Ideo-logikák

Ideo-logikák

Háborúban hallgatnak a múzsák

2023. október 15. - Tamáspatrik

Sok mindent képes háttérbe szorítani a háborús helyzet a régi latin közmondás szerint. Orosz-ukrán háború, migrációs válság, kiújult palesztin-izraeli konfliktus (nem tudom eldönteni, hogy minek is nevezzem) egy időben forrósítja az európai közállapotokat. Igaz viszont, hogy a magyar állampolgárnak ez már nem újdonság, mi már sok éve kisebb-nagyobb „háborús vészhelyzetekben” élünk, a közmédiumaink szerint folyamatosan harcolnunk kell valamiért vagy valakik ellen. Egy ilyen légkörben sokan vannak, akik hajlamosak elfogadni, hogy a kultúrát gyakorlatilag beáldozzák politikai célok érdekében (egészen addig a pontig, amíg nem áll a teljes agyhalál) és a közszolgáltatások minősége is egyre romlik.

A legtöbb esetben indokolatlan mértékű háborús pszichózisnak tudható be a demokratikus értékek iránti igények csökkenése is. Erre példa, hogy a rendszerváltás előtti években a hivatalos sajtóval szemben álló, más véleményeket megfogalmazók eleinte földalatti mozgalmakként (szamizdatként) jelentek meg, később másként gondolkodónak hívták őket majd alternatívoknak, 1989-ben lettek csak "ellenzékiek". Most mintha fordított folyamatot járnánk be, az objektív  tájékoztatás céljával működő médiumokat elkezdték "ellenzékinek" nevezni, de mivel 2022-ben megszűnt a kormány leváltásának esélye belátható időn belül, ma már inkább "alternatívoknak" hívják őket,  és ha ez így megy tovább, akkor pár éven belül eljuthatunk a tiltás (adott esetekben internetes cenzúrában is megnyilvánuló) állapotáig. Mindenesetre a Szabad Európa rádió jelentősége ismét megnőtt.

A szélsőjobboldali radikálisok nem kis részben olyan problémák ellen harcolnak, amiket végső soron ők maguk generálnak. A szélsőjobboldalhoz sorolhatók a vallási fanatikusok, az erőszakos rendpártiak (mint például a neonácik), szélsőséges nacionalisták és a populista mozgalmak egy része is. Ezek a mozgalmak háborúkat szítanak, a háborúk pedig hozzájárulnak a migráció fokozódásához. A radikális jobboldal nem annyira törekszik arra, hogy a problémákat másokkal együtt, közösen oldja meg, mert nem annyira az együttműködésben hisz, mint az erő kultuszában. (Az agresszor valamiféle megbüntetését sem támogatják, de ez csupán egyik tünete annak a fokozódó háborús pszichózisnak, amiben élünk.) Végső soron önbeteljesítő jóslat jöhet létre azzal a jelmondattal, hogy egy erőszakos világban élünk, egy olyan világban, ahol a politikusok megvédik az állampolgárt azoktól a problémáktól, amiket ők maguk okoztak.

A radikális jobboldalnak törekvéseinek megvalósításához mindenekelőtt nagy mennyiségű, olcsó pénzforrásra van szüksége, ami manapság a legtöbb esetben az olaj. (Azt, hogy „olcsó” idézőjelbe is tehetjük, mert a legnagyobb környezeti károkat ennek az anyagnak a használata okozza.) A könnyen megszerzett nagy jövedelmek akár egy állam szintjén is, olyan nagy hatalmat adnak emberek kezébe, aminek a kezelésére a legtöbb ember pszichológiailag képtelen. A hatalmasra nőtt egó ezután nem nagyon fog válogatni az eszközökben és hirtelen „elhivatottá válik”, így akarva beírni nevét a történelemkönyvekbe. (Ami gyakran sikerül is, csak nem biztos, hogy jó értelemben véve.)

