A „forradalom” szó sokak számára lelkesítő, nagyszerű történelmi eseményt jelöl, amit én a mai hagyományos történelemfelfogás egyik legnagyobb tévedésének tartok, mert úgy látom, hogy a társadalmi forradalmak kivétel nélkül sokkal nagyobb kárt okoztak mint amennyi hasznot. Romantika ide vagy oda, nincs a forradalmakban semmi dicsőséges sem felemelő, alapvetően destruktív jelenségekről van szó, amelyek különféle politikai és ideológiai okokból válhattak ünneppé.

1.Sok áldozattal jártak, az események diktátorokat termeltek ki

Ami a leginkább szembetűnő, hogy a sikeres forradalmak szinte minden esetben diktátorok hatalomra kerülésével értek véget. Íme egy névsor: Cromwell, Napóleon, Lenin és Sztálin, Kun Béla, Mao elnök, Franco tábornok, Khomeini, és lehetne folytatni a sort – rengeteg vér tapad a kezükhöz egytől egyig és mindannyian forradalmakat követően kerültek hatalomra. A forgatókönyvek mindig hasonlóak voltak: a felfordulás, a totális káosz közepette mindig megjelenik egy erőteljes kezű vezető és az állampolgárok többsége örül, hogy végre valaki rendet csinál. Sajnos azonban a diktátor hatására a háborús állapotok rendszerint állandósulnak a közéletben, és csak nagyon lassan normalizálódik a helyzet.

2.A változások nem szükségszerűen forradalommal járnak, sőt.

Nagyon sok országban nem következett be forradalom, azonban az átalakulás egy kapitalista rendszer irányába mégis lezajlott: Skandinávia, Németország nyilvánvaló példák, de a legtöbb országban vér nélkül, fokozatosan történtek meg az elmúlt évszázadokban a politikai és jogi változások. Gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy időben egymáshoz közel eső események között ok-okozati összefüggéseket tételezünk fel. A társadalmi forradalmak azonban sokkal inkább az ipari forradalom nyomán bekövetkezett változások kísérőjelenségei lehetnek, semmint kiváltó okai.

3.Évtizedekre destabilizálják a társadalmat.

Az angol forradalom és polgárháború a brit társadalomra a 17.század jelentős részében rányomta a bélyegét, a brit birodalom csak a 18.században lett naggyá. A híres-nevezetes Nagy Francia Forradalom, - amely az országban addig nem látott vérengzést és káoszt okozott,- közel száz évre destabilizálta a francia társadalmat, és még három forradalom után csak a 19.század végén hitték el a párizsiak, hogy a polgári demokratikus kormányzás egyáltalán megvalósítható.

4.Tévedés, hogy szervezetten, előre meghatározott ideológiával jönnének létre.

Habár a felvilágosodás kora óta jelentős gondolkodók léptek színre, akiknek a hatása tagadhatatlan, a forradalmak mindenféle szervezés nélkül, spontán törtek ki. A leggyokoribb kiváltó okok között gyakran szerepet jásztik az éhínség (1789-Franciaország) és a háborús vereség (1917, 1918-as forradalmak), és az események rendszerint a tömeg, csúnya szóval a csőcselék tombolásával kezdődnek. Különféle lázadások számos országban viszonylag gyakran előfordulnak, mert a fiatalok között sokan vannak olyanok, akik időnként tesztelik az államhatalom erejét (pl. 1968-ban is ez történt a diáklázadások során). Forradalom akkor lesz ezekből, ha az államhatalom teljesen szétesik és egy hatalmi vákuum jön létre. Ilyenkor patthelyzet alakul ki a hatalom csúcsain és átmenetileg nincs hiteles, kormányképes politikai erő vagy személyiség.

5.Nincsenek „forradalmi vívmányok”, csak gazdasági realitások

Habár a forradalmak során hamarabb hatályon kívül helyezik azokat a jogszabályokat, amelyek fölött eljárt már az idő, a végeredményt hosszabb távon előbb vagy utóbb úgyis a gazdasági realitások (a pénz) fogja meghatározni. Még jobbágyfelszabadítás sem történt örökváltság nélkül, a tartós eredmények mindig egy alkufolyamat során születtek meg, a hatalom csúcsain a befolyás mértékét végeredményben a vagyonos elitek közötti erőviszonyok határozták meg. (Cinikusan hangozhat mindez, de még a mai demokráciákban is jelentős a különféle lobbik befolyása.)

6.Ami félrevezető, hogy a magyar forradalmak egyben szabadságharcok is voltak.

Látásunkat elhomályosíthatja, hogy a forradalmaink egyúttal szabadságharcok is voltak, a jól meghatározható ellenség miatt széleskörű összefogás jöhetett létre. A forradalmak azonban nálunk is mindig akkor robbantak ki, amikor az aktuális birodalmi központokban a központi irányítás szétesett, kaotikussá vált. Az emberek természetesen az elmaradott kormányzati rendszereket is gyűlölték nem csak az idegen hatalmat, de a kettő összemosódott. A sikeres forradalmak azonban (az ún. „arab tavaszt” példáján is jól látható) többnyire még nagyobb csalódást hoznak a tömegek számára mint azok, amelyeket levertek az idegen erők.

7.Alapvető logikai hiba, hogy aki belül sötét, az képtelen kívül világosságot létrehozni.

A társadalom „jobbítói”, akik a felvilágosodás óta hatalomra kerülve megpróbálták a társadalmat radikálisan megváltoztatni, mindannyian elkövettek egy alapvető hibát. Ezek a forradalmárok és diktátorok még saját magukat sem ismerték, saját tudatuk mélységeivel sem voltak tisztában. Emiatt csak saját sötét kis világukat voltak képesek társadalmi szinten megvalósítani. Ma már sokkal jobban látjuk a forradalmárok naivitását és képesek vagyunk tanulni a hibáikból.

8.A tartós változás egyetlen módja a szisztematikus munka.

Mindig azok a mozgalmak jártak sikerrel, amelynek vezetői éveken keresztül, békés úton járva és kis lépésekben gondolkoztak. Aligha vitatható a 19-20.századi különféle emberi jogi mozgalmak sikeressége (munkásszervezetek, nőmozgalmak, anti-rasszista mozgalmak, stb.) A tét mindig ugyanaz: be kell tudni bizonyítani a többség számára, méghozzá konkrét példák tömegével, hogy az elnyomott csoportokhoz tartozó kisebbségek ha lehetőséget (egyenlő jogokat) kapnak, akkor ugyanolyan hasznos és értékes tagjaivá válnak a társadalom számára mint bárki más.

Végül felmerül egy olyan, hogy léteznek-e látens forradalmak, azaz a társadalom nem látványos szétesése és irányításának meggyengülése? Ha léteznek ilyenek, akkor nálunk a rendszerváltás körüli időszak (a '80-as évek vége és a '90-es évek eleje) minden bizonnyal ilyen volt. Nem csak az államhatalom gyengült meg, hanem a társadalom egésze is egy kissé szétesett, bizonyos területeken anarchikus állapotok jöttek létre, amely még ma is érezteti káros hatását a közéletünkben, egyik tünete a sokszor eltúlzott mértékű rendpártiság megnyilvánulása.