Ideo-logikák

Ideo-logikák

A legtöbben „globalisták” vagyunk

2024. április 10. - Tamáspatrik

Még a magyar szélsőjobbos pártok jeles képviselői is globalisták, csak nem tudnak róla, és ez könnyen be is látható. Ők is naponta használnak okostelefont és ők is össze-vissza rohangálnak a benzinzabáló nagy batárokkal, éppúgy élvezik a globalizmus rengeteg előnyét mint sokan mások. (Ezeket a termékeket nyilvánvalóan sufni tuninggal nem lehetne előállítani, gyakorlatilag csak globális nagyvállalatok képesek rá.) GMO ellenesek ugyan, de ők is megetetik a tápkeverékben a génkezelt amerikai szóját, egyszerűen azért, mert kell a tápban fehérjeforrás, amit per pillanat nem tudunk gazdaságosan megtermelni.

A szélsőjobbos barátaink szeretnének mazsolázni a globalizációból, például oltásellenesek, de nem gondolnak arra, hogy ahol nagy a népsűrűség és az emberek sokat utaznak, ott a fertőzések átvitele gyorsan megtörténik, ezért védőoltásokra sok esetben szükség van. Ők valójában potyautasai ennek a rendszernek, hiszen az oltatlant is védi az, ha különféle betegségek nem válnak járványszerűvé.

Nem lehet mazsolázgatni, hogy ez kell nekem a globalizációból, ez viszont ne jöjjön, mert a rendszer egyik tagja függ a másiktól, a kisvállalat is a nagyoktól. Ha elfogadják a Trabant minőséget, ráadásul saját maguk termelte üzemanyaggal, ha kikukázott régi Nokia butatelefonnal sétálnak, a sorozatok esetében beérik a Szomszédokkal és a BL mérkőzések helyett inkább a Baja-Kiskunhalas meccset nézik, az talán hitelesebb lenne a szememben. (Egyébként nem vagyok meggyőződve róla, hogy a modern sport vagy sorozatok nézése annyira az épülésünkre szolgálna.) Értsék meg, hogy alig van valódi hazai termék, igazi makói hagyma helyett is már tömeghagymát termesztenek, ami ugyan kevésbé ízletes, de sokkal többet terem. A legtöbben azt választjuk a hétköznapokban legalábbis, hogy beérjük a stabil, közepes minőségekkel, amik ára a tömegtermelés miatt viszonylag alacsonyan tartható, nem csak az elit képes megfizetni. A globalizációt tehát mi magunk hozzuk létre.

Nincs itt valódi globalizáció ellenesség még a Mi Hazánk és a hozzá hasonlók esetében sem, csupán több pénzről és nagyobb hatalomról, igazi régi vágású politizálás ez. A legtöbb ember szintén nem igazán globalizáció ellenes, csupán nem tesz úgy, mintha az lenne.

Van egy ilyen régi mentalitás, amit megfigyeltek még az „átkosban”, hogy a lángost szerettük, de a lángossütőt, a maszekot utáltuk, pontosabban irigykedtünk rá. Aki tesz valamit, kemény és következtes munkájával sikeres termékeket dob piacra, legtöbbször ő fog a támadások középpontjába kerülni, mert hát extra profit, adjon belőle nekünk is.

Mielőtt a valódi anti-globalizmusról esne szó, beszélni kell mindenképpen a modern nagyvállalatokról és az őket érő kritikákról. (Van aki annyira gyűlöli a nagy cégeket, hogy nem képes épeszű kritikát megfogalmazni, főleg olyanok teszik ezt, aki még nem látták belülről a „multik” működését. Én láttam ilyen cégeket belülről és nekem nem tűntek annyira ördöginek.) Az amerikai kritikák például egy olyan fajta naivitásból fakadnak, hogy olyan dologért kárhoztatják a nagy cégeket, ami nem várható el tőlük: a termékeik és szolgáltatásaik sok mindenre jók, de boldoggá nem tehetnek minket. A boldogság nyilvánvalóan saját erőfeszítéseink eredménye lehet csak, és ha az amcsik ismerték volna a citrompótlót, akkor tudnák, hogy ez annyira különbözik a citromtól mint a közösségi média a valódi közösségtől. Az értelmiségiek kapitalizmus kritikái legtöbbször nem tényszerűek, a levegőben lógnak és tipikusan amerikaiak abban, hogy nem vesznek tudomást arról, hogy léteznek kínai, szaúdi, sok egyéb fajta nagyvállalatok is, nem egy közülük állami irányítású, de ettől nem lesz kevésbé korrupt. Azt is elfelejtik, hogy a gazdasági hatalom és a politikai hatalom mindig valahol arányban állt egymással, és a nagyvállalatok lobbiereje is ezzel függ össze (léteznek viszont lám, gazdatüntetések, közalkalmazotti sztrájkok és még sok minden, másoknak is vannak tehát eszközeik a nyomásgyakorlásra). Azt is fontos megjegyezni, hogy a ma nagyvállalata a holnap törpéje, túlnövik és túlhaladják mások egy idő után.

