-1.Ráégett a putyinizmus vádja
Nem csak, hogy Putyin legnagyobb barátja volt az EU-s kormányfők közül, de stílusa is sokban hasonlít rá. Jelenleg a putyinizmus diszkreditálódni látszik, mondjuk ki nyíltan: a nagyképű erőszakos bunkóság szinonimájaként. A hatalom teljes centralizálása, az erőfölény teljes kihasználása, homofóbia és idegengyűlölet szítása, az oktatás és művészet autonómiájának felszámolása, a kormány közeli oligarchák kiemelt támogatása mind ide tartozik. Nem csak Orbánra, hanem a támogatói nagy részére is rávetül most Putyin árnyéka, akit a nyugat ellenpontjaként támogatnak, vagy egészen mostanáig támogattak szóban és tettekkel egyaránt, amíg lassan rá nem kell, hogy ébredjenek arra, hogy Európa legnépszerűtlenebb kvázi diktátorának a szekerét tolják. A Fideszen belül vannak persze mérsékeltebb felfogást képviselő arcok is, Orbán esetleges lemondása esetén előreléphetne például Gulyás Gergely vagy Lázár János. Ők talán kevésbé megosztó személyiségek és nem akarnak mindenképpen ideológiai harcot folytatni.
Az események sokféle alakulása elképzelhető, sajnos még az is, hogy ha a konfliktus eszkalálódik, és a legtágabb értelemben vett „putyinizmus” lesz az új norma, más szóval a farkastörvények… Ezt nem akarhatja senki, mert akkor már az egész európai civilizációt kukázhatnánk.
-2.A menekültkérdés visszaköszön
Nehezen tudja most kimagyarázni a kormánymédia, hogy mért fogadunk be (egyébként teljesen jó szívvel) akár százezernél is több háborús menekültet, amikor 2015-ben ennek a századrészére nem voltunk hajlandóak. Orbánnak sok mindenben igaza volt akkoriban, sőt még a kerítés megépítése is alighanem szükséges volt, de mégsem kellett volna terroristának beállítani a szíriai háborús menekülteket. A jó érzés nyilvánvalóan megvan az emberekben, értik és elfogadják, hogy a háborús zónából menekülő emberek milyen sok segítségre szorulnak, pedig a Szíriából érkezők is hasonló helyzetben voltak akkoriban, mint most az ukránok. Nem mindig képesek a szomszédos országok lekezelni a „migránsok” áradatát, az a természetes, hogy más országok is be kell, hogy segítsenek.
-3.Túl régóta kormányfő
Lukasenka és Putyin mögött Orbán az, aki a leghosszabb idő óta kormányfő Európában. Nem véletlenül hoztak az USA-ban olyan törvényt, hogy egy elnök csak két cikluson át töltheti be hivatalát, és az sem véletlen, hogy a nyugati országokban a kormányokat 4-8 évente általában teljesen lecserélik. Ha valaki túlságosan bebetonozza a személyes hatalmát, akkor egy idő után a környezetében mindenki azt mondja neki, amit hallani szeretne, láthatóan nincs jó hatással az emberre a túlságosan hosszú, hatalomban töltött idő.
+ Ami mégis mellette szólhat az egy pont ugyan, de két-hárommal is felérhet. A kvázi háborús helyzeteket nagyon jó kezeli, ilyenkor mintha elemében érezné magát. (Éppen emiatt hozott össze komoly műbalhékat „Brüsszel”, a „migránsáradat”, vagy éppenséggel a „meleglobbi” ellen, hogy a mozgósító ereje érvényesülhessen.) Emellett még egy ilyen helyzetben a lavírozó képessége is népszerű lehet, hiszen a legtöbben azt szeretnék, hogy országunk egyszer végre kimaradjon (amennyire lehetséges) egy háborús konfliktusból. Enyhe semleges státusz képviselete népszerű lehet, szemben az ellenzékével, amely inkább a feltétel nélküli elköteleződés felé hajlik. Ide tartozik az is, hogy Orbánt már megszoktuk és ismerjük, az emberek jelentős része konzervatívabbá válik egy ilyen helyzetben, mert fél mindenféle zűrzavartól.
Én magam abban bízom, hogy még ebben a hónapban a szankciók hatására Oroszország meghátrál és a felek meg tudnak egyezni a tűzszünetben, kompromisszumok jöhetnek létre a fő kérdésekben. Kicsit még abban is bízom, hogy a hiteltelenné vált ultrakonzervatív „Putyin-hívők” és a kormány janicsárjai eltakarodnak a közéletünkből, mert belátják, hogy nem lehet már komolyan venni azt a dumát, amivel butítják az embereket a kormánymédiumokban. Ehhez képest számomra csak harmadrendű szempont, hogy ki nyeri meg a választást, ha olyan valaki lesz, aki hiteles személyiség és megfelelően képes képviselni az ország minden állampolgárának az érdekeit.
