A majdnem legidősebb jelenlegi generáció a „boomereké”, ami eredetileg egy amerikai kategória, az 1946 és 1964 között születettek tartoznak ide. Igazából nem értem, hogy nálunk mért használják pontosan ugyanezt a korszakolást, semmi sem indokolja, hiszen a demográfiai hullámhegyek („baby boom”-ok) is máshova estek és a gazdasági helyzet is teljesen másként alakult, mint Nyugaton. Amiben lehet egyezést találni a magyar és a nyugati boomerek között az, hogy többnyire megéltek egy olyan gazdasági fellendülési időszakot, amikor az életszínvonaluk is jelentősen javult és a vagyonuk (vagy a család vagyona) is sokat gyarapodott évtizedeken át. Az amerikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a később születettek (X és Y generáció) már nem annyira sikeresek, például a saját házhoz vagy lakáshoz jutás is nehezebbé vált számukra (a helyzet e tekintetben nálunk is hasonló lehet). Nyilván az okai sokrétűek lehetnek annak, hogy a vagyonok nagy részét a boomer generáció birtokolja, de én ennek okait nem a gazdasági fejlődés lassulásában vélem megtalálni. (Egyébként is a gazdasági helyzet minden korban gyakran változott, a fellendülés időszakait időnként válságok szakították meg.)
Én a fő okot inkább ott keresném, hogy a későbbi generációk zsebéből már sokkal könnyebb kivenni a pénzt mint a boomerek idejében. Gondoljunk például egy olyan szituációra, hogy egy üdülőhelyen amíg a szállásunkról eljutunk a strandig mennyi árus, mennyi szórakoztatást nyújtó hely áll lesben, hogy a pénzünket kicsalogassa, és költünk gyakran sok olyasmire is, amire eredetileg nem szándékoztunk. A boomerek óta felpörgő „fogyasztói társadalomnak” is nevezett valami pontosan így működik. Tehát nem azért lettek a későbbi generációk szegényebbek, mert a gazdaság gyengébben teljesített, hanem pont azért, mert a gazdaság egyre inkább felpörgött, csakhogy egyre inkább az emberek fogyasztására épült (és kevésbé a felhalmozásra, beruházásokra). Egyre több a szolgáltatások száma és egyre rafináltabbak a trükkök. Ez olyan, mintha a tóba egyre több pecabotot lógatnának be és egyre rafináltabb csalikat tennének a horog végére. (Erre jellemző példaként a gyorséttermi láncok jutnak eszembe, ahol az ételek beltartalma éppolyan gyenge minőségű mint egy átlagos bódénál, viszont a körítés, az illatok és egyéb vevőcsalogató fogások elég jól működnek ahhoz, hogy drágábban is megvegyük ugyanazt.)
A boomereknek jellemzően nem volt még gyerekszobájuk. Ma ezt negatív értelemben használjuk, de arra nem gondolunk, hogy a kényszerű osztozás másokkal talán csökkentette az egoizmust és elősegítette az együttműködést a családok nagy részében. Ezenkívül megszokták, hogy több munkaórát kell dolgozni, a szabad szombat bevezetése nálunk csak 1981-ben történt meg, a 40 órás munkahét pedig 1984-től. Számukra természetes volt az, hogy munkaidő után a házukat építették, esetleg kalákában másokkal, vagy pedig a háztáji gazdaságban dolgoztak. (Ma is vannak persze sokan, akik rengeteget dolgoznak, de arányukat tekintve minden bizonnyal kevesebben, mint akkor.)
Azt is szokták mondani, hogy régebben a munkamorál szigorúbb volt a mainál, ami persze abból is adódhatott, hogy a nagy létszámú generációk kevésbé válogathattak a munkahelyek között. Az is látható, hogy az újabb generációk egyre igényesebbek a munkakörülmények iránt, nem csak nálunk hanem például Kínában is van egy ilyen tendencia az utóbbi időben, ők is eljutottak oda, ahová mi mondjuk húsz évvel ezelőtt, Nyugat-Európa pedig több mint negyven éve. Úgy tűnik, hogy az egymást követő generációk szinte mindenhol egyre inkább fogyasztás-orientálttá válnak. Elég ha megnézzük, hogy a nyugati világban hogy néztek ki az emberek fél évszázaddal ezelőtt, egészen máshogy néztek ki mint most, mert sokkal kevesebb volt a túlsúlyos mint mostanában. Manapság a többség túlsúlyosnak mondható a fejlett országok nagy részében és már a kevésbé fejlettek egy részében is.
Nagyon sok olyan dolog van, amire a boomerek nem költöttek, mert eszükbe sem jutott, ilyen például a téli gumi, a különféle elektromos kütyük (alig voltak még), vagy akár a cukrozott és agyonfeldolgozott ételek tömege. Az sem okozott számukra lelki törést, ha az ivóvízért eleinte még a falu főtérén levő kútra kellett menni. Manapság egyre jobban felértékelődött a biztonság, a kényelem, a társadalmi státusz és az egyéni élvezetek sokfélesége, ezeket próbálják jól becsomagolni és eladni nekünk folyamatosan, és nem kis sikerrel.
Az nem törvényszerű egyébként, hogy a gazdaság feltétlenül az egyéni fogyasztásra épüljön. A ’80-as években már léteztek erős tudományos bizonyítékok, amik alapján az ember okozta klímaváltozás feltétezhető volt. Akkor sajnos részben az olajvállalatok lobbizása miatt, részben a fals logikai érveket elfogadni hajlandó közvélemény hatására teljesen elvetették azt a lehetőséget, hogy komolyan foglalkozzanak ezzel a problémával. Ha már akkoriban a környezetünk védelme elsődleges szempont lett volna, akkor már legalább húsz éve eljutunk oda, ahol ma tartunk, az energiatermelésünk hamarabb átalakult volna, a járművek és háztartások energiafogyasztása is ma már jóval alacsonyabb lenne. Talán rosszabb lenne az úthálózat és kevesebb gépjármű, de fejlettebb lenne a tömegközlekedés és a kötöttpályás szállítás. Csökkent volna a jelenlegi szinthez képest az élelmiszerpazarlás és a hulladéktermelés, emellett hamarabb elkezdődött volna a komposztálás, éppúgy mint a városok fásítása vagy a természetes élőhelyek visszaállítása.
Én úgy látom, hogy a boomerek sikerességének titka nem abban rejlik, hogy a gazdaság annak idején szinte aranybánya volt, nagy lehetőségekkel, olyan ajtókkal, amik a későbbi generációk előtt már becsukódtak. Ellenkezőleg, a gazdaság fejlettsége a fogyasztásorientáltság miatt inkább gátolta mint segítette a középosztálybeliek vagyongyarapodását. A boomereké némi leegyszerűsítéssel még egy viszonylag kis igényű generáció, akik számára egyik fő cél a vagyongyarapodás volt (a családalapítás pedig természetesen szintén, hiszen többnyire hagyományos családi közegben is nőttek fel). Nem volt akkoriban annyi minden, ami eltéríthette volna az embereket a kitűzött céljaiktól. Velük ellentétben a mai generációk már szeretnének egy kicsit mindenből, szórakozás, biztonság, család és vagyon stb., és még a feltételrendszerük is jóval bonyolultabb, emiatt előrejutásuk is törvényszerűen lassabb lehet.
