkább a hulladékszigetek irányába, a nagy tételt jelentő befőttesüvegek gyűjtését is beleértve. A sörösüvegek helyett szerintem jó alternatíva az alumínium doboz, mert kisebb a súlya és összepréselhetősége miatt könnyebben gyűjthető és szállítható.
A műanyagok sem azok
A műanyag csomagolóanyagok gyűjtését egyes országok már elég jól megoldották, a szlovénoknál például ez 60% nálunk viszont csak 30. Attól tartok, hogy nálunk még nagyon sokan eltüzelik a kazánban, ami éppúgy ártalmas a saját családjukra mint a szomszédságra. A műanyagokkal fő gond, hogy nagyon sokféle van belőlük, például autólökhárító hegyek várnak feldolgozásra egyes telepeken, ha egyáltalán megoldható az ismeretlen összetételű alkatrészek újrahasznosítása. Ma már minden termék esetében a gyártónak és a beszállítóknak is regisztrálniuk kell az összes műanyag vagy fém komponens pontos összetételét (a gyártás helyével együtt), jelöléseket is kell rakni egyes alkatrészekre, elvileg tehát évtizedek múlva is tudni fogjuk, hogy az adott hulladék mit tartalmaz.
Az alumínium visszanyerése jól megoldható
Ennek a fémnek az előnye, hogy 660 fokon olvad és az oxid nem porózus szerkezetű, emiatt sokkal kisebb a visszaforgatás költsége mint az újragyártásé, a fém közel 90%-át újrahasznosítják. (A minőség nyilván nem ugyanaz, de autóalkatrészhez és sörös dobozhoz ugyanolyan jó lesz.) A németeknél a sörös dobozok 99%-át már visszagyűjtik, nálunk viszont csak 38%-át. Az elektromos autók gyártásához több alumíniumot használnak mint a belső-égésűhöz, és ha ez újra feldolgozott fémből történik, akkor jelentős környezetvédelmi előnyt jelent, hogy a vassal összehasonlítva nem 1538 fokon olvad, kohó helyett csak kemencét igényel, a megmunkálása könnyebben megvalósítható.
A különféle fémek egyre fontosabbá válnak
A vas és a réz visszagyűjtése is egyre fontosabbá vált az utóbbi időben, a ritkaföldfémek, mint például a magnézium vagy a lítium pedig az elektronikai használat miatt hasonló stratégiai jelentőségre tettek szert, mint a földgáz vagy a kőolaj. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb ritkaföldfémet a „fekete doboz” Kínában bányásszák. A most veszélyes anyagként kezelt ún. elektronikai hulladék is nem sokára értékessé válhat, csak az újrafeldolgozási technológiákat kell még hozzá fejleszteni.
Az általunk elásott és előző generációk által ránk hagyott hulladékhegyek nagy valószínűséggel egy nap értékessé válhatnak annyira, hogy különféle fémeket fogunk bányászni belőlük. Ez egyébként egy globális civilizációs összeomlás utáni helyreállítás egyik lehetséges forgatókönyve is lehetne, amikor a fémgyártás a hulladékhegyekből történhetne, faszén felhasználásával.
A szerves háztartási hulladék komposztálásáról, talajjavításra való használatáról még nem is beszéltünk, ebben szinte minden ország rosszul áll, 10% körüli arányról beszélhetünk. Nem beszélve arról, hogy az összes anyagfelhasználáson belül csak 13%-ot, más forrás szerint 25%-ot ér még csak el az újrahasznosított alapanyag.
Az élelmiszer termelése olyan terület, amiben egyik ország sem szeretné teljesen az önellátás lehetőségét. Némileg ehhez lehet hasonlítható a közeljövőben a nyersanyag ellátottság kérdése, esetleges nemzetközi konfliktusok elvághatják a jelenlegi fő beszerzési forrásokat. A technológiák léteznek már és egyre fejlődnek a kiszolgáltatottság csökkentése irányában, habár ezen a téren a nemzetállami keretnél alighanem bővebb térben kell gondolkodni, legalább EU-s szinten, sőt az EU perifériáját képező országokkal folyó munkamegosztást is beleértve.
Az utolsó 100 komment: