Ideo-logikák

Ideo-logikák

Ami a legfontosabb nekünk, éppen abban nem volt semmilyen rendszerváltás

2017. december 22. - Tamáspatrik

Teljesen egyértelmű, hogy sem a többpártrendszer létrejötte, sem Orbánék húsz évvel későbbi "fülkeforradalma" nem volt képes nálunk arra, ami a legfontosabb lenne: a rosszkedv rendszerének leváltására. A boldogságfelmérések mindig azt hozzák ki, hogy jelentősen hátul kullogunk, sokkal hátrébb mint azt a GDP vagy az életkörülményeink indokolnák, a kelet-európai átlagnál is gyengébben, valahol a Balkán átlagos szintjén. (Régebben kikértük magunknak, ha a Balkánhoz hasonlítottak minket, azonban be kell ismerni, hogy ha a gazdaság terén nem is, de az értékrendszer és életfelfogás tekintetében sajnos sok mindenben jobban hasonlítunk hozzájuk mint a többi "visegrádi" országhoz.)

A jelenség annyira nem új keletű, hogy már a '80-as években leírták Hankissék, mennyi pesszimizmus sugárzik a médiumokból: például a magyar filmek többségét már akkoriban is tömény depresszió jellemezte, szemben az amerikaiakkal, ahol általában kötelező volt a happy-end, vagy az egyszerű életörömöt és öniróniát sugárzó csehekkel. (Háromféle megközelítés: a magyar a folytonos önsajnálat és pokoljárás stációit mutatta meg, az amerikaiaknál elvárás volt valamiféle megoldás bemutatása még ott is, ahol ez kevéssé hitelesnek tűnt, a csehek pedig képtelenek teljesen komolyan venni a történelem sorscsapásait. Mi a 75. helyen vagyunk a boldogságrangsorban, az amcsik a 14.-ek, a csehek a 23.-ak.)

A legfeltűnőbb különbség már vagy 30-40 éve az éles hangulati kontraszt Nyugat- és Kelet-Európa nagyvárosi lakossága között: az előbbire nyugodt, udvarias és jól öltözött emberek, az utóbbira mogorva és a szürke ruhákban járó "pógárok" a legjellemzőbbek. A szürke különféle árnyalatai és a sötét színek a tömegbe való beolvadást, a feltűnés elkerülésének igényét mutatják nálunk, tőlünk keletre talán még ennél is jobban. Ha valaki Nyugat-Európa felől jön hozzánk, a panaszkodás és a depresszió légköre számára nyomasztó tud lenni.

A politikai és kulturális elitünk valójában nagy mértékben felelős mindezért, sőt szerintem ebben sokkal inkább sárosak, mint az ország gazdasági helyzetének alakulásában. A gazdaság és a jólét ugyanis csak egy bizonyos mértékig meghatározó: amint a legalapvetőbb fizikai igényeink teljesülnek, egyre inkább szubjektív tényezők lesznek a fontosak a boldogságunk szempontjából, mindenekelőtt a szociális kapcsolatok minősége, hogy milyen az a szociális közeg, amiben élünk.

Elsősorban a médiumok felelőssége merül fel abban, hogy milyennek mutatják meg a körülöttünk levő világot, és mennyiben indokolt, hogy sok negatív információval bombázzanak minket. A világ nem kevésbé biztonságos hely mint akármikor régebben volt, csupán tájékozottságunk nagyobb: "összeütközött, felrobbant, meghalt..." a hírek nagy része erről szól. Még abban az esetben is a szörnyűségeket mutatják be, amikor még nem is lehet tudni, hogy pontosan mi történt, emiatt az események semmiféle tanulságot nem hordoznak. A figyelemfelhívó jelleg bizonyos esetekben indokolt lehet, azonban a borzalmak képei negatív programként működnek, a világot egy borzasztó helynek mutatják be. Talán nem véletlenül van ez így, mert azt éreztetik velünk, hogy hál istennek, itt nálunk még mindig milyen jó (köszönhetően a politikai elitünknek).

