A pragmatikus érvelés egyszerűségre, gyakorlatiasságra, célszerűségre törekszik, mindenesetre nem esik túlzásokba. A lenti érvek egy része lehet ugyan vitatható, de csak szigorúan pragmatikus módon.
1.Ukrajna EU tagsága: Túlbeszélt történet, hiszen a Tisza szavazásán is csak 58% támogatta, ami nem túlnyomó többség, a Fidesz szavazók esetében az ellenzők lehetnek sokkal többen, más ellenzéki pártokat is megosztja ez a kérdés. Másodsorban amiatt is tárgytalan, mert a csatlakozási folyamat hosszadalmas, évtizedben mérhető, harmadsorban pedig egyetlen ország is blokkolhatja, ha nem tudnak kölcsönösen egyezségre jutni. Negyedsorban amíg nincs békekötés, addig értelmetlen a kérdés felvetése is.
2.Két- és háromgyermekes anyák adómentessége. Először is a kormány úgy jelentette be az intézkedést, hogy a parlament még meg sem szavazta, ami szabálytalan egy ekkora hordejerű döntésnél. Másodsorban alkotmányellenes a nemi megkülönböztetés miatt is és amiatt is, mert visszamenőleges érvényű, tehát egy ötven éves nő, hiába szeretne, már nem fog tudni szülni. Harmadsorban bérfeszültséget okoz két munkatársnő között, ha az egyiknek csak egy gyereke van, a másiknak kettő, holott a babaváró, csok és egyéb kedvezmények már most is sokkal jobban támogatják a többgyerekeseket. Negyedsorban a cégek majd figyelembe veszik a különbözetet és megpróbálják majd lenyelni. Ötödsorban ez gyerektelenségi adónak is felfogható, hiszen valakitől be kell tudni szedni. Hatodsorban a demográfia témát felfújtuk, hiszen egyik oldalon nézve jó, hogy csökken a népesség ökológiai szempontok miatt, az automatizálás miatt egyre kevesebb munkahelyre van szükség és minden országban vagy csökken a népesség, vagy a növekedés üteme esik egyre inkább vissza.
3.Nyugdíjrendszer: Nem annyira rossz a mostani, mert ellentmondásosan érvelünk amikor azt mondjuk, hogy nem lesz fenntartható. (Teljesen függetlenül attól, hogy a következő húsz évben mennyi gyerek fog születni.) Másrészt viszont reklamáljuk, hogy csak az inflációkövetéssel indexálják. Szerintem nagyjából ez rendben van, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az idősebb korban az emberek igénye lecsökken, például 80 év felett már kevesen utazgatnak, a lakásukat is kevésbé tervezik felújítani. A nyugdíjszámítást senki sem ismeri (igazából én is csak azért, mert utánanéztem), így például a nettó jövedelemből történik, de a bruttó alapján kellene, mert abból fizetjük a járulékot is. A nők 40 egyértelműen diszkriminatív, alkotmányellenes.
4.Élelmiszerárak: Az olcsó élelmiszerekhez való hozzájutást minden fejlett ország kormánya biztosítja valamilyen módon. Az árréssapka is ennek egy megoldása, de szakmailag nem indokolható, hogy mért pont 10%, (ami nem is annyi igazából, hanem jóval kevesebb). Hogyan számították ki, talán matematikusak az urak? Lehetne éppn 9,75 vagy 11,2 is. Mindig jön egy újabb igény, hogy még több áruféleségre terjesszük ki, ez az argentinizálódás folyamata, ott van ehhez hasonló rendszer tömérdek árucikkre. Eredményét tekintve nem old meg semmit, csak a káoszt növeli a gazdaságban, tehát nem egy követendő példa. (Nem pragmatikus érv, ezért nem ide tartozik, hogy a magántulajdont nem tartja tiszteletben az a felfogás, ami megszabja, hogy milyen vállalkozás milyen haszonkulccsal működhet.) Addig megy ez majd nálunk, amíg a NER át nem veszi a nagy élelmiszerláncokat, utána változni fog a szemlélet. A gyümölcs és zöldség ÁFA mentessége a nyugdíjasoknak ugyanilyen észszerűtlen,hiszen ha valami 60 évig nem evett sok zöldséget és gyümölcsöt, most sem fog többet. Ez azt segíti, hogy lényegében a mostani akciós zöldségeket és gyümölcsöket a nyugdíjasok kapják meg, viszont akik eddig vásárolták nagy mennyiségben, lévén az egészséges életmód hívei, és szinte csak az akciósat tudták megvenni, náluk most majd lesz egy 25%-os áremelkedés.
