Az, hogy mennyire az érzelem vezéreltek vagyunk, jól látszik a különféle környezetvédelmi kampányokon is: egy-két látványos témán rugózunk és elhanyagolunk közben más, legalább olyan fontos problémákat. A műanyag zacskók például jól látható környezetszennyezést okoznak, hiszen a tengeri állatvilág is megszenvedi, ráadásul már a nevében is benne van, hogy „műanyag”, azaz természetellenes, emiatt a plasztik tárgyaktól sokan idegenkednek. A műanyagot azonban csak azok tudnák teljes mértékben kiküszöbölni, akik remetének mennének, a társadalomból való teljes kivonulás viszont csak kevesek célja lehet.

Műanyagok mindenhol

A környezetünket terhelő egyik fő mikroműanyag szennyező forrás a mosógép, mivel nagyon sok ruhánk tartalmaz szintetikus anyagokat. Nem mindenki engedheti meg magának, hogy csak tiszta pamutot hordjon, amelynek előállításához egyébként is rengeteg vízre van szükség, ezért nem feltétlenül környezetbarátabb a műszálnál.

Az autók 9%-a műanyag, a különféle kütyükben még ennél is több van, és nincs rá garancia, hogy mindegyik a bontóba kerül (ahol az újrahasznosításuk eléggé problémás). Mennél kevesebb kütyüt kell használnunk és mennél ritkábban cseréljük le annál jobb, az autónkat szintúgy. Még a folyamatosan kopó autógumik is terhelik a környezetünket, bár nyilván nem olyan látványosan mint egy flakon vagy egy zacskó.

A flakonok és zacskók kiküszöbölése sem egyszerű

Ami jól látható volt sokak számára a „műanyagmentes július” kampány során. Például ha valaki egy fesztiválon vesz részt, nagy valószínűséggel flakonból vagy műanyag pohárból fog inni, mert higiénikus és mert így tudják az eladók a mennyiséget ellenőrizni. (Az üveg viszont balesetveszélyes lenne a tömegben.) Műanyag evőeszközre és szívószálra azonban nincs feltétlenül szükség.

Én kimondott híve vagy a műanyag zacskóknak, azonban ez az én saját életmódomból fakad: tízórait tartok benne, szemeteszsáknak használom vagy a kutyagumi kidobására. A kis zacskók teljesen helyettesítik a nagy fekete szemetes zsákokat, és olyan előnyük van, hogy naponta ki tudom dobni velük a hulladékot. Szerintem nagyon kevesen vannak olyanok, akik szeretnének visszatérni a régi idők büdös kukáihoz vagy büdös szemetes vödreihez és nem használnak egyáltalán műanyag zsákokat. Korunk emberének higiénia igénye jóval nagyobb mint évtizedekkel ezelőtt. (Száz éve még a pesti polgárok nagy része is szőnyeget tett a fürdőkádba, annyira ritkán használta.) A papírzacskók használatához való visszatérés pedig lehet, hogy az erdősítés rovására menne (amellett, hogy funkciójában nem annyira megfelelő).

A különféle flakonok kiváltása talán még kívánatosabb lenne, de nem könnyű. Megint a higiénia az előnye a tusfürdőnek és a folyékony szappannak a szilárd szappannal szemben (amelyben a bacilusok is megtelepednek). Az ásványvizes flakonok használata szerintem a legkevésbé indokolt, helyettük jöhetnek víztisztítók (akinek a csapvíz nem elég tiszta), viszont nagyon sok egyéb vegyi anyagot, tisztítószert használunk egyszerűen azért, mert jól beváltak.

Nem mindenkinek van rá ideje

Nem akarok senkit sem megsérteni, de van az országban nagyon sok nagyon elfoglalt ember, aki például a bevásárlással nem szeretne túl sokat foglalkozni, a lehető legegyszerűbb módon szeretné megoldani. A tehenészetekből származó tej közvetlen értékesítése is ezen a ponton bukott meg: a legtöbbünk számára egyszerűen nem annyira fontos, nem akarunk annyit vacakolni vele, mert a bolti tartós tej is majdnem olyan jó. A városlakó ember lehetőleg egy helyről vagy néhány üzletből szeretne mindent megvenni, piacra is sokan csak azért járnak, mert sokkal személyesebb dolog ismerőstől vásárolni. Akinek esetleg több állása van, a gyerekeit ide-oda hordja napközben és esetleg még az idős szüleivel is foglalkoznia kell, neki nem biztos, hogy a környezetvédelmi szempontok lesznek az elsők.

A kapitalizmust nem lehetséges „újragondolni”

A mostani fogyasztónak nevezett (valójában inkább felhalmozó és pazarló) társadalom nem úgy jött létre, hogy valakik „kigondolták”, emiatt újragondolni sem lehetséges. (Az ember nem képes kigondolni társadalmi rendszereket, az összes ilyen törekvés, mint a kommunizmus és a fasizmus is rendre kudarcot eredményezett.) A társadalmi rendszerek úgy jönnek létre, hogy a szokásaink fokozatosan megváltoznak mások hatására, és megtartjuk azt, ami nekünk praktikusnak és kézenfekvőnek bizonyul.