Arra senki nem gondol, hogy a rengeteg negatív képi információ miatt sokan azt gondolhatják, hogy "mért szülnénk gyereket ilyen borzasztó világba", emellett a depis hangulatból való kilábalást sem segíti elő. Megjegyzem, hogy nem ez az egyetlen terület, ahol az újságírók és médiamunkások felelőssége felmerül - különösen igaz ez a TV hírműsoraira, ahol az internettel szemben nincs lehetőség válogatni a hírek között. Olyan személyek haláláról szóló hírek, akiket a nézők kevesebb mint egy tizede ismer, nem szabadna, hogy a hírműsorba kerüljön. Éppígy ha nincs hír, akkor a műsoroknak rövidebbnek kellene lenniük: a néző idejével való visszaélés az állatkerti fókabébi születése vagy az NB II.-es focibajnokság eredményeinek bemondása. Mindez igen cinikus és belterjes szerkesztői etikát tükröz - és akkor még nem beszéltünk arról, amikor a médium nem más mint a politika agymosó propagandafelülete.

A politika világára egyébként is jellemző, hogy a boldogság pótszereit kínálja: mostanában ilyen az fajta nacionalista (vagy inkább náci) mítosz, hogy dacolunk a különféle nagyhatalmakkal, vagy akár az egész világgal: jól megvagyunk a mi kis belterjes pocsolyánkban, alpári szintünkön a 'la Pócs János (vagy régebben Csurka István). Szép, szép, hogy biztonságban érezzük magunkat, közben viszont elfelejtünk élni és nem fejlődünk... Ha egy szóval kellene jellemezni az Orbán-kormányt, akkor számomra legtalálóbb a primitívség. Az egyszerű emberek sok esetben szimpatikusak, a bajkeverő gonosz kis törpe már kevésbé... Ilyen, amikor Fidesz tagjai és szekértolói a legrosszabb arcukat mutatják, ilyenkor Ady szavaival a "Tökmag Jankók dáridója" zajlik". Ezzel együtt durva leegyszerűsítés lenne tőlem egy ilyen jellegű sommás ítélet a mostani politikai vezetésünkkel szemben. Amiatt sem tartom ezt célszerűnek, mert egyrészt a jelenlegi kormány tevékenységének vannak pozitívabb oldalai is, másrészt az emberi psziché bonyolultsága miatt előfordulhat, hogy időnként még egy pocsék negatív programozás is több eredményt hoz mint a legjobb szándékú pozitív programozás vagy kimondottan pozitív gondolkodás.

Az viszont számomra világos, hogy amíg a világ sok részén jelentős tudati fejlődés zajlik, a mi vezető elitünk megmaradt a múlt század (és a régebbi századok) szintjén és beteljesítik azt a régi mondást (l. Watzlawick és társainak könyve), hogy "Minél inkább változni igyekszik, annál inkább ugyanaz." Ugyanis nem képesek túllépni a régi paradigmán: eddig ti nyomtatok el minket, most majd fordítva lesz... Amint arra többen (pl. Tölgyessy) rámutattak, a 20.században nálunk vagy tíz rendszerváltás volt, de az alapvető kulturális, gondolkodási sémák ugyanolyanok maradtak: a bizalmatlanság, a pillanatnyi haszonleség és áskálódás "keleties" vonásai sajnos még mindig jellemzőek ránk. Az egymás iránti bizalom mérése a legjobb indikátora annak, hogy tudott-e a társadalom egésze valamit előre lépni: úgy tűnik, hogy e téren lényeges változásról nem beszélhetünk. Rossz értelemben vett, belterjes családiasság jellemző ránk, mindig egymással csatázunk az apró kis pozíciók megszerzéséért, és a pillanatnyi helyzeti előnyök kihasználásáért másokkal szemben.

A közéleten kívül a munkahelyek légköre is nagyban meghatározza a közérzetünket, a boldogságunk szintjét. Megfigyelésem szerint a legtöbb munkahelyen van egy-két igen agresszív figura, aki rányomja a bélyegét a munkahelyi légkör alakulására. Akik minden ok nélkül is keménykednek és folyamatosan betartanak másoknak, politikai nézeteik alapján általában a szélsőjobb kategóriájába sorolhatók (fordítva viszont nem igaz, hogy a szélsőséges politikai nézeteket vallók többsége ne lenne rendes, korrekt munkatárs). A mindennapos stressz, a lélektelen bürokratizmus és a nem megfelelő kommunikáció számos munkahelyen lényegesen megterhelőbb tud lenni mint a politikusok esetenkénti irritáló viselkedése. Valójában mi magunk is hatással vagyunk egy bizonyos mértékben a munkahelyi légkörre, például azzal, hogy mit mondunk másokról, főleg a közvetlen munkatársainkról a hátuk mögött. Hosszabb távon a saját hozzáállásunk és felfogásunk mindig szerepet játszik abban, hogyan fogjuk magunkat érezni a munkahelyen.