Ez a nagy antiglobalizmus csak duma, nem több, van mögötte egy csomó fajta érzés, indulat és persze valós érdekviszonyok is. Ha viszont ezt komolyan vennék magukat és elvágnánk a globális szálakat, akkor a teljes ipari termelés és a közlekedés Európában napok alatt összeomlana.

A valódi antiglobalizmus az a fajta tett lenne, ha tudnánk a függésünket csökkenteni oly módon, hogy az ne vezessen se tömeges elszegényedéshez, se másfajta függésekhez. (Például amerikai helyett kínai vagy orosz, vagy akár fordítva.) Antiglobalizmus lenne, ha csökkenthetnénk a nyersanyag és energia függőségünket (EU szinten és országos szinten egyaránt), a körforgásos gazdaság megteremtésével. Ehhez viszont tényleg megfelelő szemléletre is szükség lenne, hogy hagyjuk abba a pazarlást, a természeti környezetet felélő fogyasztást, óriási értékrendbeli változásra van szükség, amire a legtöbb ember egyelőre nem hajlandó.

Az is globalizmus a részemről, hogy szeretem a kávét és a teát, a magyar ember általában nap közben nem fogyaszt alkoholt, leginkább csak este vagy hétvégén, és a teázás vagy kávézás szociális tevékenységünk is egyben. Épp így az is globalizmus, ha déligyümölcsöt fogyasztunk vagy csokoládé bonbont adunk ajándékba.

Én azt mondom, hogy maradhat minden globális áru és szolgáltatás (a szolgáltatások némelyike is kimondottan energiaigényes lehet, például a számítógépes szerverek), de fizessük meg a valós költségeket és építsük be a termékek árába. A legtöbb globalizált termék valójában nem lenne olyan olcsó a környezetvédelmi költségek figyelembe vételével. Aminek az ára viszonylag magas, legyen az akár hús, akár távol-keleti eredetű ruhák, akár különféle kütyük, sőt akár benzin is, azt az emberek jobban megbecsülik és kevésbé pazarlóan állnak hozzá. Kérdéses persze a politikai támogatottság, és először nyilván az eliteknek kellene példát mutatni mindebben, mert mindig őket követik a többiek, bár egy ilyenfajta elvárás per pillanat igen nagy naivitásnak tűnhet.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr5618377013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MEDVE1978 2024.04.10. 21:43:10

Egy kicsit árnyékboksz az egész, mások felruházása vélt gondolatokkal, butasággal. A gondolatmenet nekem már olyan, hogy vakbélgyulladást kapsz, elmész orvoshoz és megműtenek. Elcseszik a műtétet és emiatt valami szövődményed lesz, majdnem meghalsz, ki kell mondjuk venni az egyik vesédet. Amikor bepereled emiatt a kórházat, azt válaszolják, hogy hát akkor inkább miért nem maradtál otthon, nem fontos az orvostudomány legújabb vívmányait igénybe venni.

A brit szélsőjobb például biztosan nagyon boldog volt a brit birodalommal a két világháború között. Az is a globalizáció egy szintje volt, csak más leosztással. A francia, holland stb. is. Azoknak a globalizációs egyensúlyoknak más volt a kedvezményezettje, a profit nem annyira "terült" szét.

Az, hogy a globalizációs tendenciák mit hoztak és hogyan hoztak az utóbbi években nem azt jelenti, hogy ez egy optimális pálya. Lehet itt szó Európáról, az USA-ról és a világ minden más országáról. A tömegek kritikája pedig jogos, amikor egy optimálisabb pályát kérnek számon.
Európa a második világháború óta hanyatlik, a világgazdasági súlya dinamikusan csökken. A folyamat felgyorsult a kétezres években, az EU egyre jelentéktelenebb. Ennek a folyamatnak a része és következménye nagyon sok minden: az, hogy az EU-t az amerikai elnök nem veszi igazából figyelembe a döntéseinél, az, hogy az afrikaiak nagyjából most már szarnak az EU-ra, a kínaiak gyarmatosítani próbálják, az arabok is önálló hatalmi központként lépnek fel ellene.
Ez a szoft hatalomgyakorlás, a hippi kultúra, 1968 öröksége. Az EU elhitte magáról, hogy pénzzel mindent lehet, elég a diplomáciai tárgyalgatással és a megfelelő emberek lefizetésével oldani.

