Magyarország megszerezte első aranyérmét a téli olimpiák történetében, amely elsősorban a kínai apától és magyar anyától született testvérpárnak, Liu Shaolin Sándornak és Liu Shaoangnak köszönhető. A siker igazi csapatmunka volt, jelentős szerepet vállalt benne a gyorskorcsolya váltó két magyar tagja (Burján Csaba és Knoch Viktor), a kínai edző és nem utolsó sorban az a magyar találmány, amellyel a korcsolyát ezredmilliméteres pontossággal lehet az adott viszonyokhoz beállítani.

Számos példát lehet felsorolni arra, amikor egy-egy ország a sportsikereit bevándorlóknak köszönhette. A holland fociban a 80-as évek végén már feltűntek fekete-afrikai származású tehetségek, közülük kiemelkedett két nagy sztár, Gullit és Rijkaard az Európa-bajnokságot nyert csapatból. A látványos focival 2000-ben EB-t nyert francia válogatottban is részben fekete bőrű játékosok vitték a prímet, sőt az algériai bevándorló családban született Zinadine Zidane két fejes gólja a VB döntőben a brazilok ellen nem csak győzelmet ért, hanem szimbolikus tettként javította az arab bevándorlók megítélését. A félelmetes német foci az ezredforduló körül mély hullámvölgybe került, amiből részben a bevándorlók beillesztése jelentette a kiutat: a világbajnok csapatban az afrikai Boateng, a török Özil, az iráni Khedira és a lengyel származású Klose szerepeltek többek között. (Eközben pedig megjegyzem, a holland foci hanyatlásnak indult a futball-akadémiai rendszernek köszönhetően.)

Mindebből persze nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a tömeges bevándorlás jó megoldás lenne számunkra azzal együtt, hogy a nagy befogadó országként számon tartott USA, Ausztrália és Kanada bevándorláspolitikája (talán még a brit is ide sorolható) egyaránt sikeres, bár teljesen másként működik. Az USA-ban a bűnözés területén nem bevándorlók okozzák a legnagyobb problémát, hanem sokkal inkább az Afrikából behurcolt (tehát nem saját jószántukból érkezett) feketék leszármazottai, akik közül viszonylag keveseknek sikerül a gettók jelentette kulturális hátrány ledolgozni.

Tény és igaz, hogy a bevándorlók lenyomják a béreket, ez a hatás közgazdaságilag mérhető, viszont éppenséggel Trump alsó-középosztálybeli szavazótáborának nagy része nem emiatt munkanélküli: ugyanis a bevándorlók a nagyvárosokban települnek le (jellemzően szolgáltatásokban dolgoznak), nem pedig a lepusztult iparvidékeken. Az USA-ban is és máshol is az olyan vidékeken jellemző az erős bevándorló ellenesség, ahol egyáltalán nincsenek jelen (éppúgy mint a környező országokban is azokon a részeken van erős magyarellenesség, ahol nem élnek magyarok). A gazdasági problémák helyett sokkal inkább kulturális, felfogásbeli kérdésekről van szó, hiszen az egyszeri vidéki brit szavazó is a "bevándorlás ellen" szavazott, amikor a brexit mellett tette le a voksát, ezzel azt választva, hogy kelet-európai vendégmunkások helyett indiaiakat és pakisztániakat szeretnének látni... hát ők tudják.

Ne köntörfalazzunk: tény, hogy a bevándorlás növeli a bűnözést. Azon a területen, ahol több ember él, ráadásul sűrűbben egymás mellett, a bűnözés nagy valószínűséggel nőni fog. Ráadásul aligha nyugdíjas korúak jönnek át, akikre a bűnelkövetés nem túlságosan jellemző, a legmobolisabb réteget mindenhol a fiatal férfiak jelentik, akiknél a meggondolatlan kockázatokat vállaló, társadalmi normákat sértő tettek gyakrabban fordulnak elő. Azonban a vállaltatok a világ minden részén fenn akarják tartani a termelés színvonalát, ennek az ára pedig a mi esetünkben, hogy ukrán, szerb és macedón munkavállalók jöjjenek be. Ugyanis ez számukra hasonló szintet lépést jelent mint azoknak a honfitársainknak, akik a németeknél vagy az osztrákoknál vállalnak munkát. Jelenleg EU-n kívüli szomszédaink igen lepusztult, kiszolgáltatott helyzetben vannak, a háborús események és más tényezők késleltették csatlakozásukat az EU-hoz. (Emiatt Szerbiával, Ukrajnával szinte fel lehet törölni a padlót, amíg nem csatlakoznak az EU-hoz, később majd visszanyomnak - ugyanúgy, ahogyan azt is mi tettük...)