További példaként lehetne említeni az egészségügy szerepét: ha nincs szerencsénk, akkor afféle Taigetosz-érzetet kelt bennünk, amely a kevésbé életerőseket mennél hamarabb kiszűrni igyekszik. (Itt azonban megint nem szeretnék a politikusokra mutogatni, amikor egyrészt az egészségügy színvonala évtizedek óta nem változott, másrészt mi magunk is felelősek vagyunk az többek között az életmódunkkal, táplálkozással és alkoholfogyasztással az egészségügyi helyzetünkért.)

Az értelmes célokkal teli emberi élet elősegítése, az ember tehetségeinek megfelelő kihasználása azonban nem csak nálunk probléma, hanem majdnem mindenhol tökéletlenül működik. Pedig rengeteg olyan terület van, amely nem gazdasági jellegű, de lényeges fejlesztésre szorul. Elmondhatjuk-e vajon, hogy:

-A közvetlen környezetünk esztétikailag rendben van? (Parkosítás, virágok ültetése, allergén gyomok irtása, stb?)

-A környezetünk megóvása érdekében eleget teszünk? (pl. hulladékhasznosítás, erdők telepítése stb.)

-Élénk és tartalmas közösségi élet zajlik minden településen? (A közösség kohéziója a bűnözést is lényegesen csökkenti.)

-Megkapja-e nálunk minden fizikailag nélkülöző és lelki problémákkal küszködő ember a megfelő támogatást másoktól?

-Tudjuk-e magunkat még folytonosan fejleszteni, hogy munkánkban és társadalmi szerepeinkben jobb teljesítményt nyújtsunk?

A boldogságnak különféle szintjei vannak, mérhető, fejleszthető és tanulható, ezért mindenkinek van valamennyi felelőssége a saját és mások boldogságának alakulásában.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr7013519119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Geo_ 2017.12.22. 23:57:17

Jó kis összefoglaló.

Bevallom, ez a téma engem is nagyon foglalkoztat. Ami posztod végén szerepel (Elmondhatjuk-e vajon...) ahhoz szól hozzá a posztom:

Megpróbáltam "opercionálni" Hankiss Csapdák és egerek c. könyvét - s arra jutottam, hogy bár sok dolgot el lehetne kezdeni, hogy pozitív választ adhassunk a kérdéseidre - viszont a legfontosabb pontokban nem megkerülhető a hatalom - melynek minimum semleges hozzáállást kellene tanusítania. Különösen az önkormányzatiságra és a civil tevékenységekre gondolok - s itt jelenleg a NER kifejezetten ellenséges.

geo1.blog.hu/2016/01/13/z_konyvtarat_de_ezeret_757

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · https://hatodiklenin.blog.hu/ 2017.12.23. 14:45:54

"mennyi pesszimizmus sugárzik a médiumokból"

Nem kell halottlátókhoz járni.

nemecsekerno_007 2017.12.23. 15:12:38

Jól indult de utána visszatért a szokásos kerékvágásba :). Végül is te is a panaszkodó, depressziós Matrix-ban élsz :) sajnos tényleg nincs nálunk támogató környezet, de erről nem a patás és rendszere tehet.

nemecsekerno_007 2017.12.23. 15:23:27

@Geo_: Előbb talán az adókat, járulékokat kéne csökenteni tovább, de ehhez a kiadási oldalon is kell csökkentés. Itt viszont bejönnek a képbe a civilek akik védik az esetleges szerzett jogokat ezzel a versenyképesség javulása ellen hatnak. A kérdés az, hogy lehet felodani ezt az ellentmondást jogállami keretek közt.

Geo_ 2017.12.23. 15:58:11

@nemecsekerno_007: jelenleg nem nagyon játszanak a civilek ...

Az adó- és az elosztási rendszereket egy tyúk-tojás problémának látom, legalább is annyiban, hogy nem is az időbeliség a legfontosabb - hanem a társadalmi környezet. Mert az igaz, hogy a pénzt, a GDP-t meg kell termelni - de a lecsorgás az nem automatikus.
(Amúgy: épp a jogállamiság teremti meg a megfelelő egyeztetési/alku környezetet, SZVSZ.)

