A józanész általában nem működik rövidtávon

A „Hallgattál volna, bölcs maradtál volna” mondás nagyon gyakran érvényesül, mert a legtöbben aligha örülnénk neki, ha egy szembesítenének azzal, amit régebben, például egy éve mondtunk. Valójában nem vagyunk annyira racionális lények, mint amennyire gondoljuk, a mondanivalónkat általában nem a józan eszünk diktálja, hanem különféle ösztöneink, politikai szimpátiáink vagy aktuális félelmeink. Nagyon sok irracionális dolgot mondunk ki: Például olyasmit, hogy a súlyos betegség kockázata nem nagy, „csak” pár százalék adott esetben, tehát nem kell az oltás. Holott például biztonsági öv is van az autókban és be kell kötnünk magunkat utazás közben, még ha nagyon kicsi az esély arra, hogy valaha is kell, hogy használjuk. Korunk nem kis részben a biztonságérzetünk növeléséről szól, „az alacsony kockázat” tehát ebben a formájában egy teljesen kamu érv. (Lehet persze az oltásellenesség adott esetekben teljesen racionális döntés is, csak a gyakorlati tapasztalat szerint általában nem az szokott lenni).  A legtöbben nem teljesen őszintén érvelnek, például mondhatnák azt, hogy „Engem rossz érzéssel tölt el, ha a testemet kívülről „megbirizgálják”, igénylek egy bizonyos szintű autonómiát.” Ez például már egy elfogadható érv lenne, mert az érzelmeiről beszél.

Pletykásak vagyunk

Társadalmunkban a szavaknak nem nagyon van súlya és következménye, nagyon sokak igénye (bár messze nem mindenkinek) a pletykálkodás, azaz teljesen pontatlan információk terjesztése a szociális kapcsolatok ápolásának puszta céljával. Én magam késztetést érzek néha ilyenkor, hogy beleszóljak mások beszélgetésébe, de ritkán teszem meg, már amiatt is, mert az eszmecsere megint nyilvánvalóan érzelmek kommunikációjáról szól, érzelmi igényeket elégít ki. A szavak gyakran elleplezik ezt a dolgot, de jól megfigyelhető, ezért hiába szólnánk bele kívülről, hogy az nem egészen úgy van ahogy elhangzott, mert a „lényeget”, az érzelmi bizonytalanság kifejezését nem érintenénk. A megnyugtató fellépés lehet az adekvát válasz az ilyen esetekben.

Időt kell adni

Nagyon jól látszik, hogy az embereknek időt kell adni, hogy megemésszék a változásokat (a pletykálkodás is egyébként is ennek az „emésztési folyamatnak” része), például hogy egy komoly járvány van, akkor nem nagyon ajánlatos viccelni vele. Olyanok vagyunk, hogy kell egy idő a belátásra és a hozzászokáshoz: a legtöbben ma már fegyelmezetten viselik a maszkot és kevésbé tiltakoznak a védőoltás ellen. Ez nem passzív beletörődés, inkább belátás, hiszen közben mind a pokolba kívánjuk a normális életet átmenetileg leállító, és az emberek elszigeteltségét fokozó helyzeteket. Az ember hosszabb távú, több napos megfontolást igénylő döntései általában mérlegelő típusúak és messze racionálisabbak a rövidtávúaknál.

Mindenki tanul

Mindenki tévedett pár dologban és alábecsültünk egyes tényezőket (komoly kutatókat is beleértve ebbe a körbe), például hogy a maszk használata fölösleges, vagy ha meleg van, akkor nem fog terjedni, vagy majd úgyis legyengül, stb. Empátia gyakorlatnak is jó ez a mostani helyzet, az idősebbek számára ugyanolyan fontos, hogy empátiát érezzenek a fiatalok iránt mint fordítva, hiszen például a szórakozóhelyek bezárása a fiatalok számára jelenti a legnagyobb csapást az ismerkedési lehetőségek csökkenése miatt, ők hasonlóan vesztesei a mostani helyzetnek mint az idősebbek.

