Ideo-logikák

Ez lehet a kettészakadt társadalmak gyógyításának útja

2017. május 02. - Tamáspatrik

 

Arra a fajta hasadásra gondolok, amely a legtöbb mai társadalmat jellemzi: nagyon eltávolodott egymástól a baloldali (újító, liberális felfogású) és a jobboldali (konzervatív, hagyományőrző) emberek gondolkodásmódja. A legtöbb országban a választók nagyjából 50-50%-os megoszlásban tartoznak a baloldali (alapjában véve nagyvárosi) valamint a jobboldali (inkább falusias életmódot kedvelő), egymáshoz képest teljesen eltérő értékrendszerekhez. A szélsőségek erősödése miatt egyes országokban háromosztatú politikai rendszerek alakulnak ki, konzervatív jobboldali súlyponttal. Ezen kívül sok múlik a választási rendszer sajátosságain is, néhány helyen „a győztes mindent visz” elve alapján viszonylag kis relatív többség is elegendő egy jelentős parlamenti többség megszerzéséhez, nincs kompromisszumkényszer, amely leginkább az erősen polarizáló amerikai, angol és magyar társadalmak jellemzője az utóbbi időben.

Hogyan közelíthetnek az értékrendek egymáshoz?

1.Mindkét féle kultúrában otthonosan kell tudni mozogni

Kiélezett konfliktusok esetén (legyen az etnikai, rasszista, nacionalista, osztály- vagy egyéb színezetű), mindig azok értékítélete a legbiztosabb, akik mindkét fajta kultúrát jól ismerik és egyformán otthonosan mozognak bennük. Aki számára a nagyváros megszokott közeg, az információbőségével, kulturális pezsgésével és versenyszellemével, neki időnként ajánlatos (és egészséges) hosszú időt eltölteni kimondottan falusias környezetben. (Egy példát erre: Rudolf Péter, akit egyik politikai oldal sem tudott még beskatulyázni kimondottan egy kétlaki életet él, mert munkája ugyan Budapesthez köti, a szabadidejének jó részét azonban az Őrségben tölti egy baráti társaságban. Hogyha mondani kellene 5-6 olyan tájegységet az országban, ahol dívik a hagyományápolás és a múltunk értékeiből sok minden megőrződött, akkor alighanem az Őrség lenne az egyik ilyen.)  Nyilvánvaló módon a falun élő rokonsággal való élénk kapcsolattartás és a természet szeretete is kikapcsolódáshoz, lelki feltöltődéshez juttatja az embert.

A kimondottan faluban élők számára pedig a turizmus lehet egy olyan lehetőség, ami kizökkenti őket a kis világukból és szélesíti a látókörüket. Aki nagyobb városban tanul, dolgozik vagy külföldön vállal munkát, szintén szerezhet ez irányú pozitív tapasztalatokat – mindennek azonban előfeltétele egy bizonyos mértékű esélyegyenlőség, társadalmi mobilitás, és nem működik olyan közegben, ahol a gyerekek egyötöde úgy nő fel, hogy még a fővárosunkat sem látta.

2.Ismerjük be, hogy a konfliktusok fellépése természetes

Az előzőekben leírtak úgy hangozhatnak mint egy dajkamese (holott mindez kutatható és mérhetővé tehető), viszont nincsenek illúzióim: a kemény konfliktusok eltérő felfogású emberek között nem úszhatóak meg, a bekövetkezésük teljesen természetes. A konfliktusokat és a feszültségeket általában hajlamosak vagyunk valami negatív dolognak tekinteni: gyakran a megoldásokat keressük, vagy az ellentétek egyfajta kezelésére törekszünk, holott egy újabb szemléletmód igyekszik a konfliktusok kiváltotta (pozitív) változásokra koncentrálni. Nem vagyunk hozzászokva, hogy az ellentéteket úgy tekintsük, mint ami esélyt jelent a változásra, a fejlődésre. A konfliktusok nem kerülhetőek el, reakcióink azonban sokfélék lehetnek – ami egy igazi 21. századi kutatási irány. Azok a reakciók, amelyeket utólag irracionálisnak és erős túlzásnak ítélünk meg, legtöbbször valamelyik oldal fenyegetettségérzetéből fakadnak.