A radikális jobboldal mindig az ország szuverenitását félti. Szeretném azonban megkérdezni, hogy szerintük hogyan néz ki az a lista, ami csökkenő sorrendbe állítja az országokat a szuverenitásuk alapján. Valószínűleg nem fognak tudni ilyen listát produkálni, mert az országunkat eleve úgy nézik, mintha az űrben lebegne, ahol sehol semmi nem úgy működik mint máshol, épp ezért nem is szoktak idézni más országok tapasztalataiból. Érdekes lenne pedig egy ilyen lista, például kiderülhetne, hogy a kis országok között Észak-Korea talán az egyik legszuverénebb, másrészt pedig az internetes álhírek azok, amik leginkább képesek befolyásolni a választási eredményeket (lásd például orosz hackerek kampánya Trump elnöksége mellett).

A mérsékelt jobboldallal szemben a radikálisoknál archaikus társadalomképet találunk, amely alapvetően statikus, a rend kultuszáról és az erőszakos rendteremtésről szól. Nem akarom a szélsőjobbos mozgalmakat démonizálni, mert ugyanolyan emberek alkotják mint bárki más, viszont valóban épít az emberben levő démoninak nevezhető vonásokra, például territoriális ösztönökre, anélkül, hogy ennek a veszélynek tudatában lenne.

Végső soron a radikális eszmék elfogadása sem nagyon különbözik a konzum-idiotizmusról. A liberálisok alapvető tévedése volt, hogy az anyagok, szolgáltatások és eszmék szabad áramlása azokat fogja majd segíteni, akik jobb minőség előállítására képesek. A gyakorlatban viszont azt látjuk, hogy egészségtelen ételek terjedtek el, buta sorozatok és valóságshow-k viszik a prímet, és a közösségi médiumokban is a nagyon nagy butaságok terjednek el legjobban.

Ez nem egyszerűen arra szolgál, hogy aki sikertelennek érzi magát, mert nem törekszik tehetségének és életcéljainak az aktív megvalósítására, a kanyarban tudjon előzni másokat. Nem, ő nyílegyenes ösvényt szeretne látni, hogy levágva a pálya összes kanyarját a (saját, gyakran hibás mércéje szerinti) utolsók közül indulva az élre vágjon.

A rend és a biztonság iránti vágyunk egyik karikírozott példája az lehet, hogy ha a rendőrség azt mondja, hogy a gyalogos ne menjen át az úton vagy egyáltalán ne is mozduljon ki otthonról, mert akkor biztosan nem fog problémát okozni. Ez egy sarkított példája annak, hogy a biztonság iránti vágyunk adott esetben mennyire extrém lehet amellett, hogy életszerűtlen is, hiszen az élet sajátossága a folytonos mozgás és változás.

A háborús helyzet rendkívüli állapotot jelent és alapvetően egy parancsuralmi rendszert feltételez, de meg lehet húzni a határt józanésszel (és csak is józan ésszel lehetséges), hogy mikor indokolt egy ilyen rendszer. A parancsutasításos rendszer kézvezérlésre való törekvése konfliktusba kerül azzal a fajta menedzser-szemlélettel, ami fontos feltétele a gazdaság és az állami szolgáltatások hatékony működtetésének.

A szélsőjobboldali politika végül is nem tesz mást, mint más pártok: valós választói érdekeket képvisel, amit szavazóik is honorálnak. Elvileg képes lehet olyan problémákat előtérbe helyezni, amit más pártok elhanyagolnak, ezért mindenképpen helye van a politikai palettán, sőt be is csatornázhat különféle választói törekvéseket, indulatokat is. A diktatórikus hatalomépítésre való törekvés viszont leginkább a radikális mozgalmakra jellemző, egyszerűen mert egy archaikusabb társadalmat képzelnek el, hierarchikus módon szervezett törzsi rendszerekkel.

