Kulcskérdés, hogy a származásunk mennyire fontos információ és mennyire nem illetve milyen helyzetekben az és mikor nem. A régebbi, pozitivista jellegű gondolkodás nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy az állításainknak nem csak az igazságtartalma hanem a fontossága is lényeges tényező. Manapság vált ez az igény feltűnővé, amikor információ özönben élünk és szelektálni kell az infók között. Így például vannak olyan információk, hogy tavaly hány szem borsó termett vagy mennyi kék szemű gyerek született amelyek senkit nem érdekelnek, mert egyáltalán nincs semmi jelentőségük. A rasszizmusnak, antiszemitizmusnak, hímsovinizmusnak vagy más társadalmakban akár keresztény ellenességnek is, bármilyen származási vagy nemi megkülönböztetésnek alapvetően csak speciális helyzetekben lehet jelentősége és bármiféle létjogosultsága.
Ha azt mondom, hogy X szerintem ránézésre mondjuk afrikai (vagy indiai vagy héber stb.) származású lehet - az mennyire releváns? Több tucatnyi dolgot nem ismerek arról az emberről, mert ránézésre biztosan nem fog kiderülni: milyen családban nőtt fel, milyen volt a szüleihez való viszonya, milyen anyagi körülmények között, milyen környezetben nevelkedett, kik hatottak rá és ő a saját adottságai alapján hogyan alkalmazkodott a körülményekhez. Milyen párkapcsolati élmények és traumák élték, stb, vagy hogyan viszonyul a saját származásához, - ez a sokféle tényező általában jóval többet nyom a latban az illető viselkedését tekintve amit első látásra esetleg előítéleteink alapján gondolunk róla.
A rasszista alapú megítélés tehát nem ad több információt elsőre mint hogy az illető magas vagy alacsony, kövér vagy sovány. Kivéve persze azok a helyzetek, ahol a törzsi logika érvényesül, mert ott egyből megy a beskatulyázás, hogy potenciális ellenség vagy pedig nem, és mivel a törzsi logika a mostani kormánykommunikációnak alapvető részét képezi emiatt nem meglepő, hogy sokan fogékonnyá váltak rasszista, antiszemita vagy egyéb xenofób megnyilvánulásokra.
Én magam is rasszista vagyok valamilyen mértékben, hiszen bennem is működnek az ősi, törzsi reflexek. A gyors gondolkodásnak nevezett agyi funkciónk rövid idő alatt hoz döntéseket, amelyek eléggé pontatlanok, tudatalatti folyamatok, ösztönösség jellemzi ezeket és előítéleteken alapulnak. Ez egy nyilvánvaló önvédelmi reakció. Van viszont egy másik fajta intelligenciánk is a lassú gondolkodás, amely képes a körülmények mérlegelésére. Így például ha látunk egy bolti tolvajt, akkor befolyásolni fog bennünket, hogy az illető jól öltözött-e vagy nem, az előbbi esetben könnyebben szemet hunyunk az eset fölött. A bírósági tárgyalások során viszont már sokkal jobban képesek vagyunk kiszűrni az előítéleteket (az angolszász esküdti rendszerben például) és helyes döntéseket hozni.
Az amerikaiak Obama megválasztásakor nem azt nézték, hogy milyen rasszhoz tartozik (egyébként is keverék), hanem hogy vannak-e nála jobb jelöltek az elnökségre. Az USA sikerességének egyik oka, hogy felmérések szerint képesek a legtehetségesebb vezetőt kiválasztani egy adott feladatra. Az állások betöltésekor a diszkriminációt szigorúan büntetik, például ha egy portásnak priusza van, de az nem függ össze a munkakörével, akkor ha emiatt utasítják el, beperelheti a vállalatot és a pert nagy valószínűséggel meg fogja nyerni.
Érdekes módon a magyar munkajogban is már van egy ilyen irányú elmozdulás, újabb fejlemény, hogy az erkölcsi bizonyítványok kérhetőségét már korlátozza. Az általános gyakorlat még keveset változott, bár egyre kevésbé tartható: sok helyen él egy kép a munkaadó fejében az ideális jelölt neméről, koráról, stb., nem pedig ezeket kizárva megpróbálná eldönteni, hogy ki a legalkalmasabb. Legegyszerűbb volt ismerőst felvenni: ez azonban kontraszelekcióhoz vezet, mert nagyobb eséllyel kerülhet arra alkalmatlan ember az adott állásra.