3.A győzelem lehet cél, a másik oldal teljes tönkreverése viszont hiba

Időnként az egyik oldal győz, időnként a másik, a baj az ha az egyik oldal megsemmisíteni igyekszik a másikat vagy teljesen a taccsra szorítani. Nem kell nagy fantázia annak elképzeléséhez, ha bekövetkezik a 90-es években Fukuyama szóhasználatával a történelem vége, azaz a liberalizmus teljes egyeduralma (minden más eszme fölött)? Neurózisok járványszerű terjedése, pazarló individualizmus és anarchikus tendenciák a társadalomban, amelynek jeleit láthattuk (ill. New York a modell mint a „városok városa”). Ha a konzervativizmus egyszer túlgyőzi magát és tarol, az visszaesés lenne egy feudális társadalommodellbe, ahol megszokottá válnának a kényszerítés eszközei és az országok között folyamatos háborúskodások, a fejlődés pedig nagyjából leállna. Mindkét esetben a legnagyobb erőforrásaink, az emberi képességek esnek áldozatul: az egyik esetben egyes liberálisok által igazságtalanul „fehér szemét”-nek nevezett alsó-középosztály, másik esetben a „nemzetietlennek” bélyegzett liberális felfogású értelmiség érzi úgy, hogy vegetálásnál többre semmi esély.

4.A könnyű út az, ami biztosan nem vezet sehova

A legtöbben szerencsére ritkán fanatizálhatóak és nem esnek a közhangulat áldozatául. Ami a túlzásba vitt liberalizmusban a könnyű utat jelenti az nem csak a hedonizmus, hanem a liberális dogmatika, amelynek kész receptjei vannak minden problémára (pl. IMF egy időben) és az üvegpaloták magasságából tekint le, szó szerint lenézi az egyszerű „pógárt”. A másik véglet a szélsőséges nacionalizmus (fasizmus) által „bekattant” tömeg, nagyon jól megfigyelhető az arhivált Mussolini vagy Göbbels beszédek során a tömeghangulat hatása, hiszen akit beszippant a nyájszellem, annak nem kell gondolkodni. Ezek mind mások lenézésén vagy gyűlöleten alapuló hamis megvilágosodások, amelyek csőlátást és leegyszerűsítő világmagyarázatokat hoznak létre.

5.Sajátítsuk el az igazi vitakultúrát

Amikor az egyik ember le szeretné győzni a másikat a vitában, az a helyzet nem mindig arról szól, hogy kinek miben van igaza, hanem sokkal inkább a felkészültséget és az érvelési készségeket méri. Sajnos nagyon kevés az olyan helyzet, amikor a vitázók valóban figyelnek egymásra és nem elbeszélnek egymás mellett. A baloldaliak, akik inkább az egzaktabb tudományos felfogás felől közelítenek gyakrabban vannak előnyben ilyenkor, - ami nekem afféle fixa ideám – az elvont fogalmak terén hátrányban levő, jobb agyfélteke domináns jobboldali felfogásúakkal szemben, és ez az ún. „píszí” mai népszerűtlenségének valódi oka is. A kifejezés és az érvelési technika hiányosságai miatt jönnek Trump és társai olyasmivel mint az „alternatív tények”, mert lehetnek olyan (általuk inkább érzett mint megfogalmazott) igazságaik, amelyek adott esetben jelentősebbek mint az egyetemeken csiszolódott kifinomult érvrendszerek. Mivel a jelentősebb egyetemeken a végzettek legalább 80%-hoz a liberális felfogás áll közelebb, emiatt inkább a baloldalnak kellene lépéseket tennie, hogy a viták során a másik oldal ne akarjon (kisebbrendűségi érzésből kifolyólag) sündisznóállásba vonulni vagy pedig érzelmileg túlfűtötten vagdalkozni. A kölcsönös tisztelet és figyelem légköre sajnos ritkán jön létre.

6.Nincsen „helyes felfogás”, mindenki hozzáteszi a magáét

A környezetvédelem esetében a konzervatív az, aki leginkább védi a természeti értékeket, viszont az újító felfogású fog egyre tökéletesebb villanyautókat fejleszteni, és hasonló példákat lehet mondani a gazdaság, oktatás, kultúra stb. területein. A skatulyázás természetesen nem ül, mert a felfogásunk egyéni és egymástól eltérő bizonyos kérdésekben, ez csak egy durva leegyszerűsítést jelent és csak konkrét esetekben van értelme, hogy valaki „liberális” vagy inkább „konzervatív”. A harcias ideológiák szeretik csak az embereket különféle táborokba beosztani, és Marx nyomán „antagonisztikus ellentéteket” bemutatni ott, ahol inkább egymást kiegészítő felfogásokról van szó.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr8212475409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.05.03. 04:57:19

Nem látok kettészakadt társadalmat. A vélemények sokasága pozitívum alapvetően.