Ha a dolgok mélyére nézünk a szélsőjobboldali felfogású ember a "harcos" típus, akinek a harc természetes létállapota, csak a mai társadalmakban az ilyen irányú képességeit nehezebben tudja megélni mint régen. Az egyes társadalmak teljes mértékű felelőssége, hogy az ilyen törekvések ne szorítsanak háttérbe minden mást, és valahogy megfelelő mederben lehessen ezeket tartani.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr7118235349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

127.0.0.1 2023.10.16. 16:20:00

A helyzet egyre jobban radikalizálódik, egyre több ellentétes "pólus" alakul ki. Orosz-ukrán, liberális- konzervatív, demokrácia-diktatúra. zsidó-palesztin, keresztény-muszlim, stb. A világpolitika radikalizálódik és az egyébként demokratikus államokban is visszaszorul a liberalizmus és a rendpártiság erősödik, főképp migrációs kérdésekben.

MEDVE1978 2023.10.16. 16:32:37

Ez a kategorizálás egy érdekes dolog. Minden ember kategóriákban gondolkodik, kis fiókokba teszi a másikat és a fiókokat címkékkel látja el. A címkéket pedig a saját értékrendje alapján ragasztgatja fel, sorolja be. Így már például mindenki mást hív baloldalinak, jobboldalinak, konzervatívnak, liberálisnak stb. Ezek a fogalmak nagyon sokat veszítenek a jelentésükből és árnyékai önmaguknak.

A radikális nagyjából nem jelent semmit azon túl, hogy a pillanatnyi politikai centrum szélén helyezkedik el és ennek megfelelően a megoldásait is szokatlannak tekintjük. Egy időben az abolicionisták is radikálisok voltak és a keresztények is a Római Birodalomban stb.

A világ interakciók sorozatából áll, a döntésének messzemenő hatásuk van, mint egy pillangó hatásnál (egy pillangó megmozdítja Japánban a szárnyát, ami végül vihart okoz Kaliforniában).
Ezek az interakciók nagy mértékben átláthatatlanok az ember számára, még a legnagyobb tudású emberek is csak a felszínt kapirgálják. Így nekem a szélsőjobboldal démonizálása és a "civilizált világra" való veszélyességének mantrázása önmagában nem mond semmit.

A fejlett világban a szélsőjobboldal "felemelkedésének" nagyon sok köze van olyan dolgokhoz, amelyek esetében a társadalom / piac egyértelmű kudarcot vall. A nyugati világ lakossága azt gondolta, hogy elért egy optimumot egy olyan konstrukcióval, ami egy nagyon széles körű, gazdag, nem nélkülöző középosztályt termelt ki. Ez a középosztály sorozatos válságokat élt át a 70-es és 80-as években, de akkor még kirángatták a szarból és volt tartalék a rendszerben. 90 után a második világ világkereskedelembe való bevonása és az internetes forradalom hozott magával egy óriási növekedési pluszt, ami egészen 2008-ig kitartott. Ott aztán vége lett és egy hosszabb stagnációs, enyhén lecsúszós rész követte.

A válság után ismerte fel a fejlett országok lakossága, hogy nincs érdemi fejlődés, hiába szavaz a korábbi kék nyakkendős (kereszténydemokrata) vagy piros nyakkendős (szocdem) pártra, nem változik semmi. Ezért gyakorlatilag megsemmisült Európában a régi rend, a duális rendszerek felbomlottak, már nem a két nagy váltópárt versenyezett, hanem szétestek rétegpártokra. Ennek a rétegződésnek az egyik eredménye a woke szélsőbal (nyugat-európai zöld és szélsőbal pártok pl: Siriza, német-osztrák bal és zöld pártok stb.), a tradicionális bal (szocdemek SPD, SPÖ, svéd, spanyol szocdemek stb.), a liberális központ (pl: az En Marche, FDP), a tradicionális jobb (pl: CDU, VPÖ. görög kormánypárt), a nacionalista jobb (FIDESZ, PIS, Meloni pártja, Nemzeti Front, Svéd Demokraták stb.) és a szélsőjobb (FPÖ, AFD, lengyel konföderáció, Mi Hazánk).