Mondjuk ki nyíltan: a gazdasági fejlődés és az árak alacsonyan tartása jelenleg nagy létszámú munkaerő nélkül nem megy, tehát szembe kell néznünk azzal, hogy a világ legtöbb országában, ahol jól akarnak élni, szükségesnek látják a bevándorlók vagy legalábbis vendégmunkások alkalmazását. Ennek ára, hogy a bűnözés bizonyos formái megszaporodnak. Másrészről a zéró bűnözés csak ott lehetséges, ahol vagy nincsenek emberek, vagy pedig egy diktatúra totális kontrollt gyakorol a társadalom felett...

Jelenleg nincsenek olyan jelentős politikai erők Magyarországon, akik támogatnák a bevándorlást. A kerítést a határon a legtöbb párt továbbra is fenntartaná. (Levezettem egy másik cikkemben, hogy bizonyos országok számára földrajzilag nem volt megoldás vagy politikailag volt túl kényes kérdés a kerítés, de ha mi nem állítjuk fel a határzárat, akkor az osztrákok vagy esetleg a horvátok tették volna meg.) Az ellenzék győzelme esetén a Jobbik nélkül nem lehetne kormányt alakítani, az ő szavazóik pedig keményen bevándorlás ellenesek. Azt is mondjuk ki nyíltan, hogy nem Európát akarjuk megvédeni az iszlám veszélytől (akik ilyeneket mondanak, azok szeretnek túlagyalni dolgokat és hajlamosak némi fanatizmusra), inkább a kelet-európai munkavállalók érdekeit védjük nyugaton a potenciális konkurenciával szemben.

Nyugat-Európát nem rázta meg a terrorizmus, mert az emberek többsége még mindig úgy látja, hogy a terrorista sejtek a bevándorlók nagyon kis részét alkotják és a terrorizmus olyan táptalajai mint a gettósodás és a munkanélküliség kezelhető jelenségek. Tény viszont, hogy egyre inkább korlátozzák már a németek is és az osztrákok is a menekültek tartós befogadását és szigorítják a családegyesítésekkel járó bevándorlást, hiszen a letelepedni akaróknak csak egy kis töredéke alkalmas valóban arra, hogy beilleszkedjen. (Ennek megítélésére pedig a sokat szidott piacgazdaság, a piac maga a legalkalmasabb.)

Azt is mondjuk ki nyíltan, - létezik ebben a tárgyban szakértői vélemény is, hogy Orbánék jelenlegi bevándorláspolitikája biztonsági kockázatot jelent Európára. Ha azokat fogadjuk be, akiknek pénzük van, akkor nagy valószínűséggel lesznek köztük maffiózók. Ez az egyik oka, hogy a magyar diplomáciát nem vonják be ma már az EU és NATO legfőbb biztonságpolitikai döntéseibe. Emellett Orbán amikor összemossa a menekültek, alkalmi munkavállalók és bevándorlók kategóriáit, akkor jelentős csúsztatásokat követ el. Abban alapvetően igaza van, hogy a menekültek nagy tömegeit nem elsősorban Európában kell elhelyezni. Viszont annak ellenére, hogy a nálunk levő menekülttáboroktól jelentős mértékű volt a félelem egyesek részéről, bűnelkövetések az ott élők részéről a magyar lakossággal szemben nem történtek - inkább a magyar hatóságok bánásmódja a menekültekkel szemben volt olyan, ami helyenként súrolta ezt a határt.

