Nem működnek jól hosszabb távon a döntéseket teljesen centralizáló, vezérelvű rendszerek. Rendszerint az történik mostanában, hogy a nagy hatalmú Főnök valamit a fejébe vesz, és az apparátus megpróbál ebből értelmes törvényeket vagy rendeleteket gyártani, de nem sok sikerrel.

Az alternatíva egy kevéssé centralizált, technokrata felfogású kormányzás lehetne, amire Márki-Zay vezetésével lenne valódi esély. Pontosabban arra lenne esély, hogy a látványos akciók helyett rendes szakmai munka folyhasson az egyes területeken.

1.A benzin és a gázolaj esete

Előre jeleztem, hogy az árrögzítés miatt a kis benzinkutak hamarosan bajban lesznek, mert ők nem a shop forgalmából élnek és nincsenek olyan pénzügyi tartalékaik sem mint a multiknak. Ha a kormány akarja meghatározni, hogy minek mennyi az ára, tehát nem befolyásolni akarja a piaci törvényeket, hanem kiiktatni, akkor törvényszerűen mindig hiányokat fog generálni. Az ellátási láncban óhatatlanul lesznek olyan szereplők, akik a forgalmazásban ellenérdekeltek maradnak. Mindez már a szocialista tervgazdálkodás idején is kiderült, nem tudom mért térünk vissza mégis ehhez. Az sem járható út, hogy a magyaroknak olcsóbban adjuk a gázolajat, ez szembemegy az EU alapszabályaival, gondoljuk csak meg, hogyan éreznénk magunkat, ha Ausztriában járva az árcédulán azt látnánk, hogy a leárazást csak az osztrák állampolgárok vehetik igénybe. Ha a kormányt ismét megszavazzák, akkor lassan hozzászokhatunk ahhoz, hogy mindenről megmondják központilag, hogy mennyibe kerül, amitől cégek mennek sorozatban tönkre és egyre nagyobb lesz a piaci káosz.

2.Rögzített élelmiszerárak

A kormány most csupán azt határozta meg, hogy mely termékek lesznek folyamatosan akcióban az egyes üzletekben, viszont az élelmiszerárak emelkedésére ennek elhanyagolhatóan kis hatása van. (Az emberek többségének nem annyira fontos, hogy otthon rántogassa ki naponta a kis csirkefarhátját.) Valamennyire érthető, hogy próbál a kormány a multik hasznából levenni, de ez nem nagyon megy, mert annyiféle terméket vásárolunk és annyi szolgáltatást veszünk igénybe, hogy amit az egyik oldalon elveszítenek azt a másik oldalon beszedik ezek a cégek (a bankok és a tranzakciós illetékek esete is ide tartozik). Egyetlen „lehetőség”, ha a multikat teljesen kiiktatják és NER cégek veszik át a terepet, ami az inflációt nem fékezné meg, a szolgáltatások színvonalát viszont igencsak lerontaná. Valószínűleg a választások utánra tervezi az ilyen, kevéssé népszerű lépéseket majd a kormány. Beleértve természetesen a megszorításokat is, amiket mindenki keményen meg fog érezni, a rendszer kedvenceinek kivételével (nagycsaládos felsőközép, NER-lovagok, nagy egyházak tartoznak főként ebbe a körbe).

3.A környezetvédelem iránti érzékenység hiánya

Az energiatakarékosság ösztönzése vastagon ide tartozna, az egyoldalúan sulykolt „rezsiharc” helyett, illetve annak kiegészítéseként. Ahová a kormány közeli cégek beteszik a lábukat, ott a nagy építkezések nyomán pusztul a természet (lásd Balaton-part, Fertő-tó), környezetvédelmi koncepció pedig nincs is. A mérsékelt felfogásúaknak nem nagyon osztanak lapot a koncepciók kidolgozásakor, a kő-konzervatívak pedig sajnos megfúrták a szélerőművek létesítését is, pedig de jól jönnének egy ilyen helyzetben. (A paksi építkezés is a végtelenségig csúszhat, ha egyáltalán megvalósul.) Ha Orbán nem érti, hogy mit jelent a klímaváltozás, és az olyan dolgok mint a környezetvédelem és az energiatakarékosság mért lennének fontosak, akkor az apparátcsikok sem fogják ezeket a területeket támogatni.

4.Diktátorokat támogató külpolitikai irány

Lehet Orbán egy zseniális tárgyaló, aki ügyesen lavíroz a nagyhatalmak között, viszont a potyautas magatartást a világon sehol sem díjazzák. Az előnyökért tartjuk a markunkat, de nem teszünk hozzá semmit a közös külpolitikához, sőt még a bajkeverő díjat is megkaphatjuk, ha Kína trójai falova leszünk, vagy pedig ha Szerbia nacionalista törekvéseit tovább támogatjuk. Egy ilyen vonalon tovább haladva borítékolható lenne az EU tagságunk felfüggesztése. (Pénzügyi támogatások csökkentése, szavazati jogok megvonása egyaránt felmerülhet.)

5.Ideológiai háborúskodás

Szalmabábok püfölése, felnagyított és démonizált ellenségkép gyártása, ez az ami a mostani kormányzatnak nagyon megy, ezzel tudja igazolni a létjogosultságát. Pedig az ukrán menekültek most is tovább mennek éppúgy, mint pár éve a szíriaiak, most sem mi vagyunk számukra a célország, ebből is lenne levonható tanulság. A másik a meleglobbival való riogatás, olyan kérdésről népszavazást tartani, ami kormánypártiak szerint sem tartozik a száz legfontosabb problémánk közé. Az ukrajnai háború esetében is lehetne szépen csendben maradni, mint mondjuk az osztrákok (akiknek a járványintézkedéseit sokáig szépen lekövettük, és addig jártunk sikerrel, amíg ezt tettük). Ez lehetne az értelmes magatartás, de nem tehetjük, mert mindig kell ápolni a nagy vezér képét,  hiszen állja a sarat és megvédi az országot, és a magyar néplélek ezt szépen bekajálja. Nézzünk szét a környezetünkben, más országok szépen boldogulnak az ilyen öntelt nagy vezérek nélkül is, valamiért senkinek nem volt még rájuk szüksége rajtunk kívül (a beloruszokat és az oroszokat persze nem említve).

Sokan vannak, akik megkajálják a nagy demagógiát, amit a rendszer önigazolásul folyton gyárt és sulykol minden csatornán. Valamiért hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem a szakértelem fog rajtunk segíteni, hanem Orbán rendszere, amelynek a borzasztó korruptságát is eltűrjük, mert lazán csípőből tüzel mindenre és annyira mindentől „megvédi” a magyar embereket.