A szokások folyamatosan változnak, változhatnak, egy lényeges korlát azonban, hogy az agyunk felfogóképessége véges és prioritásokat rendel a különféle tevékenységekhez. Ha egy adott dologgal foglalkozunk, az kiszorít más tevékenységeket: ilyen lehet például a műanyag vakságnak nevezett jelenség, hogy azt hisszük, hogy ha a műanyagokat igyekszünk száműzni, azzal már sokat tettünk a környezetünk védelméért. Egy részletprobléma minden más fontosat háttérbe szorít.

A környezetet sokkal jobban védő kulturális szokások kialakítása nagyon is lehetséges, azonban ez sok lépéses és több irányú folyamat.

A műanyagipar becsapott minket, ergó most náluk van a labda

A becsapás abból állt, nem tudom mért nem vette észre senki, hogy amikor azt mondták pár évtizede, hogy a nem lebomló műanyagokkal baj lesz, akkor ők elő is álltak garantáltan lebomló fóliákkal. Csakhogy annak nem ment utána senki, hogy milyen termékekké bomlanak le: nem szén-dioxiddá és vízzé, csupán mikroműanyagokká. Ha kicsit az ő fejükkel is gondolkozunk, nyilván nem akartak olyan csomagolást létrehozni, amely már az üzletben szétesik a napfénytől vagy a levegő oxigénjének a hatására, viszont a jól komposztálható csomagolóanyagok bevezetése már régen megtörténhetett volna.

Mivel a szállítási igények és a higiénia miatt nehézkes a plasztik kiküszöbölése, elsősorban jól lebomló vagy könnyen újrahasznosítható műanyagokra van szükség. Ha ezek drágábbak a mostaniaknál (mert például kukoricából készülnek speciális eljárásokkal), abban az esetben is kötelezően be kell vezetni, ez aligha lehet kérdés. A környezetbe kerülő vizeket pedig már most is szűrni kell tudni, a már szennyezett élővizeket pedig folyamatosan tisztítani.

Rendkívül specializált társadalomban élünk, ezért nincsenek mindenkire egyformán ráhúzható követelmények

Az elvárások sem lehetnek uniformizáltak, például nem mondhatjuk azt, hogy mindenki komposztáljon (még ha van is erre lehetősége), mert talán nem tud vele foglalkozni idő hiányában, vagy nem biztos, hogy ért hozzá, ellenben a zöldhulladék és a háztartási szerves hulladék gyűjtése megoldható. Az életmódunk is sokféle, mindenki más módon tud segíteni: az első lépés tisztában lenni azzal, hogy melyik gyakorlatunk mennyire környezetkárosító és milyen alternatívái vannak. Viszont nem fogunk semmit tenni hosszú távon és „fotelzöldek” maradunk, ha a követelmények olyanok, hogy a szokásainkat hirtelen és drasztikusan meg kellene változtatnunk. Mert nem fogjuk megtenni, legfeljebb kampányszerűen.

Ösztönzőként hatna viszont a változások elősegítésében, ha a környezetszennyező termékek adója magasabb lenne mint a környezetet kímélőké, így például a hús áfája sem lehetne alacsony, az üzemanyagok ára még magasabb kellene, hogy legyen és a rezsicsökkentés sem ösztönöz az energiatakarékosságra.

A mentalitás megváltozása már sokat segítene

Első lépésként a fölösleges szennyezéseket kell tudni megelőzni: nem venni fölöslegesen kütyüket és rongyokat. Az élelmiszerpazarlást is minimalizálni kell: például megvenni akkor is a zöldséget, ha nem olyan jól néz ki. Nem használni az autót feleslegesen, a szemét szelektív gyűjtésére jobban ügyelni. (Például egyes cégeknél vannak kimondott műanyag flakon gyűjtők és a flakonokat összepréselő szerkentyűk is).

Mások szemetelése felháborodást kellene, hogy keltsen. Amikor Horvátországban voltunk és tüzet gyújtottunk a parton, akkor egy felháborodott helyi lakos egyből ránk kiáltott, hogy mit képzelünk mi, bepiszkoljuk a „plázst”. El kellett oltanunk a tüzet és rendbe tennünk a helyét. Éppígy nálunk a természetben szemetelők is megbotránkozást kellene, hogy kiváltsanak. A környezetet terhelő szennyezések nagy részét csupán hanyagság és nemtörődömség okozza, ennek kiküszöbölése lehetne az első lépés, amely a törvényhozás szigorát is felhasználva, nem is tűnik annyira nagy feladatnak.