A gazdasági élet sokféle területre oszlik, ezekről summásan csak annyi mondható el, hogy három éve gyakorlatilag nem fejlődtek. Ennélfogva érdemes megvizsgálni és megvitatni, hogy az egyes területeken léteznek-e egyáltalán valós fejlesztési törekvései a kormánynak.

1.Budapestet nem akarják fejleszteni, de az önkormányzatokat se nagyon

Orbán kimondta, hogy Budapest már szerinte elég fejlett, a kormány nem támogatja,- annak ellenére, hogy mondjuk Béccsel, Prágával szemben ez az összehasonlítás nem áll meg, sőt úgy tűnik, hogy a fővárosunk a leamortizálódás felé halad. Viszont az önkormányzatok nagy részénél is komoly megszorítások történtek, az állami beruházások sok helyen megálltak. (Az önkormányzatiság fogalma eleve ütközik is a mindent központosítani akaró hivatalos ideológiával.) A kis településeken egyszerűen nem nagyon van sok értelme fejleszteni, lehetne persze lomb nélküli korona sétányokat építeni vagy további stadionokat, de az ilyen beruházások már eddig is csalóka módon növelték a GDP-t. Szintén megállt a tömegközlekedés fejlesztése, a jelenlegi szint fenntartása is kérdésessé vált.

Viszont olyan helyeken osztogat pénzeket, ahol nincs fejlődési potenciál, például a falusi kocsmák most kapnak pár milliót, amiből egy évig valahogy ellesznek, de utána megint bezárhatnak, mert nincs igény a szolgáltatásukra.

2.Kérdéses, hogy az élelmiszertermelést, kereskedelmet és általában véve a fogyasztást akarják-e fejleszteni

Az árréstop nem kedvez az ezeken a területeken dolgozó vállakozásoknak, legalábbis nem segíti elő, hogy fejlesszenek és beruházzanak. Sőt az árréstoppos termékek köre egy primitív fogyasztási szerkezetet ösztönöz, aminek szélsőséges példája, ha a liszt olcsó, akkor otthon sütögetnek kenyeret, ami egy nagyon alacsony óradíjra jön ki, nem termelékeny és a fajlagos energiaigénye nagyobb is, ez igaz bármilyen esetben, amikor az önellátást ösztönzi a kormány. Ennél nagyobb problémát jelent a gazdasági bizonytalanság, ami gyakorlatilag minden nem NER-es kézben levő gazdasági szereplő magántulajdonát, üzletét érinti.

3.A nyugdíjak vásárlóerejét sem akarják növelni, ami megint visszafogja a gazdaságot

Tegyük fel, hogy a KSH az inflációszámítással nem manipulál és a közölt adatok valósak, bár szerintem 1-2 százalékot évente elcsalnak, aminek a nyugdíjasok isszák meg leginkább a levét. De ha a számok valósak is lennének, akkor is létezik olyan, hogy életminőség javulás vagy erre való törekvés. Ez úgy jelenik meg, hogy a nyugdíjas azt hallja, hogy mondjuk az olívaolaj egészéges, ezért kevesebb szalonnát fog enni és inkább több olívaolajat használ. A KSH a szokások változását észlelve általában módosítja a fogyasztói kosarat, esetünkben növeli az olívaolaj súlyát és csökkenti a szalonnáét, viszont az nem fog megjelenni a számításban, hogy a nyugdíjas a drágább élelmiszer miatt összességében többet költ. A nyugdíjak vásárlóereje azért csökken, mert egyre magasabb életminőséghez kellene őket kalibrálni: pl. légkondi felszerelése, nyílászáró csere, hogy konfortosabb legyen a lakás vagy táplálékkiegészítő használata, hogy fitt maradjon stb., nagyon sok olyan dolog van, amik régebben nem voltak, de ma már eléggé elterjedtnek számítanak.

4.Egészségügy, oktatás és kultúra helyett sport

Az egészégügy fejlődésének iránya is kérdéses (inkább visszafelé halad, sok helyen igen tragikus a helyzet), oktatás helyett ideológiai nevelés folyik, a kultúrát pedig csak ott támogatja, ahol ideológiailag vonalas, kormányközeli művészek vannak, és mivel a művészek nagy többsége nem azért dolgozik, hogy kormánypropagandát toljon, ezért az is folyamatosan leépül. A konzervatív felfogás alapján ezeknek a finanszírozása nem az állam, hanem az egyén feladata. Mivel a rászorultsági alapú szociális támogatások mindig nagyon alacsony szinten voltak, már inkább az a kérdés, hogy mire költ az állam egyáltalán.

A sportra áldozza az állam nemzetközi összehasonlítás szerint a legtöbbet, a helyzet azonban igen kínos, mivel az élsport területén járadékvadász, élősködő rétegek jöttek létre. A tömegsport támogatása már inkább indokolható, bár valamivel kevesebb pénzből az is megoldható lenne.