Szalay Miklós 2017.05.03. 11:04:06

Én meg látok, egyrészt a politikai polarizációt, másrészt meg a vagyoni egyenlőtlenségeket illetően. Ehhez:

Akit kicsit közelebbről érdekelne a politikai (és gazdasági) bal- és jobboldal mibenléte, az ezt nézze meg:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid073

(A legfelső sor a kép tetején, "Bal oldal - Jobb oldal". Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)

És lásd az Iparizált világ részt is, ami a vagyoni különbségek egyik jelentős forrása.

Skankhunt42 2017.05.03. 11:05:18

az, h van egy 2%-nyi liberálnáci kisebbség, nem kettészakadás

Alick 2017.05.03. 12:16:02

@MaxVal BircaMan HJCD: Igaz, csak sokan a véleményüket végletesen és identitásként élik meg. Így a más véleményen levőt idiótának tartják és általa veszélyeztetve érzik magukat.

Alick 2017.05.03. 12:23:22

Azt mindig is furcsálltam, hogy ha valaki szavaz egy pártra, akkor lojális rajongónak és nem megbízónak érzi magát. Igazából a választott politikus lenne a szavazójáért (és persze minden választóért) és nem fordítva (miniszter = szolga).
Ez azt is jelenti, hogy ha az általam választott politikus eltér az általa meghirdetett iránytól - ami miatt megbíztam - akkor nekem kéne a legerőteljesebben bírálnom. Azért mert őt választottam, nem jelenti azt, hogy automatikusan egyet fogok érteni vele a továbbiakban, sőt.

hungarisztan 2017.05.03. 12:42:14

Faszomba már ezzel a képmutató egyenlősdivel; mi az istent kéne tisztelni az alternatív tényeken, a hazugságokon, a butaságon, a szándékos rosszindulaton, a gyűlölködésen, a rasszizmuson, xenofóbián, nacionalizmuson?
Baszod, az, hogy a jobb egyetemet végzettek túlnyomó részben liberális felfogásúak, az egy ún. következmény. Következménye annak, hogy az értelmes ember szükségszerűen liberalizálódik, mert az ún. liberális VÍVMÁNYOK biztosítják azokat a jogokat és lehetőségeket a jó élethez, amivel mellesleg azok az idióták is élnek, akik tagadják mindezt. Az, hogy a fölöttem szóló IQ-huszár liberálnácizik (elég nagy összeggel fogadnék rá, hogy azt sem tudja, mi az a liberalizmus), az pontosan annak köszönhető, hogy egy liberális vívmányt, a kifejezés szabadságát hasznosítja arra, hogy a liberális eszméket (amiről persze fogalma sincs) ócsárolja. Egy diktatúrában (mert a liberális demokráciának az ellentéte nem az illiberális demokrácia, mert ez oximoron, hanem az illiberális diktatúra) az lesz az első, hogy letiltják a nagy pofáját, mert minden diktatúrának kínos, ha az eszmék, gondolatok, horribile dictu a kritikai gondolatok csak úgy gazdát cserélhetnek, ún. önállóan gondolkodó egyedek között. Nem olyan nehéz ezt belátni, elég csak tudni arról, hogy miképp működik az internet cenzúrázása például Kínában. És mégis van, aki ezért (bér)tapsol, ezt követeli, ezért kommentel, ezért liberálnácizik. Hogy ha eljön, amiért harcol, akkor majd jól pofánvágják, Dunába lőjék, családtagjait is megkínozzák, bebörtönözzék, kivégezzék. neo-feudalizmusért békementel, mert mindegyik egysejtű azt hiszi, ő majd a gazdag elnyomó oldalon lehet – rossz hírem van, pubikáim, minden diktatúrában csak egy légyfingnyi réteg él jól a temérdek rabszolga verítékéből. Azért lobbiztok, hogy rabszolgák legyetek, mert a szabadság nem elég jó nektek.
És ezt kéne egyenrangú, tiszteletre méltó tradicionalizmusnak, konzervativizmusnak elfogadnom?