Érdekes, hogy egyes országokban a választási rendszer sajátossága nem engedte ezeknek a változásoknak a bekövetkezését (NAgy-Britannia, USA). Ezekben a közélet extrém módon radikalizálódott, mert az egyébként radikális pártok kisebb hangadó csoportokba tömörültek és a teljes nagy párt irányvonalát módosították radikálisra. Ez igaz egyben az amerikai Tea partyra, akik a republikánusoknál voltak hangadók vagy Liz Truss és az ultra piacpártiak Nagy-Britanniában. De Biden is hasonlóan szélsőbalra megy például kulturális témákban.

Szóval a szélsőjobb újra erőssé válása gyakorlatilag egy rossz folyamat lakmuszpapírja, ami kimutatja a negatív változást, mutatja, hogy baj van. A problémám a mainstreammel az, hogy "nem reagál", csak démonizál, tehát nem tesz vagy nem tud tenni a felmerült problémákat érintően semmit. Ott van például a lakhatás és az urbanizáció kérdése. Erre egyértelmű receptek lennének: ösztönözni kell a lakásépítést, ésszerű keretek között vagy fejleszteni a közlekedést. Mégsem látunk ilyen nagy programokat szinte sehol. Bár mi kicsink vagyunk a gazdagabb államoknak lehetne erre pénze. Mégis, amikor nemrég Luxemburgban, Európa leggazdagabb államában voltam, megrökönyödve láttam, hogy a luxemburgi kalózpárt azzal kampányol, hogy megfizethető lakhatás legyen, 6 EUR-ban maximálják a havi bérleti díjat. Ez tehát sehol nem megoldott, még a leggazdagabb részeken sem.

Pont a fentiek miatt nem vezet sehova az, ha az embereket hibáztatjuk azért, mert szélsőjobbra szavaznak, hiszen az ő szempontjukból ez egy tét nélküli dolog, hiszen a mainstream pártok nem tesznek úgysem eleget értük.

MEDVE1978 2023.10.16. 16:57:36

@127.0.0.1: Ez egyértelmű reakció az unilaterális rend hanyatlására. Egyszerűen az történik, hogy nyugaton az elitek egyértelmű érdeke, hogy a globalizációs folyamat folytatódjon hiszen a társadalmak felső osztályaiban ez nekik továbbra is vagyongyarapodást tesz lehetővé. Ugyanakkor a középosztályok villámgyorsan hanyatlanak, ami egyértelműen azt okozza, hogy egyre kevesebben szavaznak az elitek által dominált mainstreamre és választanak olyan vezetőt, akit az elitek próbálnak kiátkozni. Ilyen volt például Meloni. Ezek az új radikális vezetők részben betagozódnak, azonban mégsem hajlandók a korábbi álláspontjukat megtagadni. Meloni pont ezért kemény migrációs kérdésekben, ezt meg akarja tartani az identitásából. Migrációs szempontból valószínűleg a valóság az, hogy az EU-nak az ausztrálhoz és az amerikaihoz hasonló bevándorlási rendszert kellene kialakítania. A hangsúly a nem kívánt bevándorlók be sem engedésén vagy hatékony kitoloncolásán van. Nagyon úgy tűnik, hogy átmenetileg a munkaerőhiány távol-keleti vendégmunkásokkal mondjuk csökkenthető és esetükben jó az asszimilációs készség is. Mivel a kitoloncolás nehezebb, ezért már a bejutásnál kell sajnos megfogni a rendszert. Jelenleg erről az oldalról az EU elitek golyóit az istenadta nép tartja mindenhol a kezében és ki fogja kényszeríteni az Európa erődöt. Már 2015 óta nagyon jelentős a változás, lényegében Orbánék álláspontját vették át Európában azzal, hogy leállították a balkáni útvonalat.

