Hogyan mérhető és ítélhető meg a nemzeti egység egy adott országban? Számos kormány célja a nemzeti összefogás erősítése, a magyar kormány ezt különösen gyakran hangoztatja, a „nemzeti érdek” a vitákban végső érvként is gyakran felmerül. Kérdéses, hogy az utóbbi bő tíz évre visszatekintve történt-e érdemi előrelépés és hogyan állunk más országokhoz képest e téren?
Nem tartom valami nagyon misztikus és megfoghatatlan dolognak, a nehéz és válságos helyzetekben mutatkozik meg leginkább az, hogy mennyire vagyunk képesek összefogni és egymásnak segíteni. Ilyen például a hirtelen fellángoló Covid fertőzések elfojtása, és itt elég jó összehasonlításokat lehet tenni különféle országok között. Mondjuk ki nyíltan: a kormánypropaganda ellenére egyáltalán nem teljesítünk jól, sem a fertőzötteket sem a halálozásokat tekintve, valahol a régiós átlag szintén vagyunk. Ha nem elzárt, távoli országokkal teszünk összehasonlításokat, hanem olyanokkal, ahol nagy a népsűrűség, sok a külföldi munkavállaló és élénk a határokon belüli mozgás is, akkor is Európában Dánia, Németország vagy Svájc mutatói sokkal jobbak, nem is beszélve olyan ázsiai nemzetekről mint Dél-Korea, Japán vagy Vietnam. Úgy tűnik, hogy ennek az oka nem annyira a központi járványügyi előírásokban keresendő, inkább abban hogy az emberek jobban figyelnek egymásra és felelősségteljesebb módon viselkednek mint nálunk. Ez alapján azt lehet mondani, hogy ezekben az országokban a nemzeti összefogás és egység jelenleg magasabb szinten áll mint Magyarországon, amely a kormány bármiféle jó szándéka ellenére is legfeljebb a régiós átlagot éri el.
Nem állítom, hogy az Orbán-kormány alatt ne történt volna előrelépés az ország, a nemzet megerősítése terén, kérdéses viszont hogy ez milyen mértékű. Az egyik kulcstényező szerintem a pénzek országon belül tartása volt (régebben a költségvetésünk folyamatosan lyukas zsák volt, a rendszeres megszorítások ellenére is), a másik a hagyományápolás fellendítése, például a felújított régi épületek látványa is javítja az állampolgárok közérzetét és taszítja az alvilági kultúrát. Az EU támogatások nélkül viszont rosszabb helyzetben lennénk a mostaninál amellett, hogy az egész régióban lendületesen folynak a különféle építőipari és termelői beruházások, ez körülbelül annyira mondható a jelenlegi kormány sikerének mint a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság a Kádár rendszer érdemének (egyébként amerikai termelési technológiák lendítettek rajta nagyon sokat). Az építőipar teljesítménye nálunk igen vegyes, mert nagyon sok a feleslegesnek mondható, túlméretezettsége miatt környezetkárosító vagy ízléstelen építmény.
A családtámogatási rendszer a kormány nagy találmánya ugyan, de végső soron ez is a jövedelem átcsoportosítás része az alsóbb rétegektől a gazdagabbak felé, illetve azoktól akik különféle okok miatt vagy még vagy már nem nevelnek több gyereket, vagy körülményeik ezt egyáltalán nem is teszik lehetővé. Nem közismert ugyan, de nyilvánvaló, hogy ha egy rétegnek adót csökkentünk és állami támogatásokat kapnak, az azzal jár, hogy rajtuk kívül mások továbbra is sok adót fognak fizetni és a szabadpiacon számukra a megnövekedett kereslet miatt drágább lesz a támogatott termék (lakás) építése vagy megvásárlása. Mindezzel együtt a családtámogatási rendszer számomra valóban egy történelminek mondható kísérlet, aminek várhatóan sokkal több pozitív hozadéka lesz mint negatív.
