Az év emberei számomra csak olyanok lehettek, akiknek a közéleti hatása jelentős volt, mindenképpen pozitív irányú, előrevivő, és nem annyira direkt politizáló mint inkább példamutató. Szóba se jöhetnek azok, aki valamelyik politikai tábornak elkötelezetten a saját pecsenyéjüket sütögették.

Egyházi tisztségviselők vannak zömmel ezen a listán, országosan az egyik legnagyobb népszerűségnek örvend közülük Pál Feri atya, aki megmutatta, hogy „lehet más a vallásosság”: a katolikus egyház merev szertartásossága helyett lehetséges a modern pszichológia eredményeinek felhasználásával a tanításokat élettelibbé és emberközelibbé tenni. A gyengeségeinkkel való szembenézés éppúgy, mint a párkapcsolataink, a családi és a baráti kapcsolatok tudatos kezelése segíthet egy egészséges társadalom alapját megteremteni. Idézet tőle: „Előny, hogy nem nőttem bele az egyházi nyelvhasználatba, ami akadályt jelenthetne, hogy bárkihez szóljak és a legegyszerűbb magyar nyelvet használjam.”

Nála hagyományosabb szemléletű, de tagadhatatlanul az evangéliumi szellemiséget képviseli Böjte Ferenc atya. Ő politikai kérdésekben is állást foglal, a migráns-kérdésben tanúsított kiegyensúlyozott véleménye sokak számára mértékadó lehet, bár azt nem lehet mondani, hogy minden megalkuvástól mentes. Idézet tőle: „A legnagyobb baj az, hogy ebben a kérdésben csak a két véglet van – Hófehérke, vagy vasorrú bába.” Kimondott szavai mögött vitathatatlanul ott van egy jelentős mértékű erkölcsi tőke.

A körmendi plébános Németh Zoltán, aki menekülteket fogadott be az egyházi közeg ellenállásával szemben, bátor kiállásról tett tanúbizonyságot (azzal együtt, hogy Ferenc pápa felhívásával összhangban cselekedett). Idézet tőle: „Tőlünk nem messze, Ausztriában minden püspökség kialakított menekültszállást, ahol sokkal jobb körülmények várják az érkezőket, mint a körmendi sátortáborban... Én is voltam katona, tudom, milyen az, ha befolyik alánk a sátorban a víz.”

Az egyházi vezetők közül Beer Tamás váci megyés püspök volt szinte az egyedüli, aki több alkalommal is kiállt az ellen, hogy a kormánypolitika bedarálja. Idézet tőle: „...a politikusok mást értenek keresztény alatt, mint mi, hívő emberek. A politikai szleng egész más. … A suszter maradjon a kaptafájánál – örülnénk, ha a politikusok ezt, a vallási fogalmak használatát ránk hagynák, egyházi vezetőkre.”

Az evangélikus egyházból is számosan, pl. Fabinyi Tamás fogalmazott meg a kormánypropagandával szembemenő véleményt migránsügyben.

A sportolók közül az év emberei nálam Hosszú Katinka, Dárdai Pál és (tiszteletbeli magyarként) Benjamin Storck.

Hosszú Katinkának nem csak a fantasztikus sporteredményei imponálóak, hanem az úszószövetség vezetősége elleni fellépése is: nálunk társadalmilag elfogadhatónak számít a jó összeköttetésekkel rendelkező vezetők sumák és igénytelen szakmai munkája, ezért jól megélnek azok, akik mások sikereinek fényében szeretnek tündökölni. Semmiképpen nem elfogadható viszont egy ilyen fajta magatartás abban a közegben ahol Katinka és férje, Shane Tusup dolgozik. Érdekes módon többen is csatlakoztak hozzájuk a neves egykori élsportolók közül, kimondva Gyárfás Tamás alkalmatlanságát a tisztségére.

Dárdai Pál bebizonyította a magyar válogatottnál és a Herthánál is, hogyan lehet nagy sztárok nélkül, közepes tehetségű játékosokból a maximumot kihozva sikeres csapatot kovácsolni. Nem mellesleg pedig végre akadt egy olyan külföldi edző, Benjamin Storck, aki Dárdai munkájára építve, modern edzésmódszerek használatával és tudatos, célirányos felkészítéssel nem csak kijuttatta a magyar foci válogatottat az Európa-bajnokságra, hanem a csapat tudásszintjéhez képest nagyon jó eredményt is ért el.

Más szakmai területekről említést érdemelnek még többek között Demján Sándor megszólalásai a vállalkozások érdekében, vagy a pszichológus Feldmár András, aki kimondta, hogy még egy olyan szimpla kormányszlogen is demagógiát hordoz magában, hogy „Ne kockáztassunk!” hiszen az élet lényegét képezi a kockázatvállalás, amihez hozzá lehetne azt is tenni, hogy a konfliktusokat csak akkor tudjuk teljesen elkerülni, ha bezárjuk az ajtót és ki sem lépünk az utcára.

A politikusok közül számomra leginkább említésre méltó Áder János államfőnk környezetvédelmi kérdésekben tanúsított aktivitása, hiszen az uniós országok közül elsőként iktatta törvénybe a párizsi klímapolitikai megállapodást, másrészt pedig ő tartotta a budapesti Víz Világtalálkozó megnyitóbeszédét és a sajtó pártállástól függetlenül közölte le azokat a gondolatait, amelyek felhívják figyelmet a csökkenő édesvízkészletek súlyos problémájára. Áder ráadásul sikeres olyan értelemben is, hogy egy újabb ciklusra is jelöli a mostani kormány.