Tamáspatrik 2023.10.17. 23:13:16

@MEDVE1978: A párok egymás képest jobb., vagy baloldaliságát a szavazók is értik, és pontosan tudni lehet, hogy ha bejujtnak a parlementbe, milyen a frakció mellé kerülnek. Minden párt tudja, ahogy melyik párt áll tőle jobbra vagy balra Régebben is különféle rétegpártok voltk Európában, ez sem új , az jelenség, az európai parlamamentalizmus a britekkel és amerikaiakkal ellentégben sok párt részvételére épült mindig. Közlekedésfejlesztére éppen indultak több országban is hatalmas programok, ez nem igaz, hogy nem csinálnak semmit.
Az emberek helyzete tegyük fel nem változik, viszont jönnek álhírek, hogy sokkal rosszabb lesz, ezek miatt elmennek a szélsjobbra szavazni.
A szélsojobbot nem kell démonizálni, mert valóban démoni az erőszakossága miatt, illetve van pár démoni vonása.
A szélsojobb korlátozni akarja a migrációt egyébknét jogosan, közben a szolgáltatások színvonala csökkenni fog, mert nem lesz munkaerő, de ezt nem fogják fel.
A balkáni útvonal fenntartásában nagy játékos Szerbia, és az oroszok is nyilvánvalóban támogatják. Az mi volt, amikor a beloruszok berepültettek egy csomó migránst a lengyel határra? Orbán érdeke sem az, hogy a helyzet enyhüljön, hanem súlyosbítja, direkt vétóz minden megállapodást . Ennek ellenére 90%-ban igaza van a legtöbb esetben hogy meg kell állítani a migrációt. Igaz, hogy a gyakorlatban ez az USA-nak is közepes eredénnyel sikerül csak, pedig az jóval keményebb rendszer.
A háborút szélsőjobboldali vallásos fanatikusok robbantják ki és gerjesztik a legtöbb esetben. Már rég nem lehet ezeket Amerikára kenni, mint régebben szokás volt.
Ki háborúzik Ukrajnában? Ki akar háborút Koszovóban és Boszniában? Kik akarják szétzülleszteni Európát és gyakorlatilag megszüntetni?
A szélsőjobberek mondjuk ki, műveletlen, indulatos, bunkó és erőszakos népség. Több más jó tulajdonságuk is lehet persze, ami ezt kompenzálja. Magánéletben és helyi területen nincs velük baj, nagy rendszerekhez nem elég okosak. A környezetvédelmi problémák nem értik őket, mondom, hogy csak az erőszakban látják a problémák megoldását.
Oltástagadók, laposföld-hívők, neonácik, vallási fanatikusok, ezek még véletlenül sem a mérsékeltek között jelennek meg.

MEDVE1978 2023.10.18. 10:03:56

"Minden párt tudja, ahogy melyik párt áll tőle jobbra vagy balra Régebben is különféle rétegpártok voltk Európában, ez sem új , az jelenség, az európai parlamamentalizmus a britekkel és amerikaiakkal ellentégben sok párt részvételére épült mindig."
Míg a kontinentális európai közélet jóval több párttal működik, mint az angolszász, a tendencia akkor is érzékelhető. A kilencvenes években Németországban 4 párt jutott a parlamentbe és a felosztás mindig az volt, hogy 30% felett voltak a tradicionális pártok. Ehhez képest ma egyedül a CDU van néha 30% felett és 6 párt van. A franciáknál a 2010-es évek elején volt egy szétesés, előtte szintén duális hatalomgyakorlás volt. Sokáig lehetne sorolni (svédek, hollandok stb.), a tendencia a széttagozódásra szerintem egyértelmű.

"Az emberek helyzete tegyük fel nem változik, viszont jönnek álhírek, hogy sokkal rosszabb lesz, ezek miatt elmennek a szélsjobbra szavazni."