Helyes döntés volt-e a táborok megszüntetése: ezt nem tudom megítélni, előbb vagy utóbb meg kellett lépni, viszont semmiféle pozitív, támogató gesztust nem tett még Orbán a menekültprobléma rendezésére. Mondjuk ki: Orbánék fejében a menekültek és a vaddisznók a hasonlóan káros kategóriába esnek, hasonlóan kártékonyak, a fő különbséget csupán az jelenti, hogy emberre nem lövünk... Ha nyíltan beszélünk tabuk nélkül, akkor ki kell mondani, hogy Orbán Viktort nyilvánvaló részigazságai elismerése ellenére is, az antihumánus elvei miatt elrettentő példaként emlegetik a világon.

Igen, óriási probléma a nagy népszaporulat, sok százmillió, jobb életmódra vágyó ember Afrika és Nyugat-Ázsia egyes részein, Orbán viszont azzal hogy nemet mond, a problémát csak odébb tolja... holott nagyon sok eszközünk van arra (nem véletlenül sok civil szervezet foglalkozik ezzel), hogy a nagy többségnek helyben tudjunk segíteni, néhány kiemelkedő tehetségnek pedig befogadó országokban tegyünk lehetővé az előrejutást. Azzal a reménnyel, hogy közülük sokan visszatérnek és meghonosítanak helyben számos eljárást vagy kulturális mintát, amely segít a helyi társadalmakon. (Mi is legfőképpen abban bízhatunk, hogy a külföldön dolgozó magyarok hazahozzák a tudást és a szemléletmódjukat.)

A nálunk levő legnagyobb etnikum, a cigányság helyzetének értékelése ebből a szempontból is joggal felvetődő kérdés. Vajon a közmunka rendszere és egyéb intézkedések segítették a magyar társadalom közel egy tizedét alkotó réteg élethelyzetének javulását? Ebből a szempontból a választások jelzésértékűek lehetnek: ahol a cigányság jelentős számban van helyen, vajon tud-e nőni lényegesen a kormánypárti szavazatok száma az előző választásokhoz képest, vagy pedig továbbra is a Jobbik és a baloldal fogja kapni a legtöbb szavazatot? Úgy gondolom, hogy viszonylag kevés pozitívumról beszélhetünk, főként az oktatás területe az, ahol a jelenlegi rendszer nem volt képes jelentős eredményeket elérni az elmaradottság csökkentésében és a felzárkózásban.

Summa summárum: Orbánék nem tabuk nélkül beszélnek a migrációról, hanem gátlástalan demagógiával. Azon rétegek részére, akiknek nem tudnak vagy nem akarnak semmit sem ígérni, (pl. kisnyugdíjasok) a legfőbb üzenetük, hogy lehetne ennél sokkal rosszabb, de amíg ők vannak nem engedik. A modern eszközöket használó populizmus, amelynek nincsenek hagyományai a kontinentális európai kultúrában, (sokkal inkább amerikai, dél-amerikai, brit, orosz gyökerei vannak,) célzott kommunikációt folytat olyan esetekben, amikor egyes rétegeknek nem tud adni semmit, nekik szimbolikus gesztusokat tesz azt mondva, amit hallani szeretnének. A magyar kormánypropaganda is erről szól: valós ígéreteket a középosztálytól felfelé a leggazdagabb rétegeknek tud tenni (a jobboldal hagyományos törzsbázisa nem véletlenül Pest-megyében és a budai kerületekben van), a többieknek átmeneti osztogatás (alamizsna) és szavak jutnak.

Egy dolgot még meg lehet figyelni: a túl sok politikában töltött idő alighanem beszűkítette a Fidesz vezetőségének gondolkodását. Emiatt számomra úgy tűnik, hogy csak primitív megoldásokat képesek kidolgozni, amely az oktatás, egészségügy kifinomult rendszerében vagy olyan kényes területeken mint a bevándorláspolitika és a nemzetközi kapcsolatok erősen visszaütnek. A kormánypárt víziói hosszabb távon oda vezethetnek, hogy Magyarország nem válhat soha Európa műhelyévé, ahol új, érdekes dolgok készülnek, inkább csak kissé elzárt hátsó udvara: szép virágos és "gyöngyös-bokrétás", ahol lehet ugyan napozni és grillezni, de semmi több.