Semmi gondom azzal nincs, ha nálunk is éppúgy mint máshol, egy jobboldali konzervatív párt fő támogatói a jómódú felső-közép és felső osztályok, hiszen a Fidesz politikája többek között az adórendszer révén is a legfelső 2-3 jövedelmi tizednek kedvez a legjobban. Engem csak az zavar, amikor emberek nem hajlandóak tükörbe nézni vagy pedig csak olyan tükörbe, amely szebbnek mutatja őket mint amilyenek.

Egy wellness fürdőben láttam olyat tavaly, hogy egy pocakos illető feküdt a medence mellett és közben a menekülteket szidta.... Hát ez eléggé bizarr jelenet volt, nem vette észre magát a pali, hogy azokat szidja, akiknek szétlőtték a házát és elmenekültek hazájukból a jobb élet reményében. (Erre mondaná Markos György, hogy mindennek van határa, még Romániának is.)

A Fidesz egyik törzs-szavazóbázisa tipikusan kisvárosban vagy kertvárosi környezetben lakik, köztük vannak okosak és butábbak, rendes és kevésbé rendes emberek éppúgy mint bármelyik rétegben, a nagy átlag értékszemlélete mégis meglehetősen belterjes vonásokat mutat. Ez persze leginkább csak csoportban jön elő, hiszen olyan vonásokról van szó, amelyek cinkos összekacsintással erősíthetik a csoporttudatot. A negatív meghatározások mindig nagyon jók voltak arra, hogy mért is vagyunk különbek másoknál. A dolog valójában mértéket elvesztett egoizmusról szól nem másról: egy politika kedvezményezettje vagyok és mögé gyártanom kell egy ideológiát, hogy mért érdemlem ezt meg.

Láthatóan "überkritikus" leszek bizonyos emberekkel, de azért teszem ezt, mert a saját magukkal szembeni kritikai érzékük nem nagyon működik. A csoport egésze ilyenkor nem okosabb, hanem a "legkisebb közös nevező" miatt butább mint az egyén, a csoport értékrendje ez esetben egyszerű mint a faék, a primitívség pedig manapság sajnos nem hiba hanem olykor már "érdem". A fő alkotóelemei az alábbiak:

-Nem vagyok cigány vagy "migri", ez saját érdemem, ha pedig valaki támogatja őket, amögött csakis a zsidó maffia állhat. (Ez a rasszista felfogás, amely mögött a paraszti létformából hozott bizalmatlanság áll igencsak feltűnő, csak egy logikai lépésre van az akolmeleg vágyától.)

-Jellemzően nagyobb kocsival járok mint amire szükségem van és nagyobb házban is lakom mint ami indokolt lenne, ami annak a kimutatása, hogy vagyok valaki. Naponta autóval járok dolgozni, hiszen a tömegközlekedés vagy a kerékpár lúzereknek való. (Egyértelmű, hogy sok új ház épül lényegében fölöslegesen egy csökkenő népességnek, leginkább Budapest vonzáskörzetében, amely közlekedésileg már most is túlterhelt.)

-Nagy ívben tojok a környezetvédelemre akkor, amikor a gyepemet öntözöm, hogy utána nyírhassam, de azáltal is, hogy mértéktelenül sok hús eszem.

-A környezetvédelem számomra nem több mint visszatérés a hagyományhoz (közben nem zavar, hogy rengeteg energiát használok fel). Úgy vagyok hagyományőrző, hogy a mobiltelefonom nélkül egy percig sem tudnék meglenni. A hagyományos paraszti kultúra nagy fogyasztója vagyok (mi ez, ha nem giccs)? Szidom a "fogyasztói társadalmat", de az nem érdekel, hogy mohó vásárló vagyok én magam is.

-Mangalica szalámit és a bio-zöldségeket fogyasztok, mert tudom, hogy mi az egészséges, nem úgy mint a pórnép, amely minden szemetet megeszik. (Nem gondolom, hogy esetleg nem mindenki tudja megfizetni a minőségi élelmiszert.) Ami kicsi az jó, ami nagy az rossz, és a magyar az jó, a multi az mind gonosz. (Mint Orwell regényében: "Négy láb jó, két láb rossz. Beeee.")

-Jellemzően nem sportolok, nem zavar az elhízás sem (nem jöttem rá, hogy a naponta elfogyasztott összkalória mennyisége összefügg a testsúly alakulásával). Bizonygatom, hogy a mindennapos pálinkafogyasztás egészséges (főleg ha mellette még sört és bort is iszom), a tudományban pedig nem lehet hinni mert össze-vissza beszélnek, kivéve ha engem igazol.

-Nincs igényem az önképzésre, a szellemi fejlődésre. Úgyis tudom, hogy a világot összeesküvések mozgatják. Azt gondolom, hogy ha valakinek diplomája van (pl. orvosi), akkor örökre okos marad és nem gondolok arra, hogy a napi rutin és a szociális alkalmazkodási játszmák képesek a (bal agyféltekéhez köthető) józan kritikai gondolkodást elsorvasztani, ha nem fejlesztjük tudatosan.

-Vallási életem egy csoporthoz tartozásban merül ki, ugyanolyan felületes mint az egész életem. Nincs igényem ennél többre. (A pénzben hiszek leginkább, ergó materialista vagyok, csak nem vallom be.)