A probléma az, hogy ténylegesen változik, méghozzá negatívan. Ennek visszafejthető okai vannak, amiket nagyon szépen le lehet vezetni. Két nagyon releváns példa, ami az emberekre közvetlenül kihat: Az egyik például az, hogy a lakáshoz jutás, lakhatás nagyon jelentősen és folyamatosan drágul az egész fejlett világban. Ezt lényegében az urbanizáció és az alapanyagdrágulás okozza (utóbbi komplexebb). A másik a munkahelyi instabilitás érzékelése. Ez közvetlenül a szolgáltatásalapú gazdasághoz kapcsolódik, illetve a tőkeáramlás könnyűségéhez. Előbbi mögött ott van az ipari munkahelyek eltűnése. Míg korábban Béla egész életében lehetett munkás a gyárban és ő tudta, hogy jó műanyagfröccsentő, volt szakszervezete, közössége, ma már eladó a COOP-ban vagy nyáron pincér a Balatonnál, mindkét állása extrém gyorsasággal szűnhet meg. A fejlett társadalmak polgárai érzékelik ezt a lecsúszást és azt is, hogy ehelyett a politikusok fő problémájává az válik, hogy legyenek-e a transzneműeknek WC-ik, hogyan legyen minden második tisztségviselő homoszexuális, színes bőrű vagy nő.

"A szélsojobb korlátozni akarja a migrációt egyébknét jogosan, közben a szolgáltatások színvonala csökkenni fog, mert nem lesz munkaerő, de ezt nem fogják fel." A reális nézőpont általában nem merül fel. Ez lenne az amerikai, ausztrál, kanadai típusú rendszer, ami lényegében olyan munkást keres, akire szüksége van a gazdaságnak. Az illegális migrációt pedig pragmatikusan kellene kezelni, még ha ez azt is jelenti, hogy a morálapostolok fetrengenek. Tehát: megfizetni a határállamokat, hogy ne engedjék át a migránsokat (ez már jelenleg is megtörténik csak sumákolva). Jelentős nagyságú börtönök létrehozását az illegális migránsoknak. Szigorú röghözkötés, csak minimális juttatások olyan migránsoknak, akik nem menekültstátuszúak.

"A háborút szélsőjobboldali vallásos fanatikusok robbantják ki és gerjesztik a legtöbb esetben. Már rég nem lehet ezeket Amerikára kenni, mint régebben szokás volt."
Itt megint címkéket ragasztgatsz, aminek nincs sok értelme. Putyint az jellemezné legjobban, hogy szélsőjobboldali vagy a Hamaszt? Nem hiszem. Ezek önérdekkövető csoportok, persze, ha te a radikális önérdekkövetőt vagy nacionalistát szeretnéd szélsőjobboldalinak nevezni, akkor tedd nyugodtan.

"A szélsőjobberek mondjuk ki, műveletlen, indulatos, bunkó és erőszakos népség. Több más jó tulajdonságuk is lehet persze, ami ezt kompenzálja. Magánéletben és helyi területen nincs velük baj, nagy rendszerekhez nem elég okosak. " Ez hülyeség, ahogy az általánosítások nagy többsége. Rengeteg művelt szélsőjobbossal találkoztam életemben, ahogy nyilvánvalóan láttam már rengeteg bunkó és buta magát baloldalinak valló embert is. A politikai meggyőződés nem IQ kérdése.

A jobboldaliak éppenhogy mást látnak a rendszerekben mint te. Van egy nagyon jó youtube csatorna, a whatifalthist, egy fiatal jobboldali srác (ő szerintem nem szélsőjobb az értékrendje alapján). Neki volt egy olyan megjegyzése, hogy a baloldaliak azt gondolják az emberiségről, hogy eredendően jó és a gonosz körülmények rontják csak meg és okozzák a szenvedést. A jobboldaliak viszont azt, hogy az ember eredendően rossz (= önző, önérdekkövető), ennek korlátozására törekednünk kell, illetve adott esetben el kell fogadnunk azt, mint a világot mozgató erőt.