Hadsereg se kell, hiszen fejlett übermenschek vagyunk, akik már mindent meg tudnak oldani a tárgyalóasztal mellett. Ahhoz meg túl humanisták, hogy mi vérrel mocskoljuk be a kezünket. Az EU-nak jót tenne, ha erőt tudna mutatni. Ha a legközelebbi senki diktátort Nigerben és hasonló helyeken vagy a jemeni huszi lázadókat a középkorba tudná visszabombázni. Ellenben az EU mainstream még mindig a töketlen woke szociáldemokrata vagy kereszténydemokrata, akit az elkényeztetett nyugat-európai nyugdíjasok tömegei tartanak hatalmon.

Kb. egy éves történet, de mindent elmond Európáról. A COVID alatt és után a globális ellátási láncok akadoztak, mindenki megtapasztalta, milyen amikor nem lehet mindent kapni. A COVID alatt a maszkok és gyógyászati termékek, utána mondjuk az autók, egyes gyógyszerek voltak nehezen kaphatók. Aztán fokozódott a helyzet Tajvannál is, ami ugye a legmodernebb chipek gyártója. A legmodernebb chipek 90%-át Tajvanon gyártják. Ez évekig senkinek nem volt annyira probléma, mert a kínai-tajvani helyzet viszonylag nyugodt volt, de a 2020-as években ez kezdett felforrósodni. Hirtelen mindenki rájött, hogy chipgyár kell neki, mert ha a kínaiak támadnak, akkor mindennek vége, az elektronikával működő cikkek nagyon nagy része és a haditechnika is beszarik egy idő után. Meg is keresték a TSMC-t, akik első körben az USA-nak megígértek egy gyárat. Az EU-nak két év lobbizásába tellett, amíg sikerült nagy nehezen, rengeteg támogatással kikönyörgnie egyet Drezdában.

Mindenesetre a globális szállítási hálózatok irtózatosan veszélyesek és ez most fokozottan elkezdett látszani. Az orosz-ukrán háború az energiahordozók oldaláról láttatta ezt velünk, de például jelenleg is van ilyen válság: a kakaó a háromszorosára drágult. A huszi lázadók, egy pár ezer kalasnyikovos idióta lezárták az EU-ba irányuló kereskedelem jelentős részét. És az EU nem tudott lépni csak csiga lassan. Gyakorlatilag EU hadiflotta már nincsen, a britek is nagyrészt megszüntették a valaha dicsőséges Royal Navy-t.

A globális függőségekre két válasz lehet: az egyik a haderő, amivel le is csapnak. A nyersanyagkitermelő helyeken való beavatkozás. A másik ezzel összefüggően a biztonságos szállítási útvonalak és a lokális termelés. Kell európai ipar, legalább autóipar, vegyipar és ha mi szeretnénk a nagy megújuló centrum lenni, akkor az is. Ezeket védeni kell, szelektíven.