Brix 2017.12.23. 16:37:17

Azért nincs boldogsàg, mert az emberek 27 évvel a rendszervàltàs utàn màr elvesztették illúzióikat. Nem lesz nyugati jólét, miközben egy szűk réteg pofàtlanul gazdagodik....Kb. 2002-re értük el a rendszervàltàskori életszínvonalat, kb. 2014-re az 1975- öst...Olyan nagy örömködésre nincs okunk, reàlisan nézve...Persze, a szemfényvesztés az folyamatos, hogy milyen jó hely Magyarorszàg....

kvadrillio 2017.12.23. 17:05:23

hmmm......én nemtom, ezeket a blogokat ufók firkálják itt, akik nem itt éltek ??? mert , AKKORA BAROMSÁGOKAT ÍRNAK A SZOCIALIZMUSRÓL MINT IDE IZRÁHEL !!!! TELE HAZUGSÁGOKKAL ! JÓ LENNE MÁR BEFEJEZNI ! ESZEM MEGÁLL EZEKTŐL A KAMU KITALÁCIÓKTÓL....:)))))

csárlszbrunzol 2017.12.23. 17:34:04

Egy megjegyzés a TV-hez: a műsorokat a nézői igények tartják fenn és azért olyank, amilyenek. Szóval ha ezzel baja van a szerzőnek, akkor megint csak a társadalommal van gondja, mint a többi pontban is. Nem akarom védeni őket, de nem a televíziók tehetnek róla.

nemecsekerno_007 2017.12.23. 18:08:45

@Geo_: A jogállamiságot meg a társadalmi megegyezés teremti meg, illetve ez a feltétel annak, hogy stabil jogrend alalkuljon ki. Különben csak egy üres váz. Nálunk ez még nem történt meg igazán, csak egy felülről kiépülő valamit sikerült összetákolni.

Andy73 2017.12.23. 18:28:49

"Arra senki nem gondol, hogy a rengeteg negatív képi információ miatt sokan azt gondolhatják, hogy "mért szülnénk gyereket ilyen borzasztó világba", emellett a depis hangulatból való kilábalást sem segíti elő."

Komolyan gondolod, hogy a TV-híradó alapján dönti el valaki, hogy akar-e gyereket? Egyébként tényleg kevés gyerek születik az országban, de ennek sok oka van, és Nyugat Európában sem születik több, csak a bevándorlók miatt nem csökken a népesség.

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.12.23. 19:40:48

A magyar pesszista nép. Ha norvég életeszínvonal lenne, az átlagmagyar akkor is panaszkodna.

Tamáspatrik 2017.12.23. 20:52:07

@Andy73: Részben igen. Viszont láttam már ezt a mondatot leírva, neves újságban: "Erre a világra gyereket szülni?" Tehát vannak, akiket a világról mások által sugárzott kép komolyan befolyásol a gyerekvállalásban.
Komolyan, ez a világ nem rosszabb, hanem inkább jobb mint régebben volt, évszázadokkal ezelőtt. A világról kapott információnk sokkal több és az emberi elme evolúciósan úgy alakult, hogy a negatívumra fókuszál, ami potenciálisan veszélyt jelent.
Japán fiatalok nem mennek kimenni a négy fal közül és nálunk is mama-hotelben élnek sokan, és nem ismerkednek, nem alapítanak családot, mert a világ kiszámíthatatlan. Teljes biztonság csak akkor van, ha ki sem mozdulunk otthonról.

Tamáspatrik 2017.12.23. 20:53:17

@nemecsekerno_007: Egyszerűen feloldható: civilek helyett katonákat mindenhová.

Tamáspatrik 2017.12.23. 20:57:40

@kvadrillio: Olyan, hogy reális kép egy adott társadalmi rendszerről: nem létezik. Legalább két ok miatt nem: az emlékezetünk nagyon megbízhatatlan, sőt hajlamos meg is szépíteni a múltat. Ez tény.
A másik, hogy ki hol volt, milyen társadalmi helyzetben akkoriban. Akik a rendszerváltás kemény vesztesei voltak, és sokan voltak ilyenek, számukra sokkal pozitívabb jelentésű a szocializmus. Függetlenül attól, hogy esetleg a szoci rendszert már nem lehetett megmenteni.
Sőt, van egy harmadik szempont is: mindenki a saját világnézeti elfogultságának szűrőjén keresztül lát, ezzel azt szűri ki, ami az ő világképének megfelel. Részigazságok vannak leginkább, objektív történelmi értékelés (ha létezik ilyen) szinte lehetetlen, nem telt még el elegendő idő. Még az I. világháborút is másként látják a történészek most, mint akárcsak 10 éve...