-Utálom a Külföldet úgy általában. Ha a határszélen vagyok és átjárok dolgozni, akkor igen zavar, - és nagyon magyar leszek tőle hirtelen,- hogy még egy bunkó stájer paraszt is csicskáztathat. Nem gondolok arra, hogy amíg mi a kádári gulyáskommunizmus édes álmát aludtuk, közben ők jól szervezett gazdaságot hoztak létre. Viszont még véletlenül sem a Kádár-rendszert vagy az orosz megszállást okolom ezért, hanem csakis a nyugati kizsákmányolók a hibásak ebben meg persze az EU. Nem gondolok arra, hogy pár dolgot mi is eltanulhatnánk tőlük, de abba sem gondolok bele, hogy Kelet- és Dél-Magyarország nagy része irigyel az életszínvonalomért. Vagy hogy egy dél-amerikai országban nem kap ennyi támogatást a középosztály mint én, emiatt arányában jóval kevesebben képesek ezt a szintű életmódot fenntartani.

-Az erős nemzettudat számomra azt jelenti, hogyha sokat mondunk valamit az egy idő után igaz is lesz. Hatalommal mindent el lehet érni és ehhez megfelelő eszköz a tömegeket megmozgató ideológia. Mi jók vagyunk és az Igaz Út követői, közgazdasági törvények nem léteznek, az etikai szabályokat időnként fel lehet függeszteni következmények nélkül, a Föld pedig valójában lapos (ami a tanyaközpontunkból nézve feltétlenül igaz is).

Valahogy így néznek némileg karikírozva ma azok az "átlag-mintapolgárok", akikről és akiknek a Fidesz szól. (Természetesen nagycsaládosok, amely mindezek ellenére egy vitathatatlanul pozitív tulajdonságuk.) A mai Fidesz vezetősége ebből a körből származott és ezt a fajta mentalitást képviseli. Az érdekek rendszere miatt pedig a politikai vezetés időnként képmutató: szó nincs arról, hogy ne támogatná a bevándorlást vagy a vendégmunkások alkalmazását, hiszen a felső-közép vállalkozásainak munkaerőre van szüksége (csak a kormányzat maga akar minden döntést meghozni). Az érdekek közé tartozik ezen kívül a német gazdasággal és az EU-val való normális viszony is, amelyek nélkül a magyar gazdaság pár hónap alatt mélyrepülésbe kerülne.

A fenti csoport érdekből szavaz rájuk, van viszont egy ettől különböző, de jelentős réteg, amely egészen más okokból. Ez a réteg kevéssé sikeres (pontosabban nem érzi magát sikeresnek a számára mérvadó társadalmi értékrend alapján), számukra a Fidesz ideológia leginkább egy pótszer. Ennek a pótcselekvésnek a lényege, hogy úgy érezzem, hatással vagyok a történelem menetére. Ja és persze tudom, hogy az én hatásom jó, mert megvédem, mert nem hagyom... Ez a réteg az, amely öntudatos, és nem képmutató, hanem igazából szeretne is hinni ezekben az eszmékben. Ez az a réteg, amelyet a hatalom megvezet és folyamatosan manipulál, - az USA-ban ugyanúgy mint nálunk, lényegi különbség nincs.

Emellett van egy olyan réteg is, amely alapvetően falvakban él, de nincs olyan kormánypropaganda, amely eléggé meggyőző lenne a számára, hogy sikeresnek érezze magát, hiszen a lakóhelyén "kakukk" van, lepukkant az egész. Nem nagyon van rendes munka, pláne nincs jól fizető tevékenység. Nekik is vannak idealista vágyálmaik, de ők alapvetően jobbikos szavazók. Eleve tisztábban hagyományőrzők vagy pedig jobban vágynak arra tisztaságra, amelyet a Jobbik ős konzervatív életideálja mutat, és reménykednek hogy hátha majd bennük nem kell csalódniuk. (Kivéve persze azokat az idegenforgalmilag frekventált helyeket mint pl. Tokaj, ahova a kormány zsákszámra nyomja a pénzt, az ésszerűség határait meghaladó módon.)

Létezik ezen kívül szerencsére nagyvárosi közép- és alsó-középosztály, amely teljesen heterogén és köztük sokan vannak, akik a progresszió hívei, a modernitás követői. Sokan közülük multikulti beállítottságúak, nevezhetőek akár posztmodernnek is és a baloldalra szavaznak. Hagyományos vagy új balos pártok hívei vagy esetleg az LMP támogatói, amely a Fidesztől még mindig balra áll. Ez megint egy jelentős réteg, amelynek a hagyományápolás nem sokat mond, ők KORSZERŰ tömegközlekedést, oktatást, egészségügyet, államigazgatást, kulturális és gazdasági életet szeretnének látni, nem pedig hagyományosat, teljesen érthető módon.

Ezek persze statisztikai megoszlások és egyáltalán nem biztos, hogy a legtöbben akár a közvetlen érdekeik alapján, akár az egyéni értékrendszerük mentén fognak szavazni. (Vagy egyáltalán elmennének szavazni az értékrendszerük mentén, ha erős kétségeik vannak.) A fejlett politikai kultúra éppen itt kezdődik, mert azt is jelenti, hogy nézzük meg, melyik miniszterelnök jelölt alkalmasabb. A jelenlegi milyen irányba vezette az országot, mit gondolok erről - és ha ez az irány erősen kétes, akkor nem fogok rá szavazni, inkább olyanokra, akik tudnak korrigálni ezen az irányon. Jó dolog-e és főképp valóban indokolt-e a mostani kormányzati hatalomkoncentráció? (Ha háborúban élünk, akkor a válasz lehet igen, más esetben sokkal inkább nem.)

Valójában a saját kis szavazatom nem sokat számít, gyakorlatilag semmi jelentősége. A másokra gyakorolt hatás ennél sokkal fontosabb: mindig sokan vannak bizonytalanok, és amit nekik mondok annak sokkal nagyobb hatása van, vagy legalábbis lehet az eseményekre. A politikai témájú beszélgetések másokkal, akár még pár percben is lényegesen fontosabbak a közvéleményformáló hatásuk miatt, mint hogy én magam hova húzom be azt a bizonyos ikszet.