Én úgy gondolom, hogy a világ átél kooperációs és önzési spriálos folyamatokat. Előbbieket általában egy sokk indítja be (Napóleoni háborúk > Szent Szövetség stabilitása, második világháború > ENSZ, washingtoni konszenzus, EU) stb. Jelenleg szerintem egy önzési spirálos folyamatban vagyunk, amikor a kooperatív stratégia akár vissza is üthet.

"A környezetvédelmi problémák nem értik őket, mondom, hogy csak az erőszakban látják a problémák megoldását." A környezetvédelmi problémák kétségtelenül jelen vannak, de szerintem ez ma már annyira evidencia, hogy a szélsőségek döntő része is elismeri a létezésüket. Folyt köv.

MEDVE1978 2023.10.18. 10:19:45

Folytatás.

Persze nem segít a helyzeten, hogy a zöld pártok döntő része gyakorlatilag kommunista ideológiát vett fel a nem környezetvédelmi kérdésekben + a népszerűség érdekében gyakorlatilag a kegyes hazugságot nyomták a népnek. A valóság ugyanis az, hogy a jólét jelentős csökkenése nélkül jelenleg nem valósítható meg a zöld átállás a fejlett államokban. Az egyik következményt a németeknél lehet megfigyelni, ahol a zöldek megpróbálták benyomni azt a szabályozást, hogy újonnan gázkazánokat nem lehet felszerelni, ezzel a hőszivattyú felé nyomva a németeket. A probléma csak az, hogy egy hőszivattyú alaphangon kétszeresébe-háromszorosába kerül egy jó gázkazánnak + még az energia is megdrágult. Persze a német közvélemény "ledobta" ezt, ami a zöldek szavazótáborának dinamikus csökkenésében és az AFD szárnyalásában mutatkozott meg.

A tapasztalat tehát azt mutatja, hogy a túlzó környezetvédelem elidegeníti a társadalmakat és kontra produktív. A fő iránynak a környezetvédelmet érintően most a kutatásnak kellene lennie: hogyan lehet értelmes elektromos autót csinálni, ami annyiba kerül, mint egy benzines. Hogyan lehet leküzdeni a szezonalitási/időbeli problémát, az energiatárolási problémát. Addig is döntően nukleáris energiára kellene átállni.

Tamáspatrik 2023.10.22. 17:54:53

@MEDVE1978: Az előző kommentednél azt láttam, hogy próbálod elkenni a problémát. Lehet viszont olyan is, hogy én túlságosan kiélezem, ez is előfordulhat, ezét a közös gondolkodás a lényeg.
" munkahelyi instabilitás érzékelése. Ez közvetlenül a szolgáltatásalapú gazdasághoz kapcsolódik, illetve a tőkeáramlás könnyűségéhez. " Ez nem új keletű probléma, nemigen függ össze a szélsőjobb felemelkedésével. Az a helyzet , hogy Béla vagy még inkább Béla fia nem akár már a gyárban szalag mellett dolgozni. Lecsúszást a felmérések általában nem hoznak ki, inkább RELATÍV lecsúszásokat, vagy inkább mások is feljöttek. Az ilyen emberek szeretnének egy kasztrendszert bevezetni, amiknek az alján de jure a bevándorlók is vannak. Nem véletlen, hogy a nácizmus is indogermán eredetű, és sokat hivatkozik, jelképrendszerében is az indiai társadalomra. De facto mégis létezik valamiféle kasztrendszer, üvegplafon a más országokból származóknak, de ez inkább csak a felső szinteken. Nem racionális jelenség semmiképpen a szélsőjobb kérdése, a szélsőbal sem volt az egyébként, inkább emocionális, ösztönös mozgalom. A lakhatás az olyan, hogy ha nem vagy elég versenyképes, akkor lehet, hogy a nagyváros lehet, hogy kidob magából, át kell költöznöd máshová. A bevándorlók általában nem ott laknak, ahol a szélsőjobb hívei, vagy nem feltétlenül, a lakhatás megint nincs direkt összefüggésben a szélsőjobbal. Nem azt követelik, hogy kapjon mindenki ingyen lakást, ez balos mozgalmakra jellemző inkább.