Tamáspatrik 2017.12.23. 21:08:59

@csárlszbrunzol: Ebben van igazság, hiszen a bulvárlapokat is veszik mint a cukrot, holott tele vannak gonosz pletykákkal és álhírekkel. Másrészt lehet olyan, hogy az újságíró vagy "médiamunkás" (nem tudom, hogy nevezzem), lesüllyed a közönség primitív ösztöneinek szintjére. Ennek alternatívája, hogy úgy megy le a többség szintjére, hogy egy picit emeli őket. A harmadik se jó, ha magas ívű, elvont gondolatokat fejteget hírműsorban, mert akkor egyből elkapcsolják. (Ez utóbbi volt a rendszerváltást követő polkorrekt beszédmód.)
Pl. az ritka, hogy nem katasztrófákat mutatnak be, hanem majdnem katasztrófákat, sikeresen elkerült baleseteket. Az, hogy kigyulladt egy hajó a Föld túloldalán teljesen indifferens, mert a magyar lakosság jóval kevesebb mint 1%-a választja a tengeri hajózást. Mégis tele van ilyen hírekkel a média.
Másik típusú hír a "találomra", pl. valahol valamilyen rendezvény van, amely ált. nem országos jelentőségű , vagy mi történt az állatkertben.
Az, hogy nincs NÁLUNK újságírói etikai kódex, nem jelenti azt, hogy ne is lehetne.

Tamáspatrik 2017.12.23. 21:23:07

@Geo_: Ez a fajta "könyvtár", vagy politikai közvetítő szervezet nekem a parlamenti felsőházat juttatja eszembe. A felsőház mindenhol sokkal mérsékeltebb felfogású, és ritkán indítványoz valamit, sokkal inkább kontrollál, jóváhagy. Nálunk az alkotmánybíróság és az államfő rendelkezik ehhez hasonló jogkörökkel jelenleg. Azonban ezek a jogkörök nem voltak erősek ill. meg is gyengültek az AB esetében. Vagy erős alkotmánybíróságra van szükség és kibővített államfői jogokra, vagy pedig egy felsőházra, amely tényleg globálban nézi a dolgokat, nem a pillanatnyi aktuálpolitikai érdekek mentén. A felsorolt illetők t.képp alkalmasak lennének, TGM kivételével, és még lehetne neveket mondani, a kulturált hangnem alapfeltétel és persze nem lehet elkötelezettje egyik pártnak sem.

Geo_ 2017.12.24. 07:42:06

@nemecsekerno_007: ez pontosan így van, a jogállamiság a társadalmi minimum konszenzusát kell, hogy tükrözze.

Geo_ 2017.12.24. 07:55:11

@Tamáspatrik: bevallom, az nem jutott eszembe, hogy lehetne intézményesíteni, államhatalmi tényezőnek tekinteni - sokkal inkább valamiféle facilitátor, mediátor szerepre gondoltam.
A nevek csak a politikai spektrum teljességét szándékozták megjeleníteni - ma már sokkal inkább azt tartanám jónak, ha ezt a "könyvátorássog" fiatalok látnák el - igaz, nekik meg nincs megfelelő ismertségük, tekintélyük.
Amúgy valóban érdemes lenne elgondolkodni egy kétkamarás parlamenten vagy egy közvetlenül választott államfőn - de látjuk, megtanulhattuk, hogy a látszólag pontosan kiadagolt és megszerkesztett intézményeket is el lehet foglalni, ki lehet sajátítani, s eredeti céljukkal ellentétesen működtetni.

Nem vagyok eleve pártellenes - mindenképp szükség van rájuk, még ha nem is feltétlenül a maiakra - de abban teljesen igazad van, hogy a mostani pártoktól nem várható, hogy kizzadjanak magukból egy közös megoldást.

