Az ember éppúgy bánik a termőtalajjal, mint minden mással a természeti környezetében, brutális és egyszerű módszerekkel, aminek a lényege a totális kontroll: betonozunk, aszfaltozunk, bányászunk és gyepesítünk gyakorlatilag ész nélkül, akár indokolt az adott esetben, és akár nem. Ezzel a fajta felfogással, ami ránk jellemző, magunknak hosszú távon többet ártunk mint a természetnek, ami az emberiséghez képest sokkal tágabb határok közötti alkalmazkodásra képes rendszer.
A szántás elterjedtsége is a durva beavatkozások egy példája (a monokultúrával egyetemben), sőt nem is annyira a mai korunk jelensége, mivel az ember és a természet közötti harmónia már sok ezer éve eltűnt. Léteznek ma már egyéb alternatívák a talajaink megművelésére, és ha az embernek vannak némi szakmai ismeretei és kicsit utána néz a mai gyakorlatnak, akkor jól látszódni fognak a kritikus pontok, amiken múlni fog, hogy mikor lesz-e e téren változás.
1.A szántás problémája
A kiskertekben az ásás azért nem olyan mint a nagyüzemi szántás, mert a mezőgazdasági táblákon általában nagy gépeket használunk, amik súlyuknál fogva tömörítik a talajt, annál gyakrabban minél több a munkaművelet. (A kiskertekben is vigyázni szoktunk rá egyébként, hogy az ágyások helyét ne tapossuk össze, amellett hogy növényi szármaradványokat vagy komposztot is forgatunk be az ásás során.) A szántás egyik gyakori alternatívája manapság a nehéztárcsázás, ami leginkább a rotakapához hasonlítható, és nem ad sokkal jobb megoldást, mert a vizet át nem eresztő tömörödés, az úgynevezett eketalp réteg így is megmarad. Minthogy rombolja a talaj szerkezetét és porosít, a tárcsázott talajokon még nagyobb lehet a szélerózió veszélye. Manapság viszont lehetőség van a szántás alternatívájaként mélylazításra, sekély talajművelésre vagy akár a talaj bolygatása nélküli direktvetésre is. Ezek a műveletek növelik a talaj szervesanyag-tartalmát, javítják a szerkezetét, vízgazdálkodását és bio-diverzitását is, de egy gazdálkodó csupán attól, hogy a földjében több lehet mondjuk a földigiliszta, emiatt még nem fog hirtelen áttérni egy talajkímélőbb művelési formára.
2.Nem mindenhol egyformán alkalmazható
Ha a brutális mezőgazdasági technológiáról áttérünk a finomabbakra, akkor nagyon sok mindent kell megváltoztatni és több figyelemre is van szükség. Országunkat ebből a szempontból nem lehet egységesen kezelni, mások a lehetőségek az Alföldön, ezen belül is mások a Homokhátságon és a mezőségi földeken, mások a Kisalföldön és a dombos északi vagy dunántúli területeken. Pár kilométeres távolságban is eltérhetnek már a talajviszonyok, a szakértők a talajt nem bolygató „no-till” művelésmódot elsősorban a lazább és szárazabb talajokon javasolják inkább. (Másfajta talajokon nem ennyire radikális, de a talajt mégis kevésbé bolygató eljárásokat ajánlanak.) Más országok példája sokat segíthet, így például Olaszországban, amelynek a klímájához kezd hasonlóvá válni a miénk, eléggé elterjedt már bizonyos régiókban a „no-till”, az USA egyes részein szintén. Olyan tényezők is befolyásolhatják az elterjedését, mint többek között mint a levegő páratartalma vagy a tavaszi csapadék mennyisége.
3.Teljes technológiai váltás
A „no-till” esetében lehetséges, hogy más módokon kell megoldani a gyomok elleni védekezést, ha például a glifozát gyakoribb használatára van szükség, akkor nem biztos, hogy sokat nyertünk vele. A vetési idő megválasztása is eltér, az alkalmazott eszközök sem ugyanolyanok, és mivel az átállás beruházás igényes lehet, emiatt az átállásban a célzott EU támogatások is fontos szerepet kaphatnak. Az elővetemények javítják a talaj szerkezetét és tápanyagtartalmát, ezek megfelelő megválasztása is jól beleilleszthető a technológiába.
