Európa keleti része hagyományosan mezőgazdasági termékekkel és nyersanyagokkal látja el Nyugat-Európát, amely viszont inkább különféle iparcikkek előállításában jeleskedik. Erre a több évszázados együttműködési rendszerre az ipari forradalom még inkább ráerősített, mert az energiahordozók nagy részét is a keleti területeken termelik ki. Az orosz-ukrán háború kitörésével ez a rendszer súlyos károkat szenvedett és nem nagyon látni még, hogyan állhat helyre. Az ellátási láncokat előzőleg is megtépázta már a pandémia és a munkaerőhiány, amire a háború igencsak ráerősített így kisebb hiányokat tapasztalhatunk meg a személyautók piacán, vagy néha egyes háztartási termékeknél.
Nyugaton a zöld energiára való átállási programok nem mondhatók átgondoltnak és megalapozottnak többek között azért sem, mert nem tettek mellé komoly anyag- és energiatakarékossági programokat. A fogyasztás szintjének változatlanul hagyásával nem lehet előrelépni a környezetünk védelmében még akkor sem, ha ennek elérése a választóknál egy politikailag kényes kérdésnek számít. Így viszont Nyugat-Európa most erősen kiszolgáltatott helyzetbe került.
A háború egyébként borzasztó irracionális okokból tört ki és mindenki csak veszíthet rajta, Oroszország például technológiai téren szenved el nagy visszaesést. Azért irracionális, mert Kelet-Ukrajna egész Európa legszegényebb régióihoz tartozik, tehát aki birtokolja, annak erősen ráfizetéses lesz a támogatása, nem beszélve a szétlőtt épületek helyreállítási költségeiről és az egyéb gazdasági károkról. Ukrajnának javasolták már szakértők régebben, hogy jobb ha lemond ezekről az országrészekről, amit viszont politikai okok miatt nem voltak képesek megtenni (a választók valószínűleg nem fogadták volna el). Másrészt viszont nincs arra garancia, hogy Oroszország birodalmi álmai ilyen területi engedményekkel kielégíthetők lennének.
Mielőbbi fegyverszünetre nagy szükség lenne, mert sokat enyhítene a helyzet bizonytalan voltán, bár a kialakult törésvonalat nem szüntetné meg. Gyűltek a feszültségek már régóta a Kelet és a Nyugat között, és hirtelen kipattant egy földrengés, ami eltávolította egymástól a kontinens két szélét. A feszültség most az északi részeken jóval nagyobb, Dél-Európát kevésbé érinti ez a konfliktus.
Magyarország és egész régiónk köztes helyzetűnek mondható ebben a folyamatban, például a KGST idején komoly nyereségük származott az orosz nyersolaj feldolgozásával exportált termékekből, viszont akkor alakult ki a ma is meghatározó függőségünk.
A magyar lakosság a földgáz egyharmad részét fogyasztja, és egy átlagosan 10%-os megtakarítás szerintem már komoly eredmény lehet, mivel nem számíthatunk enyhébb télre a legutóbbinál, és az átállás fatüzelésre se nagyon lehetséges rövid idő alatt. Egy ilyen szintű megtakarítás viszont az összgázfogyasztást csak 3%-kal csökkentené. Kérdéses, hogy mennyi lehetőség van a háztartásoknál a fűtést leszabályozni, lejjebb tekerni télen egészségügyi kockázatok nélkül.
Áramfogyasztásban is hasonló arányok vannak, 30% a lakossági fogyasztás, itt azonban egy 10%-os csökkentés számításaim szerint nagyobb jelentőségű lehet. Paksot és a napenergiát nagyjából fixnek vehetjük, és Visonta sem nagyon fog tudni megtáltosodni fél éven belül, viszont a flexibilisen szabályozható gázerőművek termelését fogjuk tudni leginkább csökkenteni a mixen belül. Az árammal való takarékosságban talán nagyobbak is a tartalékok, mint a gázfűtésben, itt még a kisebb mértékű áremelés is nagyobb ösztönzőként tud hatni. Nem beszélve arról, hogy mindenki arra számít, hogy januártól megint emelkedni fog a rezsiköltség. Fél évnél nagyobb távlatban számolhatunk majd inkább további lehetőségekkel is mint például több napenergia, szélenergia és egyéb energiafajták, több korszerű szigetelésű lakóépület, stb.
A különféle szolgáltatásokat nyújtó közintézményeknél, de még inkább a nagy energiafogyasztó ipari üzemek (öntödék, papírgyárak, vegyipari üzemek, cementgyártás) esetében a kényszerű takarékosságnak nagyobb lehetőségei is vannak, ami viszont egy szinten túl már gazdasági visszaesést is okozhat.
Jelen állás szerint az energiaigényes iparágakba nem nagyon szabad befektetni Európa nagy részében, ezen kívül a jelenleginél jóval anyagtakarékosabb, kevésbé pazarló szemléletmódra van szükség.