Egy ember tulajdonságai részben magyarázhatóak lehetnek a származásával, a kultúrával amiben felnőtt, de a fordított logika nem érvényes. A cigány származásúak között például valamivel több a zenei tehetség, de igen sokan közülük már csak a származásukat tekintve mondhatóak cigányok, nem cigány kultúrában élnek. Az előadó bőrszíne irrreleváns információ.
Mindenkinek van valamilyen származása és nem mondhatjuk, hogy az egyik jobb mint a másik, legfeljebb eltérő tehetségeket adhat és különféle hülyeségekre tesz fogékonnyá. Soros György globalista hülyeségekre vevő, Orbán Viktor a tipikus kelet-európai ember pedig nacionalista és xenofób őrületekre. Ha a származást túl komolyan vesszük, akkor a genetikai vizsgálatok által kasztrendszerek mocsarába juthatunk el. Régebben például gyakori volt egyes nagy vezérek "soknejűsége". Ha például kiderül valakiről, hogy régi nagy vezér agresszív és dominanciára törő génjét hordozza, az számára pozitívum? Legjobb ha elfogadjuk, hogy létezik egy ösztönösség bennünk, egy törzsi logika, amely mindig azt keresi, hogy a másik akkor most barát vagy ellenség.
Komolyan közösséget tudnánk vállalni azokkal, akik hisznek ebben? A matematika tanulásának nincs királyi útja, viszont aki komolyan hisz a rasszizmusban ő a származás "királyi útjában" hisz, tehát bármilyen rongy ember lehetek, mert a származásom kedvező, elég ha rendes jó magyar ember vagyok, a haza engedelmes jó katonája. Másokat viszont származásuk alapján ki lehet golyózni, hiszen nem az igazi magyar kultúrát képviselik: erről szól a rasszizmus, az ellenfél kiszorításáról. Ha kicsit magunkba nézünk ez eléggé szégyenletes, nemde?
(Pozitív megkülönböztetésnek már van értelme, azonban ez nem a rasszizmusból fakad, hanem olyan hátrányokból, amelyet például a cigány kultúrában élés jelent. A tanulmányi ösztöndíjak meghirdetésekor elég feltételül szabni, hogy halmozottan hátrányos családból érkezett és valószínűleg cigány származású gyerekek is igénybe fogják venni.)
Multikultiról szó nincs, az egy másik véglet: a magyar kultúra másokhoz hasonlóan nem tudja könnyen asszimilálni az olyan embereket, akik nagy számban, távoli kultúrából érkeznek, nem véletlen, hogy számos ország igencsak szigorúan kezeli a bevándorlást. A kormány üzenete azonban arról szól, hogy még inkább xenofóboknak kell lennünk, emiatt indirekt módon erősíti a rasszizmust és antiszemitizmust, általában az idegengyűlöletet. A harciasság erősítése ilyen irányú hatást vált ki, hiszen aktiválja agyunknak azt a részét, amely arról szól, hogy az illető megbízható-e, barátként jöhet számításba vagy pedig potenciális ellenség.
Zárt kis faluközösségekben még számított ez a reflex, hiszen az egész közösség megélhetése múlhatott azon, hogy ki mennyire illeszkedett be és követi a hagyomány előírásait, a modern világban viszont az ilyen paraszti hagyományból jövő reflexek már idejétmúltnak számítanak.
(Meg kell azt is jegyezni, hogy a származás jogi kategóriaként sem állja meg igazán a helyét, ennek egyik példája, amikor a cigány embert "rasszista szólamokkal" megtámadó vádlott azt mondta, hogy ő is cigány, vagy a legutóbbi eset Ókovács Szilveszter küzdelme a Porgy és Bess megrendezéséért.)
Semmi alapja mindennek, az egyébként igen sokarcú és változatos magyar kultúra erős és virágzik, "idegenek" nem fenyegetik semmilyen irányból, csupán hatalmi motivációkkal indokolt a felturbózott bevándorló-ellenesség. Ha egyszer nagyon bejött, akkor menjen ez a sláger tovább. Nem tudom, hogy mikor unjuk már meg a régi lemezt.
Nagyon fontos, hogy tudunk-e viccelni valakinek a származásán: nálunk ez még általában gonoszságnak számít. Ha a dolog már teljesen tét nélküli lenne, akkor nyugodtan lehetne viccelődni azon, hogy valaki hegedűvel született, sóher vagy épp mereven katonás, vodkavedelő stb.