Rubasov nertárs 2024.04.11. 10:45:46

@MEDVE1978:
Európa hanyatlása a nácik hatalomra kerülésével kezdődött. Emiatt az európai szellemi elit lényegében lefejeződött: olyan zseniális tudósok kerültek az USA-ba, mint Einstein, Kármán Tódor, Neumann János, Teller Ede, Enrico Fermi, Szilárd Leó és még hosszasan lehetne sorolni. A 2. vh. után aztán amerikai szolgálatba állt Werner von Braun, vagy Heisenberg is. Ezek mind olyan tudósok, akik nélkül a mai modern civilizációnk nem jött volna létre. Ezzel egyszer és mindenkorra az USA vált az innováció és tudomány központjává, ennek megfelelően az agyelszívás a békeidőkben is folytatódott, elég például Andrew Grove-ra (az Intel egyik alapítója) (=Gróf András), ifj. Simonyi Károlyra (=Charles Simonyi: MS Office kitalálója), Oláh Györgyre (1994-ben kémiai Nobel a szupersavakért), de ide illik Karikó Katalin is. Egyedül Krausz Ferenc, az aki végül Európában maradt. Jól látható, hogy akár csak a magyar pédákat nézzük is, az USA dominanciája meghatározó, míg Európa messze lemaradt az információs technológiában: nincs egy európai operációs rendszer, de komoly globális számítástechnikai eszközöket gyártó cége sincs már: Nokia, Alcatel már a múlté, a svéd Ericsson pedig eleve csak a japán Sonyval együttműködve volt jelen a mobilpiacon. Az a véleményem, hogy a nácik és a 2. vh. miatt akkor is lemaradásban lennénk, ha Európa korábbi és jelenlegi vezetői kifejetten prioritásnak tekintették volna az információs technológiát.
A másik kérdés, a védelmi kérdés. Itt megint csak a 2. vh-ig kell visszanyúlni. A világháború lényegében lenullázta a német katonai potenciált, a franciát és az angolt pedig jelentősen megtépázta. Erre jött, a 1945 után senki sem akart (okkal) német fegyverkezésről hallani. A megtépázott francia és brit haderő végül a gyarmatbirodalmak megtartására sem volt már képes és nyíévánvalóvá vált, hogy az USA nélkül Nyugat-(és Észeak)Európa védtelen a Vörös Hadsereggel szemben. Mivel Amerika elsődleges prioritása volt az orosz terjeszkedésnek gátat szabni, ezért boldogan vállalták az Európa csendőre szerepet. Az európai vezetők, pedig úgy vélték, hogy aza amerikai katonai védőernyő árnyékában, nekik a haderőre nem kell költeni, ehelyett ezt a pénzt szociális intézkedésekre fordíthatják.
Csakhogy ezek az idők elmúltak. Mára Kína komoly kihívóvá lépett elő, így az amerikai politika fókusza egyre inkább a Csendes-óceánra terelődik. Arról pedig nagyjából politikai konszenzus van a demokraták és republikánusok között, hogy két fronton nem fog menni kűzdelem. Erre utal, hogy Ukrajna támogatása már most elkezdett akadozni, pedig még Joe Biden az elnök. Az EU vezetői szokás szerint későn ébredtek, a kérdés, hogy mennyire.

Geo_ 2024.04.13. 10:52:33

Mi lenne, ha globális helyett a planetáris szót használnánk?

Tamáspatrik 2024.04.14. 19:28:56

@MEDVE1978: Hogyan termelsz Európában acélt, kakaót, dízelolajat vagy bármit? Gyakorlatilag semmilyen nyersanyag nincs már Európában, a globalizációra vagyunk utalva.
Magyarországon is erőltethetjük ugyan az önellátást, de minek.
Az antiglobalizációs és lokalizációs dumák mögött nincs semmi.

Tamáspatrik 2024.04.14. 19:32:59

@Geo_: Van benne ráció, mert a szavaink nem "bűntelenek", hanem a használat során beszennyeződnek másodlagos jelentésekkel és indulatok is kötődnek hozzájuk. Akkor lenne értelme a "planetárist" használni, ha ténylegesen újfajta jelentéssel tudnánk megtölteni, ami a globalizációban nincs benne. Különben úgy járhatunk mint a "zöld gazdasággal", ami legtöbbször nem hoz valós változást, csak ugyanazokat a dolgokat zöldre festjük.

MEDVE1978 2024.04.15. 10:12:15

@Tamáspatrik:
A globális termelési láncok brutálisan sebezhetők, ehhez pontosan a kortárs, mostani történelem ad támpontot.

A chipek gyártásához jelenleg a globális munkafolyamat során tizes nagyságrendű ország érintett. Ez óriási kockázat, bármelyik kiesik / összeveszik a másikkal / a szállítási útvonalon probléma lép fel stb. Ez mind ahhoz vezet, hogy a folyamat csúszik, ez pedig egyenes út ahhoz, hogy a termék drágább legyen. A másik az, hogy kell európai ipar, a globális optimalizáció pedig nem ebbe az irányba megy. Kína 1990 és 2010 között nagyjából az olcsó munkaerővel, azóta pedig a masszív tőkéjével, kiépített infrastruktúrájával és az állami támogatásokkal uralja le a piacot. Ha itt hagyjuk működni a globális kapitalizmust, az EU iparai meg fognak szűnni. Ugyanúgy megszűnik majd az autóipar, a vegyipar, a gyógyszeripar stb.

Az, hogy vannak globális termelési / kereskedelmi láncok, ebből a szempontból szükséges rossz. Arra kell törekednünk, hogy minél jelentősebb biztos láncszakaszunk legyen. Ehhez kell a hadsereg.

IdomitottFoka 2024.04.15. 10:15:57

@Tamáspatrik: Tény h Európa nem jelentős nyersanyagtermelő de ezek a példák pont nem jók, már csak azért se mert az acél és a dízelolaj nem nyersanyagok, de azért se mert jelentős az Északi tenger olajkészlete, és az ukrán és norvég vasércbányászat is, amellett h az acél nagy arányú reciklált nyersanyagból készül.
@Geo_: az szuper lenne h egy újabb definíciót degradáljunk szitokszóvá.
süti beállítások módosítása