Hát hogy lehetne már azonos a kifejezés szabadságát (régebbi, pl. 1848-as terminológiával: sajtószabadságot) követelő liberális azzal, aki a kifejezés szabadságának a korlátozásáért, a minél elfogultabb, pártosabb, propagandistább, alternatív tényesebb jövőért békemenetel? Hát hogy lehet jobb egy átláthatatlan, elnyomó hatalom, mint egy átlátható és szabad ország? Hát hogyan lehet egyenlő a józan ész az idiotizmussal és hogyan követelhet magának tiszteletet az utóbbi?
Kurvára elferdült egy világ az, ahol a minél kevesebb tanulás és tudás, a hazudozás, az alternatív tények azonos jogokat vindikálnak maguknak. A minap láttam egy baromi jó transzparenst Trump Amerikájából, kábé így hangzott: nem hiszem el, hogy a tényekért kell protestálnom! Hát tényleg elég hihetetlen, hogy a mindenki számára hozzáférhető közoktatás, közkönyvtárak, internet, képzési és önképzési lehetőségek dacára a XXI. században menetelünk vissza a sötét középkorba és emberek ÖNKÉNT választják a tudatlanságot, a disznóól szintjéről való röfögést. Lenézés? Egy frászt, csak a tudatosítása annak, hogy nem OK kitenni az egyenlőségjelet az önként vállalt tudatlanság és a műveltség közé.
Ébredjünk már fel abból a rémálomból, hogy tisztelnem kell a náci/komcsi jelszavakat skandálókat, mert történetesen ismerem őket, elégtelennel és elégségessel bukdácsoltak át az általános iskolán is—mennyi rá az esély, hogy történelmi, társadalmi, tudományos, mediális stb. tudásuk azóta akkorát fejlődött, hogy tiszteletet érdemeljen? Dejsz' nem nőtt, eszméikkel, szlogenjeikkel ők maguk hirdetik a legbüszkébben, hogy semmit nem fogott rajtuk az iskola!

És miről kéne vitatkoznunk ha én érvekkel jövök, a másik meg enyhébb esetben érzelem- és ösztönvezérelt, ezerszer lejárt szavatosságú és bizonyítottan nyomorba döntő jelszavakkal „vág vissza”, rosszabb esetben baltával/gázzal támadna, pusztán azért, mert érvei nincsenek. Ó, szegény, szegény kisebbrendűségi komplexusos, egyetemi érveléstechnikából nem elég kifinomult embertársaink, akik egyaránt bizonyítottak már nyilasként és ávósként is, hányszor kell még megtisztelnünk az ő magvas gondolataikat egyenértékűként azokéval, akik emberöltőket töltenek tudományos munkával, tanulással, művelődéssel, önépítéssel? Mert ők aztán tisztelik az érdemeket – bizonyítja ezt megannyi külföldre kergetett vagy megölt tudósunk és gondolkodónk...

És vajon hogy lehet ekkora faszságokat leírni, gondolni, propagálni? Miközben csak szemet kéne kinyitni, hogy lássuk, megint egyszer a tanulatlan, műveletlen tahók szavazatai kormányozzák a világot (Trump, Brexit, Putyin, Erdogan, Orbán, Le Pen stb.). Biztosan jó világot hoznak ezek a derék emberek, érdemes értük harcolni? Mintha egyszer(-kétszer) már lett volna olyan, hogy a munkás-paraszt legyen minden hatalom birtokosa, meg olyan is, hogy földesurak legyenek és szolgák, és mintha egyik sem vált volna be annyira, hogy vissza kelljen tapsolni Sztálint vagy Véreskezű Ivánt.

Simicska kibérelte Vonát a személyes bosszújára 2017.05.03. 12:59:20

"Arra a fajta hasadásra gondolok, amely a legtöbb mai társadalmat jellemzi: nagyon eltávolodott egymástól a baloldali (újító, liberális felfogású) és a jobboldali (konzervatív, hagyományőrző) emberek gondolkodásmódja"

Eloszor is azt kell tisztazni, hogy nalunkl nincs jobb es balodal. Balodal sosem volt, es igy a jobb oldalt is nehez ertelmezni.
Nalunk nemzetioldal van, aki tobb kevesebb sikerrel intezi az orszag ugyeit, es vannak az ezzel ellenseges kulfoldrol penzelt globalistak, akik megprobaljak az orszagot a kulfoldi erdekeknek maximalissan alarendelni, kiszolgaltatni, gyarmatizalni.

Ad Dio 2017.05.03. 13:14:21

@hungarisztan:

:-(

Ennyit a párbeszédről...

Alick 2017.05.03. 13:18:48

Az árnyalatmentes, fekete-fehér megközelítésről:

"Csak egy Sith gondolkodik végletekben."
(Obi van Kenobi)
:)

Ad Dio 2017.05.03. 13:22:01

@Alick:

Évek óta vagyok a kereszténynek hitetlen, az ateistának valláskárosult, a jobbernek balliberális, a ballernek meg náci. Néha nagyon fárasztó... pedig azért a középen járást nem véletlenül ajnározták annyit antik eleink... maj' lesz másképp...

