Érdemes végiggondolni, hogy nap mint nap milyen mértékben használjuk különféle multi cégek termékeit és vesszük igénybe egyes szolgáltatásait, ha elvégzünk gondolatban egy ilyen gyakorlatot, az eredmény meglepő lehet.

Nagy különbségek lehetnek köztünk ezen a téren, mindazonáltal én úgy látom, hogy a magyar középosztály az EU átlaghoz viszonyítva kevésbé függ a nagy nemzetközi cégektől, mivel gyakran csak a multi cégek olcsóbb utánzataira futja: gyengébb minőségű sportcipő, kávé, háztartási cikk és hasonlók (eltekintve most attól a feltételezéstől, hogy maguk a multik is csalnak). A legtöbben ritkán engedhetünk meg magunknak magasabb minőségi szintet jelentő „márkásabb” termékeket. Mindez nem azt jelenti, hogy védeni szeretném a nagy cégeket, mert nem kenyerem az a fajta mindent megmérgező „ügyvédmentalitás”, ami a magyar közéletben az utóbbi időben annyira eluralkodott (vagy vádaskodni, vagy védekezni, mást nem ismer). Ebből az okból nem foglalkozom most a globalizáció, egyébként eléggé közismert előnyeivel és hátrányaival sem. Viszont ne legyünk képmutatók e téren a manapság nagyon divatos verbális multi ellenességgel, miközben különféle nem valós alternatívákat vagy pedig nem kívánt eredményekkel járó alternatívákat keresünk.

1.Kínai termékek

A Kínában készült termékek többnyire nem nagyhírű cégektől származnak, és nem a minőségükkel tűnnek ki. Gondoljunk viszont bele abba, hogy a feltörekvő brit birodalom fő exportcikkei is annak idején a ruházati tömegtermékek voltak, vagy hogy a „Made in Germany” felirat kezdetben az alacsonyabb minőségre figyelmeztette a vásárlót és a japán termékekről is ugyanez volt elmondható évtizedeken keresztül. Másrészt amivel sokan nincsenek tisztában, Kína népessége akkora mint Európa és Észak-Amerika lakossága együttesen, ezért nincs szüksége arra, hogy más országokban hozzon létre gyártó, fejlesztő vagy értékesítő központokat, a „multisodás” kényszere őket nem érinti. Nagy mennyiségű olcsó munkaerő áll rendelkezésükre a rabszolgamunkát is beleértve, a jövőt érintően további terjeszkedési lehetőségük a szintén nagy népsűrűségű Dél-kelet Ázsia. Már most a járvány idején is kiderült, hogy nem olyan könnyű elhozni tőlük a gyártósorokat, vagy akár alternatív európai gyártó cégeket találni helyettük. A kínai cégek hatalmát vaskézzel kontrollálja a diktatórikusan működő kommunista párt, amely hihetetlen hatékony módon, az egyéni szabadságjogokra való tekintet nélkül képes reagálni a különféle válságokra.

2.Magyar nemzeti tőkésosztály

Mostanában a nagy élelmiszerláncokat szokták betámadni azzal, hogy a szerepüket éppen olyan jól el tudnák látni a magyar üzletek is. Nem azért megy annyira jól ezeknek a cégeknek, mert nagyobb árréssel dolgoznak, hanem sokkal több árut képesek megforgatni azonos idő alatt, ami a lényegesen jobb szervezettségüknek köszönhető. Én az új magyar arisztokráciában nem nagyon bízom, a modern eljárásokon alapuló versenyt nem annyira ismerik, sokkal inkább a különféle kiskapukat és mutyizásokat, ha rajtuk múlna alacsonyabb szintű szolgáltatást kapnánk magasabb árakon. Ez ugyanúgy érvényes lehet a kereskedelmen kívül a bankszektorra is, az agrárvállalkozások valamint az útépítések és egyéb állami beruházások területén pedig közismerten így is van: mindig az állami megrendelés, az állami támogatás vagy az alacsonyabb adószint az, amire a „versenyképességüket” alapozzák. A magyar államot egyébként inkább csak verbális szintű multi ellenesség jellemzi.

3.Helyi termelők

Jó stratégiának tartom azt, ha a család egyik tagja a helyi kisboltokban és kistermelőktől vásárol alapvető élelmiszereket, a másik pedig hetente egy-két alkalommal nagyobb üzletből szerzi be, ami még hiányzik. Viszont tegyük a szívünkre a kezünket: a legtöbben nem nagyon vesszük az időt és fáradságot, hogy utána menjük a helyi termékeknek, bár valószínűleg több marketing és külön akciók is szükségesek lennének, hogy többet vásároljunk ezekből (amelyek persze általában nem annyira tömegtermékek, inkább speciális minőségűek azok számára, akik meg tudják fizetni). Rajtunk is múlik persze, hogy adott esetekben beérjük-e a nagy cégek által forgalmazott, átlag-ízlésre szabott egyen-minőséggel, vagy valami speciálisabbat, nekünk jobban tetszőt keresünk. Ezzel együtt a teljes mértékű helyi önellátásra törekvést általánosságban véve zsákutcának tartom.