csárlszbrunzol 2017.12.24. 09:22:24

@Tamáspatrik: Ez szerintem nem csak magyar probléma. Továbbra is azt gondolom, hogy ha egy média fenn akarja tartani magát (mi más lehetne a célja, mint hogy fennmaradjon és termelje a bevételt), akkor nézettséget kell produkálnia. Ha a nézettséghez ez kell, akkor ezt fogja produkálni. Amúgy szerintem van azért bennük önmérséklet, lehetne ezt durvábban is :) (A minap láttam az éjjeli féreg c. nem túl jó filmet, de talán két gondolat értelmes volt belőle: a válság kirobbanásakori kétségbeesés és alkalmazkodás (vagy alkalmazkodni próbálás), illetve az Általad is említett újságírói etika. Nem mondom, hogy nézd meg, de ha esetleg láttad, vagy valamikor a jövőben beleütközöl, akkor referenciakánt szolgálhat bizonyos tekintetben)
Nekem van TV-m és nem nézek rajta spektrumot. De híradókat sem már jóideje. Ha néha mégis híradó idején odapattan, akkor arra figyelek fel, hogy "felgyújtották, leégett, elsüllyedt, megölte, felrobbant, dráma, dráma, dráma. A '"felhívjuk nézüni figyelmét, hogy a következő képsorok alkalmasak a nyugalom megzavarására" kivló hívószó az összes nézőnek, hogy nehogy elkapcsoljon, de inkább mg hangosítson rajta hármat, hátha jobban látja, micsoda szörnyűség fog történni.
Sajnos az ember ilyen, nagyon érdekli MÁS nyomora, baja, tragédiája, de akár suttyósága is. Jó elszörnyűlködni más problémáján, celebek tényezők lehetenek, stb. Ilyenek vagyunk, majd pont a média hülye lenne nem meglovagolni ezt.
Csak egy apró példa a mindennapi életből: mégy az úton autóval és hányan lassítanak bámészkodás céljából, ha baleset van.
Ehhez képest a pozitív hír szinte senkit nem érdekel (nem arra gondolok,hogy lesz-e nyugdíjemelés - bár hogy ez kinek pozitívum, megint csak megitélés kérdése és nem tárgy ennek a blognak, ha jól értem. Vegyük csak példaként)

csárlszbrunzol 2017.12.24. 09:26:17

@Tamáspatrik: Pedig a klasszikus kétkamaraás parlamentnek lehetne olyan előnye, hogy a nagyon populista döntéseket nem hozhatná meg az alsóház. Értsd, nem lenne annyira kiszolgáltatva a szavazói hajlandóságnak a mindenkori kormány. Tudom, sokak szemében ez a demokrácia megcsonkítása volna. De nem biztos, hogy a mai helyzet annyival jobb, tekintve a magyarországi aktív-inaktív rátát. Egy kicsit kvázi a döntsenek-e az inaktívak mindenben problémakör. Talán megérne egy misét ennek az átgondolása.

csárlszbrunzol 2017.12.24. 09:31:11

@nemecsekerno_007: Nálunk a társadalmi megegyezés (különösen a 45 év kialakult reflexei nyomán) megmaradt abban, hogy mindenki csak kivenni akar a "rendszerből", beletenni inkább nem. Még mindig ott tartunk, hogy túl kell járni a a "hatalom" eszén (közben persze a másikén is) és csak ügyeskedünk továbbra is. Klasszikus fordulattal élve: ezért tart itt az ország.

nemecsekerno_007 2017.12.24. 10:00:10

@Geo_: Jaja, most ennek az alakulása folyik, mert a felülről kialakított rendszer nem tükrözte ezt.

nemecsekerno_007 2017.12.24. 10:01:23

@csárlszbrunzol: Jaja, sajnos nagyon igazad van :( Ezekre próbálok folyamatosan rávilágítani a sok jogállam, szabadság meg egyéb szlogen között.

csárlszbrunzol 2017.12.24. 10:52:36

@nemecsekerno_007: Fontosak azok a szlogenek, nagyon is. Csak ezt az elbaszott szocializmust el tudnánk már felejteni..!

nemecsekerno_007 2017.12.24. 11:03:14

@csárlszbrunzol: persze, fontosak de előbb az anyagiakat tisztázzuk :) Mert ugye az a barátság (és a társadalmi béke) alapja is :)

Jakab.gipsz 2017.12.25. 22:25:37

A magyarság pesszimizmusa, csak egy az urbánus értelmiségünk által, (szeretnek nyafogni), sugalmazott érzés nem több mint ráolvasás és szó mágia egyvelege: szamárság.

Ha bár lenne okunk a pesszimistának lenni, a magyart a gonoszság erői ellen vívott, oly sok vesztes csatát követően, is csak erősebbé tette, rendszerint talpra álltunk, ezt pedig csak a született optimisták, olyanok akik megbíznak Istenben, tudják meg élni.

Tamáspatrik 2017.12.27. 20:29:23

@Jakab.gipsz: Nem csak urbánus elit, a nemzeti elit is, a sajtóban borzasztó pesszimisták voltak régebben, szinte olvashatatlan volt, annyira rosszkedvet csinált. De elit igen, általában az elitre jobban jellemző, hogy mindig sír valamiért.
süti beállítások módosítása