Az állam elvben kötelezővé tehet bizonyos védőoltásokat

Ezt megint mondjuk ki nyugodtan anélkül, hogy politikai jellegű vagy bármiféle, hatalommal szembeni reflexeket jogosnak kellene tartanunk. Az állam megteheti, ha úgy ítéli meg a helyzetet, hogy az egészségügyi és általában a gazdasági költségei lényegesen nagyobbak lesznek adott esetben a védőoltás nélkül, akkor elvben elképzelhető, hogy aki nem oltatja be magát, az szabálysértést követ el. (Nem véletlen, hogy gyerekeket illetően jelenleg is létezik több féle kötelező vagy elrendelhető védőoltás.) Más kérdés, hogy rendkívüli esetektől eltekintve ez általában hibás politika lenne, és nincs is rá szükség. (Általában szabálysértésként szokták kezelni és pénzbírsággal sújtani azokat, akik a rendeleteket nem tartják be, de erre most itt nincs semmi szükség, csak elvi lehetőségként merül fel talán amiatt is, hogy a COVID vírus hosszabb távon valószínűleg az influenzához válik hasonlóvá a jelentőségét tekintve.) Pszichológiailag az a jó helyzet mi most van, hogy az oltóanyag szűkös erőforrás és várni kell rá, emiatt többen fogják igényelni, mintha tukmálni kellene. (Nem tudom megállni, hogy oda nem piszkáljak egy kicsit a kormánynak: az egészségügy jelenlegi „szervezettségi” szintje miatt is lassan haladnak az oltások, de ezt jól rá lehet fogni a vakcina helyzetre.)

Az arany középút elve

Az arányok megtalálása és a szélsőségek kerülése a legtöbb vitás kérdésben elég jó útmutató. Lehet például arról vitatkozgatni, hogy mennyire tehessék kötelezővé az oltásról szóló igazolást. Nyilván senkinek nem érdeke az, hogy újabb bürokratikus szabályokkal nehezítsük meg az életünket. Valószínű, hogy akik más országokba utaznak, számukra kellhet oltásigazolás vagy vírusteszt még éveken keresztül, és mi is megkövetelhetjük ugyanezt a hozzánk érkezőktől. Az egészségügyben már eddig is többféle oltást kaptak a dolgozók egyes munkakörökben, ott ez ésszerűnek látszik, vagy bizonyos krónikus betegek esetében is (aki az influenzaoltást is megkapják minden évben.) Nem tartom valószínűnek és ésszerűnek a jelenlegi információk alapján, hogy ezt ennél a kört sokkal nagyobb mértékben kiterjesztenék idén nyártól, bár előbb érjünk el odáig és majd meglátjuk akkor, hogy mi a legésszerűbb.

A járványt nagyon is előre jelezhető volt

Vannak azok a bizonyos konteók, hogy „a világ urai” már tudták, hogy be fog következni, hiszen ők találták ki az egészet. Ez megint roppant valószínűtlen, és a két dolog nem is következik egymásból, mert lehet fogadni nagy valószínűséggel valaminek a bekövetkezésére pusztán a matematikai modellek alapján is. Ez olyan, hogy elég jól meg lehet jósolni azt is, hogy ebben az évtizedben az ország bizonyos területein mekkora árvizek várhatóak (csak azt nem, hogy pontosan mikor). Van elég sok adatunk az árvizek alakulásáról, és a matematikai modellek simán előre jelezhetik a múltbelinél nagyobb árvizek (vagy járványok) ötven százalékosnál nagyobb valószínűségét is. Eddig is volt már Ebola, SARS-2, Zika stb., csak ezek általában valamilyen egzotikus, távoli földrészen pusztítottak, ami nem érte el a legtöbb európai ingerküszöbét. (Legfeljebb annyiban, hogy milyen jó helyen élünk, hogy nálunk ilyen rémségek nincsenek.) Biztos voltak kutatók, akiknek a halk szava eljutott olyanokhoz, akik árgus szemekkel figyelik a különféle trendeket (hiszen a trendekre jól ráérezve válhattak csak dollármilliárdosakká). A politikusokat a kutatási eredmények különösebben nem érdeklik, az ő fő céljuk inkább a pillanatnyi népszerűség és a választások megnyerése szokott lenni, emiatt a megfelelő felkészülés az ilyen helyzetekre a tudományos megfontolások ellenére is el szokott maradni.

Lesz még sok egyéb tanulság, ami miatt a világ már nem olyan hely lesz mint régen, de nem amiatt mert jobban fogunk félni mint régebben, én ezt nem gondolom. Inkább azért, mert lehetnek olyan személyes tanulságok majdnem mindenki számára, amik kicsit bölcsebbé és előrelátóbbá tehetnek minket.