A világméretű egyenlőtlenség

Az egyenlőtlenség a világban elképesztő méreteket öltött: A világ vagyonának mintegy fele az emberiség 1%-ának birtokában van, ezzel szemben közel 5 milliárd ember összesen a vagyon 3%-át mondhatja csak magánénak. Ez az arány évről-évre növekszik, egyre kevesebb ember kezében összpontosul a vagyon egyre nagyobb része. A folyamat megforditásához mindenekelőtt az okainak megértése szükséges. Az okok valódi feltárásához még senki nem jutott el, próbáljunk tehát lerakni néhány követ, amelyek a megértéshez vezethetnek minket.

1.Több milliárd embernek ma sincs számottevő vagyona

A történelem során mindig rengetegen voltak, akiknek számottevő vagyona egyáltalán nem volt. Most is több milliárd ember vágya egy jó cipő vagy esetleg egy kerékpár csupán: ez elmondható Afrika, Ázsia és Dél-Amerika lakosságának túlnyomó részére, akik sok esetben még az önellátás szintjén élnek (archaikus közösségekben). Emellett a fejlett országokban is szinte mindenütt jelentős a nincstelenek száma, akik csupán alkalmi munkákat és egyéb, alacsonyan értékelt munkákat végeznek. Azt lehet mondani, hogy ők kimaradtak teljes mértékben a gazdasági fejlődésből, termelőeszközeik ha vannak, több száz évvel ezelőtti kultúrát képviselnek.

Az egyenlőtlenség alakulása

2. A neokonzervativizmus pénzügyi kultúrája

Piketty hires diagramja alapján az egyenlőtlenség az angolszász országokban Marx jóslatával ellentétben több mint egy évszázadon át csökkent és csak az 1980-as években indult ismét növekedésnek. Mely okok állhattak emögött?

1. Közismert, hogy ekkor indult el a neoliberalizmus nyomán a tőzsdei folyamatok szabadon engedése, amely jelentős mértékű virtuális pénzt teremtett. A tőzsdei buborékok kidurranását pedig a kisbefektetők mindig jobban megszenvedték, mint a tűz közelében levő, jobban informált „professzionalisták”.

2. Ekkortól vált szintén közellenséggé az infláció, a pénz értékének stabilitása szintén a gazdag rétegek számára kedvező.

3. Ekkor kezdődött és vált tömegessé a jövedelmeknek az off-shore cégekbe menekitése. A leggazdagabbak egyre több adóelkerülő technikát alkalmaztak, amely nyomán az ő vagyonunk nőtt, a kisvállalkozások viszont egyre nagyobb adóterhet voltak kénytelenek elviselni.

4. A középosztály egy láthatatlan üvegplafonba ütközött, átlagjövedelme évtizedek óta nem nő már és egyre több munkával képes csak úgy-ahogy stabilizálni a vagyoni helyzetét. (Ennek az üvegplafonnak a természetét érdemes alaposan tanulmányozni.) Ily módon a leggazdagabb rétegek élvezik a gazdasági növekedés túlnyomó részét, a társadalom többségének csak morzsák jutnak.

3.Az energia- és ásványkincsek kitermelése

Az egyenlőtlenség a legnagyobb mértéket azokban az országokban éri el, amelyek főként energiahordozók és ásványkincsek kitermeléséből élnek, ilyen például Oroszország. A föld erőforrásainak kiaknázásával óriási jövedelmek keletkeztek, amellett, hogy az okozott környezeti károk még részben sem jelennek meg a bányászatot végző cégek költségeiben.

Jövedelmek megoszlása a tenisz példáján:

4.Az egyenlőtlenség megértése a tenisz példáján keresztül

A globális egyenlőtlenség úgy érthető meg a legjobban, ha egy kis rendszeren keresztül tanulmányozzuk, ilyen például a tenisz világa. 2015-ben a sportágban a pénzdijak 22%-át a 10 legjobb versenyző zsebelte be, az első 100 pedig közel felét. Az arányt még tovább torzitják a reklámbevételek, amelyek a legjobbak esetében messze meghaladják a versenyeken nyert pénzeket is. Ez a példa csak azt mutatja, hogy mindenhol a sztárok viszik a primet, mert rájuk vagyunk kíváncsiak: a teniszben Federer és Gyokovics, a fociban a Real Madrid, Barcelona vagy a Bayern München egy-egy mérkőzése több nézőt vonz világszerte, mint a magyar nemzeti bajnokságok évek alatt. Egyszerűen mert magasabb szinvonalat képviselnek és emellett még kényelmesebb is őket otthon TV-n át nézni. Ugyanilyen okból terjedt el a Google vagy a Facebook, kiszoritva más hasonló programokat. Más esetben azt a terméket vesszük meg, amely már bevált, közismert és mindig kapható, még ha nem is a legjobb minőség: ezt nevezik márkahűségnek, és ez a forrása bizonyos márkák dominanciájának is kiugró jövedelmezőségének is. Legyen szó a popzenéről, filmgyártásról vagy akár élelmiszeriparról: globalizált kultúránk természete olyan, hogy mindenhol 1-2 nyertest hoz csak ki, a többieknek hozzájuk képest csak morzsák jutnak.

Az egyenlőtlenség csökkentéséhez vezető utak a fentiek szerint:

A, A nincstelenek ne csak segélyt kapjanak, hanem tanulják meg egyszerűbb termelőeszközök használatát is.

B, A tőzsde spekulativ műveleteinek alaposabb szabályozása.

C, Nem a leggazdagabb rétegnek kedvező pénzügypolitika és adórendszer, az off-shore cégek megszüntetése.

D, A fosszilis energiahordozók kitermelésének nagyobb adóztatása és környezetvédelmi célokra való forditása.

E, Kultúraváltás. A kisközösségi értékrendszer terjedése jobban segiti a helyi teljesitmények elismerését.