5.Lakásépítések is visszaestek

Az állam nem épít bérlakásokat, viszont az egyéni lakásépítések is az egyszerű mezei polgár számára megfizethetetlenek. A politikai célokkal adott állami kedvezmények annyira megdrágították az építkezéseket, hogy az átlagosnál jóval nagyobb jövedelem szükséges ahhoz, hogy valaki belevágjon ilyenbe. Drámaian bezuhant az utóbbi két évben a lakásépítések száma, ami egyébként is végig alacsony szintű maradt az Orbán kormány idején. Ez nem lenne olyan gond, ha közben a felújítások és korszerűsítések aránya nagyon megnőtt volna, de ezt is csak a kistelepüléseken támogatja az állam, a természetes elvándorlási folyamatokkal szemben dolgozva.

6.Az ipari cégek nem fejlődtek, jönnek a zárvány külföldi multik?

A nem megfelelő támogatási rendszer miatt a bőséges EU és egyéb támogatások kevésbé jól hasznosultak, ezért az ipari cégeink termelékenysége összességében alig fejlődött az utóbbi időben, emiatt is kevéssé versenyképesek, aminek látható jele a termelés és export visszaesése. (Ez felveti a kérdést, hogy mennyire hiányoznak most az EU támogatások, hogyha a felhasználásuk hatékonysága eleve sokkal gyengébb volt mint például a lengyeleknél.)

Jönnek majd most az olyan zárvány kínai beruházások, amik szinte mindent maguk biztosítanak és a termelésük eredménye inkább csak statisztikai értelemben fogja húzni a magyar gazdaságot. Lenne még olyasmi is, hogy környezetvédelmi és energetikai hatékonyságot, vagy energetikai függetlenséget erősítő beruházások, ezek léteznek is tényleg, de csak szavakban vagy papíron.

7.Gyurcsány és 2010 szelleme is visszaköszön

Medgyessi és Gyurcsány kormánya anno megalapozatlanul szórta a pénzt, amit méretes bukta követett, és most ahhoz hasonló volt az ábra a 2022-es nagy osztogatás után. 2010-ben volt még egy olyan alapvető szkepticizmus a pénzügyi válság után, hogy úgyis teljesen újra kell tervezni a jelenlegi modellt, és a bizonytalan gazdasági környezetben három évre meg is állt a gazdaság fejlesztése. Később szerencsére sikerült a stabilitás előnyeit kihasználva egy jobb pályára állítani a gazdaságot.

Most is azonban itt a kérdés: Hova lett a sok pénz, mi történt a rengeteg állami bevétellel? Ez nem egy költői kérdés, a pénzek nyomon követése többé-kevésbé lehetséges, mindenesetre úgy tűnik, hogy (kissé az USA példájához hasonlóan) a haszon nagy része nálunk is a felső 1%-nál csapódott le, mindenesetre nem forgott vissza megfelelő módon a magyar gazdaságba.

A költségvetési hiányunk még úgy is magas szinten ragadt, hogy az állam teljesen visszafogta a kiadásait, ez tényleg magyarázatra szorul.

8.Nem minden a kormány hibája, hanem a közfelfogásé is – viszont arra is hatással van a kormány

A közfelfogás persze mindebben benne van, hogy az ország évek óta gyakorlatilag egy helyben áll és szinte csak a turizmus az, ami jelenleg egy fejlődési pályán halad, és ez önmagában nem fogja tudni megoldani a gondokat. A komány azért hibás ebben, mert folyamatosan olyan témákat tart napirenden, amik nem segítik a fejlődést vagy inkább ellene hatnak.

9.Nyugatellenesség és gonosz multik

A kormány nem csak nyíltan hirdet dolgokat, hanem sugall is, ami úgy működik, hogyha egy időben különféle, negatív érzéseket kiváltó (egyébként demagóg) témákat tartunk napirenden, akkor azt úgy érzékeljük, hogy összefüggnek. Például a Hunyadi film, ami számos erénye ellenére mégis csak tartalmaz egy erős politikai töltést: a „nyugat” mint mindig, megint magára hagy minket, mi vagyunk a kultúra utolsó bástyája. Ezzel egy időben pedig napirenden tartani a pride ügyét, a kábítószerfogyasztás problémáját – napnál is világosabb tehát, hogy minden rossz nyugatról jön. (A háborúval való riogatás is rátesz még erre.) A mi helyünk keleten van, itt az ideje egy új vasfüggöny építésének, jöhet egy belarusz model, vagy akár jöhet a feudalizmus, amikor a jóságos nemes ember majd „mindentől is megvédi” a jobbágyságát.