3.A költség és termésbiztonság az igazi kérdés
A talajkímélő művelések akkor fognak elterjedni, ha a gazdálkodók azt látják, hogy a szomszédos táblákon a talajt nem bolygatva is hasonló termést értek el, kevesebb üzemanyag felhasználással, kicsit kevesebb műtrágyával. A magas üzemanyag és műtrágya árak segíthetik is az átállást a talajkímélő művelésre. Az is adhat egy lökést a dolognak, hogy a szárazabb években a szántott területek jobban kiszáradnak a mély rétegekben, viszont a nem bolygatottak növényzete hosszabb ideig zöld marad. Egyértelműen a jövedelmezőségi kérdések fogják elsősorban meghatározni a művelési formát, az szerintem csak egy bónusz lehet, hogy a környezetkímélő gazdálkodás javítja a talajok szerves anyagtartalmát, ennélfogva a szénmegkötését, csökkentve a globális felmelegedést.
4.Talajpusztulás kérdése
Senki nem tudja megmondani, hogy a több mint 60 éve alkalmazott nagyüzemi mezőgazdasági technológia mely tájainkon mérhetően milyen talajpusztulást okozott, pontosan mennyivel csökkentette a talajaink termőképességét. A statisztika egyelőre azt mutatja, hogy a hozamaink egyáltalán nem csökkentek, sőt számos kultúrnövény esetében még növekedtek a 21.században is. Ez a pozitív fejlemény nagyban köszönhető a nemesítési munkának (GMO nélkül is nagyobb termőképességű, a kórokozóknak ellenállóbb és szárazságtűrőbb fajták folyamatos nemesítése zajlik) amellett, hogy a termesztési technológia maga is precízebb és tápanyag-takarékosabb lett az idők folyamán. Az viszont egyértelmű helyzet lesz, ha a gazdálkodó azt látja majd, hogy a szántás nélküli szomszédos táblákon nem vitte el a talaj felső rétegét a szél, sem a víz nem mosta le, a tápanyagtartalmával együtt.
A mezőgazdasági gyakorlatok változása általában lassú folyamat, az emberek eleve nehezen változtatnak a megszokott módszereken, akkor történik ez meg leginkább, ha látjuk, hogy a szomszédunk felülmúlt minket.
Amit látok az, hogy jelenleg nagy szavak vannak ugyan, de szándék a változtatásra az nem nagyon látszik, emiatt az EU pénzek felhasználása a természetbarát mezőgazdaság fejlesztésére csak épp annyira lesz „hatékony” mint bármi más területen (és ezzel igencsak alul fogalmaztam). A városokban is a betonozás vagy a gyepesítés aránylag egyszerűen megoldható, viszont a fásítás, bokrok és virágok ültetése sokkal több törődést igényel, azért tesszük mégis, mert hosszabb távon megéri. Kicsit ehhez hasonlónak látom a szántás nélküli, a talaj minimális bolygatását alkalmazó növénytermést. A fokozatos szemléletváltozás a természet irányában és a kemény gazdasági érdekeltség együttesen tudják csak elhozni a mezőgazdaságban a jelenlegi gyakorlatok megváltozását.
Felhasznált források:
https://www.agrofil.hu/hu/hirek/generaciovaltas-no-till-tapasztalatokkal
https://agroforum.hu/szakcikkek/zoldito/no-till-a-magyar-ugaron-szantofoldi-novenytermesztes-talajmuveles-nelkul/
https://www.magro.hu/agrarhirek/a-no-till-technologia-alkalmazasanak-elonyei-es-korlatozo-tenyezoi/
https://www.nak.hu/tajekoztatasi-szolgaltatas/kornyezetgazdalkodas/102793-no-till-technologia-kozelrol
https://agroforum.hu/szakcikkek/zoldito/surgos-valtozasra-lenne-szukseg-de-a-gazdalkodok-nelkul-nem-megy/
https://www.agrarszektor.hu/gepek/20230403/uj-orulet-hodit-a-magyarok-koreben-egyre-tobb-gazda-vesz-ilyen-gepeket-42978
https://gepmax.hu/hir/gep-kimelo-talajmuveles-technologia-mezogazdasag/
https://agrifoodecon.springeropen.com/articles/10.1186/s40100-019-0126-8
https://bg.copernicus.org/articles/13/3619/2016/
https://magyarmezogazdasag.hu/2022/12/04/vizmegorzes-es-vizmegtarto-gazdalkodas/
https://metos.at/hu/growing-wheat-and-tillage-technologies/
https://agraragazat.hu/hir/min-till-es-no-till-talajmuveles-mezogazdasag/
