A jobboldali felfogás egyes szimbólumairól írt cikkem sajnos sokak érzékenységét sértette, ezért a törlését kértem. A cikk írásakor sajnos nem vettem figyelembe egyrészt azt, hogy bizonyos szimbólumok sokak számára mekkora jelentőséggel bírnak, másrészt pedig a magyar közéletnek azt a sajátosságát, hogy kevésbé azt nézzük, hogy mások gondolataiból mi használható, mint hogy a leírtak milyen potenciális fenyegetést jelenthetnek a számunkra.

Nézzük meg, hogy sikerül-e kizárnom most magam a baloldali identitásúak köréből is!

Már akkor is, amikor az emberiség kis törzsekben élt, voltak a törzsnek közügyei, és beszélhettünk egyfajta kezdetleges politikáról. Létezett például gazdaságfejlesztés, külügy vagy hadügy. Voltak, akik a hagyományok, a már bevált módszerek talaján álltak, - őket tartom jobboldalinak,- és voltak, akik új utakat kerestek, - ők voltak (a másikhoz képest, minden esetben relatíve!) baloldaliak. Nem kulturális ízlésről van szó természetesen, hanem a közösségi problémákra való megoldás keresésének irányáról.

A mai magyar baloldal a mérsékelttől a radikálisig az alábbi csoportokra lehetne osztható, kritikus szemmel vizsgálva.

1.Technokraták

Nagyon közel állnak a mérsékelt jobboldaliakhoz, nincs is éles határvonal (legfeljebb mesterséges kettéosztás a mai magyar politikai gyakorlatban). Fő különbség, hogy még kevésbé érzelmesek és még inkább mindent a számok nyelvén szeretnek kifejezni: GDP, bruttó adósság, infláció stb. Minden kérdést elsősorban technikai problémaként kezelnek. A szakértői kormányok tipikusan ilyenek, rövid távú megoldásokra alkalmasak, hosszú távra viszont kevésbé, mivel az állampolgárt nem elégítik ki a különféle mutatószámok, hanem kevésbé elvont célokat is szeretne látni maga előtt. Nálunk leginkább Bajnaiék álltak közel ehhez.

2.Segítő szindrómásak

A pszichológia mint viszonylag új tudomány, közel áll a baloldali szemlélethez, amely még a modern vallásos szekták iránt is fogékony lehet, a legtöbb jobboldali számára ezzel szemben inkább a hagyományos keresztény vallásértelmezés tekinthető mérvadónak. A segítő szindróma egyfajta kevésbé hatékony és túlzásba vitt segítőkészséget jelent, elvont ideálok szerint és kevésbé gyakorlatiasan. A jobboldali szemléletmód alapján azoknak segítsünk, akik erre már valamilyen módon rászolgáltak, bizonyítottak, a baloldal viszont úgy érvel, hogy előre nem tudjuk eldönteni, ki érdemes rá, ezért próbáljuk az esélyeket kiegyenlíteni vagy legalábbis a társadalmi hátrányokat csökkenteni. Nagyon sok értéket jelent a baloldal szemlélete is azzal együtt, hogy valóban volt olyan időszak, amikor a pénzek ellenőrizetlen módon, nem a megfelelő helyre jutottak (pl. szocpol. alapú támogatások egy része a 2000-es évek elején), eredménytelenül és visszaélésekre adva alkalmat.

3.A tudományt és haladást fetisizálók

Elsősorban, bár nem kizárólag nagyvárosi emberek életmódjáról van itt szó, budapestiekről, vagy éppen az USA keleti és nyugati partján élőkről, akik a baloldali pártok törzsszavazói. A gyökereiktől hajlamosak elszakadni, vagy akár egyfajta virtuális világban élni. A tudomány és a technika fejlődésében hisznek leginkább, a környezetvédelem is számukra inkább technikai kérdés. Erősen fogyasztás orientáltak lehetnek, de nem csak anyagi, hanem kulturális értelemben véve is. Őket lehet felhozni példaként, ha az elgépiesedett társadalomról való félelmeinket fogalmazzuk meg.

4.Anarchisták és nihilisták

Az anarchista a legszélsőségesebb, de valószínűleg nem a legártalmasabb típus. (A demokráciát magát is úgy értelmezem, mint az egészséges középutat diktatúra és anarchia között.) A nihilista közel áll hozzá és azzal a döntéssel határozza meg magát, hogy az ő szabadságát nem korlátozza az égvilágon senki. A '90-es években volt divatban nálunk a liberalizmus (ill. annak dogmatikus változata), és ennek a rosszul értelmezett szabadságeszménynek (is) betudhatóan csökkent a társadalmi kohézió, magyarán mondva a régi közösségek szétestek. Az ezredforduló körül írt magyar regényekben bőven találunk olyan szereplőket, akik számára az elkötelezettség hiánya ürességhez, nihilizmushoz vezetett, és ilyenkor jöhetnek olyan lelki pótszerek is mint az alkoholizmus vagy a drogok. (Ezen a ponton kezd már közelíteni egymáshoz a baloldali és jobboldali szélsőség: az előbbi azt mondja, hogy senkinek semmi köze ahhoz, amit én csinálok, az utóbbi szerint senkinek semmi köze ahhoz, amit a mi közösségünk csinál. Az előbbi magatartás eredménye magányos egyén, az utóbbié pedig elszigetelődött ország lehet).

5.A társadalom „messiásai”

Ők azok, akik tudják, hogy mi kell a népnek, a hiba csak az emberekben van, akiket át kell tudni nevelni a helyes útra. Az ilyen „forradalmárok” jobb esetben az állampolgár feje fölött építik a nagy ideálokat, és olyan idegen szavakkal dobálóznak, amelynek pontos, gyakorlati jelentését ők sem értik, pl. tolerancia. Manapság például Gyurcsány Ferenc viselkedése lehet néha ilyen szempontból feltűnő, régebben pedig az egykori SZDSZ tagjai mutattak ennek megfelelő „tüneteket”. (Úgy látszik, hogy aki sokáig küzd egy rendszerrel, az hajlamos átvenni annak sajátos gondolkodási formáit, jelen esetben a marxizmus logikáját.) Ennek jóval durvább esetét a múlt század ötvenes éveiben tapasztaltuk meg a saját bőrünkön. Prominens képviselői többek között Sztálin, Ceausescu, Mao és Pol Pot voltak ennek az irányzatnak, azonban végső soron ideológia mögé rejtett ösztönös hatalomvágyról, hatalomkiélésről van szó mindegyik diktátor esetében.

Összefoglalóan, amíg a mérsékelt baloldali szemléletmód sok értéket rejt és jól kiegészíti mérsékelt jobb oldali felfogást, a szélsőséges esetei többnyire már destruktívak. Azért mondom, hogy többnyire, mert adódhatnak nagy ritkán olyan helyzetek, amikor éppen a radikális jobboldali vagy netán radikális baloldali mentalitás a legcélravezetőbb. Manapság még nem látok ilyen helyzetet és mindenképpen a mérsékelt politikai erők tevékenységét tekintem sokkalta hasznosabbnak.