A fentieken kívül nem nagyon tudok olyat mondani a jelenlegi kormány tevékenységéből, ami valóban képes lenne valamiféle nemzeti közös nevezőt, egységet létrehozni. (Beleértve Orbán migráció ellenességét is, ami tartalmilag nem több mint hogy Orbánnak egy adott helyzetben, a 2015-ös migránsválság idején valóban igaza volt, de azóta tizenkét bőrt is lenyúzott a kormány ugyanarról a rókáról.) Az ideológiai alapú nemzeti egységet teljes vakvágánynak tartom (mint az értelmiségiek többsége is ma már). Erre mifelénk a kultúránkból fakadóan sokan azt gondolják, hogy vannak az egyesek által képviseltek közül teljesen kiirtandó eszmék, legyen az akár kommunizmus, fasizmus vagy szélsőséges liberalizmus, holott minden koreai tudja (hiszen a zászlójában is ott van a jin-jang szimbólum), hogy egyik eszme sem tud a másik fölé kerekedni teljesen, ráadásul folyton váltakoznak is. Teljességgel helyes gondolkodás és felfogás nem létezik, sőt a nagy eszmék bűvöletében élő emberek egyáltalán nem segítik a közösségépítést a mindennapokban. Ez egy roppant felszínes nacionalizmus (inkább mondható annak, mint nemzeti egységben gondolkodásnak), amely jellemzően az irigyelt „nyugat” problémáival szeret foglalkozni, mások problémájával tehát és nem a sajátjával. Hatásos ezen kívül még, jó gumicsont lehet egyes problémákat felfújni, egyébként is hátrányos helyzetben levők (pl. homoszexuálisak, hajléktalanok stb.) további diszkriminálásával.
Varga Judit a kormány egyik alapembere, jogi védőbástyája, nálam ott van az öt legirritálóbb közéleti személyiség között. Ilyen például az a kijelentése, hogy a „külföldről pénzelt” civil szervezetek befolyásolni akarnák a magyar közvéleményt (ez egy elszólás nyilván, mért ne befolyásolhatná bárki a közvéleményt, mért a kormány kell, hogy meghatározza), vagy hogy „nyomás alá helyezik”, - most olyan gyenge nálunk a nemzeti egység, hogy egy kis szélfuvallattól is összeomlik? A kritikus gondolkodást tehát száműzni kell a közéletből, mert a nemzeti egység ellen hat? Ez nekem nagyon durva. Ellenben viszont a primitív, gyűlölködő véleményeknek ugyanúgy teret kell adni a közösségi portálokon (feltéve persze, ha támogatják a kormányt), ezeket nem szabad „kicenzúrázni”. Nem tudom ez hogy van, én például a posztom alatti hozzászólások közül a durva személyeskedőket simán kimoderálom, sőt úgy gondolom, hogy ez a dolgom is, egy bizonyos szint alá nem szabad menni.
Kormányzati szándék ide vagy oda, továbbra sem szeretik egymást az emberek nálunk és nincs semmilyen összetartás, ez nem változott, nekem legalábbis ez a tapasztalatom. Gyűlölködésre nem lehet egységet építeni, korrupt etikai viszonyokra szintén nem, a kormány e téren inkább rontja a nemzeti egységet mint amennyire elősegíti.
A kereszténység szerepére még érdemes külön kitérni, a vallásban is fontos a közösségi élet, és a hit gyakorlása valóban erősítheti a társadalmi kohéziót. Viszont mindnyájan, akik itt nőttünk fel alapvetően a keresztény kultúrát szívtuk magunkba, nem nagyon tudunk mások lenni, még ha valaki mondjuk a buddhista vallás híve, akkor is a kereszténység is megmarad egy bizonyos szinten (például úgy, hogy Jézust a legmagasabb szintű megvilágosodott tanítómesterek között tartja számon), emellett megtartja az év során a keresztény ünnepeket, nem tehet mást mert itt él. Ugyanígy a nemzeti ünnepeink is mindenkire hatással vannak valamilyen szinten. Ha valaki más országba költözik, akkor egy idő után az ottani szokásokat és ünnepeket is részben átveszi, egy újfajta nemzeti identitást sajátít el (egyszerű ez, mindennapos történéseken alapul és nincs benne semmi misztikus), úgy hogy részben őrzi a sajátját is, mert megint csak nem nagyon tehet mást.