4.Fogyasztácsökkentés

Gondoljunk bele, hogy gyakorlatilag az összes autót multi cégek gyártják (mivel nagyon sokféle tudás és speciális alkatrészek szükségesek hozzá), tehát ha nem akarunk annyira függeni multiktól, akkor ne legyen több autónk és kevesebb benzint tankoljunk. A háztartási elektronikával kapcsolatban hasonló a helyzet: ne legyen túl sok kütyünk van és minél ritkábban használjuk ezeket. A különféle sorozatok és sportközvetítések megint csak nagy franchise rendszereken alapulnak, beleértve a magyar NB1-et is, ami ennek a sajátos kelet-európai korrupt változata. Ha sportot akarunk nézni, szurkolhatunk mondjuk a keresztfiunk ifi meccsén is. Ezen kívül a természetben kint töltött idő is gyakorlatilag ingyen van. Egyetlen reális alternatíva tehát a fogyasztáscsökkentés, a többi gyakorlatilag mind a kamu kategóriája.

5.A nagy tech-cégek szabályzása

Egy folyton felmerülő kérdés, aminek a szükségességéről mindenki egyetért, csak mindenki számára mást jelent, például van aki szerint túl sok a cenzúra, van akinek túl kevés. Bizonyos méret fölött az olyan nagy cégek esetében mint a Google vagy a Facebook, működhetne egy ENSZ-hez hasonló szintű szabályozás, ami a tisztességes adózásról, tartalom megjelenítésről, politikai semlegességről, reklámtevékenységről és adatvédelemről gondoskodhatna. Vagy akár az EU szintjén is kiemelt és folyamatos figyelmet kellene, hogy kapjon mindez. Emellett azonban sok jel utal arra, hogy például a Facebook nem annyira a jövő, mint inkább a jelen vagy a közelmúlt, és mások jönnek fel helyettük mint a Tik-Tok, ezáltal a szabályzásáról szóló viták nagyrészt értelmetlenné válhatnak. Kínát érdemes felhozni megint olyan szempontból is, hogy a mikrochipekhez szükséges ritkaföldfém lelőhelyek nagy része is náluk van, ezért a kormányuk képes lehet blokkolni a világ chip gyártását, ami ugyan paranoid képzetnek tűnhet, de egy jelenleg gyorsan bezárkózó szuperhatalomról beszélünk.

6.A „multi” mint szitokszó törlése a szótárból

Problémánkra részleges megoldást jelenthet, ha az indulatokat kiváltó „multi” szó helyett próbálunk mást használni. A „nemzetközi” szavunk hasonlóan kompromittálódott pár évtizede, marad talán olyasmi, hogy nagyvállalat vagy óriás vállalat, ugyanis a cégek egy bizonyos méretet elérve általában átlépik az országhatárokat. Ahol emberek élnek nagy tömegben, ott szükség van bizonyos termékek tömeggyártására költségtakarékossági okokból is, ha a nyomort el akarjuk kerülni. Minden tiszteletem Schiffer Úrnak és a hozzá hasonló felfogásúaknak, akik a kétpólusú magyar politizálást képesek meghaladni, azonban egy alapvető hibának tartom, ha szerintük a nagyvállalat csak gonosz lehet. Magyarország számára nem a multik jelentik a legnagyobb problémát, biztos vagyok benne, hogy 20-30 nagyobb problémát tudnék mondani azoknál, mint amilyeneket nálunk a multi cégek okoznak. (Előnyös hatásaikról nem is beszélve.) Nem mi okozzuk például az óceánok műanyag szennyezését, ami valamilyen szinten egy nagy üdítőipari óriáscéghez köthető (nálunk a mikro műanyagok nagy része a ruhák mosásával kerül a szennyvízbe), éppúgy mint a BLM, a túlságos polkorrektség vagy a „cancel-culture” sem minket jellemez – van elég saját problémánk, nem szükséges még importálni is. Olyan szintű naivitást látok itt a multi ellenességgel, mint azoknak az amerikaiaknak az esetében, akik a nagy gazdasági válság elől a Szovjetunióba menekültek, és Sztálin karmai közé kerülve nem sok esélyük maradt a túlélésre a gulágokon.

7.A multi cégek is a játék szereplői

A nagyvállalat és kisebb vállalatok kiegészítik egymást, például a magyar mezőgazdaságot is az exportra termelő nagybirtok és az önellátást biztosító kisbirtokok együttélése jellemezte évszázadokon keresztül. Szerintem el kellene fogadnunk azt, hogy a nagy multi cégek is szereplői ennek a nagy játéknak, a nemzeti államokkal, kisebb vállalkozások tömegével, helyi civil szervezetekkel, EU testületekkel és más szervezetekkel együtt. Igaz az is, hogy folyamatosan körmükre kell nézni, mert az erőfölényüket kihasználva csalnak a játékban. A multik számára persze az a legjobb, ha biorobotok vagyunk, de elég nehéz elkerülni manapság, hogy időnk egy jelentős részében ne úgy működjünk. Ez viszont már régebben is így volt, a „robot” szavunk is eléggé régi, az aratómunkás mi más volt, mint biorobot. Azzal a különbséggel, hogy reggelenként nem kávéval indult, hanem pálinkával, viszont már ott sem a minőség számított, hanem hogy hasson. Alighanem el kell fogadnunk, hogy időnként biorobotként működünk, csak bármelyik pillanatban képeseknek kell lennünk kilépni ebből az üzemmódból.