Nagyon sokféle tevékenységünk van, ezeket sokféle szempontból értékelhetjük: költségesek vagy kevésbé azok, divatosak vagy nem annyira, az egészségünket szolgálók vagy sem, célszerűek vagy nem annyira, kényelmesek vagy kevésbé, társaságiak vagy magányosak, stb. A környezetünk védelme sokadik szempont ugyan ezen a listán, viszont van egy olyan előnye, hogy legtöbbször a költségtakarékossággal és egészségünk védelmével is találkozik.
Itt van például a táplálkozás, ahol nehéz általánosításokat tenni, mert lehetnek olyan vidékek nálunk is, ahol akár a birka, akár a kisüzemi sertéstartás megfelelhet a helyi ökológiai viszonyoknak, emellett még az egyéni érzékenységünk is eltérhet, mindezek ellenére mégis általában a húsfogyasztás csökkentése lenne kívánatos, mert jelentősen mérsékelné a környezetterhelést. A növényi fehérjeforrások között itt van például a bab, ami aránylag könnyen termeszthető, viszont a lesajnált táplálékforrások közé tartozik (egy példa erre, hogy nyugaton sokáig a tartós munkanélküliséhez kötötték a szárazbab-konzervek fogyasztását). A bab puffasztó hatása nagyon jól közömbösíthető köménnyel és más fűszerekkel, és lehetne a húsfogyasztás részbeni alternatívája a borsóval, a lencsével vagy akár a szójával együtt (amely az állati tápok egyik alapanyaga manapság).
A mindennapos zöldségfogyasztás a növények rost, vitamin és ásványi anyag tartalma miatt szintén nem túl nagy kihívás, mert minden évszakban találhatunk valamilyen megfizethető árú zöldséget. A gyümölcsfogyasztás révén pedig csökkenhetnénk a magas cukor, só és zsírtartalmú „nassolni valók” arányát. (Magyarország zöldség- és gyümölcsfogyasztása az utolsók között van Európában, ami nem annyira az áraknak, mint inkább a táplálkozási szokásoknak köszönhető. Valamennyire mégis ösztönözhetné a fogyasztást, ha a friss termékek az 5%-os ÁFA körbe kerülhetnének.)
A táplálkozás kapcsán a főzés friss alapanyagokból vagy akár mirelitből is mennyivel olcsóbb és egészségesebb lehet mint a tartósított élelmiszer vagy a gyorsételek fogyasztása. Nyilván a főzés időigényes és a hét közben nem mindig van rá mód mai életmódunk mellett. Azt viszont tudni érdemes, hogy étteremből rendelve ugyanaz az étel minimum kétszer annyiba fog kerülni, ráadásul ott vannak a műanyag dobozok, amiket érdemes elmosni és gyűjtögetni, hogy majd az egész gyűjteményünket a szelektív hulladékok közé dobhassuk.
Másik pont a tömegközlekedés, amit helytelenül közösségi közlekedésnek is neveznek (akkor lehetne valóban közösségi, ha nem ülne mindenki magában a telefonjára tapadva, hanem esetleg beszélgetnének is egymással az emberek). A vonat és villamos gördülési ellenállása jóval kisebb mint a gépkocsié és nem is füstöli össze a levegőt. Ezen kívül a folyamatosan kopó gumik nem kis mértékben szennyezik a talajt és a vizeket. A tömegközlekedés fejlesztésének egyik fő akadálya az autós életmód kényelméhez való hozzászokás, tehát nem csak amiatt nem utazunk vasúttal, mert sokfelé lepusztult vagy esetleg nem elérhető, hanem olykor amiatt sem újítanak fel pályákat, mert kevés a lakossági igény.
Az új tárgyak, kütyük, ruhák, egyebek vásárlása legjobban megelőzhető azzal, ha nem is megyünk ilyeneket áruló üzletek közelébe („shoppingolás”). Amit megveszünk annak a több mint felét nem fogjuk használni vagy csak nagy ritkán, mert nem gondoltuk át alaposan, hogy tényleg megfelelő lesz-e számunka. A turkálóból való vásárlás is észszerű, hiszen a britek pazarló, környezetszennyező életmódja miatt van nálunk ilyen nagy választék filléres ruhákból.
A példák sora folytatható a testmozgással is, hiszen a lábunk és a karunk mindig a rendelkezésünkre áll, a számunkra legmegfelelőbb, rendszeres mozgásforma többnyire nem jelent nagy költséget. Országunk éghajlata és természeti adottságai kitűnőek a szabadban való testmozgáshoz is.
Van még nagyon sok apróság, ilyen például hogy van a boltokban még mindig sok műanyag zacskó, feltételezhetően a higiéniai szabályok miatt, de ha nincs külön szemetes zsákom, hanem ezekbe gyűjtöm a szemetet, már az is jelent valamit. Lelkiismereti kérdésről van szó valóban, mert ha megérjük, a gyerekeink és az unokáink fel is fogják tenni ezeket a kérdéseket, hogy mért nem tettünk meg a tőlünk telhetőt a környezetünkért. Egyébként az ilyen tevékenységek közé tartozik minden olyasmi, amivel csökkentjük a hulladékképződést, az energiapazarlást, valamint az élelmiszer pazarlást, ebből a szempontból a takarékosságra ösztönző lehetne, ha a különféle anyagok és termékek valós árát fizettetné meg velünk az állam a különféle adókon keresztül. (Ezeket az adókat pedig ellenőrizhető és követhető módokon, környezetvédelmi célokra lehetne csak fordítani.)
Az olcsó, egészséges és környezetkímélő szokásokra rengeteg példát lehetne még hozni, ez a háromféle szempont általában nagyon jól összekapcsolható. Ami gyakran nem illik ebbe a sorba, hogy mindez nem mindig nyájkövető, tehát gyakran nem felel meg az ismeretségi körünk szokásainak olyannyira, hogy nem ritkán épp a megszokás lehet a fő gátló tényező. Van viszont egy olyan dolog is, ami biztosan nem jellemzi az ilyen szokásainkat: az emberi egoizmus, a túl nagyra nőtt egó, az a fajta felfogás, hogy csak én számítok, csak én vagyok a fontos.
