Merre mozdulna a jelenlegi, önkényuralomnak tekinthető rendszer Dobrev vagy Márki-Zay megválasztása után? A viták alapján teljesen tiszta kép rajzolódik ki erről, egyes médiumok célja lehet, hogy ezt a képet összezavarják.

Én magam nem tudok pártatlan lenni e téren, mert Dobrev Klára habitusa, egész stílusa számomra taszító, tipikus baloldali populistának tartom. Ő lenne az, aki jobban fel akarná forgatni a jelenlegi rendszert, igen sok pénz újraosztásával. Engem az ilyen radikalizmus nem vonz, kicsit úgy járhatunk, mint az első Orbán-kormányra ráígérő Medgyessy idején, amikor nagyon elszaladt az államháztartási hiány. Persze vissza akarna venni rengeteg támogatást sportról, nagyberuházásoktól, Orbán által támogatott cégektől és egyéb felpumpált területekről, ezeket osztaná újra - ha egyáltalán megteheti, mert jogilag valószínűleg jól körülbástyázta ezeket a jelenlegi kormány.

Márki-Zay Péter hozzám sokkal közelebb áll, amit mond az számomra tisztán az, hogy elég kivonni a jelenlegi rendszerből a különféle önkényuralmi elemeket, a közpénzeket lenyúlók határozott felelősségre vonásával, emellett az alkotmányba egyértelmű hatalmi célokkal betoldott szakaszok törlésével. Ő inkább visszafogná a túlzott pénzszórásokat, és néhány olyan területre több pénzt költene, amit a kormány manapság elhanyagol (oktatás, környezetvédelem), bár ebben van sok átfedés Dobrevvel. Ő valószínűleg sokkal inkább mérsékelt jobboldali, szakértői kormányt alakítana.

Orbánék persze igyekeznek „ellopni a show-t” az előválasztás elől, szokásuk szerint tematizálni a közvéleményt.

A bejelentett év végi és jövő év eleji pénzszórás csak a járványtámogatásokra el nem költött összegek miatt lett lehetséges. Tavaly a kormány hagyta elszegényedni a munka nélkül maradt alkalmazottak és vállalkozók tömegeit, nagyon keveset költött a veszteségeik csökkentésére. A hitelmoratórium valójában egy ördögi csapda, mert az állampolgár megszokja, hogy folyamatosan többet költhet, de közben egyre növekszik a tartozása. (A bankok a kamatos kamatot engedik csak el.) A tavaly megspórolt pénzeket osztja most ki a kormány kampánycéllal. Ilyen mértékű pénzszórás egyszemélyi döntésként, a parlament megkerülésével csak kvázi önkényuralmi rendszerekben lehetséges. A magyar állampolgárok még nincsenek tudatában annak, hogy amikor a kormány pénzt oszt, azt mindig valahonnan el kell, hogy vonja, minden pénzosztásnak vannak vesztesei is, többek között az infláció növekedésének következtében is.

A kormányt támogató közmédia egyre újabb mélységeket ér el a gerinctelenségben. A 20.században a nácik és kommunisták által már lejáratott machiavellizmus jellemzi, például az egyik nap még „Gyurcsányozik”, a másik nap már Dobrev Klárát dicséri, ráadásul egyhangúan, egy ütemre mozdulva. A Jobbik nácizása egyes etikai gátlásoktól mentes kormánytagok műve is többek között. Igaz ugyan, hogy a Jobbik a szélsőjobbról indult még 2010-ben, de egyértelműen nem szélső jobboldali ma már, a „karlendítős” tagokat kizárja. Csak annyira náci ma már mint amennyire a Fidesz liberális volt 1994 után, azaz semennyire.

Sokat beszélnek arról, hogy a Facebook és más közösségi portálok mennyire károsan befolyásolják a közvéleményt, de akik erről beszélnek, semmiféle összehasonlító kutatást nem láttak még olyan helyekkel, ahol nem interneteznek. A magyar választóknak az a  jelentős része, amelyik nem az internetről, hanem a köztévéből tájékozódik még sokkal szemellenzősebb és sokkal több téves dologban hisz mint azok, akik az internet „káros befolyásától” szenvednek. Nem beszélve arról, hogy míg az USA-ban jobban cenzúrázni szeretnék a közösségi médiumokat, nálunk Varga Judit igazságügy miniszter épp, hogy a cenzúrázás ellen küzd. (Az egész vita számomra elhibázott, mert nem arról szól, hogyan lehet az állampolgár felelősségteljességét és ítélőképességét javítani, hanem hogyan vezessük a gyerekes állampolgárt, hogy ne csináljon bajt. Tipikus amerikai probléma egyébként.)

A kormányozhatatlanság mítosza is mindig felmerül az utóbbi időkben, amikor az ellenzéki hatalomátvétel kerül szóba. Sok olyan ország van, ahol egyáltalán nem sikerül kormányt alakítani már hónapok óta és mégis működnek, vagy folyton változó törékeny kormánykoalíciók vezetik, az utóbbira példa szinte az összes szomszédunk. Egyik ilyen ország se dőlt még össze és gazdasági fejlődésük is többnyire töretlen. Manapság még egy médiasztárból is lehet kormányfő és egy sörpárt is bejuthat a parlamentbe: miért ne, a józan ítélőképesség is már jó belépő lehet a politikai pályán.

Nem mellesleg itt van a magyar foci helyzete, ami a kormányfő nagy személyes kudarca, lényegében stagnál, nem tud előrelépni akár mennyi pénzt is költenek rá. Az eredményeket követve nem csak az válik egyértelművé, hogy alig van európai szinten jegyzett játékosunk, mert már az utánpótlás nevelésünk is csapnivaló, de van itt még pár kevéssé közismert tényezője az eredményességnek vagy inkább az eredménytelenségnek. Az egyik, hogy a magyar válogatott egy vagy két mérkőzésre képes csak felszívni magát, az erősebb ellenfelekkel szemben a képességbeli hátrányokat valahogy kiegyenlíteni, utána kipukkad. A másik, hogy a kvázi barátságos mérkőzéseken nem nagy kunszt jól szerepelni az „első ligás” európai csapatok ellen, mert ilyenkor a mieink motivációja fenn van, az ellenfélé viszont lent. A harmadik a szerencse faktor, aminek a döntetlen-közeli mérkőzéseken van nagy jelentősége , ez minden elemzésből ki szokott maradni. Az elemzések nagy része, de a közvetítéseké is tartalmatlan mellébeszélés, ahogyan azt a közéletünkben már megszokhattuk.

Sokaknak nagyon tetszik a mostani rendszer, ami Kádáréhoz hasonlít abban, hogy ott vannak ugyan a szigorú törvények, de azoktól nem kell félni, mert az egyszemélyi vezető jóindulatában mindig bízhatunk. Ezzel az a gondom, hogy ez nem rendszer, már azért sem, mert akik a nagy nemzeti összefogásba nem illenek bele, azok kihullnak a rostán. Két világos alternatívát mutat fel most ezzel szemben a mostani előválasztás, az egyik a rendszerből kihullottakat akarja kárpótolni, a másik pedig a számomra sokkal szimpatikusabb, hűbéri viszonyok helyett valódi demokratikus rendszer felé törekszik.