Tamáspatrik 2023.10.22. 17:58:11

@MEDVE1978: "amerikai, ausztrál, kanadai típusú rendszer, ami lényegében olyan munkást keres, akire szüksége van a gazdaságnak. Az illegális migrációt pedig pragmatikusan kellene kezelni, még ha ez azt is jelenti, hogy a morálapostolok fetrengenek." Nem látom a migráció korlátozását feltétlenül moralitásba ütköző kérdésnek, csak a felszínen az, de én egy kicsit utána gondoltam és nem láttam ellentmondást az etikai elekkel. Persze voltak és vannak naiv mozgalmak, akik ebben utaznak. Sehol sem teljesen megoldott, az USA-ban jobban kezelik mint Európában, de ott is jelentős az illegális migráció.

Tamáspatrik 2023.10.22. 18:02:22

@MEDVE1978: "Rengeteg művelt szélsőjobbossal találkoztam életemben, ahogy nyilvánvalóan láttam már rengeteg bunkó és buta magát baloldalinak valló embert is. A politikai meggyőződés nem IQ kérdése.". Ez részben így van, részben nem. Krumpliosztáskor a sorban sorban állva szidta valaki a Covid elleni oltást, azt mondta, hogy hagyni kellett volna, hogy aki nem bírja az hadd pusztuljon. EZ nem más mint nyílt fasizmus, a szélsőjobbra jellemző gondolatmenet. Aki nem annyira művelt és iskolázott, az olyan pályát keres, ahol ő van előnyben. Háború, lepusztult társadalom, hanyatlás neki való terep, mert akkor az ő társadalmi státusza növekszik.

Tamáspatrik 2023.10.22. 18:04:30

@MEDVE1978: "Én úgy gondolom, hogy a világ átél kooperációs és önzési spriálos folyamatokat. Előbbieket általában egy sokk indítja be (Napóleoni háborúk > Szent Szövetség stabilitása, második világháború > ENSZ, washingtoni konszenzus, EU) stb. Jelenleg szerintem egy önzési spirálos folyamatban vagyunk, amikor a kooperatív stratégia akár vissza is üthet."
AHA. Igen, ezt más megfogalmazásban olvastam, versengés és kooperáció, hogy mindkettő egyaránt fontos az életben. Igen, ebben határozottan van benne valami, ez egy termékeny gondolat lehet szerintem is.

Tamáspatrik 2023.10.22. 18:10:22

@MEDVE1978: " valóság ugyanis az, hogy a jólét jelentős csökkenése nélkül jelenleg nem valósítható meg a zöld átállás a fejlett államokban. " Az a baj, hogy ezt egyik párt sem vállalja fel, népszerűségi okokból. A környezetvédelemből lehet ,hogy kicsit kiábrándult a német választótábor, ez érthető. Egyébként az is világos, hogy mért tűnik kommunistának a zöldmozgalom, mert nyilvánvalóan a jómódban élők környezetszennyezése magasabb, pl. ők utaznak inkább repülővel, nagyobb házat, több kocsit tartanak fenn, energiafogyasztásuk lényegesem magasabb, ezért ők nagyobb áldozatot kellene, hogy hozzanak. Ha Albánia életszínvonala, ami hosszabb távon fenntartható, akkor amennyiben a jelenlegi társadalmi különbségek nem csökkennének, az sokaknak a nyomor szintjét jelentené..
Én magam nem tudnám megmondani, hogy milyen a helyes környezetvédelmi politika.
süti beállítások módosítása