Alick 2017.05.03. 13:28:45

Politikai tőkeként (pártprogramként) funkcionálva ma már egyetlen egy irányzatot sem lehet progresszívnak tekinteni, mert önmagukat zárt rendszerként határozzák meg a világ sokszínűségéhez, árnyalataihoz képest.

Amikor Schiffer visszavonult, jobbikos fórumokon sajnálkoztak... mert ugyan a politikai paletta másik oldalán álltak, de érzékelték és valamelyest elfogadták a párbeszédre való nyitottságot.
A XXI. század magyar politikájában nem igazán történt ennél progresszívebb fejlemény.

Alick 2017.05.03. 13:29:31

@Ad Dio: Gratulálok, a legjobb helyen vagy! :)

Alick 2017.05.03. 13:30:21

Egy remek összefoglaló a párbeszéd hiányáról:

www.youtube.com/watch?v=BvG2k8M6ZCI

Ad Dio 2017.05.03. 13:34:39

@Alick:

"Politikai tőkeként (pártprogramként) funkcionálva ma már egyetlen egy irányzatot sem lehet progresszívnak tekinteni, mert önmagukat zárt rendszerként határozzák meg a világ sokszínűségéhez, árnyalataihoz képest."

Pontosan! A mai liberális politikai erők például kifejezetten "konzervatívak" - a szó eredeti értemében. Ezért is nehéz velük kommunikálni, vagy épp komolyan venni őket.

hungarisztan 2017.05.03. 13:54:24

@Ad Dio:
Akkor javaslom újraolvasásra a posztomat. Röviden összefoglalva arról szólt, hogy én nem vagyok párbeszédben senkivel, aki számára Brüsszel = Moszkva, de ugyanakkor élteti a putyinista receptet lekopizó hazai akasztófavirágok regnálását, mert ez nem egy párbeszéd egyenrangú vitapartnerek között. Ez egy egymás mellett történő elbeszélés, amelyben az egyik fél OPNI-szökevény.
Sorry, nem fogom egyenrangú vitapartnernek tekinteni az illetőt, mint ahogy egy vizilovat sem tekintek egyenrangú vitapartnernek. Ez nem elitizmus, sznobság, beképzeltség, hanem merő racionalizmus. Gyökérkezelést sem végeztetsz hegesztő szakmunkással, társadalmi kérdésekről sem fogok vitába bocsátkozni azzal, akinek a fejében egyszerre él a moszkvázás és a keleti nyitás meg a putyinhoz dörgölőzés vagy a véleményszabadsággal visszaélve véleményszabadság ellen való vagdalkozás. Érthető így? Hogy nem vitázom senki olyannal liberalizmusról, aki nem tudja, hogy mi az?!

Az hol párbeszéd, hogy én szépen leírom, úgynevezett érvekkel, miért jó a sajtószabadság (mondjuk számomra már az is eléggé furcsa és az ép elme toleranciahatárait súroló párbeszéd, ahol ezt bizonygatni kell), de az ún. „párbeszéd” másik oldaláról annyi jön csak (feltételezem, nagy tisztelettel), hogy mocskos liberálnácik?

Megjegyzem, az sem párbeszéd, hogy „ennyit a párbeszédről”.
Érvelhettél volna, miért kellene megtisztelnem a butaságot, xenofóbiát, alternatív tényeket, mindazt, amiről azt állítottam, nincs értelme tisztelni és egyenrangúként kezelni – abból párbeszéd lehetett volna. Mondjuk érdekes kísérlet lenne amellett érvelni, hogy jobb a tudatlanság, mint a tudás, jobbak az alternatív tények, mint az igaziak, és hogy a 70-es IQ egyenlő a 120-assal. Nem mondom, hogy lehetetlen érvelni ezek mellett, de azért elég nagy kihívás. Mondjuk az emberiség jelentős részének ösztönből megy a dolog (ha érvelni nem is tud mellettük), szóval hajrá, van ebben potenciál!
Érvelj, hogy miért kell tisztelni és egyenrangúként tekinteni az érvként legfeljebb mocskoszsidózni képest emberszabásút, a migráncsozót (aki még életében nem látott „migráncsot”), a sorosozót (aki nem tudja, ki az), aztán ha érveltél, akkor majd lesz ebből párbeszéd. Addig coki, sorry. Mert ez kevés, mint mackósajtban a brummogás.

Ad Dio 2017.05.03. 14:12:51

@hungarisztan:

Cseppet se zavarjon meg a kulturkampfodban, de a poszt NEM a magyar aktuálpolitikáról szól, hanem egy, a nyugati világban kitapintható jelenségről ;-).