5.Drogtörvény szigorítása: Ha más országok tapasztalatai szerint ez az irány jó, akkor nálunk is fog működni, ellenkező esetben aligha. Az USA-ban tele vannak a börtönök drogkereskedőkkel és felhasználókkal, de mégsem sikerült célt érni, ezért kétségeim vannak, hogy a szigorítás meghozza-e a kívánt hatást. A drog annyiban más mint az alkohol, hogy jóval antiszociálisabb tevékenység, emiatt is piros posztó és zéró tolerancia a kormányunk részéről, ettől függetlenül ténylegesen komoly társadalmi probléma, csak lehet hogy túl összetett ahhoz, hogy önmgában egy szigorítással visszaszorítható lenne.
6.Gazdasági haszon EU-n kívüli nagyhatalamakkal folytatott kapcsolatokon keresztül. Ebben látok fantáziát, hogy megfelelő lavírozással lehetünk egy második Írország, bár a számok az ő esetükben becsapósak, mert papíron az egyik leggazdagabb ország az EU-ban, de az életszínvonaluk ezt nem tükrözi, mivel nagy cégek székhelyei vannak náluk és mutatnak ki óriási profitokat, ami viszont nem náluk realizálódik. Ezzel együtt mi jelenleg elég jól lavírozunk, mert sokat nyerünk az orosz olajon, nyerhetünk valamit a kínai beruházásokon, jöhetnek ide szaúdi és egyéb pénzes befektetők is. Nagy kérdőjel az USA-val való kapcsolat, ami ha kormányszinten jó is, de hogyan lesz realizálható gazdasági téren.
7.Külpolitika: Nem tudom, hogy mért nem beszélünk erről sosem, hogy a kormányunk milyen orientációt folytat, milyen lépéseket tesz meg és ezek mennyire észszerűek. Én úgy látom, hogy ha egy nagy háborúból teljesen ki is maradunk szerencsére, azért ott ólálkodik még néhány másik, például senki nem érti az egyszerű halandók közül, hogy mit kerestek magyar katonák Csádban, vagy a TEK Boszniában, mért avatkozunk be ott folyton, nem jobb lenne-e a semlegessség. Pragmatikusan mindig az fölözi le a hasznot, aki a konfliktusokból kimarad és a kereskedelemben vesz csak részt.
8.A költségvetés összetétele: Mért nem jelzi senki sosem, hogy ez vagy az a tétel túlzott, ennek a rovására egy másik kiadási tételt kellene támogatni, vagy kevesebb adót beszedni? (Tudok erre egyfajta választ, de az nem lenne pragmatikus.) Nálunk kiemelkedően magas az állam gazdasági szerepvállalása és a sportra költött összegek, ezekből lehetne átcsoportosítani, de még nem láttam ilyen irányú, számszerűsített javaslatokat.
9.Ez látszólag kilóg a sorból, mert azt a kérdést veti fel, hogy mért Magyar Péter lenne az egyetlen, akinél felmerült, hogy bennfentes kereskedelmet folytathatott a tőzsdén? Elég nehezen hihető ez a vád, szeretném látni, hogy kik ellen indítottak eljárást az utóbbi 10-15 évben emiatt, a jegybank és a tőzsdefelügyelet valóban foglalkozott-e az ügyletek tisztaságával, és mivel tudják ezt bizonyítani? (A tőzsde nálunk köztudomásúlag az a hely, ahol a jól informáltak nyernek, az egyszerű állampolgárt pedig bepalizzák, hogy vegyen bukó részvényeket.) Az MNB tőzsdei „aktivitásáról” akkor még nem is beszéltünk. Ugyanígy meg lehetne kérdezni a Versenyhivatalt, az Élelmiszer felügyeletet és más kormányzati szerveket is, hogyan dokumentálják a tevékenységüket és milyen eredményeket értek el, mert felmerül a gyanú, hogy néhány elvileg független hivatal csak politikai megbízásokat teljesít. Jó lenne, ha éves értékeléseiket a szakértők számára láthatóvá tennék, különben a vádaskodás néha visszafelé is elsülhet.
