Magyarország közismerten a világ élvonalában van az alkoholfogyasztás terén, egy szinten a szlovákokkal és a csehekkel, megelőznek minket viszont a románok, az oroszok, ukránok és a fehéroroszok. Eltekintve attól, hogy például a muzulmán vallás az alkoholfogyasztást tiltja (a kölni szilveszteri események alapján úgy tűnik, hogy nem minden alap nélkül), a mi kultúránkban egy negatív összefüggés állapítható meg a társadalom fejlettségi szinte és az egy főre jutó éves alkoholfogyasztás között. Olyan állítás, hogy az alkohol vedelése barbár dolog, talán túl sommásnak tűnik. A régi magyar paraszti társadalomban a borivás eléggé jellemző volt, azonban a bor általában nem tartott ki egész évben, és számos helyen a pálinka fogyasztása volt inkább napi szokás. Ebben nincsen semmi különös, hiszen a múlt század első felében vagy annál régebben igen nehéz fizikai munka és a mainál rosszabb munkakörülmények voltak jellemzőek.Az alkohol pedig köztudottan becsapja a szervezetet, így például a hidegérzetet vagy a fáradságérzetet is csökkenti. Ez a fajta napi alkoholfogyasztás sokfelé még mindig jellemző, és habár még nem alkoholizmus, de már lehetnek egészségügyileg kedvezőtlen hatásai.

Az alkoholizmus jelensége az, amely a statisztikában súlyozottan megjelenik, nálunk százezrekre tehetőek az alkohol szenvedélybetegei. Némi leegyszerűsítéssel azt lehet mondani, hogy amíg az amerikaiak leginkább halálra zabálják, az oroszok pedig halálra isszák magukat, nálunk mindkettőnek a veszélye megvan. Számomra egyértelmű, hogy akik rászoknak az ivásra, mindenkinél az életük ürességének és céltalanságának érzete jelenik meg. Az alkohol a legprimitívebb fájdalomcsillapító, hogyha valaki nem képes vagy még gyakrabban eleve nem is akar alapvető problémáival szembenézni. A kelet-európai társadalmakban az állampolgár kevés segítséget kap, kiszolgáltatottabb mint tőlünk nyugatra, bár ott sem elhanyagolható probléma az alkoholizmus. Amíg azonban egy orosz vagy egy magyar ember hajlamos dicsekedni azzal, hogy mennyit ivott, egy svéd már szégyelli, tehát az „ivás” társadalmilag kevésbé elfogadott. Ha megnézzük az ún. névtelen alkoholisták klubjait, akkor két dolgot is találunk, amely védelmet nyújt alkoholizmus (és más, hasonló szenvedélybetegségek ellen). Az egyik, hogy a védelem, amely megelőző hatású is, mindenképp közösségi: aki egy közösség aktív és hasznos tagjának érzi magát, jól integrálódott a társadalomba, aligha fog naponta „a pohárhoz nyúlni”. A napi feladatait sem annyira nyűgnek mint érdekes kihívásnak fogja megélni. Másrészt egy általános értelmű vallásosság szintén nagy segítséget jelent: ugyanis a mai ember rendkívül ego-orientált, hogy sok mindent a kis világa iránti támadásnak él meg, ami rengeteg stressz, aggodalom, szorongás formát ölti. A szorongás legkézenfekvőbb (bár korántsem a legjobb) oldószere pedig az alkohol.

A kormánynak nem nagyon van alkoholstratégiája, a pálinkafőzés (EU nyomásra később visszavont) adómentessé tétele talán azzal a céllal született, hogy jobb minőségű szeszt igyunk és olcsóbban, de az orosz példát nézve, ahol az olcsó vodka miatt nemrégiben csökkent a férfiak átlagéletkora, ez egy kevésbé szerencsés döntés volt. (Az alkoholizmus terjedésében azonban nagyobb szerepet játszik az a nihil, ami az orosz társadalomban sokfelé jellemző: Garri Kaszparov arra a kérdésre, hogy mért van annyi világbajnok sakkozó Oroszországban, azt a választ adta: „Maga szerint mit lehet még csinálni Oroszországban?”) Ennek ellenére az alkoholfogyasztás csökkenő trendet mutat 2000 óta, amelyben szerepet játszhat az autóvezetőknek előírt és a munkahelyeken is már szigorúan megkövetelt „zéró tolerancia” is. Hosszabb távon azonban virágzó, aktív közösségek, figyelem egymás iránt valamit a jövőbe vetett bizalom, ami leginkább csökkentheti az alkoholisták számát. Egy baráti beszélgetés, különféle lelki gyakorlatok valamint a pozitív gondolkodás mind csökkenti a jövővel szembeni aggódást és sokkal tartósabb hatásai vannak annál, mint ha egyszerűen leinnánk magunkat.

Egy megjegyzés arról, hogy konzervatív szemmel mért sokkal elfogadhatóbb az alkohol mint a könnyű drog: az alkoholfogyasztás általában társasági esemény és hagyományai is vannak, amelyek a könnyű drogok fogyasztásáról nem mondható el.

Most megjelent szakértői vélemény szerint még kis mennyiségű alkohol napi rendszeres fogyasztása is káros szokás. Egészségügyileg éppolyan károsnak tűnik mint a dohányzás, az elhízás, a mozgáshiány, a túl sok egy helyben ülés vagy az egészségtelen táplálkozás. Persze van olyan is, hogy naponta 1 pohár vörösbor keringési betegségekkel szemben kifejezetten ajánlott lehet, napi 3 pohár (vagy ennek megfelelő egyéb szesz) azonban már biztosan káros hatással van a szervezetre. A legjobb fajta alkoholizálásnak számomra a társasági élet tűnik, heti egy alkalommal „szertartásszerűen” inni, egy partin vagy baráti körben, a mértékletes ivással mintegy „engedélyezve” a jó hangulatot és az oldottabb viselkedést. Valójában azonban erre sincs szükség, alkohol nélkül ugyanolyan jól érezhetjük magunkat.

Öntsünk hát tiszta vizet a pohárba kétféle értelemben is: az alkoholfogyasztás leginkább alkalomszerű, a mennyiség helyett sokkal inkább a minőségre figyelő szokás legyen. Ezzel szemben sok víz napi fogyasztása szolgálja leginkább a testi és szellemi egészségünket.