Feszkót kelteni gurulj el már máshová kérlek!

hungarisztan 2017.05.03. 14:39:27

@Ad Dio:
Hehe, alapból vicces ez a lábszagú és súlyosan idejétmúlt jobbozás-balozás, ami már az egész kiinduló poszt mondanivalóját áthatotta, kábé a politológia szakok első alapozó tárgyában már mentőkérdés nélkül buktatják a hallgatót, ha 2017-ben még mindig ott tart, hogy „két oldal van”. Ezt azért aktuálpolitikától függetlenül nehéz röhögés nélkül megállni. De az önmagunkból viccet csinálást csak fokozza, ha mindeközben ebből a gyönyörűen tudatlan perspektívából az úgymond „nyugati világra” vetjük vigyázó szemünket (vigyázat, kulturkampf volt, egy ún. parafrázis! nem kell tudni, csak általános iskolás tananyag ez is), és úgymond a nyugati világban kitapintható jelenségként írjuk le mindezt a csacsiságot. Mármint hogy van a bal, meg van a jobb, és hogy ez szétszakítja a társadalmat, mert az egyik maradi, a másik meg túl haladó. Szerencsére a cikk ad 6 tanácsot, hogyan kovácsoljuk össze a bal és jobb mentén szétszakadó társadalmat.
Az ember azt hinné, hogy ez a bal-jobbozás a sajátosan torz magyar és/vagy ká-európai országokat írja le, erre durr, kiderül, hogy nem, ez bizony a nyugati világban kitapintható jelenség.

Üdv Svédországból, ahol 8 parlamenti párt van, amelyből 7 kábé szabadon tud permutálódni, ezért minden választáskor érdekes kérdés, hogy ki kivel köt majd koalíciót. A nyolcadik, a Sverigedemokraterna (SD), eddig egészen kiközösített volt, mert olyannyira szalonképtelenül és elavultan hitt ebben a kétpólusú világfelosztásban, amiben saját magát a megváltó széljobb kategóriába pozicionálta, hogy senki nem állt szóba velük komolyan. Persze a világ itt is változik, jönnek a félműveltek és a teljesen egészében műveletlenek, úgyhogy jön fel a SD is, ma már luxus lenne kihagyni őket az alkudozásból. (Más kérdés, hogy egy bizonyos liberális minimumot még ők sem kérdőjeleznek meg, lassan mondom, hogy mindenki megértse: igen, egy széljobb párt, amelyik a liberális minimumokat nem kérdőjelezi meg (skandallum!), de ez túl bonyolult, már másodéves tananyag a politológia szakokon.) Viszont ettől még mindig 8 parlamenti párt van, meg egy rakás azon kívül (amelyek mondjuk csak helyi szinten érnek el eredményeket, vagy eleve csak ott indulnak) nem csak bal és jobb. Kerdem és ateista, piacpárti és állampárti, zöld és iparosodást követelő, liberális és munkáspárti, sőt, még kalóz és viccpártok is vannak. Ennyit a nyugati világban kitapintható jelenségről, miszerint bal és jobb van, ami két részre szakítja a társadalmat.
Örültem, hogy segíthettem és hogy érvelés hiányára ismét érvekkel válaszolhattam. Ami, mint tudjuk, feszkókeltés.

Tagadhatatlan, hogy van azért egy szórakoztató jellege is ennek a nem-párbeszédnek! ;)

Alick 2017.05.03. 15:41:23

@Ad Dio: Mondjuk a nyugati világban mostanában tapintható a polarizálódás, még ha a hagyományos bal-jobb felosztás nem is mindig húzható rá teljesen:
Nagy Britannia: Brexit vagy maradni az EU-ban,
USA: Trump vagy Hillary
(és bizonyos értelemben még Trump a progresszív, mert keresi a változtatás lehetőségét :) )
Franciaország: Macron vagy Le Pen

