A kerítések egyelőre nem láthatók, hanem szellemi konstrukcióként működnek, de így is lehetnek nagyon hatékonyak, képesek teljesen elzárni hermetikusan egy országot, mint ez már sokfelé megtörtént, a folyamatok végeredménye Kuba, Belarusz, Oroszország, Észak-Korea, lesajnálkozóan néztük őket eddig, de az irány nálunk is hasonló.
Nincsenek praktikus érvek az új törvényjavaslatokra, nincsenek példák olyan káros gyakorlatokra, amik csak az utóbbi pár évben voltak jellemzők, és amelyek ellenében most alkotmány szintű törvényeket kellene hozni. Nem világos, hogy mért van ezekre szükség, tehát csak ideológiai, azaz hatalmi érvek vannak.
A „diktatúrázók” látták helyesen, hogy mi lesz, nekem is a fő problémám mindig az volt, amit már sokszor leírtam, az nem is a kormánypárt sokszoros egymás utáni választási győzelme, hanem a hatalom egyre növekvő koncentrációja, ezt már nem is részletezem tovább, mert már nekem is unalmas. Teljesen törvényszerű, hogy aki hatalmat kap, sosem tud betelni vele és egyre többet akar, főleg ha nincs korlátja, ami megállíthatja, mindig és mindenhol ez történik. A magyar társadalom annyiban más a vízben megfővő békához képest, hogy a kísérleti hivatkozás hibás, hiszen a béka kiugrik az egyre melegebb vízből, viszont a mai magyar társadalmat simán meg lehetett főzni szépen és lassan, kitartó munkával. Ebben nincs semmi magyar sajátság, ugyanez megtörtént az oroszoknál, törököknél és sokfelé máshol is már.
Sőt, nagyon is volt mire építkezni, a nyugatellenesség egy sajátos kisebbrendűségi érzésből fakadóan folyton gerjeszthető volt, éppúgy mint a „gonosz, kizsákmányoló multi” képe.
Ez utóbbiról lehet még értelmesen beszélni, így például a MOL és OTP, ezek most gonosz multik vagy inkább regionális szinten is jelentős magyar cégek, akikre büszkék vagyunk? Ha vannak olyan cégek, amik nagyon jók a saját területükön, azok mért ne terjeszkedhetnének az országhatáron kívül? Ha a nagy multi kiskereskedőket sikerül kizárni, akkor lesz milliónyi Coop üzlet helyettük, amiket már most is igyekszünk elkerülni, mert nem annyira profik mint mások, viszont a legtöbb élelmiszer náluk többe kerül, miközben minőségben sem jobbak, akkor ezzel mért fogunk jól járni?
Van egy ilyen hiedelem, hogy a házi és a háztáji a jó, de senki nem gondol bele, hogy ha nincs élelmiszeripar és kereskedelem, és neki kell a tyúkot feldolgozni, és ha ezer-kétezer forint is a minimális órabér, akkor csak a feldolgozás költsége is lehet annyi, amennyiért most megveheti a feldogozott terméket? A kistermelés és kisipar csak speciális termékek esetében gazdaságos, ha arra akarnánk építeni az alaptermelést is, akkor vagy kétszer ennyien kellenének a mezőgazdaságba mint most, és így is minden legalább kétszer ennyibe kerülne. Az élelmiszer a közhiedelemmel ellentétben nagyon is olcsó, még ársapka nélkül is mint olcsóbb mint régebbi korokban, a kisnyugdíjasok érdekében kell valamilyen módon nagyon olcsó élelmiszereket biztosítani, igazából nekik lenne erre a legnagyobb szükségük, az átlagfizetésben élőknek kevésbé, hiszen sokan most is pazarolnak.
A röghöz kötés következő lépése lesz a költözködési jog korlátozása. Szeretnék látni releváns európai példákat (hiszen EU tagok vagyunk, legalábbis egyelőre), és e téren nem Velence szintű műemlékvédelemre gondolok, ahol a kormány hűbéreseiként dolgozó helyi kiskirályok korlátozhatják az ingatlanok adásvételét. Ez ugyan még nem olyan helyzet, de megtörténhet, hogy erre fogják használni a törvényt.
A kerítés legfontosabb eleme a külföldi befolyás kizárása, ez a másik oldalról azt jelenti, hogy a helyi NER elit kénye-kedve szerint fog alakulni minden és senkinek semmi köze nem lehet ahhoz, ami itt történik.
Pedig az a jó és egészséges helyzet, ha mindenki befolyásolhat másokat, nem pedig az a magatartás, hogy „nekem ne mondja meg senki, hogy mit csináljak”. A befolyásolás se nem törvénysértő, se nem káros jelenség.
Ráadásul a logika ott is megbicsaklik, hogy lesz egy kormánynak alárendelt hivatal, ami eldöntheti, hogy melyik külföldi befolyás hasznos (az orosz például rendben van, vagy az ideológiai vonalba illők), és melyik nem az. (Eddig egyetlen no-name orosz befolyású hírcsatornát büntetett csak meg a Szuverenitásvédelem, csak azért, hogy az elfogulatlanságát bizonyítsa.)
Keresztény önazonosság: ma még le lehet írni, hogy ez más néven keresztény fundamentalizmus (ennek iszlám formája már ismert Iránból), tudatos megsértése a vallásszabadságnak és a lelkiismereti szabadságnak.
A magyar társadalom teljesen közönyös, mert le van ragadva a kenyér áránál és nem érti a jelentőségét annak, ami történik, de már most egyébként is késő lenne felébredni, hiszen a jog nálunk se nem igazságtétel, se nem szolgáltatás, hanem az utóbbi időben hatalomtechnikai eszközzé vált, a hatalomnak alárendelődött.