NBarbieReloaded 2017.05.03. 15:49:31

@hungarisztan: Igazan meghato iras, kar, hogy te a regi, valodi liberalizmust kevered a mai vadliberalizmussal. Azokat a valoban fontos es nemes ertekeket, amiket felsorolsz, a regi, vagy ha ugy tetszik valodi liberalizmus vivta ki. A mai szelsoliberalizmusnak mar koze nincs ahhoz. Annak olyan temak a fontosak, mint peldaul a bizonyos kisebbsekekkel tenyszeruen meglevo problemakat szoba hozni merok leugatasa, nacizasa, melymagyarozasa, elhallgattatasa (akar torvenyileg) a regi ertekek, nemzettudat, csalad, hazaszeretet, vallas es az ezeket fontosnak tarto emberek gunyolasa stb.
A ket un. liberalizmusnak semmi koze egymashoz, igy nem is keverendo.
Te peldaul jo peldaja vagy az utobbinak.
Akik peldaul rasszizmusnak/gyulolkodesnek hazudjak a tapasztalatot, vagy akik ugy vannak vele, hogy a szelsoliberalis szemlelet az egyeduli es kizarolagos jo a vilagon, mindenki mas hulye (holott az elet naponta bizonyitja ezen felfogas eletkeptelenseget).
Meg nyilvan az a teny, emire ti azt mondjatok, meg az az alternativ valosag, amire ti azt mondjatok.

Hat igy nagyjabol ennyi.

Ja, erre meg varnek valami alatamasztast: "Baszod, az, hogy a jobb egyetemet végzettek túlnyomó részben liberális felfogásúak, az egy ún. következmény."

Alick 2017.05.03. 16:27:57

@NBarbieReloaded: "Ja, erre meg varnek valami alatamasztast"

George/György Friedman írta, hogy amikor '56-os menekültként Bronx-ban élt, időnként jöttek Yale-t végzett ifjoncok észt osztani, hogyan is kéne élniük... közben igazából fogalmuk se volt a helyzetről és mélyen nem is nagyon érdekelte őket. Rajtuk is ragadt a név: ők a "limuzin liberálisok" :)

geopoliticalfutures.com/the-euro-american-immigration-crisis/

Tamáspatrik 2017.05.03. 20:37:02

@Alick: Igen, teljesen egyetértek. Én is meglepődtem, amikor egy amcsi filmben "Secretary" volt a megnevezése a miniszternek, ha jól tudom. Tehát titkár valójában vagy ÁLLAMTITKÁR (nem pedig hivatalos észosztogató). A VÉGREHAJTÓ hatalom hozza ma a törvényeket,a TÖRVÉNYHOZÁS pedig végrehajt, sőt olykor a bíróság is.
A hatalom elvileg nem VEZÉNYLI az embereket mint Sztálin és Hitler annak idején vagy Brezsnyev, aki előtt felvonultak a Vörös téren május 1-én, legalábbis nincs rendben ha így van.
Valóban etikailag nincs rendben az egész. Ez olyan mint a KÖZSZOLGÁLAT, ami a köz megvezetése olykor, vagy a tömegközlekedés helyett a KÖZÖSSÉGI KÖZLEKEDÉS, amely ettől még nem lett jobb, hogy átnevezzük.

Tamáspatrik 2017.05.03. 21:06:46

@hungarisztan: Ez valóban egy gyakori séma a történelemben, amikor a hatalom fő tömegbázisa (kispolgárság) pofára esett, Hitler is kinyírta az SA-t egyetlen éjszaka alatt likvidált mindenkit, mert már nem kellettek sőt zavaró tényezők voltak. Az iráni forradalomban az egyetemisták későn jöttek rá, hogy mit is csináltak, maguk alatt vágták a fát, amikor nem volt már sajtószabadság, sőt csador lett a kötelező nőknek. A teljes kiábrándulás valszeg. az egyetlen, ami a fanatizált embereken segít, hiszen a saját világukban nincs bennük semmiféle nyitottság, már elkapta őket a gépszíj... Vitatkozni nehéz velük, de az esély mindig megvan, hogy értelmesen beszélj velük egy adott ponton, - sőt te is lehetsz fanatikus, bevallom én is voltam egy időben pár évig. Remélem, hogy tanultam belőle.

Viszont Skandinávia és Németország, Kanada, Új-Zéland, Ausztrália, Svájc, Japán már szintet lépett, és írtam korábbi cikkekben arról, hogy mi az oka, pl. az oktatási rendszerük jobb mint az USA-beli vagy a miénk, másrészt régóta nem volt a területükön háború (vagy csak kis ideig), a félelem kultúráját átvette valami más. Esélyegyenlőség, létbiztonság, nem extrém mértékű vagyoni különbségek. De nem ez a tipikus, és nem másolható ma még, vagy legalábbis nem tudjuk hogyan.

Ez az általad kifejtett gondolatmenet a legtöbb országban az OECD-n belül is, ELITIZMUSHOZ vezet, ami a demokrácia egyfajta szükségszerű korlátozása is. A negatív jelenségek a liberalizmus vadhajtásairól tagadhatatlanul létező jelenségek sok országban és szintén emberek tömegei szálltak el tőle. Az elitizmus a felhőkarcolókban vagy a campusokon ugyanolyan belterjes lehet, mint egy kis faluban, csak éppen más módon nem nyitott szellemű. De lehet, hogy pl. a környezet szennyezését tekintve károsabb is, mert több energiát használ fel.

Nem vitatkozni kell, hanem megérteni hogy például vannak magányos emberek, akik KÖZÖSSÉGI tapasztalatot keresnek és csatlakoznak bármilyen mozgalomhoz, amely nekik a legkisebb reményt nyújtja. ANYAGI megfontolások, hogy megnyitják nekik a bányát, amit annyira utáltak régen és ahol nehéz melóval keveset kerestek, ez is egy remény, mert akkoriban voltak VALAKIK, volt társadalmi státuszuk. Most meg néha van meló, de nem mindig és nincs biztos bázis, lenézik őket. Erős kisebbrendűségi érzés alakulhat ki emiatt. Nem mindenki lehet egyetemi professzor vagy még tanársegéd sem, a mai társadalom néhány győztes mellett sok vesztest termel ki (a legtöbb országban, ha nem is mindenhol), elég megnézni a TV-showkat például, és sok ember képességeit nem tudja megfelelően kihasználni, ill. nem kap társadalmi elismerést.
A zsidózás is pl. egy tünet, mert nem tudja kifejezni magát: a fizikai munkájának el nem ismeréséről szól leginkább a szellemivel szemben, hiszen sokszor olyanok zsidóznak, akiknek semmilyen közvetlen tapasztalatuk nincs zsidó emberekkel. (Sőt annál inkább, mennél kevesebb a tapasztalata.)
Sokféle racionalitás van, a szellemi képességek fejlesztése csak EGY evolúciós irány, bár elég sikeres, de a kulturális kontextus is jelenthet előnyt vagy hátrányt, mert a protestáns vagy konfuciánus kultúra jobban támogatja mint a katolikus vagy az iszlám. Vannak másféle racionalitások is, de a pengeélesen pörgő menedzserek árnyékában eltörpülnek, de az új szolgáltató területeket még inkább lehetne említeni, IT, média, jog, stb. szintén spéci végzettséget kívánnak a legtöbb esetben. A társadalom mégis a saját a hagyományaira épül, és oda nyúl vissza, ha kudarcok érik, még akkor is, ha a régi módi "iparoskodás" (tágabb értelemben) kevésbé jövedelmező manapság.

Értelmiségi gőg helyett alázatot, ami azért is jó, mert egy egészséges szintű alázat megszünteti a félelmet, sőt türelmessé tesz.

Tamáspatrik 2017.05.03. 21:16:16

@hungarisztan: Nagyon megtisztelő, ha valaki ilyen hosszan ír és ráadásul értelmes érvekkel, tök mindegy milyen politikai oldalról. Ez a blogolás lényege.
Ha nincs párbeszéd, nincsenek beszélgetések, akkor csak lefojtott indulatok, belterjes szekták, titkos szervezetek lehetnek, az eredmény borítékolhatóan terrorizmus és manipuláció.
A túlságos érzékenység és fennakadni egy-két mondaton, az itt nem viszi előre a dolgokat. Inkább azt kell nézni, hogy mi használható mások gondolataiból. Minden vélemény értékes ha artikulált. A leírtak nagy részével egyetértek, sőt mondatonként majdnem mindennel (bal agyfélteke), a leírtakból levont ÖSSZKÉP amit nem tudok mégsem osztani (jobb agyfélteke). Egyik agyféltekém sem szabad, hogy elnyomja a másikat, különben a kreativitásom és a kapcsolatteremtő képességem csorbát szenved.,,,

Ad Dio 2017.05.03. 22:48:59

@Alick:

A liberalizmus mint a nyugat arculatformáló vezérelvének kifulladása után, végül homokos, szomorú, vizes síkra jutottunk. Csak még nem vagyunk elég okosak ahhoz, hogy biccentsünk. Ehelyett vergődünk. Ennek eredménye ez a polarizálódás.
Sajnos ez mit sem változtat a tényen: nincs vezérelv, nincs hit, nincs művészet. Rossz hír az, hogy a történelem bizonyos értelemben valóban véget ért és nem lehet visszafelé úszni a folyón, vagyis "olyan" és "úgy", már nem is lesz. A jó hír az, hogy feladat szerencsére akad épp elegendő. Ha végül tudunk majd okos fejjel biccenteni, akkor neki is láthatunk megoldásokat keresni. Ebben viszont nem az ideológiák, politikai pártok vagy épp irányzatok fognak kalauzolni, hanem a pragmatizmus.